November 4-e immár a magyar szórakoztatóipar leverésének napja is, miután a járvány következtében másodszorra bünteti a kormány ezt az ágazatot teljes leállítással. Felmerül a kérdés: ha korlátozás van, akkor miért csak egy iparágat korlátoznak ilyen szigorral? Nem marad más, csak a konteózás.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Úgy tűnik, ez a nemzet csak addig erős, ameddig a Fiúk a pályán vannak. Teljesen mindegy, hogy mi történik, jöhet dögvész, terror, aszály, kitörhet a legszentebb hegyünk (nincs más Mátra, mint előre), a lényeg, hogy foci legyen, stadion, szotyola meg steppelt mellény.
Mert mint megtudtuk, a korábbi intézkedések során betarthatatlan volt a szórakozóhelyeken a maszk használata, így világossá vált, hogy a fertőzés a dizsiben terjedt leginkább, ahol ugye maximum 500-an gyűlhettek össze, „ezért a szórakozóhelyeket bezárjuk”. Mi, így együtt, közösen, a magyar emberekkel. A vírus egyik sajátossága ugyanis, hogy
az erősítőre kötött villanygitár meg a lemezjátszó nemcsak a hangot, de a vírus terjedését is felerősíti, a természetes úton, hangosan kiáltott gólöröm azonban elűzi azt.
Amúgy benne volt a nemzeti konzultációban, hogy a magyarok nem akarják, hogy leálljon az ország, az ország szíve pedig a foci, szóval focinak lennie kell. Jó, ne vicceljük el teljesen a dolgot. Eddig csak a csatát nyertük meg, de a háborúnak még közel sincs vége. A magyar kormány mindent megtesz a magyar emberekért, a Fiúk a helyükön vannak, szurkolóink fegyelmezettek, mind megtartják majd a három széknyi távolságot maszkban, nem fognak inni a 12 ezer fős stadionban és otthon lesznek éjfélre. Minderről a szurkolók maguk biztosították levélben a kormányt. Nem engedhetjük meg, hogy Magyarország futball nélkül maradjon!
Mondjuk az is igaz, hogy a bulikba bevezetett kötelező maszkhasználat összesen két napig élt, szóval elég durva bulik lehettek azon az egy hétfő éjjelen, mindenesetre
tényleg adódik a kérdés, hogy miért a szórakoztatóipar szenvedi meg ennyire a járványt.
Ha felveszem a kézműves fóliasapkám, akkor hirtelen magam előtt látom, amint egy leány áll az apja előtt, hosszú ideje veri már az asztalt, hiszen van már neki férje is, meg gyereke is, de nincsen neki még egy fesztiválja sem, pedig meg lett neki ígérve, mert ő azokat nagyon szereti, meg a jó szórakozóhelyeket is, ahol szépen dimmelhető a ledvilágítás, ahol magyar a bor, magyar a szív és bátran viselhetünk barna öltönycipőt is a halványkék konfekcióöltönyünkhöz. Ehhez képest már 10 éve nincs egy ilyenje sem, szóval most már jó lenne, ha lenne, és most már éttermeket is akar, mert azok olyan elegánsak, ő pedig nagyon szereti a kifinomult dolgokat.
Mit lehet hát tenni? Egy apa szívét az asszony mellett csak a lánya rabolhatja el, úgyhogy kivérezteti neki a pályát, amit úgy szeret, aztán felvásárolja neki a romokat, ahová hipp-hopp lehet építkezni. Abból a többiek is jól járnak majd, ömlenek a tenderek (love me, tender), mehetnek az építkezések, a Dalszerző Úr is boldog lesz, meg a Doki is. És ugye lehetnek meccsvetítések is mindegyik helyen, ünnepelhet egynémelyikben a Csapat (bármelyik, a Fraditól a Taktaharkány megye III-ig), s végre boldog lesz a nemzet.
Így aztán intézkedés is van, még ha sokan keveslik is, mert hát a szórakoztatóiparban dolgozni ugye mégsem munka, ott csak drogot szívnak egymás seggéről a hóhányók, miközben úgy tesznek, mintha a színpad nem tudná felépíteni magát, meg az a pár csepűrágó ne tudna odautazni a helyszínre, akik amúgy a múltkor se játszották el a kedvenc számom, pedig megmondtam, hogy a haveromnak születésnapja van. És hát amúgy sem baj, ha a munkaalapú társadalomban végre rendes munkát végeznek a magyarok ahelyett, hogy mindenféle külföldi zenét játszanának a diszkókban, amikről egyébként is köztudott, hogy az erény dögkútjai, és a finom keresztényi értékek temetői.
A most meghozott intézkedéseknek szerencsére csak rövid távon lesznek negatív gazdasági hatásai.
A szórakozóhelyek jelentős része valószínűleg hamar azt fogja mondani, hogy többé nem nyitnak ki, kultikus helyek fognak bezárni (vö.: liberális fertők), amelyek helyére épülhetnek majd a nemzeti szórakozóhelyek,
ahol végre rendes zene fog szólni, s amelyek mindegyikében lesz majd VIP. Azok hiányában ugyanis nem lehet mulatni a járvány után sem.
A szerző DJ, rendezvényszervező és klubvezető sajtófőnök. Olvass még Ágoston Dánieltől az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
