+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2020. december 5. szombat, 08:01
A mostani jogállamisági vitában a magyar félnek arra kellene törekednie, hogy kialakuljon egy értelmes vita, ami nem arról szólna, hogy „akarom vagy nem akarom”, hanem arról, hogy mi tartozik bele ebbe a fogalomba. Például az, hogy a Beneš-dekrétumok alapján nem sajátítunk ki telkeket Szlovákiában. De működhetne ez? Utánajártunk.

A december 3-i HVG-ben jelent meg Nagy Csongor István jogász, a Szegedi Tudományegyetem tanárának a Jogállam mint lehetőség című írása, amelyben azt veti fel, hogy a jogállamisági vitában a magyar kormány a mostani elutasító-védekező álláspont helyett „offenzíven” is felléphetne. Szerinte

 

Magyarország a vitát olyan irányba terelhetné, hogy a tervezett jogállamisági mechanizmusba kerüljenek bele kisebbségi jogvédelemre vonatkozó feltételek is.

 

Nagy Csongor István szerint ezzel a magyar kormány a külhoni magyarok kisebbségi jogvédelme terén is javulást tudna elérni; akár az is kikényszeríthető lenne, hogy például Szlovákia orvosolja azt a paradox állapotot, hogy az állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva még mindig sajátít ki földeket, vagy hogy Románia tegyen valamit az ellen, hogy az állami szektorban a lakosságon belüli arányukhoz képest még mindig alulreprezentáltak a kisebbségek.

 

Az Azonnali megkereste Nagy Csongor Istvánt, hogy részletesebben is kikérdezze a felvetéséről. A témát körbejártuk Fiala-Butora János jogásszal is, aki a Beneš-dekrétumok alapján elkobzott egyik földterület tulajdonosát képviselte szakértőként Szlovákiával szemben – és járult hozzá a per megnyeréséhez – a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán.

 

Védekezés helyett

 

Nagy Csongor István a javaslatának kifejtése előtt arra emlékeztet, hogy a mostani jogállamisági vita körüli felhajtás miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez egy általános jelenség: az EU-nak más országokkal is rendszeresen vannak vitái a jogállamisággal kapcsolatban. Fontos különbség azonban, hogy például a román kormány ezekben a kérdésekben nem konfrontatív, azonnal visszalép vagy „bujkáló” módon jár el, Magyarország viszont vállalja a konfliktust. Az ő javaslata nemcsak a tervezett jogállamisági mechanizmusra vonatkozik; az bármelyik olyan esetben használható lenne, amikor EU-s hatáskörök kiterjesztéséről van szó.

 

NAGY CSONGOR ISTVÁN, JOGÁSZ, EGYETEMI TANÁR. FOTÓ: PRIVÁT

 

Nagy Csongor István felidézi azt a Szlovákia és Románia esetében is állandó panaszt, hogy

 

a magyar kisebbségek lakta régiókat az állami fejlesztési támogatások és az uniós források elosztása során is diszkriminálják.

 

Ezeknek a panaszoknak az orvoslásáról is szól a „Nemzeti régiók” nevű európai polgári kezdeményezés is, amelynél már másodszor próbálják az aláírásgyűjtési határidőt meghosszabbíttatni a székely kezdeményezők, mivel nem sikerült hét tagállamból a minimális számú aláírást összegyűjteni. Az uniós források kifizetésének jogállamisághoz kötésével Nagy szerint lehetőség nyílna ezeknek a követelményeknek a számonkérésére az EU-s pénzek szétosztása során. Mint mondja, a kritériumokat a magyar állam meg tudná fogalmazni, és a jogállamisági vitában a puszta védekezés helyett érvelhetne amellett, hogy kerüljenek be ezek is a mechanizmus kritériumai közé. 

 

Jobb kommunikáció

 

Ez ráadásul a politikai kommunikáció terén is hasznosabb lenne – magyarázza Nagy Csongor István, hozzátéve, hogy a javaslata egyébként nem a politikai kommunikációra vonatkozik. A „miért minket zargattok, amikor a szomszédban is van mit számon kérni” védekező érv helyett szerinte

 

a magyar félnek konkrétan rá kellene mutatnia arra, hogy mi a gond a jogállamiság terén a szomszédos országokban,

 

és javaslatokat is kellene tennie azon feltételekre, amik ezeket a problémákat orvosolnák.

 

A mostani jogállamisági vitában a magyar félnek arra kellene törekednie, hogy tartalmat adjon a „jogállamiság” fogalmának, és akörül kialakulhatna egy értelmes vita – mondja Nagy Csongor István –, ami nem arról szólna, hogy „akarom vagy nem akarom” a jogállamiságot, hanem arról, hogy mi tartozik bele ebbe a fogalomba. Ha ezt megfogalmaznánk, elérhetnénk, hogy ne arról szóljon a vita, hogy Magyarország nem fogadja el a jogállamiságot, hanem arról, hogy mást tart beletartozónak, mint Szlovákia, Románia vagy éppen Franciaország, ahol a regionális nyelvek helyzete „nem éppen rózsás” – fejtegeti a jogtudós.

