Parlamenti káosz, ellenzéki bojkott és Tesla-osztogató libertáriusok: ez megy most Grúziában

Egy százalékkal és húszezer szavazattal már bárkiből parlamenti képviselő lehetett múlt szombaton Grúziában – ezt hozta a politikai kompromisszumból született új választási törvény. A grúz politika két tömbje tovább nyúzza egymást, de eközben a garnitúra romjain egy libertárius minipárt tűnt fel, akik újabbnál újabb közéleti trollkodásokkal irányítják magukra a közbeszéd figyelmét.

Megkérdezik a jereváni rádiótól, igaz-e, hogy Jerevánban Volgákat fosztogatnak. Válasz: „A hír igaz. De nem Jerevánban, hanem Tbilisziben. Nem Volgákat, hanem Teslákat. És nem fosztogatnak, hanem osztogatnak”.

A szakállas szovjet vicc 2020-ra áramvonalasított, kissé parafrazeált változata úgy tűnik, valóra is válhat, miután Grúziában az előzetes eredmények szerint csaknem 3 százalékos szavazataránnyal bejutottak a parlamentbe az anarchokapitalista-libertáriusok. A Gircsi (Toboz) nevű párt ugyanis a kampányban megígérte: parlamentbe jutásuk esetén a költségvetési támogatásukból Teslákat vásárolnak, majd azokat kisorsolják a választók között. Ehhez még csak nem is kell a Gircsire szavazni – állítják –, elég volt, ha valaki lőtt egy szelfit a szavazóhelyisége előtt, azt megosztotta Facebookon és Instagramon, majd regisztrált a párt nyereményjátékába.

A párt ígérete szerint 50 ezer szavazatból évi öt Tesla Model 3-ast tudnának venni, vagyis a négyéves parlamenti ciklus alatt a libertáriusok húsz elektromos autót osztogatnának szét. Persze gondolhatnánk: ennél a közpénz felhasználásának azért okosabb módja is van, de

Mégis, nemhogy a posztszovjet térségben, de a világban is szokatlan egy nyíltan libertárius (vagyis az állam összezsugorítását és gazdasági deregulációt követelő) politikai párt parlamentbe jutása. Márpedig a szombaton tartott grúz parlamenti választások előzetes eredménye alapján a Gircsi három-négy parlamenti képviselőt is adhat a 150 fős grúz törvényhozásban, miután a szavazatok 2,9 százalékát, az előzetes végeredmény szerint valamivel több, mint 55 ezer voksot gyűjtöttek.

A választásokon a paternalista-populista Grúz Álom kormánypárt a hivatalos eredmények szerint a szavazatok 48 százalékát bezsebelve nyert, és csak jókora lemaradással jön mögöttük a nyugatos, szaakasvilista ellenzék 27 százalékkal, és a minipártok 5 százalék alatt. Nem kellett sokat várni, hogy az ellenzék csalást kiáltson: az eredményeket látva az ellenzéki erők – köztük a Gircsi is – parlamenti bojkottot hirdetett, újabb politikai válságnak néz így elébe Grúzia. De hogyan jutottunk idáig?

Orosz kommunista ortodoxoktól a választójogi reformig

Ha meg akarjuk érteni 2020 Grúziáját, 2019-cel kell kezdenünk. Tavaly júniusban Tbilisziben tartották az Ortodoxia Parlamentek Közötti Gyűlését, ahol Görögországtól Grúzián át Oroszországig számos ortodox országból érkeztek parlamenti képviselők a grúz fővárosba. Köztük a gyűlést elnöklő orosz kommunista (!) párti honatya, Szergej Gavrilov is, aki a gyűlés elnökeként értelemszerűen a házelnöki székből mondta el a beszédét.

Ebből óriási botrány lett Grúziában: az elsősorban kulturális-vallási gyűlés, és az azt elnöklő orosz képviselő okán az ellenzék a parlament elé vonult, Gavrilovnak el kellett menekülnie, ezrek akartak bejutni a parlament épületébe, ez pedig véres összecsapásokhoz vezetett a hatóságok és az ellenzékiek között. Műbalhé? Kívülről annak tűnhet, de ne feledjük: arról a Grúziáról beszélünk, melynek két régióját – Dél-Oszétiát és Abháziát is – a tüntetések idején már 11 éve oroszbarát szeparatisták tartották ellenőrzésük alatt. Emellett az ortodox egyház az orosz külpolitika köztudottan fontos eszköze, ez a 2008-as háború friss emlékeivel együtt pedig már épp elég volt, hogy szikrát lobbantson a grúz társadalomban.

A láng pedig hamar átváltott egy egész nyáron át tartó általános rendszerellenes tüntetéssorozatba, ahol a tüntetők nemcsak kormány- és parlamenti tisztviselők lemondását követelték, hanem a győztes számára aránytalanul torzító grúz választási rendszer reformját is.

Teljes választójogi reformot jelentettek be, ahol az addigi, vegyesen listás és egyéni rendszert arányosra cserélték volna, a parlamenti bejutás küszöbét csupán 1 százalékra csökkentve. Ezt a kormánypárt által dominált parlament először visszadobta, és hosszas kötélhúzás kezdődött a Grúz Álom, az ellenzék, valamint az új rendszer megrajzolásába bevont uniós és amerikai diplomaták és a Velencei Bizottság között.

Töredező törésvonalak

A szép lassan megszülető eredmény egy sokkal arányosabb rendszer lett, csupán 1 százalékos bejutási küszöbbel, és jóval kevesebb egyéni körzettel. De ami még fontosabb, a törvénybe bekerült egy nagyon fontos kitétel is: ha a nyertes párt nem éri el a 40 százalékos szavazatarányt, akkor is köteles maga mellé koalíciós partnert találni, ha az egyéni körzeteknek köszönhetően egyébként parlamenti többsége lenne.

Ez két dolgot idézett elő: egyrészt, az egyszázalékos küszöb és a nagyrészt arányos rendszer miatt fűnek-fának megérte pártot alapítania. A választáson 49 pártlista szerencsét próbált, ebből kilenc be is került a parlamentbe – miközben csaknem kétmillióan mentek el szavazni, egy párt már húszezer szavazattal is delegálhatott egy képviselőt.

A másik hatás: hosszú távon sokkal nehezebb lesz megmaradnia a grúz társadalmat végletekig megosztó kétpártrendszernek. A magyarra kísértetiesen hasonlító, előző grúz választási rendszer koalíciókényszerbe tolta bele a Grúz Álom töredezett és egymásért korántsem rajongó ellenzékét, miközben az egyéni körzetek miatt a kormánypárt

Idén hiába nyert a hivatalos eredmények szerint ugyanilyen nagyot Ivanisvili pártja, be kell érniük a kényelmes parlamenti többséggel – kétharmadra semmi esély. Hivatalos végeredményünk még nincsen: több egyéni körzetben második fordulót kell tartani, ekkor derül csak ki, mekkorát nyert a kormánypárt, és mekkorát bukott az ellenzék.

Ebből nehéz lesz felállnia az ellenzéknek

Merthogy bukásról beszélni nem túlzás. A második helyezett jobbközép ellenzéki összefogás győzelme esetén az exelnök Miheil Szaakasvili restaurációját ígérte. Szaakasvilit a legegyszerűbb a grúz Gyurcsányként jellemezni: megosztó politikus, hűséges keménymaggal. Emellett óriási politikai túlélő: még a posztszovjet térségben is nehéz volna olyasvalakit találni, akinek a politikai karrierje több kanyart tartalmazott volna. Ez a Szaakasvili-restauráció ért 27 százalékot, míg a Szaakasvilit elutasító EU-párti jobboldal 3,8-at. Vagyis a bejutási küszöb csökkentése nélkül Ivanisvili pártja, és a szaakasvilista ellenzék ücsörgött volna csak a parlamentben.

Bár a nemzetközi megfigyelők szerint tiszta és szabad volt a szavazás (igaz, a kormánypártnak lejtett a pálya) az ellenzék hétfőn parlamenti bojkottot hirdetett. Szerintük Ivanisviliék elcsalták a választást, Miheil Szaakasvili pedig Ukrajnából azt üzente: a kormánypárt „megpróbálja ellopni Grúzia és mindannyiótok sorsát”, ezért „harcolni” kell a szavazatokért.

A legnagyobb ellenzéki frakció így hivatalosan nem ismeri el a választási eredményt – új, szabad választást követelnek –, a bojkottba pedig éppen azok a kispártok álltak bele a leghangosabban, akik az új választási törvénynek köszönhetik a parlamenti részvételüket, így például az Európai Grúzia, vagy épp a Gircsi.

Elnökválasztás a Pornhubon

Érdekes elegy a Gircsi, amely – csakúgy, mint az Európai Grúzia – Szaakasvili pártjából, az Egyesült Nemzeti Mozgalomból szakadt ki öt éve. Csak míg a többi szakadár egy átlagos jobbliberális kispártot csinált, a Gircsi túlmutat ezen: kicsit olyanok ők, mintha összekevernénk a Cseh Kalózpárt fiatalos aktivizmusát az olasz Öt Csillag Mozgalom online bázisdemokráciájával, és a Kétfarkú Kutya Párt trollkodásaival.

A pártnak például saját online valutája is van, amit a támogatók a párt politikusainak osztogathatnak. Az, hogy a politikusnak mennyi „online pénze” van, eldönti a választási listán való elhelyezkedését, és a belső döntéshozatalban való szavazati erejét.

Libertáriusokként természetesen

2016 szilveszterén például nyilvános, és a tévék által élőben közvetített kannabiszültetésbe kezdtek. Tavaly pedig szintén a pártirodájukban „Úttörő” néven (a falon szovjet zászlóval) bordélyházat nyitottak, így tiltakoztak három hoteltulajdonos letartóztatása ellen, akik szobákat adtak ki a ilyen célra a szállodáikra. A Gircsi polgári engedetlenségi akciója keretében a pártirodában egy erre a célra kialakított szobát egy órára bárki kibérelhetett 1500 forintnak megfelelő lariért.

Öt perc hírnévre pedig elegendő volt Zurab Dzsaparidze pártelnök 2018-as elnökválasztási kampánya is, amikor is a Pornhubon adott fel online hirdetéseket olyan üzenetekkel, mint

– ezzel a libertáriusok örök követelésére, az állam és az állami szolgáltatások redukálására utalva.

A közéleti trollkodások a high-tech online bázisdemokrácia és a Teslaosztás persze legfeljebb a grúz urbánus, fiatal középosztály megnyerésére lehet elég, csak velük pedig nem lehet választást nyerni. Igaz, az eredmények azt mutatják, hogy önmagában Szaakasvilivel sem. A választójogi reform, a hagyományos kétpártrendszer megbomlása, és az ellenzéki parlamentbojkott viszont mind arra utalnak: a zavarosban halászás izgalmas évei várhatók a grúz belpolitikában.

BORÍTÓKÉP: Európai Grúzia / Facebook