+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tarnay Kristóf Ábel
2020. november 9. hétfő, 19:10
Gyakorlatilag mindenkivel folyamatos potenciális kommunikációs helyzetben vagyunk a nap ébren töltött ideje alatt a volt osztálytárstól a nagynénin át az irodavezetőig. A Messenger végképp elmosott minden határt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A pandémia kapcsán a home office-ok elterjedésére nem csak arra világított rá, hogy egy csomó cég totál fölöslegesen tart fenn hatalmas irodaházakat vélhetően jelentős rezsiköltségek mellett. Több helyen is lehetett olvasni, hogy sokan szállodai szobát béreltek a munkaidejükre, csak hogy fizikailag máshol dolgozzanak.

 

Régi probléma ugyanis a munka és a magánélet határainak elmosódása, ezt a helyzetet pedig a tömegessé váló home office tovább rontotta. Nem csak arról van szó, hogy a vacsora előtt még gyorsan elküldök két e-mailt, ebéd közben pedig gyors bekapcsolódom egy Teams-értekezletbe. Ez eddig is probléma volt, eddig is hazavittük a munkát, de legalább volt külön munkahely, ami a maga fizikai valójában a fejünkben is segített elkülöníteni a két teret egymástól.

 

Arra viszont kevésbé figyelünk oda, hogy az egész folyamatot jóval a vuhani denevéres incidens előtt elkezdte nagyon rossz irányba elvinni Zuckerberg nagy kéksége. Míg a tradicionális kommunikációs formáknál, mint a telefon vagy az e-mail, a világ legtermészetesebb dolga, ha valakinek van külön céges száma, céges e-mail címe pedig azt hiszem, nagyon keveseknek nincs már a mai világban. Ezzel szemben céges Facebook-profilt nem jellemző, hogy használunk. Fura is lenne, hiszen maga a rendszer eszmeileg úgy lett elterjesztve, hogy ez nem csak egy felület, amit kommunikációra használhatunk.

 

Gyakorlatilag ez egy avatarunk a virtuális világban, amiből pedig ha több van, az általában furcsa, magyarázni kell. (Leginkább akkor fordul elő, ha valamelyikből kizártuk magunkat, mint ahogyan velem is megtörtént, renitensebbek meg addig szólásszabadkodtak, míg olyan hosszú tiltást kaptak a fiókjukra, hogy inkább csináltak egy újat.)  De ezekben az esetekben szinte mindig a régit már nem tudjuk használni. Tudtommal elég ritka, amikor valaki úgy használt több, a saját valós adataival kitöltött fiókot, hogy azokat rendszeresen váltogatva kezeli. Nem is véletlen, hogy bár van ilyen lehetőség, a Facebook alapvetően nem több, hanem egy fiók kezelésében gondolkodik, ellentétben mondjuk az e-mail kliensekkel.

 

Mindennek az eredménye, hogy ugyanazon a platformon beszélgetünk a barátainkkal, párunkkal, keresnek minket a kollégáink vagy épp a főnökünk, írnak ránk a családtagjaink, stb. Ennél nagyobb merényletet nehéz lenne elkövetni a fent emlegetett határ meghúzása ellen.

 

Az okostelefon is már necces

 

Az otthoni munkavégzés kapcsán a kedves olvasók közül ki az, aki letöltötte a Teams/Zoom és társai okostelefonos applikációját? Van, használják, teljesen kézre esik.

 

Csak innentől kezdve virtuálisan az irodában alszol, nem mintha egyébként sem így tennénk, amikor az ágyunkon ülve a laptoppal az ölünkben dolgozunk. Én letöltöttem, és tudtam, hogy ez egy nagy hiba, de kénytelen voltam megtenni. Esetemben azért, mert a Windows értesítése, amikor épp az ember nem az amúgy bekapcsolt gép előtt ül, harmatgyenge. Pár elmulasztott meeting után nem szerettem volna többet.

 

Ugyanez a helyzet a céges levelezés telefonra szinkronizálásával, gyakorlatilag onnantól kezdve a pittyegés, amit kapunk, váltakozva lehet baráti Messenger-értesítés, Facebook-komment és céges körlevél. De azért ezekben az esetekben szimplán akár tól-ig le lehet kapcsolni az értesítéseket, manuálisra lehet állítani a frissítést, van pár mód, amivel ez orvosolható.

 

A Facebook, de leginkább a Messenger viszont tényleg egybemos mindent.

 

Nem menekülsz!

 

Azt a lehetőséget, hogy a Facebookot tudatosan bezárva, nem megnyitva (anno még ilyet lehetett) ne jelezze a profilképünk mellett a kis zöld pöttyel, hogy elérhetők vagyunk, rég eltörölte a mobilos használat. Mégis: azért megtehetjük, hogy – ha ez antiszocnak is hat – csak időről időre nézzük végig a bejövőket, esetleg levesszük az értesítéseket, magyarán nem a nap minden pillanatában egy feltüzelt szurikáta készen állásával várjuk, hogy valaki valami nagyon fontosat írjon nekünk.

 

A gond ott kezdődik, hogy nem mindenkinek az üzeneteivel szeretnénk ugyanolyan gyakran képbe kerülni. Önámítás nagyrészt szerintem szándékosan nem megnyitni az üzeneteket. Persze párkapcsolati csiki-csukiban el lehet játszani, de ha látjuk, hogy melóval kapcsolatos dolog jött, aminek az elejét akkor is kiírja, ha nem akarjuk megnézni, rá fogunk bökni, mert tudni akarjuk, mi az. Innentől kezdve

 

gyakorlatilag mindenkivel folyamatos potenciális kommunikációs helyzetben vagyunk a nap ébren töltött ideje alatt a volt osztálytárstól a nagynénin át az irodavezetőig.

 

Na és a posztok

 

De a Facebook sem csak üzenetküldésből áll. Hanem az ember posztol is. Valamit, néha. Abba bele se menjünk, sokan hajlamosak ez alapján bármelyik irányba megítélni – ha sokat posztolsz, nárcisztikus vagy, ha keveset, antiszoc, stb. De a kérdés, miről posztoljunk. Az egyik lehetőség, hogy a hivatásunkhoz lazán vagy szorosabban kapcsolódó kontenteket osztunk meg, ami garantálja, hogy az összes lazább ismerősünk magánélet nélküli droidnak tartson bennünket. A másik opció pedig, hogy palacsintasütős-kismacskasimogatós fotókat teszünk közzé – az egész iroda legnagyobb örömére.

 

Akármekkora bukás is volt maga a rendszer, alapvetően jó ötlet volt a Google+ fejlesztőitől a körös rendszer, amelyben gyakorlatilag listákon kategorizálhatjuk az ismerőseinket. Barátok, ismerősök, család, munkahely, stb., bepipálhatjuk, mit kivel osztanánk meg. Ehhez hasonló a Facebookon is működik, bár azt hiszem, a többség a létezéséről sem tud. Emellett egyesével is lehetne szűrni, hogy mit kivel (ne) osszunk meg. Ezt valószínűleg a többség már flúgosságként is kezelné, ha kiderül, hogy valamit kivel pont nem osztottunk meg, akkor persze jöhet a számonkérés, ráadásul a posztok jelentős része impulzusszerűen történik, amibe ezek nem férnek bele.

 

És tudom, most páran arra gondolnak, ezt az utóbbit majd a LinkedIn oldja meg. Nem, dehogyis. A munkahelyi kommunikációt azonban ki lehetne szervezni más platformokra, mint a Trello, Slack, stb. Talán a Facebook is lassan kidolgoz valami megoldást a munkával kapcsolatos üzenetek kategorizálására. Ugyanakkor látni kell, hogy a problémák nem újkeletűek. Ahogy a videókonferenciát sem a pandémia alatt ismertük meg és home office is volt már régóta.

 

Egyszerűen be kell látnunk: az, hogy lényegében az összes emberi kommunikációt rátereltük egyetlen platformra, elég nagy kihívás elé állít minket.

 

Ezzel egyébként is kezdeni kellett volna valamit a techcégek és a felhasználók oldaláról is. Erre tehát hasznos lehet, ha most ráirányítja a figyelmet a tömeges otthoni munkavégzés. A technológiák ugyanis hasznosak és innovatívak, de oda kell érnünk fejben is, ami olykor lényegesen nehezebb, mint hittük.

 

A szerző újságíró. Olvass még tőle az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás