Amikor még Bécs volt Brüsszel, és védte a magyarokat a vezetőiktől

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2020.12.07. 09:09

A magyar szabadságharcos retorikának régi hagyománya van. Ahogy több, mint száz évvel ezelőtt, úgy ez a retorika most is csak látszólagosan irányul a külföld ellen. A valódi célja a „magyar urak” hatalmának fenntartása – a magyar nép ellenében.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nemrég fejeztem Hermann Bahr, múlt századelejei osztrák író kis esszéjét Ausztriáról. Mivel ez akkoriban a Habsburg Birodalmat jelentette, az pedig éppen azért nem tudott közösen egy demokratikus föderalizáció felé előrelépni, mert a magyar dzsentrielit blokkolt minden ilyen irányú tervet, értelemszerűen írt a „magyarokról” is, akiket ő nem azonosított az egész néppel – mint manapság mondjuk Manfred Weber Orbán Viktor vétófenyegetései kapcsán –, hanem tudta:

az akkori blokkolások mögött is egy szűk magyar elit állt, amely nem is annyira Bécstől (ma Brüsszeltől), hanem a belső demokratizálódástól tartott.

Bahr arról ír, hogy a magyar elit azzal próbálja meg a belső demokratizálódást elodázni, hogy folyamatosan Bécs ellen hecceli a belső politikát, mintha a magyar parasztok, munkások és a magyarországi nemzetiségek Bécs, és nem Budapest miatt lennének teljesen kizárva a politikai életből (miközben 1907-ben Ausztriában már általános férfiválasztójog volt).

„A Magyarországon uralkodó földtulajdonosok osztálya a fellángoló demokráciát azzal akarja leverni, hogy folyamatosan egy külső ellenfelet fest a falra”

– írja Bahr 1911-ben. Ami akkoriban „Bécs” volt, az ma „Brüsszel”.

Szerinte „a nemes földtulajdonosok osztálya Magyarországon a demokratikus szenvedélyt, amely a hatalmát veszélyeztethetné, nemzetivé alakítja, amely aztán képzelt veszélyekben merülne ki”. Bahr pontosan látta, hogy „a magyar feudális földesurak osztálya addig érzi magát biztonságban a növekvő magyar demokráciával szemben, amíg sikerül neki a nemzeti szabadságért és az osztrák veszélytől való rettegést fenntartania”.

Bahr teljesen jól felismeri azt a logikát, amiért az akkori és mai földesurak hergelnek „a külföld” ellen: ha nem ezt tennék, esetleg a népnek feltűnne, hogy nem demokráciában él: „Egy oligarchia a szomszédokkal való háborúval próbálja magát megmenteni. Ameddig a magyar nép hisz az osztrákok ellenségességében, a magyar földesurak biztosítani tudják a hatalmukat saját népük felett.”

Bahr ezért szorgalmazta, hogy a magyar nép szemét fel kell nyitni: nem a külföld, hanem saját földesurai veszélyeztetik szabadságát: „Mutassuk meg a magyaroknak végre, hogy hogy csak a magyar földesurak osztályával nem tudunk egyezségre jutni, mert [ez az osztály] minden egyezséget megakadályozni próbál velünk, éppen azért, hogy vétójogát a saját országában fenntarthassa.” Ezzel szemben rá kell mutatni:

„a mi osztrák érdekünk ugyanazt akarja, amit a magyar nép akar: azaz egy demokratikus Magyarországot”.

Bahr – ellentétben sok mai európai uniós politikussal – világosan látta a különbséget a magyar nép és urai között, ezért írta (világosabban 1911-ben, mint bármely mai EU-s vezető 2020-ban):

„Egy demokratikus Magyarországgal már az első nap egyezségre jutnánk. Ezért kell mindent megtennünk azért, hogy segítsük a demokráciát Magyarországon.”

Bahr tehát arra mutat rá, hogy nem a helyi elittel, hanem a néppel kell megegyezni: „a magyar kérdések megoldása addig nem lehetséges, amíg a nemes földesurak hatalmát nem törjük meg, amíg Magyarország nem lesz demokratikus”.

De éppen ezt akarják „az urak” megakadályozni, mert egy demokratikus Magyarország a saját hatalmuk végét jelentené: „Tisza Kálmán volt az első, aki felismerte, hogy a földesurak elvesztenék hatalmukat, ha a nemzet egy percre is nyugalomhoz juthatna, és nem hinné magát minden oldalról ellenségektől körülvéve. A földesurak legnagyobb gondja ezért az, hogy a nemzetet ebben a félelmében megerősíthesse.” (A korrupt Tisza Kálmán és nem kevésbé korrupt Orbán Viktor rendszerei közötti hasonlóságról nemrég Tóth Csaba írt egy érdekes elemzést a Mércére.)

Száz év alatt csak annyi változott, hogy

a földesurak ma már nem „nemes urak”, hanem a késő-kádári világ kommunistái és gyerekei.

Hogy manapság mi ez az egész mostani vétóügy in concreto, leírta már Bakó Bea az Azonnalin. Az egész mögötti mélyebb okokat pedig tényleg a legprecízebben Bahrnál lehet elolvasni, aki a magyar földesurak akkori „szabadságharcát” látta át nagyon pontosan: a saját hatalmukat védik a saját népükkel szemben.

Olvasnál még Techet Pétertől az Azonnalin! Ide kattints! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek