Bosznia szétesése Európa legnagyobb geopolitikai és ideológiai katasztrófája lenne

Vahidin Preljević a szarajevói egyetem tanáraként az egyik legismertebb értelmiségi hang az országban. Az Azonnalinak nyilatkozva a daytoni egyezmény teremtette Bosznia hibáiról beszél. Szerinte a nemzetközi közösség beavatkozása nélkül nem lesz valódi béke. A Habsburgokat – és főleg a magyar Kállay Bénit – hozza fel példaként, miként lehetne közös identitást teremteni a ma etnikailag szétszabdalt országban.

A daytoni megállapodást 25 évvel ezelőtt írták alá. Sikertörténet az elmúlt 25 év?

és ebben az értelemben sikeres volt a daytoni egyezmény.

Az azonban kezdettől fogva mindenki számára világos volt, hogy a daytoni egyezmény retrográd keretei között nem születhet meg egy modern Bosznia-Hercegovina. A nemzetközi közösség azt remélte, hogy külső beavatkozásokkal majd az állam folyamatosan fejleszthető egy polgári állam irányába. Ezt a célt azonban alig sikerült elérni. 15 évvel ezelőtt voltak még nagyobb alkotmányozási tervek, de azóta a nemzetközi közösség teljesen visszavonult. A rendszer stagnál, és ez csak a szeparatista-nacionalista erőknek jó.

Dayton legalizálta az etnikai tisztogatást Bosznia és Hercegovina etnikai alapú felosztásával. Szükség volt erre?

A Daytonban hivatalossá tett etnikai elvet pragmatikus megoldásként használták. Ugyanakkor már Daytonban is az etnikai elv némileg relativizálódott, mert mindkét entitásnak (a Republika Srpskának és a horvát-bosnyák Föderációnak – a szerk.) többnemzetiségűnek kellett lennie:

Nagyon problematikus azonban, hogy az egyik országrészt Republika Srpskának (azaz szerb köztársaságnak – a szerk.) lehet nevezni, hiszen nem csak szerbek élnek ott. Ez mélyen diszkriminatív. Lehetne mondani, hogy egy államnév csak egy szimbólum, de a szimbólumok is meghatározzák a politikai valóságot, ennyiben hatással vannak az emberek hangulatára is.

Hogyan tekintenek Daytonra a mai Bosznia-Hercegovinában?

Különbözőképpen, attól függően, hogy milyen szemszögből nézzük az egyezményt. A radikálisok a maguk narratíváival sikeresen manipulálják az embereket. Ezekkel a narratívákkal a politikai elitek sikeresen terelik el a figyelmet azon gazdasági, társadalmi problémákról, amelyeket nem oldottak meg eddig sem. A mostani etnocentrikus rendszer lehetővé teszi számukra, hogy ne az igazi problémákkal kelljen foglalkozni.

Fennáll annak a veszélye, hogy az ország szétesik?

Ez a veszély mindig fennáll. De ha ez megtörténne, akkor ez lenne a kontinensünk legnagyobb geopolitikai és ideológiai katasztrófája, amely – bátran állítom – a közös európai eszmét is, amely éppen a nacionalizmus meghaladásáról szól, szétzúzná.

A nemzetközi közösség, amelynek ma is nagy befolyása van Bosznia-Hercegovinában, hibás-e azért, hogy Bosznia-Hercegovina ilyen megosztott lett?

A jelenlegi politikai elit mellett a nemzetközi közösség viseli a legnagyobb felelősséget ezért a helyzetért. A probléma az, hogy a nemzetközi közösség, különösen annak európai része, általában azt az elméletet követi, miszerint Bosznia-Hercegovinának egyedül kell kezelnie az etnikai megosztottságot. A jelenlegi keretek közöttt azonban elképzelhetetlen egy értelmes fejlődés.

Egyébként további nehézséget jelent, hogy az EU többnyire csak bürokratikus apparátusként működik helyben. Azt, hogy nem kínál eszmei alternatívát, azon államok használják ki, amelyek szeretnék a Balkánt megszerezni: Ororszország, Törökország.

Van egyáltalán közös identitás Bosznia-Hercegovinában, vagy az egyes etnikai csoportok eltérő módon fejlődnek?

Természetesen létezik közös identitás.

És ne felejtsük el: minden bosznia-hercegovinai állampolgár külföldön ugyanazt tapasztalja, mert bosnyáknak vagy hercegovinainak tekintik őket.

A szerb és a horvát politikai elit azonban az oktatás- és az identitáspolitika révén igyekszik a lehető legnagyobb mértékben kulturálisan Szerbiához vagy Horvátországhoz csatolni az itt élő szerbeket és horvátokat. Ezzel óriási károkat okoznak a boszniai és hercegovinai szerbeknek és horvátoknak, mert eltörlik különlegességüket, amellyel mindig is rendelkeztek. Elidegenítik a népet a saját hazájától.

Eleve Bosznia-Hercegovinában nem csak a most elismert három nemzetiség él.

Az etnocentrikus Dayton-rendszer anomáliáit leginkább azok a diszkriminatív rendelkezések mutatják, amelyek szerint csak a bosnyákok, a horvátok és a szerbek tölthetnek be politikai tisztségeket. Már léteznek európai bírósági ítéletek ezen rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, de ezen döntések végrehajtása politikailag blokkolt. Ez is mutatja: a nemzetközi közösség aktív segítsége, beavatkozása nélkül nem tudunk a jelenlegi bénító állapotból elmozdulni.

