Nem vagy a Fidesz birkája, ha örülsz a válogatott sikerének, de hálával sem tartozol érte nekik

Balogh Gábor

Szerző:
Balogh Gábor

2020.11.13. 18:50

Ameddig csupán a jó termésért a földesúrnak hálálkodó, vagy ebben is az ő hasznát átkozó jobbágyok mentalitásával tudunk hozzáállni nemzeti sikereinkhez, addig soha nem leszünk öntudatos polgárai a hazának.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

„2010 DVSC/El, 2012 Videoton / EL, 2018 Videoton /EL , 2019 FTC / EL , 2020 FTC / BL. A válogatott: 2016/EB, 2021/EB. Aki nem látja, annak nincsen szeme...Aki nem érzi, annak nincsen szíve!!!”írta ki Facebook-oldalára Kubatov Gábor.

Az üzenet elég világos: az elmúlt tíz évben sikert sikerre halmoz a magyar foci, és emögött mindenekelőtt a kormány áll. Hogy a Fradi NER-komisszárja így látja, abban semmi meglepő nincs –

az már elgondolkodtatóbb, hogy ezt a méretes valósághajlítást ellenzékiek tömegei is bekajálják.

A válogatott tegnapi győzelmét és kijutását az Eb-re majdnem annyian fogadták a futballba öntött közpénzeket, a focistáknak adott bérkompenzációt, vagy a feltámadott covidos halottakat emlegető szarkasztikus megjegyzésekkel, mint ahányan kitörő örömmel.

Ők többnyire büszke öntudatos ellenzékieknek vallják magukat, akik nem ünnepelnek együtt az ostoba nyájjal, amelynek figyelmét lám, kilencven percnyi parasztvakítással is el lehet terelni az ország égető problémáiról. Ők nem hajlandóak ünnepelni a magyar foci sikereit, mert nem bégetek a Fidesz kottájából – vetik oda büszkén.

Nagyot tévednek.

Ha ugyanis azért húzzuk a szánkat a tegnapi győzelem után, mert nem akarunk Orbán diadalához tapsolni, akkor lényegében elismerjük, hogy ez az elmúlt évtized kormányzásának eredménye. Ez azonban – bármennyire is harsog most dupla hangerőn a hatalom sikerpropagandája – alapvetően nem így van.

Elég, ha csak az Izland elleni két gól szerzőjét nézzük: egy migráns, aki a Fidesz párhuzamos valóságában nem is lehetne az országban, és egy fiatal tehetség, aki nem egy tao-pénzekkkel kitömött akadémiáról érkezett.

Az enyémnél sokkal komolyabb felkészültséggel is nehéz megmondani, pontosan minek köszönhető, hogy a magyar csapat több mint harminc évnyi kihagyás után már másodszorra is képes kijutni az Európa-bajnokságra. Az azonban biztos, hogy a fő okok között a jelentéktelen és érdemi múlt nélküli csapatoknak felhúzott méregdrága stadionok, a közpénzjellegüket elvesztő tao-milliárdok, a klubok élére ejtőernyőzött káderek, vagy a játékosok fizetésének átvállalása nem szerepel.

A válogatott relatíve sikeresebb szereplése tehát nem Orbánéknak köszönhető, aki pedig boldog emiatt, nem előttük esik hasra. Az öröme pedig közel sem jelenti azt, hogy elfelejtette, mi zajlott az elmúlt tíz esztendőben az országban, vagy mi zajlik most a járvány katasztrófakormányzása közepette. Egyszerűen büszke a hazájára. És ezért az érzésért sem bocsánatkéréssel nem tartozik ellenzéki honfitársai, sem hálával a kormány felé.

Sokan felteszik azt a kérdést is: miért lenne a futballválogatott keretében tegnap szereplő 27 játékos győzelme nemzeti siker? Nos, nagyjából azért, amiért az Eger várát megvédő 2100 katona diadala, a Szentgyörgyi Albert vezette maroknyi tudós felfedezései, vagy épp a magányosan alkotó Kertész Imre Nobel-díja az volt.

Nem azért, mert nekünk, vagy akár akkor élő elődeink elsöprő többségének bármi köze is lett volna ezekhez az eredményekhez. Hanem azért, mert együtt, mindannyian lehetünk büszkék rájuk.

És hát persze, hogy a török megállítása, a C-vitamin, vagy egy világsikert arató regény nagyobb teljesítmény, mint egy meccs megnyerése. A nemzeti közösségként megélt pillanatnyi eufóriát azonban nem kilóra mérik, azt a pillanat szüli – és sokszor olyan gyorsan el is illan, ahogyan jött. Aki érzi, annak is van szeme, ha látja a stadionok tövében burjánzó magyar ugart. Aki pedig nem érzi, annak is van szíve – ha nem veti meg azokat, akik viszont igen.

Ennyire egyszerű ez.

Ameddig csupán a jó termésért a földesúrnak hálálkodó, vagy ebben is az ő hasznát átkozó jobbágyok mentalitásával tudunk hozzáállni nemzeti sikereinkhez, addig soha nem leszünk öntudatos polgárai a hazának. S ameddig egyik buborékban a hálaének, másik oldalon az átokzsoltár harsogása a jó hazafi kötelessége –

addig közös hazánk sincs.

Balogh Gábor újpesti újságíró az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!

Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől
Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek