Ha mi nem perelhetjük Kövér Lászlót, te se fogod tudni a látogatást megtiltó kórházigazgatót

Több, mint egy éve vitatkozunk azon különböző bíróságokon, hogy lehet-e egyáltalán közigazgatási pert indítani Kövér László házelnök ellen, amiért ellehetetlenítette az újságírók számára a parlamenti tudósítást. Kedden a Kúria tartott meghallgatást az Azonnali ügyében, döntés februárban várható. Ha nyerünk, végre beszélhetünk a lényegről, ha nem, az nem csak az újságíróknak, de sok, jogaikban sértett állampolgárnak is rossz üzenet.

Több, mint egy éve húzódik az Azonnali pere, amiben Kövér Lászlót, illetve az Országgyűlés Hivatalát pereljük azért, mert házelnöki rendelkezésekkel gyakorlatilag ellehetetlenítették, hogy az újságírók a parlamentből érdemben tudósítsanak.

Mi ez az egész, miért perelünk egyáltalán?

Kövér László házelnököt és az Országgyűlés Hivatalát az újságírók parlamenti munkáját ellehetetlenítő házelnöki rendelkezései miatt pereltük be: ezeknek hála például a sajtó munkatársait szinte teljesen elszeparálták a képviselőktől, és nem csupán a videózást, hanem a hangfelvétel-készítést is megtiltották az újságírók számára egy-két félreeső, vagy körbekerített hely kivételével. Már korábban is csak egy folyosószakaszon lehetett forgatni a parlamentben, de az új szabályok még ehhez képest is drasztikusak. 

Hogy pontosan mit és hogyan tiltott meg a médiamunkásoknak Kövér, itt szedtük össze, de egy videóban azt is demonstráltuk, hogy mit jelent ez a gyakorlatban.

A kövéri rendelkezések mindazonáltal adnak egy kibúvót, legalábbis elméletileg: ha külön kérvényezi egy szerkesztőség az Országgyűlés Hivatala alá tartózó parlamenti sajtóirodától, kaphat rá engedélyt, hogy a rendelkezésekben engedélyezett félreeső helyszíneken kívül is végezhesse a munkáját, a közvélemény tájékoztatását.

Álláspontunk szerint azonban mind Kövér László a rendelkezéseivel, mind az Országgyűlés Hivatala a forgatási kérelmeink elutasításával jogellenesen cselekedett: ezek sértik egyrészt a sajtószabadságot biztosító Alaptörvényt, másrészt a médiaszolgáltatókat a kiegyensúlyozott tájékoztatásra kötelező médiatörvényt, harmadrészt az Országgyűlésről szóló törvényt is, aminek értelmében „a házelnök nem állapíthat meg olyan rendelkezést, amely az Országgyűlés ülésének nyilvánosságát, a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit kizárná”.

De akkor miért nem erről szól a per?

Egyelőre azért, mert

közigazgatási perben. A 2018 eleje óta hatályban lévő közigazgatási perrendtartás arra való, hogy az egyszeri állampolgár perelhesse valamely állami közintézményt, „közigazgatási szervet”, ha az szerinte az érdekeit sértő szabályokat vagy egyedi döntéseket hoz. A fideszes parlamenti többség által megalkotott új jogszabálynak pont az volt az egyik újdonsága, hogy egy általános szabálya révén nem csak szigorúan a hatóságokat (mondjuk a NAV-ot vagy a kormányhivatalt) lehet az alapján perelni, hanem a perindítás szempontjából közigazgatási szerveknek számítanak a miniszteri indokolás szerint például az önkormányzatok és egyéb, közhatalmat gyakorló szervek is.

Szerintünk például a házelnök is, aki általános rendelkezéssel tiltja meg tavaly október óta az újságíróknak, hogy érdemi munkát végezzenek a parlament épületében. Beszédes, hogy miután a keresetünket beadtuk, a közigazgatási perindításra vonatkozó szabályt el is kezdték átszabni, bár ettől még a mi perünkre a korábbi, keresetindításkor hatályos szabályok az irányadók.  

Ez pont olyan, mint mikor nem engednek be a kórházba vagy az egyetemre koronavírus alatt

Ahogy azt a december 8-i kúriai meghallgatáson Schiffer András, az Azonnalit képviselő ügyvéd kifejtette, funkcióját tekintve az egyes államigazgatási szervek, illetve azok vezetői (mint az Országgyűlés Hivatala vagy Kövér László házelnök) bizony hozhatnak és hoznak is olyan szabályozásokat, amik adott esetben nemcsak az újságírókat, hanem az egyszerű állampolgárt is jogilag megkérdőjelezhető módon korlátozzák az élet számos terén.

