+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Paradigma Intézet
2020. december 3. csütörtök, 14:27
Kényelmes pozíció ezt leírni. Kényelmesebb, mint annak a felismerése, hogy mind szorongunk: a liberális azért, mert a világ túl lassan változik, és ezügyben tehetetlen, a konzervatív meg azért, mert nem tudja megállítani ezt a lassú változást. A Paradigma Intézet az Azonnalin!

 

A kormányközeli média nem olyan régen elkezdte „feltárni” a pszichológus szakma mélyén meghúzódó összeesküvést, igyekezve úgy beállítani a kutatások eredményeire támaszkodó szakmát, mintha a globális liberális világrend eszköze lenne. Nagyvonalúan siklottak el a tény felett, hogy ez a folyamat és az összefüggések egészen más irányúak. Nem (csak) a képzés teszi a pszichológusokat nyitott szemléletűvé és elfogadóvá, hanem olyan emberek választják ezt a szakmát, akik érzékenyek más emberek és a világ problémáira, meg akarják érteni az emberi működést és segíteni akarnak rajtuk. Ez pedig csak úgy megy, ha nyitott szemmel jársz és kritikusan szemléled a tényezőket, amik megnehezítik az emberek életét.

 

Nincs azonban gond, ha olyan kutatási eredményeket tudnak prezentálni, melyek a liberális/baloldali emberek mentális állapotát veszik górcső alá. „Összefüggés mutatkozik a mentális betegségek és a baloldali gondolkodás között” – olvashatjuk egy hazai kormánylapban, hivatkozva a Pew Research Center eredményeire. Csakhogy

 

a hivatkozott kutatásban nem erről van szó.

 

A felmérés arra kereste a választ, hogy a koronavírus tavaszi kitörése után milyen típusú és erősségű szorongást észleltek magukon az emberek úgy általában, és hogyan élték meg a helyzetet azok, akiket pénzügyileg is rosszul érintett a járvány, esetleg még családjuk is van. Nem meglepő módon rosszabbul érezték a bőrükben azok magukat, akik elvesztették a munkájukat, akiknek csökkent a fizetése, akik a fiatalabb korosztályba tartoznak, akiknek alacsonyabb a végzettségük, akiknek el kell tartani a családjukat és igen, azok, akik magukat az Egyesült Államokban inkább demokrata párti szavazónak vallották.

 

Ebből sikerült levonni azt a következtetést, hogy nagyobb valószínűséggel küzdenek a liberálisok mentális problémákkal. Ennek megerősítésére további érv a cikkben, hogy a republikánus szavazók kevesebb mentális problémáról számolnak be. Az ezzel kapcsolatos adatok forrása egy már csak részben idézett 2007-es cikk, megteremtve a képet, miszerint a libsik nem százasak. Ez pedig egyben perdöntő bizonyíték arra, hogy a konzervatívok egészségesek.

 

Ez a felszínes munka csak arra nem tér ki, hogy mi a különbség az önbevalláson alapuló kutatások eredményei és a valódi orvosi/pszichológiai diagnózisok közt, vagy hogy miben állna az ok-okozati összefüggés. Például arra, hogy miért juthat el az a bizonyos (és rettegett) liberális/baloldali fehér nő előbb pszichológushoz vagy orvoshoz, ahol valószínűleg kapni is fog valamilyen besorolást. Vagy arra, hogy miért foglalkozik egyáltalán ilyen, felvilágosodás utáni modern tanokkal, nem úgy tekintve valamilyen pszichológiai panaszra mint devianciára? És persze hogy mi lehet az ok, amiért egészségesebbnek vallják magukat a konzervatívok?

 

Hogy a cikk írója szándékosan trollkodik, vagy csak egy lelkes gyakornok gondolta úgy, hogy most végre igazán nagyot mondhat a konzervatív normalitás jegyében? A választ nem tudjuk, de ha már feltétlen politikai nézetek mentén szeretnénk szétválasztani az emberiséget és így vizsgálni azt, hogy hogyan érzik magukat, akkor érdemes a téma szakirodalmát egy kicsit mélyebben átnézni.

 

Az a helyzet, hogy tényleg nem rossz konzervatívnak lenni. Legalábbis pszichológiai szempontból könnyebb lehet.

 

Egy magára valamit is adó jobboldali-konzervatív ember ugyanis szereti a rendet, és nem feszélyezi, hogy hierarchikus a világunk. Az egyenlőtlenségek racionalizációja és a szabályok követése pedig segíthet elfogadni az ember helyét a világban. Szinte minden ember igénye, hogy megértse a környezetét, egy konzervatív számára pedig kézenfekvő bizonyosság lehet, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Kinek ne lenne megnyugtató az az érzés, hogy minden a helyén és minden a legnagyobb a rendben van így, ahogy most van? És kinek ne rontaná el a közérzetét a folytonos tipródás, hogy a dolgok bizony nem állnak jól?

 

A világban nincs egyenlőség, és valóban sokan szenvednek el valamilyen formában elnyomást. Az egyenlőség hiányát a liberális világnézetű emberek nem tudják egykönnyen pozitív vagy legalább semleges keretbe helyezni, szemben a konzervatívokkal. Egy negatív helyzetre való koncentrálás és annak megváltoztatása elég sok lelki energiát igényel, az efölött érzett tehetetlenség pedig nem a boldog ember alapállapota.

 

Míg a második világháborút követő időszakban a jobboldali világnézetet hozták összefüggésbe a szubjektív jóllét alacsonyabb szintjével, mára ez a kép árnyaltabbá vált. Kutatások bizonyítják például, hogy egyszerűen magasabb a megélt személyes jóllét szintje, ha egy inkább liberális országban él az ember.

 

Hogy miért? Azért, mert az ilyen országok nagyobb hangsúlyt fektetnek a szabadság kérdésére, de olyan kevésbé elvont kérdésekre is, mint az oktatás, a lakhatás vagy az egészségügy fejlesztése. Ezek a tényezők pedig befolyással bírnak az élet minőségére, így a személyes jóllétünk szintjére is. Érdekes adalék azonban, hogy ha egyéni szinten vizsgálták a kérdést, akkor ettől függetlenül is a konzervatív emberek mondták azt, hogy elégedettebbek az életükkel.

 

Egyéni szinten ugyanis átlagosan céltudatosabbnak tűnnek a konzervatív emberek. Szimbolikus, elvontabb céljaik elérése miatt jellemzően rövidtávon is képesek lemondásokra, és kézzelfogható, elérhető és teljesíthető célokat kitűzni. A családcentrikusság és a vallásosság is olyan tényezők, amik segíthetnek a mindennapokban. Nagy terhet vesz le az egyénről – nézeteitől függetlenül – a csoporthoz tartozás élménye, de a közösségeikkel való nagyobb azonosulás a konzervatívok számára egy fokkal fontosabb is.

 

Boldogok a konzervatívok, mert övék a mentálisan egészségesek országa. Legalábbis annak vallják magukat a szintén önbevallásos módszerekkel dolgozó kutatások szerint. Az embernek azt bevallania, hogy szorong, hogy mentális panaszai vannak, esetleg külső segítségre lenne szüksége ezek megoldására, nos, az nem igazán fér bele a normalitás kereteibe, a konzervatív nyilvánosság világába. És

 

amíg a pszichológiai értelemben konzervatív működésmódú emberek a saját természetes problémáikat nem vállalják fel, nem oldják meg, addig a politikailag konzervatív gépezet könnyedén fogja a félelmeik révén befolyásolni őket.

 

Vagy esetleg elhitetni velük azt, hogy a másik oldal emberei egyszerűen bolondok.

 

Ez egy kényelmes pozíció. Kényelmesebb, mint annak a felismerése, hogy mind szorongunk: a liberális azért, mert a világ túl lassan változik, és ezügyben tehetetlen, a konzervatív meg azért, mert nem tudja megállítani ezt a lassú változást. Úgy néz ki, hogy világnézettől függetlenül, mind hasonlóan vagyunk mentálisan nem egészségesek.

 

 

Felhasznált irodalom:

+ Schlenker, B.R., Chambers J.R, Le B.M (2011): Conservatives are happier than liberals, but why? Political ideology, personality, and life satisfaction, Journal of Research in Personality, vol. 46,2.

Napier, J. L., Jost, J.T. (2008): Why Are Conservatives Happier Than Liberals? Psychological Science, vol. 19, 6.

Sean P. Wojcik, Arpine Hovasapian, Jesse Graham, Matt Motyl and Peter H. Ditto (2015): Science, vol. 347 (6227), 1243-1246

Briki, W., Dagot, L. (2020): Conservatives Are Happier than Liberals: the Mediating Role of Perceived Goal Progress and Flow Experience — a Pilot Study. Current Psychology.

 

KÉP: Nick YoungsonAlpha Stock ImagesCC BY-SA 3.0

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A Marosvásárhelyi Rádió műsorvezetői csütörtök esténként sikeresen teremtenek olyan hangulatot, amiben a rádióhallgató azt érzi: egy mikrofontól mentes baráti beszélgetésbe csöppent bele.

Miközben a világ Joe Bidenra figyelt, az internet népe Bernie Sandersből csinált sztárt.

A közfeladatok ellátását veszélyeztető kormányzati intézkedésekről szóló kampány összesen 22 millió forintjába kerül a budapestieknek.

Korábban António Costa azt nyilatkozta, nem áldozná fel a most tanuló generációt, a katasztrofális járványadatok most más álláspontra terelték.

Az FFP2-szájmaszkok áfáját meg eltörölték.

A kormányinfón megtudtuk azt is, hogy később a háziorvosnál sem lehet majd regisztrálni a koronavírus elleni vakcinára.

A máltai miniszterelnök azt is fontosnak tartja, hogy az új okmány segítse, ne pedig akadályozza a szabad mozgást.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Twitter megosztás Google+ megosztás