Igen, ez egy „kultúrharc”. De a „Nyugat alkonyáról” hadováló antilibernyákok és az iszlamista terroristák ebben a harcban egy oldalon vannak a felvilágosodás és a szekularizmus híveivel szemben.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Kedden Bécsben gyakorlatilag kijárási tilalom volt, legalábbis arra kértek mindenkit: ha teheti, maradjon otthon, a gyerekeknek nem is kellett iskolába menniük. A koronavírus miatt csak este nyolctól lenne érvényes ez a kérés – szintén keddtől –, de ezúttal egy másik vírussal találta magát szembe az osztrák főváros: a terrorizmuséval.
Bécsben hétfő este a belváros több pontján is lövöldözés alakult ki (az Azonnali hajnalig, majd aztán kedden is folyamatosan tudósított az eseményekről). Négy halott, huszonkét sérült – és egy albán származású, de már Bécsben született elkövető. Már amikor az első hírek jöttek, hogy lövöldözés alakult ki a bécsi belvárosi zsinagóga közelében, felmerült a gyanú: iszlamista terrorakcióról lehet szó.
A zsinagógát magát nem érte támadás, azaz nem tudni, nem csak „véletlen”-e a közelség – de ez mindegy is, mert azt, hogy iszlamista terrorakcióról van szó, magától az ISIS-tól tudhattuk meg, amely kedden már felvállalta a tettet. Az elkövető éppen azért volt osztrák börtönben, mert Szíriába akart kiutazni, de miután résztvett egy „deradikalizációs“ kurzuson, szabadlábra helyezték. Ausztriában háromnapos nemzeti gyászt hirdetett a kormány, az alpesi országban, a békés-kedélyes Bécsben nem gyakran vannak hasonló támadások. (Az eddigi terrortámadásokról itt írt cikket a Wiener Zeitung.)
A földkerekségen nekem legkedvesebb város, Bécs terrortámadása értelemszerűen megrázott. De a bécsi mentalitás még a lövöldözés alatt is megmutatkozott: ha nem is tudták megállítani a gyilkost, az egyik ablakból jó bécsiesen kikiabált valaki: „Schleich' di', du Oaschloch!“ Szabad fordításban: „Kotródj innen, te seggfej!“
A Nyugat alkonyát hirdető kórus értelemszerűen felcsendült azon országokban, így Magyarországon is, ahol a kormányok az otthoni katasztrofális állapotokat – ha már megoldani nem is – egy kitalált „hanyatló Nyugat”-képpel, ottani problémák felnagyításával akarják elfedni.
Ennek kapcsán kell két rövid megjegyzést tenni.
Egyrészről kétségtelen tény, hogy van iszlamista veszély Nyugat-Európában. Erre évek óta olyan közismert „konzervatív” politikusok hívják fel a figyelmet, mint a németeknél a Zöldek baloldalán elhelyezkedő Volker Beck, vagy az osztrákoknál a Zöldektől is balrább álló Peter Pilz.
Az iszlamizmus ugyanis nem a multikulturalizmus következménye, hanem annak éles ellentéte. Azaz logikus, ha azok, akik egy békés, multikulturális társadalomban akarnak érni, emelték és emelik fel a hangjukat a leghangosabban az iszlamizmus ellen. Nem „a keresztény Nyugat” konzervatív hívei, hanem a felvilágosodáséi fizettek – mint a Charlie Hebdo esetében lassan hat éve – az életükkel is az iszlamizmus elleni „harcban”.
Nem véletlen, hogy az iszlamista terror leggyakoribb célpontja éppen azon Franciaország, amely leginkább űz ki minden vallást a közéletből. Amely harcot a francia politika a 19. század közepétől megvívta a katolikus egyházzal – 1881-ben a katolikus tiltakozás ellenére szűnt meg a blaszfémia büntetőjogi tilalma, 1905-ban szintén a katolikus egyházzal szemben mondták ki az állam és az egyház legszigorúbb elválasztását –, azt most az iszlámmal vívja.
És itt jön a másik megjegyzés.
Ha nem is ilyen véresen, mint hétfő este Bécsben, de nem csak az iszlám fundamentalizmus van jelen Európában. Az iszlamizmus társadalom- vagy nőképétől nem áll távol azon magyar parlamenti elnöké, aki a nőket szülőgépnek tekinti, vagy azon lengyel miniszterelnök-helyettesé, aki a súlyosan beteg gyerek kihordására kényszerítene nőket, csak hogy meg lehessen még keresztelni, mielőtt úgyis meghal.
Az iszlamista terror éppen azért éri a „nyílt társadalmakat”, mert nekik is éppen, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, ez az ellenfelük. A NER ajánlata az: ha támadja az iszlamizmus a „nyílt társadalmat”, adjunk nekik igazat, adjuk fel önként azt, sőt, az iszlamisták helyett üldözzük (el) képviselőit, intézményeit, gondolatait.
De akik valóban ellenzik az iszlamizmust – és mindazon fundamentalizmust, antiliberalizmust, amit az jelent –, azok nem adják fel a „nyitott társadalmat”. Mert éppen az lenne a „Nyugat alkonya”. A bécsi támadás után is ezért csak azt lehet mondani:
Meg kell erősíteni a terror elleni védelmet. De ugyanilyen fontos védeni és megerősíteni azon felvilágosodást, amelyet utcai fegyverrel lőnek iszlamista terroristák; amely ellen „kultúrharcol” a szélsőjobboldal; és amelyet alá akar ásni a putyinista propaganda. Csak azért sem adjuk meg magunkat nekik. Ha már Bécs, a híres Erika Pluhar énekli: „Csak azért is harcolunk, csak azért is hiszünk, csak azért is szeretünk”.
És biztos vagyok benne, hogy a szabadság hívei ezt a csatát is meg fogják nyerni.
Techet Péter írása egy része volt az Azonnali szerdai hírlevelének, a Reggeli feketének. Csak most olvasod először? Iratkozz rá fel!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.