Sokszor látni tüntetéseket, amelyeken valamennyi nemzetiségből vesznek részt emberek.

Természetesen az emberek, ha konkrét szociális, jogi vagy gazdasági kérdésekről van szó, ki tudnak menni közösen tüntetni. Éppen a mostani helyhatósági választások mutatták meg, különösen Szarajevóban, hogy

A nacionalista elitnek éppen azért kell ilyenkor a gyűlöletet felkavarnia, hogy megoszthassa a vele szemben állókat. A nacionalista pártok úgy tesznek, mintha ők mindenkit képviselnének. Csak egyetlen ellenpélda: a muzulmán-nacionalista Demokratikus Akciópártra (SDA) a bosnyákok – akiket a párt kizárólagosan képviselni akar – kevesebb, mint harmada szavaz évek óta. De megint csak azt tudom hangsúlyozni: a nemzetközi közösség támogatása nélkül erőtlenek ezek a közös akciók, támogatni kell azon köröket, amelyek egy közös Bosznia-Hercegovinát akarnak.

Mit szól az olyan pártokhoz, mint a Naša Stranka, amelyek a közös identitást erősítik?

Pozitívan tekintek rájuk. Az, hogy van mögöttük támogatottság, a mostani helyhatósági választásokon egyértelműen kiderült. De ezek főleg liberális, baloldali pártok. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy konzervatív, az európai civilizáció iránt elkötelezett – és éppen ezért nem nacionalista – pártok is létezzenek. De helyben az Európai Néppárt csak a nacionalistákat támogatja, sajnos.

Nem tudom, tudja-e, de a magyar miniszterelnök irodájában Bosznia-Hercegovina etnikai térképe volt sokáig látható. Orbán nagyon jó kapcsolatban van a boszniai szerb nacionalista Milorad Dodikkal is. Mit gondol erről? Téma ez egyáltalán Boszniában?

Sajnos tudok róla, bár hazánkban a magyar politika nem túl fontos téma. Én személy szerint nagyon szeretem a magyar kultúrát, főleg a filozófiát és az irodalmat. Nagy rajongója vagyok Nádas Péternek, Kertész Imrének és Márai Sándornak, de Heller Ágnes vagy Konrád György művei is mind megtalálhatóak a könyvtáramban. Azaz ismerem és tisztelem a magyar kultúrát.

Úgy gondolom, hogy a magyar-bosnyák kulturális kapcsolatokat általában meg kellene erősíteni, elvégre mély történelmi kapcsolatok fűznek össze bennünket. Ma azonban nagyon kevéssé vagyunk egymás életében jelen. Pedig miért ne nyílhatna Budapesten, Pécsett vagy Szegeden bosnyák kulturális központ? Ahogy örömmel venném, ha Szarajevóban vagy Tuzlában is több lehetőség lenne magyar nyelvet, irodalmat tanulni.

Az azonban egészen biztos, hogy a közös kapcsolat alapja nem lehet az autoriter nacionalizmus.

Lehet azt mondani, hogy az egykori Habsburg Monarchia multikulturalizmusa Bosznia-Hercegovinában élhet tovább?

Erről van pontosan szó! Persze nem meglepő, hogy én ezt mondom, elvégre a tudományos munkásságomban eddig is arra törekedtem, hogy

Erről írtam a Nakon imperije (A birodalom után) című könyvemben is. A Habsburg Monarchiát én liberális birodalomnak szoktam nevezni: nagyon észszerű nemzetiségi politikát tudott folytatni, amely békét és fejlődést hozott azon népeknek, amelyeknek 1918 után, amikor győzött a nemzetállamiság, csak üldöztetés, elnyomás lett az osztályrészük.

Ha Bosznia-Hercegovinát nézzük: először és utoljára a történelemben a Habsburg Monarchia akarta a boszniai kérdést okosan megoldani. Én ezért mindig is

1918 után illett őt folyamatosan szidni, de neki egy nagyon okos és innovatív modellje volt arra, hogyan lehet a sokszínűséget megőrizve egy közös bosnyák nemzetet teremteni az itt élő népekből. A nemzetközi közösség részéről azóta se született innovatívabb javaslat, mint Kállay Bénié. Az ő javaslata sajnos egykoron kudarcot vallott, de a mai napig ennek következményeit nyögjük.

Milyen Boszniát szeretne 25 év múlva?

Az eddigiekből talán egyértelműen kiderült: egy olyan országra van szükség, amelyben az emberek nem etnikai alapon különülnek el egymástól, hanem egy közös polgári nemzetet alkotnak. Azonban az is világos: ilyen jellegű változást – hiába vannak helyben erők, amelyek ezt szeretnék – az Európai Unió és az USA beavatkozása nélkül nem tudunk magunktól elérni, azaz én sokkal határozottabb nemzetközi segítséget és beavatkozást várnék el. Ha a nemzetközi közösség segít, akkor 25 év múlva Bosznia-Hercegovina minden itt élő ember közös hazája lehet – függetlenül attól, hogy mi az etnikuma vagy vallása.

NYITÓKÉP: A polgárháborúban 1992-ben szétlőtt szarajevói könyvtár, amit többek között osztrák és magyar pénzügyi támogatással építettek aztán újjá / Wikipedia