 

Valóban működne?

 

Nagy Csongor István egyébként nem biztos abban, hogy egyáltalán működőképes lesz-e a jogállami mechanizmus, és tényleg el fognak-e majd tudni marasztalni egyes EU-tagországokat a jogállamisági feltételekre hivatkozva. Kételkedik ugyanis abban, hogy egy-egy konkrét eljárás esetében is lesz olyan egységes álláspont a tagországok között – vagy hogy legalább a szükséges minősített többség összejön –, mint most a mechanizmus szükségessége és létrehozatala vonatkozásában, amit Magyarországon és Lengyelországon kívül minden tagállam támogat. Minden egyes eljárás elindítása kemény alkuhelyzet lesz, ezért szerinte

 

a más ügyekben Magyarország támogatására számító tagállamok nem biztos, hogy a konkrét eljárások során beállnának hazánk elmarasztalása mögé.

 

Nagy úgy látja, olyan mértékben tudnánk beletenni ezeket a követelményeket a jogállamisági kritériumok közé, amilyen mértékben azok ránk is vonatkoznának, vagyis Nagy Csongor István egyáltalán nem biztos benne, hogy ha még kerülnének is konkrét, a kisebbségi jogokra vonatkozó követelmények a jogállamisági kritériumok közé, azokat jogi értelemben hatékonyan lehetne is használni.

 

Nem is arra gondol, hogy majd egy jogi mechanizmussal tökéletesen kikényszeríthetők lennének a kisebbségi jogok, sokkal inkább arra, hogy már az is előrelépés lenne, ha legalább hivatkozási alapként rá lehetne mutatni ezekre a szabályokra, amik idővel ugyanúgy beépülhetnének a kultúrába, ahogy ma már egyértelműen elítélendő a nemi vagy faji alapú diszkrimináció – és ez sokkal inkább köszönhető a társadalmi elvárásoknak, mint magának a jogi kikényszeríthetőségnek. 

 

„Nem látok különbséget aközött, hogy azért nem vesznek fel valakit egy állásra, mert színesbőrű vagy azért, mert magyar”

 

– magyarázza Nagy Csongor István. Szerinte a határon túli magyarok helyzetén már az is segíthetne, ha a jogállamisági mechanizmusban megjelennének a kisebbségi jogokkal kapcsolatos feltételek, és itt nem valamiféle „kvótára” gondol, hanem arra, hogy ha hatékonyan nem is lehetne a „konkrét és explicit” módon megfogalmazott kisebbségi jogi feltételeket kikényszeríteni, a magyar kisebbség panaszai az uniós fejlesztési források kapcsán uniós szinten témává válhatnának, foglalkozni kellene velük, a román és a szlovák állam pedig legalább válaszolni kényszerülne az ezekkel kapcsolatos kérdésekre.

 

Nagy Csongor István szerint már ez is óriási előrelépés lenne a határon túli kisebbségek jogait illetően.

 

Megoldatlan anomáliák

 

A felvetés jogos és az irány is jó – mondja Fiala-Butora János, a Jogtudományi Intézet kutatója Nagy Csongor István javaslatáról. A jogállamisági mechanizmus azonban Fiala-Butora szerint egy újabb olyan nemzetközi mechanizmus, ami bár elvileg segíthetné a kisebbségi problémák rendezését is, de a gyakorlatban nem lesz hatékony.

 

A Beneš-dekrétumok, az államnyelv-törvény, általában a nyelvi szabályozás, a kettős állampolgárság kérdése: mind olyan kérdések Szlovákiában, amik Európában anomáliának számítanak, és jogállamisági szempontból nagyon aggályosak.

 

Ezek a problémák eddig is ellentétesek voltak nemzetközi egyezményekkel, és ezidáig az EU sem sok lépést tett, hogy ezeket „firtassa” – mondja Fiala-Butora.

 

FIALA-BUTORA JÁNOS JOGÁSZ, KUTATÓ. KÉP: GOMBASZÖGI NYÁRI TÁBOR / FACEBOOK

 

Fiala-Butora szerint a jogállamisági mechanizmus a mostani formájában nem tesz hozzá sokat a kisebbségi jogok kérdéséhez, ahogy szerinte az is túlfokozott elvárás, hogy ha megvalósul is a jogállamisági mechanizmus, az EU ezt használva megoldaná a magyar sajtószabadság, a választási rendszer vagy a bírói függetlenség problémáit. Ezeknek a nemzetközi mechanizmusoknak sokkal szűkebbek a lehetőségeik, mint amit elvárnak tőlük, és Fiala-Butora nehezen tudja elképzelni, hogy a jogállamisági mechanizmus előrelépést hozhatna a kisebbségek ügyében. 

 

Már csak azért sem – magyarázza az Azonnalinak –, mert ez a mechanizmus nemcsak Szlovákiára és Romániára vonatkozna, hanem minden EU-s tagországra; így például a nyelvi és etnikai sokszínűséget a jogrendszerében ignoráló Franciaországnak is el kellene fogadnia egy olyan mechanizmust, ami a kisebbségek nyelvi jogait és hátrányos megkülönböztetését vizsgálná. 

 

Érdekellentétek

 

Fiala-Butora nem csupán abban kételkedik, hogy a mechanizmus hatékony tudna lenni, hanem abban is, hogy a magyar kormány rajta keresztül próbálná elérni a határon túli közösségek jogainak bővítését. 

 

„Általános érdekellentét áll fenn a magyar kormány és határon túli magyar közösségek között”

 

– fogalmaz a jogász. Fiala-Butora szerint ugyanis a határon túli közösségek általában abban lennének érdekeltek, hogy minél erősebbek legyenek a nemzetközi szervezetek és például az EU is, hogy a kisebbségi jogokat érintő esetekben fel tudjanak lépni az adott nemzetállamok kormányaival szemben. 

 

„Egy erős EU jó a szlovákiai magyaroknak, a magyar kormány viszont nem érdekelt egy erős EU-ban” – összegzi. A jogász szerint ez nemcsak a jogállamisági mechanizmussal és magával az EU-val kapcsolatban látható, hanem Magyarország általában így viszonyul a nemzetközi szervezetekhez: az EU-nál szélesebb és lazább nemzetközi szervezet, az Európa Tanács különböző intézményei, így a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága vagy a Velencei Bizottság kapcsán is megjelenik ez az érdekellentét.

 

Fiala-Butora tehát szkeptikus azt illetően, hogy a jogállamisági mechanizmus nagy áttörést tudna hozni a kisebbségi jogok kérdésében. Mindezzel együtt úgy gondolja, a mechanizmus a határon túli magyarok számára lehetőséget jelent és akár hatékony mechanizmussá is kinőheti magát, de ez nagyon hosszú folyamat eredménye lenne. Mint mondja, ez nem olyan egyszerű, hogy az EU megkapja ezt az eszközt, aztán meg is oldja vele a Beneš-dekrétumok kérdését. 

 

A jogász azt teljesen

 

kizártnak tartja, hogy a magyar kormány a mostani körülmények között el tudná érni, hogy a jogállamisági mechanizmus feltételei közé bekerüljenek a kisebbségi jogokkal kapcsolatban megfogalmazott feltételek;

 

de úgy látja, hogy még elméletben sem tudna ezzel a lehetőséggel a magyar kormány áttörést elérni.

 

Az EU a kisebbségek jogait illetően sem tud hatékony lenni

 

Fiala-Butora felidézi, hogy Magyarország korábbi ilyen próbálkozásai mind csalódásként végződtek. Aktuális példaként Ukrajnát említi: az EU-nak vannak eszközei a nyomásgyakorlásra, és az ukrán oktatási- és nyelvtörvénnyel a probléma is sokkal egyértelműbb, de az Unió még ebben a kérdésben sem tud előrelépést elérni. A jogász emiatt teljesen irreálisnak tartja, hogy az EU olyan, már tagállam országok esetében, mint Szlovákia, ami politikai szempontból egyáltalán nem problémás, úgy tudnának beavatkozni, hogy az áttörést eredményezzen például a Beneš-dekrétumok ügyében. 

 

Fiala-Butora szerint a magyar kormány esetleg arra tudna rámutatni, hogy a már létező mechanizmusok is mennyire kevéssé voltak hatékonyak már eddig is, mennyire irreális elvárás az, hogy ezek tényleg segítsék a gyakorlatban a kisebbségi közösségek ügyeit. Sokkal többet vártak tőlük a nemzetközi jogászok is a kisebbségi jogok előmozdítása terén, mint amilyenek a valós eredményeik – mondja.

 

„Én mindenkit, aki a kisebbségi jogok bővítésében érdekelt, óvnék attól, hogy a jogállamisági mechanimzusban földön fekvő csodafegyvert lásson, amiért csak le kell hajolni. Sajnos ezek a dolgok nem így működnek.”

 

NYITÓKÉP: Orbán Viktor Székelyföldön / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A közfeladatok ellátását veszélyeztető kormányzati intézkedésekről szóló kampány összesen 22 millió forintjába kerül a budapestieknek.

Korábban António Costa azt nyilatkozta, nem áldozná fel a most tanuló generációt, a katasztrofális járványadatok most más álláspontra terelték.

Az FFP2-szájmaszkok áfáját meg eltörölték.

A kormányinfón megtudtuk azt is, hogy később a háziorvosnál sem lehet majd regisztrálni a koronavírus elleni vakcinára.

A máltai miniszterelnök azt is fontosnak tartja, hogy az új okmány segítse, ne pedig akadályozza a szabad mozgást.

A kutyák ártalmatlannak tűnő területjelölése miatt kiszáradhatnak a fiatal fák a fővárosi főkertész szerint.

A Képzőművészeti Központ épülete hétfőn gyulladt ki, a pár éve felújított orgonát sem biztos, hogy meg lehet-e menteni.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Twitter megosztás Google+ megosztás