Ezekre számtalan példát látni a mostani járványhelyzetben is. A tavaszi első hullám alatt például az egyetemeken, kollégiumokban a rektorok vagy a kórházakban az igazgatók teljesen önhatalmúlag vezettek be látogatási tilalmat – márpedig a látogató ilyenkor joggal replikázhatna, hogy dehát az egyetem közintézmény, ahova elvileg szabad bejárása van mindenkinek, ahogy

De például azért is lehetett volna perelni a Kúria elnökét, ha a december 8-i, egyébként nyilvános kúriai meghallgatáson akár újságírói, akár magánemberi minőségében az Azonnali munkatársa nem tudott volna részt venni egyszerűen azért, mert a járványidőszakra való tekintettel nem engednek csak úgy be a Kúria épületébe. (Ezt elkerülendő külön odatelefonáltunk előre a Kúria sajtóosztályára, hogy biztosan részt tudjunk venni a meghallgatáson.)

A fenti példák arra világítanak rá Schiffer András szerint, hogy legyen szó egyetemi rektorról, kórházigazgatóról, a Kúria vagy éppen az Országgyűlés elnökéről, az ő egyes döntéseik nem csupán azokra gyakorolnak hatást, akik az adott intézménnyel valamilyen formális jogviszonyban állnak – például az egyetemi hallgatókra, a kórházi, bírósági dolgozókra vagy a parlamenti képviselőkre – hanem az egyszerű állampolgárra is. Így viszont ezek a döntések – amennyiben az állampolgár, vagy éppen egy szerkesztőség azokat jogszerűtlennek tartja – közigazgatási perben támadhatóak.

Ezzel szemben az alpereseket képviselő Réti László (aki korábban a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke volt) azzal érvelt, hogy Kövér László és az Országgyűlés hivatala 

Elsőfokon a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, másodfokon pedig a Fővárosi Törvényszék is az utóbbi érvelést fogadta el, visszautasítva a keresetünket, így jutottunk el fellebezést követően a Kúriáig.

Fun fact: elsőfokon az alperesek a keresetünk tartalmi elutasítását kérték a bíróságtól, és nem azzal védekeztek, hogy őket eleve nem is lehetne ilyen formán perelni – ezzel az Azonnali véleménye szerint ők sem vitatták, hogy saját maguk eljárási szempontból közigazgatási szervnek számítanának. Igaz, Réti László érvelése alapján ebben nem velük, hanem az első- és másodfokú bírósággal vitatkozik az Azonnali, ami szerint az OGYH és Kövér László nem lehet közigazgatási per alanya.

Nem politikailag motivált időhúzásról van szó

A gyanakvó olvasó szemét szúrhatja, hogy ahelyett, hogy az érdemi dolgokkal foglalkoznának a bíróságokon, magyarán hogy Kövér Lászlóék valóban jogszerűtlenül korlátozzák-e a dolgukat végezni akaró újságírókat, azon rugózik a bírósági malomkerék most már több, mint egy éve, hogy egyáltalán be lehet-e perelni őket.

Ez azonban egy viszonylag frissen hatályba lépett új eljárási kódex alkalmazásával együtt jár: az ilyesfajta jogviták jószerivel megkerülhetetlenek akkor, ha a nagyobb horderejű, új szabályokat – mint amilyen a közigazgatási perrendtartás – be kell járatni a bíróságokon.

Ami szokatlan, hogy az ilyen jogértelmezési viták a Kúriáig nem feltétlenül szoktak elmenni: a meghallgatást vezető bíró egyből azzal is indította a másfél órássá duzzadó jogelméleti vitát, hogy egészen kivételes, hogy a Kúrián egy pusztán eljárásjogi vita eldöntéséhez plusz információkat és látószögeket adó meghallgatást tartsanak.

Mi lesz most?

Jelenleg – a meghallgatás alapján – a feleket képviselő ügyvédek január 8-ig adhatják be a szerintük fontos kiegészítéseket a Kúriának, ami várhatóan február közepén fog dönteni arról, hogy perelhetjük-e közigazgatási perben Kövér Lászlót és az Országgyűlés Hivatalát.

Amennyiben viszont nem, az egy elég aggasztó jogi anomáliára mutatna rá: ugyanis ha közigazgatási perben nem, úgy sehogy máshogy sem tudnánk perelni Kövéréket a munkánk – az olvasók tájékoztatásának – ellehetetlenítése miatt: hiszen sem Kövér László, sem az Országgyűlés Hivatala nem követett el bűncselekményt, ami alapján büntetőpert lehetne indítani, és egy polgári pert sem nagyon lehetne erre alapítani, kifejezetten a közigazgatási perek volnának alkalmasak az ilyen sérelmek orvoslására.

Ennek jogkövetkezményei azonban jóval messzebb mutatnának, mint hogy az Azonnali vagy bármely más médium munkatársai nem tudnak dolgozni a parlament területén:

és még a bírósághoz sem fordulhatnak a sérelmes döntések miatt.

NYITÓKÉP: Pintér Bence / Azonnali