+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2020. december 9. szerda, 10:35
Minden identitáspolitikai harcot egy újabb identitáspolitikai harc követ, miközben a brexitre leszavazott vidéki Angliával és az ott élők problémáival azóta sem foglalkozik senki.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A politikai tartalmú zenékben az a jó, hogy sokszor olyan szemüvegen keresztül értelmez és mutat be bizonyos társadalmi vagy politikai problémákat, amelyek a parlamenti folyósókról, a Downing Streetről, Brüsszelből vagy egy szerkesztőség irodájából nem látni. 

 

Hogy miért döntött a brit társadalom a kilépés mellett, jól megmutatja például a Hard-Fi Suburban Knights c. dala, amiben a Londontól távol eső települések hanyatlását mutatják be, majd a refrénben rámutat a zenekar, hogyan is érezhették magukat azok a választók, akik 2016-ban a brexitre szavaztak:

 

„We are the ones you have forgotten, but we will not be denied.”

 

Bár 2007-ban az alapvetően baloldali zenekar dalában – marxista terminológiát használva – a munkásosztály önébredéséről és a gazdasági kizsigerelésük megszüntetéséről, a posh-kultúra eltörléséről elmélkedett – mindezt a gazdasági világválság előtt –, de végül a kizsigerelt munkásosztály csak a posh-kultúra eltörlésére szavazott.

 

Ez a felgyülemlett düh, illetve a kilátástalanság érzése nagyobb erővel hatott a szavazókra, mint a gazdasági előnyök, hiszen ők már 2008 előtt sem érezték azokat a pozitívumokat, amiket Egyesült Királyság EU-tagsága hozott, 2008 után meg már pláne nem.

 

A 2016-os népszavazást követően nem látni semmi olyan érvet, ami azt mutatná, hogy gazdaságilag bárkinek is megérné a brexit, és ezt jól tudják a kilépésre buzdító politikai aktorok is: továbbra sem gazdasági kérdésként keretezik az EU-UK gazdasági egyezményről szóló tárgyalásokat, hanem identitáspolitikai alapokon nyugvó szuverenitáskérdésnek állítják be, amiben

 

a britek Dávidként nekimennek az Európai Uniót jelentő Góliátnak, és ebben a történetben Góliát nem akar semmit sem Dávidtól, csak hogy még inkább kizsigerelje és elpusztítsa Dávidot.

 

A tárgyalások alatt derült ki, hogy mennyire nincs értelme az identitáspolitizálásnak: ugyan politikailag hasznot hoz – azaz választásokat lehet vele nyerni –, azonban az idő múlandó, a szakpolitikai bukásokat pedig újabb és újabb frontvonalak megnyitásával kell palástolni, ahol pedig megint mehet az identitáspolitikai harc, hogy azzal ne veszítse el a választóit.

 

Johnson azt ígérte a választóinak, hogy visszaszeri a britek szuverenitását, és egy olyan egyezményt fog kötni, amivel az Egyesült Királyság jól jár, de a tárgyalások nem éppen így állnak, sőt, még az is kérdéses, hogy egyáltalán lesz megállapodás a felek között.

 

Abban csak reménykedni lehet, hogy a brexit majd óva int minden más országot, hogy mennyire nem éri meg identitáspolitikai szemüvegen keresztül értelmezni és keretezni mindent, mert ugyan választásokat lehet nyerni egy jól megfogalmazott identitáspolitikai üzenettel, de az országot és a társadalmat semerre sem viszi, sőt, még ront is rajta, hiszen

 

minden identitáspolitikai harcot egy újabb identitáspolitikai harc követ, miközben a brexitre leszavazott vidéki Angliával és az ott élők problémáival azóta sem foglalkozik senki.

 

A britek 2016-ban kommunikációs szinten legyőzték az elnyomó status quot és az EU-t, de 2020-ra kiderült: ezek a győzelmek sem politikai értelemben, sem gazdasági értelemben nem jelentenek semmit, mert a végén hiába megy szembe Dávid Góliáttal, ha Dávid magasztos célok és használható eszközök helyett önös érdekből csak azért áll ki párbajra Góliáttal, hogy emiatt egy szűk többség rajongjon érte.

 

Ha lesz alku, ha nem, remélhetőleg a Nigel Farage-ok és Boris Johnsonok elbuknak. De ehhez az kell, hogy a választók végre rájöjjenek, hogy Johnsonék valójában nem a politikailag elfelejtettek hangjai akarnak lenni, hanem csak eszközként használják ezeket a hangokat, hogy hatalomba kerüljenek, majd félelmeiket kihasználva ott is maradjanak.

 

Ezt a cikket és mást is már korábban megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére. Iratkozz fel te is! Ha Karóczkai Balázstól olvasnál még, ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás