Az újrahasznosítás messze nem a legjobb, amit a környezetért tehetünk

Szerző: Galavits Patrik
2020.11.14. 08:00

Habár a cégek örömmel reklámozzák magukat az általuk egyre nagyobb mennyiségben újrahasznosított termékeikkel, a Földnek akkor tennénk igazán jót, ha az újrahasznosításra sokkal kisebb szükség lenne – vagyis kevesebbet fogyasztanánk. Az elektronikai hulladékkal ráadásul a legkiszolgáltatottabbak kerülnek még rosszabb helyzetbe.

Az újrahasznosítás messze nem a legjobb, amit a környezetért tehetünk

„Hogyan öli meg az újrahasznosítás a bolygót?” – ezzel az elsőre olvasásra meghökkentő és kattintásvadász címmel jelent meg a Politicón egy elemzés arról, miért nem az újrahasznosítás a megoldás a hulladékgazdálkodás okozta problémákra.

A téma nem újdonság: kutatók már évtizedek óta foglalkoznak a dilemmával, ebből a szempontból pedig a Politico sem friss témát boncolgatott.

Ráadásul érdemes leszögezni: gyakorlatilag nincs szakértő, aki az újrahasznosítás helyett az egyszerűen csak kidobott szemét mellett érvelne.

A hatásvadász cím ellenére a Politico cikke sem ezt teszi.

Jóemberkedés lett az újrahasznosításból

„Az újrahasznosítás üzenete annyira pozitív, hogy sokan már úgy gondolják, az újrahasznosítható szemét igazából nem is hulladék”

– idézi a brüsszeli lap Flore Berlingent, a Zero Waste France nevű civil szervezet igazgatóját.

Ezzel pedig el is érkeztünk a probléma gyökeréhez: önmagában természetesen bármi jobb annál, minthogy a tengerekben végezzék, vagy a szeméttelepeken égessék el a kidobott holmijainkat. De azt gondolni, hogy csak azért, mert valami újrahasznosítható, ezért pedig nem árt a környezetnek, tévedés.

A fogyasztói társadalom logikája alapján azonban a fogyasztás visszafogásáról szó sem lehet: ezért a cégek inkább azzal próbálják meg eladni a termékeiket, hogy felmatricázzák azokat egy „újrahasznosított” logóval.

FOTÓ: LIBRESHOT

„Az újrahasznosításhoz fűzött pozitív érzelmek egyszerűen elnyomják a negatív érzést a szemetelés miatt” – ezt már Monic Sun és Remi Trudel, a Bostoni Egyetem két professzora állítja egy tanulmányában. Amellett érvelnek, hogy az újrahasznosítást népszerűsítő kampányok nem fektetnek különösebb energiát az újrahasznosítás környezetre gyakorolt terhelésének bemutatására, így pedig nem is ösztökélnek arra senkit, hogy ne termeljen szemetet.

Mi is az újrahasznosítás?

Michael Munger, az Amerikai Gazdaságkutató Intézet (AIFER) kutatója egy 2019-ben megjelent írásában amellett érvel, hogy sokan nem is igazán tudják, mit kell újrahasznosítás alatt érteni.

Szerinte a legtöbben alapvetően két narratíva között vergődnek: ebből az egyik, hogy az újrahasznosítás során a szemétből ismét áru lesz. Munger szerint ha ezt fogadjuk el igaznak, akkor az újrahasznosítás alatt elvégzett munkák (begyűjtés, rendszerezés, tisztítás, stb.) összességében nem kerülnek annyiba, mint amekkora bevétele az újrahasznosítónak származik az ismételt eladásból.

A másik lehetőség szerinte, hogy az újrahasznosításra nem áruszemlélettel tekintünk és a környezeti kérdéseket is mellőzzük.

Elvégre, ha valamit egy szeméttelepen elásunk, az – ugyan nem környezeti szempontból, de – a továbbiakban már nem jelent költségeket és problémát.

Ebben az esetben az újrahasznosításra valóban csak nagyobb költségként lehet tekinteni, hiszen a szeméttelep feltöltése bár pénzbe kerül (valahogy oda kell kerülnie a hulladéknak), valamelyest olcsóbb lehet a végösszeg, de ha újrahasznosítással sikerül legalább a költségek egy részét fedezni, már jobban jártak a folyamatban résztvevők. Ehhez azonban – hangsúlyozza Munger – tényleg minden költséget pontosan ki kell számolni és ezeket összehasonlítani. Ez azonban ritkán történik meg, a végösszeg szerint pedig az újrahasznosítás így vagy úgy, de valamiképp mindenképpen környezetkárosítással jár.

Az újrahasznosítás üzlet – és munkahely

Ha maradunk a pénzügyi vonalnál, érthető, hogy a cégek és a legtöbb állam is miért inkább az újrahasznosítás fontosságára hívja fel a figyelmet ahelyett, hogy a fogyasztás visszafogására ösztönözné a polgárait. A Deloitte 2015-ös becslése szerint ugyanis ha egy műanyag palack nem egyszerűen a szeméttelepen végzi, hanem újrahasznosítási folyamaton megy át, az akár harminc új munkahely megteremtésével is járhat.

Nem is meglepő, hogy olyan, termékeik eladása után iszonyatos szemétmennyiséget felhalmozó óriáscégek, mint a Coca-Cola inkább az újrahasznosítással akarják csökkenteni a környezetre gyakorolt káros hatásukat. A Politicónak nyilatkozó Pieter van Beukering környezetközgazdász szerint pedig ezzel nem is járnak feltétlenül rossz úton:

„Összességében az újrahasznosítás kevesebb szén-dioxid és üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, és kevesebb erőforrásra van szükség hozzá, mint új termékek létrehozásához.”

Hozzátette ugyanakkor, hogy nagyon nem mindegy, milyen termék újrahasznosításáról van szó. Vannak ugyanis olyanok, amelyeknek teljes újrahasznosítási ciklusát nézve egyáltalán nem biztos, hogy pozitív a mérleg. És nem csak környezeti szempontból.

Újrahasznosítás helyett újrafelhasználás

Fidrich Róbert, a Fenntarthatóság Felé Egyesület programvezetője alapvetően egyetért azzal, hogy újrahasznosítás helyett a fogyasztás csökkentése lenne a bolygó és az emberiség számára a legjobb megoldás. Az Azonnalinak beszélve azonban egy másik fontos különbségtételre is felhívta a figyelmet:

szerinte az újrahasznosítás helyett újrahasználatra lenne nagyobb szükség.

Már ha megoldható. Mindenesetre a különböző betétdíjas üvegek esetében ez jól működik. Így jóval egyszerűbb és a környezetet sokkal kevésbé terhelő a folyamat, mint az újrahasznosítás. Amelynek ráadásul gyakran nem várt következményei vannak.

„Kínában az újrahasznosított műanyagokból ruhák készülnek, de használtak újrahasznosított anyagokat Japánban is, például építkezéseknél. Ezzel az a probléma, hogy egészségkárosító anyagok kerülnek az épületekbe vagy a ruháinkba. Évtizedes és közismert történet, hogy Japánban az újrahasznosított anyagokból készült házakba költözők között egy idő után sorra mutatták ki a különböző, akár daganatos megbetegedéseket is” – mondta Fidrich.

FOTÓ: VENKAT2336 / WIKIMEDIA

Ennél is nagyobb problémát jelent azonban a robbanásszerűen növekvő energetikai hulladék mennyisége.

Az ENSZ 2019-es jelentése szerint az emberiség a 2014-et követő öt évben 21 százalékkal, 54 millió tonnára növelte az éves elektronikai szemétdombját.

Fidrich szerint így az e-hulladék legnagyobb arányban növekvő hulladéktípus a világban. Mivel pedig az okostelefonok, televíziók és más, teljesen hétköznapi használati tárgyak is számos anyagot tartalmaznak – köztük drága nemesfémeket, aranyat vagy platinát is – ezekből évente akár tízmilliárd dollárnyi is a szemétre kerülhet.

Ennek az is oka, hogy a techóriások végképp nem érdekeltek a fogyasztás visszafogásában. Ez a hozzáállás pedig meghökkentő történetekhez vezet: az Apple 2015 és 2017 között ötszázezer okostelefont és okosórát szállított megsemmisíteni a GEEP Canada telephelyére. Utóbbi cég néhány munkatársa azonban észrevette, hogy némi javítással a készülékek jelentős része továbbra is használható. Mintegy 100 ezret hoztak ezért rendbe, és újra értékesítették ezeket. Mikor az Apple-nek ez a tudomására jutott, egyből beperelte a céget.

„Lehet, hogy a bíróságon ez nyerhető, de környezeti szempontból nagyon aggályos” – hangsúlyozta Fidrich, aki szerint ez a történet a tervezett elavulás problémájára is rámutat. Szerinte egyébként az elektronikai termékek újrahasznosítása egyébként is nagyon problémás azok összetettsége miatt. „Kis túlzással az egész periódusos rendszer ott van a telefonjainkban” – fogalmazott. Sokszor pedig abban sincsen köszönet, ha ezeket tényleg megpróbálják újrahasznosítani.

„Az Üdvözöljük Szodomában c. dokumentumfilm jól bemutatja, mi történik a ghánai főváros, Accra melletti nyomornegyedben, miközben az elektronikai termékeket újrahasznosítják. Az ott élők mindenféle védőfelszerelés nélkül felgyújtják a használt telefonokat, számítógépeket óriási füst mellett – végül így próbálják kinyerni a még hasznosítható fémeket, amit aztán eladnak az ócskásoknak. Mindez borzasztóan károsítja az ott élők egészségét” – mondta Fidrich.

A sort pedig hosszan lehetne folytatni a káros hatásokkal:

a leginkább Európából érkező szemét feldolgozása Ghánában már a tyúktojásokat is mérgező anyagokkal tölti meg, de arra is van bizonyíték, hogy Thaiföldön az újrahasznosított laptopok feldolgozásakor az ott dolgozók tüdeje súlyosan roncsolódik.

Fidrich szerint ezért alapvetően az elektronikai termékek vásárlásakor is arra kellene törekednünk, hogy minél kevesebbet, minél hosszabb időre vásároljunk, új termékek rendszeres beszerzése helyett a meglévők javíttatására fókuszálva. Példaként említette a Fairphone nevű céget, amely kiemelt figyelmet fordít arra, hogy termékeibe ne gyerekmunkából vagy más kizsákmányolás útján kerüljenek az alkatrészek, illetve figyelnek a környezetre gyakorolt terhelésük csökkentésére is.

NYITÓKÉP: Részlet az Üdvözüljük Szodomában c. filmből / FOTÓ: Welcome to Sodom

Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek