120 éve nem látott részvétel, forrongó indulatok az amerikai választásokon

2020.11.04. 18:18

Mindkét oldal csalással vádolja egymást az amerikai elnökválasztáson, ahol abszolút számokban több amerikai állampolgár szavazott, mint a történelemben valaha. Az eddigi adatok alapján nagyon szoros eredmény várható, ami hosszas jogi hercehurcával végződhet.

120 éve nem látott részvétel, forrongó indulatok az amerikai választásokon

Kívülről nézve talán nehéz megérteni, miért olyan heves a küzdelem az Amerikai Egyesült Államok elnöki posztjáért, és miért érzik annyira életbevágónak az eredményt a jelöltek, illetve Trump és Biden támogatói. Bármennyire megosztó személyiség a hetvennégy éves Donald Trump, és bármennyire is igyekezne megvalósítani akár a legvadabb politikai elképzeléseit, az amerikai alkotmány által biztosított fékek és ellensúlyok ezt az igyekezetét eddig is kordában tartották, és a jövőben is kordában fogják tartani.

Trump javára legyen mondva, hogy hosszú évtizedek óta ő az első amerikai elnök, aki (eddig) nem indított háborút.

Ha Trump most nyer is, ez lesz az utolsó négy éve, mivel az 1951-es alkotmánymódosítás értelmében mindenki legfeljebb két cikluson keresztül lehet elnök. Másfelől azonban, ha a hetvenhét éves, hithű katolikus Joe Biden nyer, ő lesz az Amerikai Egyesült Államok valaha volt legidősebb elnöke.

Biden egyelőre jól tartja magát, de kétségesnek tűnik, hogy két négyéves elnöki ciklust ki tudna tölteni.

Biden nem annyira megosztó jelenség, mint Trump. Európai szemszögből nézve Biden nem számít baloldalinak, szocialistának pedig különösen nem, inkább valahol a mérsékelt kereszténydemokraták között lenne a helye az európai politikai palettán.

A nemzetközi porondon Trump határozott vámpolitikával igyekszik nagyobb erőt kifejteni, többnyire Kína ellen, de az Európai Unióval és annak tagországaival szemben is fenyegetőzött már vámokkal, mivel Amerika többet importál az EU-ból, mint amennyit oda exportál. Biden, úgy tűnik, folytatná Trump Kínával szembeni politikáját, csak más téren. Több hangsúlyt fektetne a demokratikus normák védelmére, a diktatúra visszaszorítására, és kevesebb figyelmet fordítana a külkereskedelmi kérdésekre. Bárki is lesz az elnök, bizonyos feszültségek várhatóan fennmaradnak az EU egyes tagországai és az Egyesült Államok között – akár gazdasági, akár politikai téren.

A közvéleménykutatók tragédiája

A kérdés az, hogy mely területeken lesz nagyobb feszültség – azaz, hogy ki fog nyerni? Habár egyelőre nem látható egyértelműen, hogy ki lesz a választási küzdelem nyertese,

az máris biztosan látható, kik a vesztesek: a közvéleménykutatók.

Négy évvel ezelőtt, miután a közvélemény-kutatások hibásan azt jósolták, hogy Hillary Clinton fog győzni, a kutatók azzal magyarázták tévedésüket, hogy bár a módszer, amivel dolgoztak jó volt, alábecsülték, hány alacsonyan iskolázott fehér férfi megy el szavazni, illetve nem számítottak arra sem, hogy a bizonytalan szavazók ilyen nagy számban választják majd Trumpot.

Ezt a két hibát a közvélemény-kutatók idén kiküszöbölték, az általuk használt modell mégsem volt képes előjelezni azt, ami a választásokon történt. A közvélemény-kutatások összesített eredményei azt mutatták, hogy Biden nyeri a választásokat – bár az nem derült ki belőlük, hogy a győzelem jókora vagy csak szűkös előnnyel fog bekövetkezni. A jelenlegi állás szerint azonban, ha Biden nyer is – amit egyáltalán nem lehet biztosra venni –, igen szoros lesz az eredmény.

Ebben a pillanatban valószínűnek látszik, hogy Észak-Karolina és Georgia államokat Trump viszi, míg Nevada Bident támogatja. Bármelyik jelölt nyerhet, aki megkapja a szavazatok többségét azon három nagyobb állam – Pennsylvania, Michigan, Wisconsin – közül kettőben, ahol a szavazatok számlálása még folyamatban van. Jelen pillanatban Pennsylvaniában Trump vezet, Michiganben nagyon szoros a verseny, míg Wisconsinban Biden áll nyerésre.

Ha megnézzük a szenátusi és kongresszusi helyekért folyó küzdelmet, a közvélemény-kutatók kudarca még nyilvánvalóbb. Az előrejelzések szerint a szenátusi székek többségét a demokraták nyerik, miközben a Kongresszusban is növelni tudják majd a többségüket. Ezzel szemben egyre inkább

úgy tűnik, hogy a republikánusok meg fogják tudják őrizni a többségüket a Szenátusban, sőt, a Kongresszusban is csökkenteni tudják a demokraták többségét. 

Mint minden választás, ez is „történelmi jelentőségű”, de több szempontból különleges is. Abszolút számokban mérve idén több amerikai állampolgár szavazott, mint a történelemben valaha.

A részvételi arány sem volt 1900 óta olyan magas, mint most: a szavazók 66,9 százaléka leadta a voksát.

A számokat közelebbről nézve úgy tűnik, hogy a közvélemény-kutatók ezúttal jól lőtték be a részvételi arányokat, nem csak az alacsony iskolázottságú fehér férfiak, hanem egyéb csoportok körében is. Mégis, a végeredményt tekintve a legtöbb közvélemény-kutató cég ugyanúgy hibázott most, mint 2016-ban.

