Charlie Hebdo 50: nevettek már De Gaulle-on, a zsidóvá lett Sarkozy-fiún és sokat Mohameden

Szerző: Techet Péter
2020.11.26. 10:10

Ötven éve jelent meg a Charlie Hebdo első száma: eleve egy politikai cenzúra miatt kellett elindítani. Kezdetben az újbaloldal legfontosabb hangja volt, 1981-re azonban becsődölt. 1992-ben indult újra, azóta főleg az iszlámellenesség vagy az antiszemitizmus vádjaival kell megküzdeniük.

Charlie Hebdo 50: nevettek már De Gaulle-on, a zsidóvá lett Sarkozy-fiún és sokat Mohameden

A Charlie Hebdo ötven évvel ezelőtt azért indult el, hogy helyettesítsen egy másik lapot. 1970 novemberében több baloldali és anarchista humorista Hara-Kiri néven indított viccújságot – rögtön az egyik első szám címlapján Charles de Gaulle halálán komolytalankodva. 1970. november 9-én halt meg a volt államfő Colombey mellett. A Hara-Kiri a címlapján a hírről – kigúnyolva egy napokkal korábbi diszkóbalesetről nagyon szenvtelenül beszámoló francia sajtót – úgy számolt be, hogy „tragikus bál Colombey-ben: 1 halott”.

Noha más nem is szerepelt a címlapon, csak ez a felirat, mindenki – így a belügyminisztérium is – tudta, miről, kiről van szó. A belügyminiszter megtiltotta az adott szám terjesztését, bár ezt azzal indokolta, hogy egy korábbi szám szerinte pornográf tartalma miatt van rá szükség.

Végül a Hara-Kirinek pár szám után befellegzett. Az alapítók azonban nem adták fel, és létrehozták a Charlie Hebdot, amelynek

első száma 1970. november 23-án jelent meg. Rajta a hatalmas felirattal: „Franciaországban nincs cenzúra”.

„ÖTVEN ÉVE HALT MEG A CHARLIE HEBDO KITALÁLÓJA”: A LAP IDÉN ÍGY EMLÉKEZETT CHARLES DE GAULLE HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA. FOTÓ: CHARLIE, FB

A hetvenes években a Charlie Hebdo nem csupán karikatúrákat közölt, de az 1968-as mozgalommal beindult progresszív ügyek szószólójává lett: kiállt a nukleáris energia és a hadkötelezettség ellen, valamint a feminizmus és az abortusz mellett. A lapot eközben erős antikapitalizmus is jellemezte.

Arra ma már kevéssé büszkék, hogy 1977-ben a Charlie Hebdo a pedofília mellett is kiállt. Felszólította ekkoriban azon olvasóit, „akik szintén szeretik a kislányokat és kisfiúkat, a puha és pihétlen combokat”, hogy tiltakozzanak három pedofíliáért – ahogy a lap írta: „a gyerekek iránti szeretetért” – bebörtönzött ember mellett. Az akkori baloldali sajtóból nem lógott ki ezzel.

A hetvenes évek közepén a legolvasottabb politikai hetilap volt, megelőzve a L´Express-t is.

Az alternatív baloldalon azonban egyre inkább a Jean-Paul Sartre alapította Libération napilap lett végül a vezető. A Charlie Hebdo eleve lesodródott a baloldalról már azzal is, hogy az újság nem állt be 1981-ben a szocialista François Mitterrand elnöki kampánya mögé, sőt, egyik karikaturistájuk, Michel Calluci személyében saját jelöltet is akartak indítani az elnökválasztáson. Noha Caluccit 16 százalékra is mérték akkoriban, a szocialista párt részéről olyan erős – halálos fenyegetésekkel is kísért – nyomás helyeződött a lapra, hogy Calluci az utolsó percben elállt az indulástól, Mitterrand pedig valóban megnyerte a választást.

A lap eddigra már jelentős adósságot halmozott fel. 1981-ben még elindítottak egy napilapot Charlie Matin néven, de ezt eleve csak három napra tervezték –

a harmadik napon már „abbahagyjuk, ez túl sok meló” felirattal be is szüntették.

Nem csak a napilapnak, de a hetilapnak is ebben az évben vége lett: 1981. december 23-án jelent meg utoljára.

Rá 11 évre, 1992-ben azonban az egykori újság pár alapítója (Siné, Wolinski), kiegészülve új karikatúristákkal (Cabu), ismét beindították a lapot. Az első számon Mitterrand volt látható, aki a gazdasági és társadalmi problémákat látva azt ordítja: „És még a Charlie Hebdo is visszatér!” Az első számot több, mint 150 ezren vették meg.

Miközben a korai Charlie Hebdo egyértelműen a radikális baloldali polgárpukkasztásról szólt, az 1992-ben újraindult verziónak eltartott majdnem tíz évig, amig megtalálta az új hangját. 2002-ben jelent meg a lapban Robert Misrahi filozófus cikke, amiben az olasz iszlámellenes Oriana Fallaci könyvét dicsérte. Misrahi azt írta, hogy „az európai közvélemény degenerálódik”, mert „nem akarja se látni, se elítélni, hogy az iszlám folytat kereszteshadjáratot a Nyugat ellen, nem fordítva”.

A cikk – és hogy a Charlie Hebdo lehozta – hatalmas vitát váltott ki a francia baloldalon, többen is rasszizmussal, iszlámellenességgel vádolták meg az újságot. Egy 2003-as cikkében a lap akkori főszerkesztője azonban nekiment a szélsőbaloldal USA- és Izrael-ellenességének, és azzal vádolta meg a baloldalt, hogy a harmadik világ vonatkozásában mindent elnézne, amit az USA kapcsán folyamatosan kritizál.

A CHARLIE HEBDO SZERINT A FRANCIA BALOLDAL FÉLRENÉZ, HA MUZULMÁNOK A FRANCIÁKAT GYALÁZZÁK. EZT BÍRÁLJA EGY 2020-AS KARIKATÚRÁN. FOTÓ: CHARLIE HEBDO
Alig csendesült le az iszlámellenesség vádja, 2008-ban antiszemitizmussal vádolták meg a lapot.

Akkori leghíresebb karikaturistája, Siné ugyanis 2008-ban azt írta az akkori államfő, Nicolas Sarkozy zsidó vallást felvett fiáról, hogy „tud élni a kicsi”, amivel arra is utalt, hogy Jean Sarkozy jegyese, aki miatt felvette a zsidó vallást, a Darty-örökség egyik várományosa volt. A lapot ekkoriban nagyon éles támadások érték, a példányszáma hetek alatt 80 ezerről 50 ezer alá zuhant. Sinét végül kirúgta a Charlie Hebdo, a 2016-ban elhunyt karikaturista ekkor egy ellen-Charlie-t gründolt Siné Hebdo címen: a lap magát szélbalra pozícionálta és főleg Nicolas Sarkozy kigúnyolásában élte ki magát. 2010-ben ment csődbe (a korábbi számok azonban most is elérhetőek).

TAVALY ÍGY KÍVÁNT BOLDOG KARÁCSONYT A CHARLIE HEBDO. FOTÓ: CHARLIE, FB

A lap magát mindig is radikális laicistának tartotta, azaz valamennyi valláson gúnyolódott. A hírekbe ezzel akkor került be, amikor 2006-ban egyetlen francia újságként leközölte egy dán napilap Mohamed-karikatúráit, amelyek miatt akkor hetekig tartó tüntetéshullám indult több muszlim országban.

A dán Mohamed-karikatúrákat a Charlie Hebdo 400 ezer példányban nyomtatta ki és terjesztette.

A Charlie Hebdo innentől kezdve egyre keményebben állt bele az iszlamizmus kritikájába – ami szintén nem mindenkinek tetszett a baloldalon –, címlapján többször is Mohamedet figurázva ki.

2015 január elején ez vezetett ahhoz a terrortámadáshoz, amit több iszlamista követett el a lap párizsi szerkesztősége ellen. A támadásban a lap legismertebb karikaturistái életüket vesztették. Támadás már 2011-ben is érte a szerkesztőséget: akkor Molotov-koktélt dobtak ismeretlenek az irodába. A tettesek feltételezett segítői elleni per csak idén indult el. Mivel

2015 januárjában a lap gyakorlatilag legfontosabb alkotóit a halálos támadásban elvesztette,

a nulláról kellett ismét talpra állnia – de a kemény laicizmus, egyben az iszlamizmus kritikája megmaradt.

Az elmúlt ötven év legismertebb, legvitatottabb címlapjait itt lehet visszanézni.

NYITÓKÉP: Születésnapi Charlie Hebdo-szám címlapja / Charlie, FB

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek