Az oltásellenesség az össztársadalmi bizalmatlanság és gyanakvás fájdalmas tünete

Hegyi Gyula

Szerző:
Hegyi Gyula

2020.12.08. 18:08

Az ismeretlen néni attól fél, hogy a Fidesz a vakcinával a nyugdíjasok kiirtására készül. Nem tudom, hogyan lehet innen visszakapaszkodni a társadalmi normalitásba, de a kormánynak kell ezt elkezdenie.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Hétfőn este jelent meg a neten az a kormányzati oldal, amelyen előzetesen regisztrálni lehet a majdani, koronavírus elleni védőoltásra. Alig félóra múlva kaptam egy körlevelet, afféle imaláncszerűt, amely arra szólít fel, hogy az oltásregisztrációs levelet (amelyen keresztül a nyugdíjasok majd nethasználat nélkül is regisztrálhatnak) nem szabad visszaküldeni, azt azonnal semmisítsem meg.

Érvelést, magyarázatot nem mellékeltek hozzá, az ismeretlen szerző nyilván a társadalom jelentős részében amúgy is meglevő oltásellenességre épít. Ez utóbbival kapcsolatban eltérő adatok jelentek meg, de a különböző közvélemény-kutatásokból annyi kiolvasható, hogy a magyar társadalom többsége legalábbis gyanakvó konkrétan a koronavírus-ellenes vakcinával, és általában minden védőoltással szemben.

A legújabb kutatások szerint a lakosság 31 százaléka csak nyugati, 21 százaléka akár orosz és kínai vakcinával is beoltatná magát, de többségük egyikükből sem kér. Az orosz vakcina elleni bizalmatlanságban nyilván része van a média egy részében zajló ellenkampánynak is, de ettől láthatóan a nyugati oltóanyagok sem lettek sokkal népszerűbbek.

Az oltásellenesség, amelyet néhány évtizede az elmaradott törzsi népekkel asszociáltunk, mára masszívan jelen van a magyar társadalomban. Kiáltó jele az állami intézményekbe, a „hivatalosságba” és általában a „szakértőkbe” vetett bizalom hiányának, a társadalom megosztottságának, mindenfajta nemzeti konszenzus széthullásának.

Annak jelzésére, hogy honnan jutottunk ide, érdemes felidézni a gyermekbénulás elleni Sabin-cseppek magyarországi történetét. A kezdeti oltások után a Sabin-cseppeket Magyarországon 1960-ban kezdték beadni, mégpedig a világon elsőként kötelező jelleggel. Négy évvel a forradalom és másfél évtizeddel a második világháború után. Mégis,

egyetlen antikommunista szülőnek sem jutott eszébe, hogy a „kommunisták” megmérgeznék a gyermekét a cseppekkel, és egyetlen dogmatikus kommunista sem hitte, hogy az „imperialisták” az amerikai szerrel a dolgozó magyar nép kiirtására készülnek.

A védőnő védőnő volt, az orvos orvos, az oltás az emberek egészségét szolgálta, és senki sem kapcsolta össze ezt a „buborékot” a politika kegyetlen világával.

Hol romlott el mindez? Homályosan emlékszem arra, hogy a rendszerváltozás táján egyes SZDSZ-esek elkezdtek azon meditálni, hogy a szülő vajon köteles-e tűrni a gyermeke kötelező beoltását. De ez akkor még nemigen karcolta meg a nyilvánosságot. Az egész társadalmat mozgósító vízlépcső-vita volt az első olyan ügy, amelyben egy addig független szakértőnek gondolt értelmiségi csoport, a vízépítő mérnöki szakma kollektív ellenséggé vált egy politikai kampányban. A vízlépcsőről folytatott szakmai vita lehetősége (függetlenül attól, hogy mit gondolunk ma a tárgyáról) eleve sztálinista provokációnak tűnt a kampány vezetői szemében. Aztán jött egy MDF-es politikus, aki nyíltan meg is fogalmazta, hogy a szakértelem „bolsevista trükk”.