Az egyik ilyen cég – amely republikánus győzelmet jósolt a Szenátusban, és a többiekkel ellentétben inkább Trump győzelmét vetítette előre – vezérigazgatójának nyilatkozata talán rávilágíthat a hibákra: a Trafagar Group vezetője úgy véli, hogy a hagyományos közvélemény-kutatási módszerek már erősen elavultak. Úgy gondolja, hogy az emberek ma már sokkal jobban tartanak a társadalmi nyomástól, az adatlopástól és egyéb csalási módszerektől, mint régen, és ezért

vagy nem mondanak igazat, amikor a közvélemény-kutatók kérdezik őket, vagy egyáltalán nem is hajlandóak részt venni politikai közvélemény-kutatásokban.

Ez a bizalmatlanság pedig torzítja az adatokat – még a Trafalgar Group kutatási eredményei sem voltak teljesen megbízhatóak. A bizalmatlanságot ráadásul tovább növelte Trump amerikai elnök, illetve a Demokrata és a Republikánus Párt kommunikációja.

Indulatok a levélszavazás körül

A Demokrata Párt aktivistái már a választások előtt azt javasolták, hogy minél többen szavazzanak előre, lehetőleg levélben (a levélszavazás jelentőségéről bővebben ebben a cikkben írtunk – a szerk.). A levélben történő szavazás nem ismeretlen az amerikai szavazáson – Oregon államban például a szavazók csak postán adhatják le a voksukat 1998 óta. Más államokban viszont csak idén vezették be a levélszavazást a koronavírus miatti járványhelyzet folyományaként.

A szavazás előtt Trump elnök azt állította, hogy a levélszavazás révén a demokraták csalni fognak, és szorgalmazta a választások elnapolását. A halasztást Trump párttársai, beleértve a Szenátus republikánus többségét is, elutasították, de

az a feltételezés, hogy a demokraták esetleg elcsalhatják a választást mégis erősen megragadt a jobboldali szavazók fejében.

A demokrata aktivisták sem tartózkodtak a félelemkeltéstől. Felhívták például a figyelmet arra, hogy a Trump elnök által kinevezett amerikai postamester tábornok olyan reformokat vezetett be, amelyek rendkívül lelassították a feladott levelek kézbesítését. A demokraták vezette Kongresszus külön fel is szólította a postamester tábornokot, hogy álljon le a reformokkal, amit az meg is ígért.

A kedélyeket azonban ez sem csillapította. Az eddigi eredmények láttán Trump elnök máris kinyilvánította a saját győzelmét, egyúttal azt is nyilatkozta, hogy – mivel már csak a levélszavazatokat számlálják abban a pár államban, ahol még nem közöltek végleges eredményeket – most csalás fog történni ott, ahol a személyesen leadott voksok alapján ő vezet. Végül elnöki utasítást adott azoknak az államoknak, ahol nyerésre áll, hogy hagyják abba a postán leadott voksok számlálását, és kijelentette, hogy akár a Legfelsőbb Bírósághoz is fordul, ha ezt nem teszik meg.

Mindkét oldal csalással vádolja egymást

Trump leszögezte, hogy nem szabad napokkal a választások után tovább számolni a szavazatokat. (Ugyanakkor azt is szorgalmazta, hogy Arizona államban, ahol viszont vesztésre áll, számoljanak tovább).

A gond csak az, hogy ilyen jogszabály nincs, és soha nem volt.

Sőt, ahogy azt az amerikai Legfelsőbb Bíróság az utóbbi hónapokban többször is leszögezte: a voksolás rendszere, valamint a szavazatok számlálása nem föderális szintű és nem elnöki jogkör, hanem a tagállamok hatáskörébe tartozik. Talán nem csoda tehát, hogy még republikánusok által vezetett államokban is erős elutasítással találkozott Trump fenti utasítása.

A demokraták oldalán sincs azonban minden rendben.

Demokrata körökben is erős a hit, hogy a másik oldalon csalnak, és mindent megtesznek, hogy demokrata szavazatok ne kerüljenek az urnákba.

Némelyik államban, például Texas esetében azt állítják, hogy a republikánus állami vezetés ritkította a szavazóhelyiségek számát pont azokon a helyeken, ahol arányaiban több demokrata lakik.

A fő téma azonban a demokratáknál is a levélszavazás. A közvélemény-kutatási eredmények szerint a demokrata szavazók sokkal inkább voltak hajlandóak levélben leadni a voksukat, mint a republikánus szavazók. Ebből kiindulva a demokrata aktivisták azt sejtetik, hogy a postán visszatartják a szavazatokat, elsősorban olyan demokrata körzetekből, ahol szoros a verseny. Miután a demokrata párti aktivisták bizonyítékot is szereztek arról, hogy több, mint háromszázezer szavazat valóban elkállódott a postán, beperelték a postát. A bíróság döntése értelmében a posta köteles nyomozást indítani az elveszett voksok után. A legfrissebb hírek szerint a posta megtagadta a nyomozást, ami újabb pert helyez kilátásba.

Még most, egy nappal a választások után is csaknem lehetetlen biztosra megmondani, hogy ki fog nyerni. Jelen pillanatban minden a fent említett nevezett hat államon múlik, és

leginkább Pennsylvania, Michigan és Wisconsin lehetnek azok, ahol a küzdelem eldől.

Bárki nyer is azonban, biztosak lehetünk abban, hogy a két párt közötti vita a választás eredményéről, illetve hibáiról folytatódni fog mind a bíróságon, mind a közvélemény-kutatók körében.

A szerző a Debreceni Egyetem Politikatudományi Intézetének docense.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek