Miért vesztették el a demokraták az amerikai választásokat?

2020.11.06. 07:07

Attól függetlenül, hogy Joe Biden vélhetően behúzza az elnökséget, ezt a választást a Demokrata Párt elvesztette: a Képviselőházban legalább három helyet vesztettek, a Szenátust pedig nem sikerült megfordítaniuk. A Demokrata Párt számára ez minden, csak nem győzelem.

Miért vesztették el a demokraták az amerikai választásokat?

Annak ellenére, hogy jelenleg úgy néz ki, Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke, a választási eredmények után a demokraták nem lehetnek elégedettek:

a jelenlegi eredmények szerint legalább három helyet elvesztettek a Képviselőházban, a Szenátust pedig egyáltalán nem sikerült megszerezniük.

De miért aggódnának a demokraták? Annak ellenére, hogy az amerikai társadalom jelentős része támogatja a szakpolitikai programjukat – az Obamacare-t a társadalom 55 százaléka pártolja, az abortuszhoz való jogot 61 százalék, míg a techvállalatok megregulázásával 67 százalék ért egyet –, a Képviselőház és a Szenátus összetétele jelenleg ezt nem feltétlenül tükrözi.

Nem véletlen, hogy elterjedt a szólás, hogy a Demokrata Párt az a párt, akinek a nézeteivel a társadalom többsége egyetért, de mindig veszít. Milyen következtetéseket vonhatnak le a mostani választások eredményeiből, és milyen problémákkal néz szembe a párt?

1. Több olyan helyen is vesztettek, ahol korábban többségük volt

Ilyen például Florida: míg 2008-ban Obama két százalékponttal többet szerzett McCainnél, és 2012-ben szintén Obama nyert itt Mitt Romneyval szemben, addig 2016-ban és 2020-ban már Trump nyerte az elnökválasztást az államban. 2016-ban példátul Trump 49,02 százalékot szerzett, míg Clinton 47,82-t, 2020-ban Trump már 51,2 százalékot szerzett, közel 400 ezer szavazattal többet.

Tizenkét év alatt 4 százalékpontot rontottak a demokraták Floridában, és a demográfiai változások sem nekik kedveznek.

Ugyan a spanyolajkú népesség nő az államban, de a korábbi hiedelmekkel szemben ez egyáltalán nem a demokratákat segíti.

Mindeközben három helyet vesztett a párt a Képviselőházban, méghozzá olyan körzetekben, ahol korábban demokrata jelöltek nyertek, ráadásul a republikánusok szereztek egy új kormányzói helyet Montanában. Ez részben a demográfiai változásoknak köszönhető, azonban csak erre fogni a sikertelenséget önámítás. 

A helyzet ugyanis az, hogy a Demokrata Párt sok helyen nem tudja elérni a potenciális választóit.

2. Rossz üzenetek, rossz eredmények

Joe Biden és a demokrata jelöltek többsége az árokbetemetésre, kompromisszumkészségre és kétpárti együttműködésre épülő üzeneteket fogalmazott meg kampánya során – de ez sok helyen, például Floridában nem volt elegendő.

Abban a Floridában, ahol Bernie Sanders egyik programpontját, a 15 dolláros minimálbért elsöprő többséggel szavazták meg az elnökválasztással egyidőben tartott népszavazáson.

A választók 60 százaléka szavazott igennel a kiegészítésre, miközben a republikánusok többsége arra buzdította a szavazóit, hogy maradjon az eddigi 8,86 dolláros órabér.

Mindez ugyanúgy megfigyelhető Montanában. Miközben itt 56,9-40,6 arányban Trump győzött, és a szenátusi helyet is a republikánus Steve Daines szerezte meg a szavazatok 55 százalékával, a montanaiak a választással egy időben tartott népszavazáson a marihuána legalizálására voksoltak, és csökkentették az immár legális droghoz való hozzáférés korhatárát is.

Azaz amikor a demokraták progresszív szakpolitikai terveiről van szó, akkor még a „vörös államok” szavazói is többségben támogatják ezeket az ügyeket. A demokratáknak azonban ezt nem sikerül politikai győzelemre – azaz mandátumszerzésre – váltaniuk.

Bár felvetődhet, hogy ki nem szavazná meg azt, hogy duplázzák meg a fizetését, de elképzelhető, hogy a demokratáknak az identitáspolitizálás helyett szakpolitikai kérdésekkel kellett volna kampányulniuk.

Ugyan jól hangzik a Biden-Harris duó szlogenje, a Battle for the soul of the nation (harc a nemzet lelkéért), ám erre a választók nem mindenhol rezonáltak. Így Dél-Karolinában sem sikerült legyőzniük a republikánus Lindsey Graham szenátort, mivel demokrata kihívója, Jaime Harrison szintén identitáspolitikai megközelítéssel kampányolt: azért kell legyőzni Grahamet, mert egy hazudozó (2016-ban és 2018-ban is azt mondta: ha választási évben üresedik meg a Legfelsőbb Bíróságban egy szék, akkor ő nem fogja támogatni az elnök jelöltjét), Trumphoz hűséges jelölt, aki összejátszva a többi republikánussal, akadályozza a demokraták törvénytervezeteit, és a választók helyett Trump érdekeit képviseli.

Ugyan merész vállalkozás volt a demokratáktól, hogy délen majd egy afroamerikai jelölttel legyőzik Grahamet, de nem lett volna lehetetlen küldetés. Nem véletlen, hogy Graham az újraválasztásának az estéjén azt mondta, hogy a választók úgy döntöttek, hogy folytassa a megkezdett munkáját, mivel a demokrata jelölt egyáltalán nem beszélt arról, hogy ő mit tenne Dél-Karolináért, ha beválasztanák a Szenátusba, hanem csak arról papolt, hogy a nagypolitikában mit mindent kellene csinálni.

3. Nem sikerült megfordítani a Szenátust, noha a párt azt ígérte, mindenhol többségbe kerül

Mint előbb írtuk: a demokrata párt dél-karolinai jelöltje azzal kampányolt, hogy miként fog tevékenykedni a Szenátusban, és miként fogják majd azt a 398 törvényjavaslatot elfogadni a Szenátusban, amit a szenátusi republikánus többség vezetője, Mitch McConnell visszatart.

Csakhogy marad a republikánus többség a Szenátusban.

A Demokrata Párt elképesztő mennyiségű pénzt és energiát öntött abba, hogy a Szenátust megfordítsa – csak a dél-karolinai vesztes Harrisonnak több mint 108 millió dollárt gyűjtöttek össze, amiből 105,5 milliót el is költött (!), miközben az újraválasztott Grahamnek összesen 70 millió dollár jutott –, de ahogy az amerikai kommentátorok fogalmaznak: democrats fell well short.

Azt pedig már Obama elnöksége alatt is láttuk, hogy mit tud tenni egy demokrata elnök és maga a Demokrata Párt, ha a Szenátusban olyan republikánus többség van, aminek a vezetője Mitch McConnell: maga McConnell büszkén nevetgélt azon, hogy Obama törvényjavaslatait – és ezzel egyben az elnök mozgásterét – mennyire ellehetetlenítette.

Ugyan közel sem volt biztos, hogy a demokratáknak sikerül majd megszerezniük a többséget, de rég nem volt erre ilyen jó lehetőségük.

Ez 2014 óta nem jön össze nekik. Lehet ugyan vitatkozni azon, hogy maga a Szenátus mennyire igazságos rendszer, hiszen mind a legnagyobb államot, a 39 millió fős Kaliforniát, mind a legkisebb államot, az 578 ezres Wyomingot is ugyanúgy 2-2 ember képviseli, így a lakosság töredékét képviselő jelöltetek blokkolni tudják a Szenátus munkáját, de ez egy másik vita. Viszont a lehetséges Biden-elnökség kapcsán van itt egy igenis aktuális kérdés: hogyan fogja Biden elérni, hogy a Szenátusban egyáltalán vita legyen majd a néhol progresszív elemeket is tartalmazó programjáról?

4. Amerika teljesen kettészakadt

Ugyan ez nem a demokraták hibája, hiszen ehhez nagyban hozzájárult a Mitch McConnell-Paul Ryan duó is. Előbbiről már esett szó, utóbbi pedig 2015-től volt a Képviselőház republikánus többségének vezetője. Ők 2011-től kezdve összedolgoztak Obama ellen, hogy a Kongresszuson ne menjen át semmilyen olyan kezdeményezés, amit a demokraták vagy maga az elnök szeretett volna elérni.

Azonban láthatóan nem is tudnak mit csinálni ezzel a polarizáltsággal, és míg a „nagypolitikában” (értsd elnökválasztás, illetve kongresszusi választások) valamilyen sikereket el-el tud érni a párt, addig eggyel lejjebb, az állami szinteken sem állnak túl jól:

az 50 államból 26 államban republikánus kormányzó van, míg az 50 államból 29 államban van republikánus többség az állami törvényhozásban.

Így hiába néz ki jól a demokrata többség a Képviselőházban, a szövetségi kormánnyal nem sok mindent tudnak elérni, ha azután a különböző államokban a republikánus többségű törvényhozás és végrehajtó hatalom egyszerűen ignorálja ezek a törvényeket.

Az Obamacare-t 12 államban eleve el se fogadták, további kettőben pedig ugyan elfogadták, de nem vezették be.

Szóval győztek a demokraták? Lehet, hogy ők adják az új elnököt. És mit fog tudni majd elérni Biden az Obamacare kibővítésével, a károsanyag-kibocsátás csökkentésével, a megújuló energiák bevezetésével vagy a rendőri reformokkal? Ha a republikánus többségű államokon múlik, vélhetően semmit.

NYITÓKÉP: Joe Biden / Facebook

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi operatív vezetője

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek