A német szélsőjobboldali párt tavasz óta nem találja a megfelelő stratégiát a koronavírus kapcsán. Először a még keményebb szigor mellett volt, mostanra viszont a szabadságjogokért aggódik már. De az igazi koronavírus-tagadók mellett a párt nem tud erős arcélt felmutatni ebben a válságban. Ez a népszerűségén is meglátszik.
„Egyedül a parlamentnek van joga az alapjogkorlátozásokról tárgyalnia, senki másnak. Különben megint Carl Schmittnál vagyunk” – ordította be az ellenzéki padsorokból a német parlamentben Alexander Gauland, az AfD frakcióvezetője. Noha az AfD eszmeisége inkább az egykori fasiszta közjogász, Carl Schmitt pozitív említését valószínűsítette,
(ami szerint „szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt”), és arra figyelmeztetett, hogy csak a nép lehet a szuverén, és hogy az alapjogokat egyébként se szabad korlátozni, még járvány idején sem.
Karanténtálibokból járványszkeptikusok
A párt tavasz óta nagy utat tett meg, hogy eljusson egy ilyen liberális alkotmányőri szerepbe a koronavírus miatti korlátozások kapcsán. Tavasszal az AfD és a hozzá közelálló portálok még azért szidták Merkelt, mert „alábecsüli a veszélyt”, és a kínai kemény utat dicsérték és javasolták Németország számára is.
Aztán májusra a párt kezdett elfordulni ettől. Ennek több oka is lehet.
Egyrészről az AfD is érzékelte, hogy ha nem is többségi vélemény a járványügyi szigor bírálata, sokan vannak az elégedetlenek. Ráadásul május környékén csak a liberális FDP tett olyan megnyilatkozásokat – kritizálva a járványügyi szigort –, amelyek tetszhettek ennek a körnek. Az AfD keménykedése egyáltalán nem volt érdekes, elvégre a többi párt is támogatta a járványügyi szigort – meg eleve a keménykedés egy kormánypártnak, mint például a szigorú lockdown melletti bajor CSU-nak, mindig jobban áll, mint egy ellenzéki erőnek.
Az AfD azonban addigra tolódott át „a kínai út” istenítéséből a liberális szigorellenességbe, amikorra a járvánügyi korlátozások ellenfelei már sikeresen szervezték meg magukat az AfD nélkül. Az őket tömörítő, Querdenker nevű csoport a tavasz végétől több német városban is felvonult már. Ez egy nagyon sajátos, színes társaság, amiben neonácik, szélsőbaloldali anarchisták, megöregedett 68-asok, ezoterikusok, oltásellenes és különféle kisebb keresztény szekták képviselői együtt menetelnek – valaki csak a járványügyi szigor ellen, mások eleve az egész koronavírust is kétségbe vonva.
Nyártól kezdve az AfD több politikusa is megjelent ezeken a felvonulásokon, és a párt maga is egyre élesebben kritizálta a járványügyi szigort – megint elővehette kedvenc jelszavát, a „Merkel-diktatúrát” –, de a Querdenkereken belül nem tudtak vezető szerepre szert tenni. Az AfD, ha kint is van pártlogóval, pártzászlóval egy-egy tüntetésen, teljesen marginális szerepet játszik a koronavírus-tagadók tüntetésein.
Novemberben a párt több koronavírus-tagadó tüntetőt is beengedett a német parlamentbe, ahol azok vitába keveredtek a kormánypárti politikusokkal a járványügyi intézkedésekről. Többek között Peter Altmeier, kereszténydemokrata gazdasági minisztert „üldözték” a parlament folyósóin.
Vezetői ellenkezés a borzalmas tagsággal szemben
Miközben az amúgy mérsékelt konzervatív Gauland láthatóan a radikálisok mellé áll, a párt társelnökének, Jörg Meuthen közgazdászprofesszornak kezd elege lenni. A politikus az AfD hétvégi kongresszusán – amit a párt nem online tartott meg, ezzel is üzenve: nem veszi annyira komolyan a vírusveszélyt – kemény beszédben kelt ki a vírustagadók és az AfD közötti szövetségen.
Meuthen szerint az AfD nagy válságba került azzal, hogy szövetséget kötött a vírustagadókkal: „Vagy sikerül kanyart vennünk, vagy elbukunk.” A politikus eleve kifogásolta, hogy még a kongresszuson is többen „koronadiktatúráról” beszéltek a járványügyi szigor kapcsán, miközben Meuthen szerint meg kéne végre a pártnak értenie, hogy a járványügyi helyzet tényleg komoly. Meuthen beszédét hangos bekiabálások, fújolások kísérték. Mint ismert: az AfD tagsága nem először támad saját vezetőjére. 2015-ben az akkori pártelnököt (egyben pártalapítót), Bernd Luckét a küldöttek nem csak kifújolták, de le is köpték, aki ezután ott is hagyta a pártot.
Az AfD-t végigkíséri a radikálisok és a mérsékeltek harca. Míg a hivatalosan feloszlatott, szélsőjobboldali platform, a Flügel a pártot egyértelműen rendszerellenzékként akarja a szélsőjobboldalon újrafogalmazni, a párt eredeti konzervatív-liberális alapvetését őrzők – többek között Meuthen –
aki egyszerűen visszamennek a CDU/CSU-hoz vagy az FDP-hez. Noha a pártvezetés még mindig a mérsékeltekből kerül ki, ez sokban annak is köszönhető, hogy Gauland, valamint frakcióvezető társa, Alice Weidel nem vállal be nyílt vitát a radikálisokkal. Meuthen professzor azonban most hétvégén ezt tette meg – kérdéses, hogy elbukik-e ő is, mint eddigi elődjei, az AfD radikális tagságán.
Egy biztos: hiába állt be az AfD, miután az euróellenesség és a menekültellenesség témái kissé eljelentéktelenedtek, a koronavírus-tagadásba, a párt népszerűsége nem növekszik, még a keleti tartományokban is, ahol egy éve még a legerősebb párt volt, visszazuhant a CDU és a szélsőbaloldali Linke mögé harmadiknak. Szövetségi szinten pedig már 10 százalék környékén mérik őket.
Az AfD a vírustagadók összességét eleve nem tudja becsatornázni, elvégre ott számos baloldali, anarchista is van. A kérdés az, hogy a vírustagadók nagyon összetett tábora össze tud-e esetleg állni egy új párttá, mozgalommá.
NYITÓKÉP: Az AfD radikálisai tüntetnek Türingiában / AfD Türingia, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.