A tudomány és egyfajta társadalmi konszenzus alapjait mégsem volt könnyű lebontani. A Horn- és az első Orbán-kormány idején szocialista képviselőként számos jobboldali barátom volt a parlamentben. Nyíltan barátkoztunk egymással, közös módosító indítványokat adtunk be, szakmai kérdésekben olykor szembe szavaztunk a frakciónkkal. Először viccnek vettem, amikor

egy fideszes ismerősöm elmondta, hogy Orbán Viktornál fekete pontot kap az, aki a másik oldali képviselőkkel elbeszélget.

Aztán jött szegény Medgyessy Péter, aki politikusként is megpróbált a politikai árkok fölé emelkedni. Úriemberi habitusa valójában mindkét oldalt irritálta. A Fidesz a könyörtelen gyűlöletet szította a szociálliberális kormány ellen, annak hívei pedig azt remélték, hogy egy csendes úr helyett jobban járnak egy baloldali demagóggal. Így vált aztán minden, addig a politikán felüli kérdés a vad politikai csaták cafatjává.

Paks kettőt, a keleti nyitást, a Putyinnal és a Kínával való párbeszédet a szocialisták kezdték és a Fidesz ezerrel gyalázta miatta őket. Aztán fordult a kocka, és a felek száznyolcvan fokkal kicserélték az álláspontjukat, s ebben a saját szakértőik is követték őket. Akiket persze már csak a saját harci szekereiken belül fogadnak el „szakértőnek”.

A pandémia kivételes alkalmat teremthetett volna, ha nem is a társadalmi megbékélésre, de legalább  a járványkezelés politika fölé emelésére. Nem ez történt, és ez elsősorban Orbán Viktor és még inkább az eszköztelen ellenzéket eszelős gyűlölettel támadó kormánypárti média bűne. A védekezés kommunikálását politikai célokra kisajátította magának a kormány.

Karácsony Gergelyt egy budapesti idősek otthona halálozási statisztikája miatt hónapokon át gyalázták, holott tizedannyi felelőssége sem volt benne, mint Orbán Viktornak az állami kórházakban történt többezer halálért.

Az „operatív törzs” láthatóan napi politikai utasításokat követve „tájékoztatott”, a független és ellenzéki média pedig azt sem hitte el neki, ami szakmailag valószínűleg igaz volt. Minden szakmai megfontolás a könyörtelen politikai harc, a Kövér László meghirdette „hideg polgárháború” áldozata lett.

Ha ehhez hozzávesszük a világszerte terjedő szkepszist az „unalmas és bonyolult” tudományokban, az egybites emberek és a legkülönbözőbb okkultista áltudományok népszerűségét, akkor nem csodálkozhatunk azon, ha a védőoltásokba vetett hit is megrendül. A kisgyerek eredendően fél az oltástól. Olcsó demagógiával a felnőttben is felkelthető ez a félelem, ha nincs olyan megbízható szakmai tekintély, aki megnyugtatná őt arról, hogy alaptalan a félelme. És az elmúlt harminc év minden független szakmai tekintély lerombolásáról. a politika alá rendeléséről szólt.

Orbán Viktor kedvenc kormánybiztosa, a magyar kultúra fura ura gázkamrával ijesztgeti a nemzetet. Az ismeretlen néni pedig attól fél, hogy a Fidesz a vakcinával a nyugdíjasok kiirtására készül. Nem tudom, hogyan lehet innen visszakapaszkodni a társadalmi normalitásba. De elkezdeni bizonyosan annak kellene, akinek hatalma, eszelős mennyiségű pénze és szinte korlátlan médiafölénye van hozzá.

A szerző volt európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke. Olvass még Hegyi Gyulától az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

Hegyi Gyula

Volt európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke.

olvass még a szerzőtől
Hegyi Gyula

Volt európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek