Épp egy tömegrendezvényen ültem, mikor Orbán bejelentette: ilyet többet nem lehet szervezni

Elmentem egy standup-előadásra, bár lehet, hogy nem kellett volna. Közben Orbán bejelentette, hogy másnap már nem ülhettem volna közvetlenül senki mellé. Én vagyok a hülye, vagy az, aki jobban fél?

Nem szeretem a tömeget, Bödőcs Tibort viszont igen. A tömegiszonyom a koronavírus megjelenésével csak rosszabbodott, Bödőcs viszont nem lett kevésbé vicces – ezért döntöttem úgy, hogy bár májusban, a kijárási korlátozás idején, nagyságrendekkel alacsonyabb esetszámok mellett a rendezvényt meg sem tartották, mégis részt veszek a november 3-án estére halasztott standup-esten a Budapesti Kongresszusi Központban.

Merthogy – ahogy azon a drákói szigorral korlátozó Olaszországban élő főszerkesztőnk, Bukovics Martin őszintén megdöbbent, amikor terveimről meséltem neki – Magyarországon ilyen rendezvényen november 3-a éjfélig, maszkban ugyan, de bárki részt vehetett. A maszkviselésen túl viszont a rendezvény teljesen olyan volt, mintha az elmúlt egy év korlátozásai meg sem történtek volna: a büfében – itt persze legálisan maszk nélkül – pogácsázó és pezsgőző emberek, a Gesztenyés-kert környékén fürtökben lógó autók, a Kongresszusi Központ kétezer fős Pátria termének pedig saccra legalább a háromnegyede tele emberekkel.

És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Hiszen attól még, hogy a kormány szerint szabad, a törvények pedig nem korlátoznak ebben senkit, sokak szerint legfeljebb a felelőtlen prolik járnak Fradi-meccsekre, meg az olyan Farkas Örshöz hasonló nersevikek, akik nemhogy egymástól, de Orbán Viktor seggétől sem nagyon tartják a másfél méteres távolságot.

Ráadásul – mondjuk ki, ne legyünk szégyellősek! – Bödőcs humorát is inkább azoknak találták ki, akik előbb röhögnek egy Krúdyról szóló duplacsavaros viccen, mint a megfáradt Dibuszon. És azért talán az sem alaptalan feltételezés, hogy a Volvók és Passatok hátsó ülésén meg a kényelmes plüss székekben ülve kevésbé terjed a vírus, mint az építkezésekhez, aluljárókhoz, vagy a magyar vidékhez hasonló, kifejezetten gyanús helyeken (ahol ugye isznak, basznak és ölnek).

Szóval úgy képzelem, hogy hasonló reményekkel indulhatott neki az a nagyjából ezer-ezerötszáz ember a Kongressusi Központnak – és persze ott voltam én is. Mégiscsak Bödőcs lép fel, és nem jártam nézőtér közelében sem nagyjából egy éve. A bejárat előtt, szabadtéren egymástól a távolságot megtartó, feleséget-férjet-gyereket még beváró kisebb csoportok várakoztak egymásra. A bejáratnál kézfertőtlenítő, a ruhatár tíz perccel az előadás kezdete előtt szinte üres. Az előadás utáni sorbaállást akarják elkerülni az emberek – gondoltam –, ezért a sok táskába tuszkolt és ölben őrzött kabát. Normakövető módon én is betuszkoltam a hátizsákba a dzsekit.

Nem érzem, hogy engem méregetnének – de én akaratlanul is méregetek mindenkit a hallban, aki nem velem érkezett.

+ Vajon hol járhatott tegnap a kókuszgolyót rendelő maszknélküli?

+ Kivel találkozott az FFP2 jótékony takarásában köhögő?

+ Miért nem húzza fel az orrára a sebészit a pufimellényes?

Bemegyünk a terembe, ülőhely az erkélyen. Csúszik a kezdés – balomon egy idegen a Telexet frissítgeti bőszen, én Orbán Viktor Facebookját. A bejelentést meg is hallgatom még gyorsan, az előadás előtt – éjféltől kijárási korlátozás, a rendezvényeken minden harmadik széken ülhetnek csak, a hatóságok az összeset ellenőrizni fogják. A balomon ülő lánytól annyira ülök, hogy a Telex összefoglalóját is vidáman el tudom olvasni, a vállunk körülbelül 20 centire egymástól.

„Tiszteletet a bátraknak” – kezdi az előadását Bödőcs Tóth Edu rövid felvezetője után. Up-to-date koronasztorik, minőségi orbánozás, minőségi gyurcsányozás. Előttem két sorral a szakállas srác hangosan ismétli az erősebb poénok csattanóját a haverjának, aztán másodszor is nevet. Az első harminc percben még idegesítenek a körülöttem ülő idegenek, de aztán visznek magukkal az újabb történetek Búcsúszentlászlóról, alkoholról, az ókori Rómáról és a házasságról. Gyorsan elrepül a két óra.

Távozás közben az izgalmat belenyugvás és dac váltja föl: ha másnak lehet, nekem miért nem? Ha a törvény engedi, miért ne?

Végülis mindegy. 

Koncentráljunk a dolgok jó oldalára: legalább nem Romániában élek, nem szavaztam a Fideszre, meccsen pedig utoljára 2010 előtt voltam. Úgy hallottam, hogy a Helyes Gondolkodás megvéd a vírustól.

NYITÓKÉP: A szerző felvételei, Bödőcs Tibor / FB

FOTÓK: A szerző felvételei