+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2020. november 3. kedd, 20:20
Trump klímaváltozáshoz való hozzáállásnál gyakorlatilag bármi jobb a globális klímacélok szempontjából, ezért én személy szerint egy fej káposztára is előbb szavaznék, mint Trumpra.

Ez a cikk egy olyan véleménycikk, ami kifejezetten leteszi a garast egy választáson induló jelölt mellett. Mégpedig a 2020-as amerikai elnökválasztási küzdelemben, nem is egyedüliként.

 

Nehéz vitatni: USA nehéz időszak előtt áll. A koronavírus-járvánnyal, az azt követő gazdasági válsággal, valamint a járványt jobban, határozottabban kezelő Kínával végleg véget ért az a kegyelmi időszak – az az illúzió –, amit az USA a hidegháború győzteseként élvezhetett.

 

Az idei év azt is megmutatta, hogy a nagy külpolitikai kihívások mellett az USA társadalma is a penge élén táncol: George Floyd halála mentén a még mindig létező rendszerszintű rasszizmus, a járvány kapcsán pedig egyrészt az egészségügy fonák helyzete, másrészt a vagyoni egyenlőtlenségek mutatkoztak meg még a szokásosnál is keményebben.

 

Mondjuk ki: az USA az elmúlt hónapokban leginkább úgy nézett ki, mint egy harmadik világbéli „failed state”.

 

A feketéket tényleg havi rendszerességgel nagyjából ok nélkül hátbalövő vagy nyakontérdelő rendőröktől a tüntetőkre lövöldöző, rendőrök által támogatott szélsőjobboldaliakon át a válság első jelére egekbe szökő munkanélküliségig és az ingyenkaját osztó helyek előtt kígyózó sorokig.

 

Ezek kapcsán az ember elgondolkodik: valójában miért tekintettünk valaha is példaképként erre az államra, ami a rendszerszintű elnyomásra és a környezetpusztító vadkapitalizmusra építve dominálta a világot? Lehet-e a 21. században más módon újra példakép az USA? Szerintem nem lehet. Ettől függetlenül most elnököt kell választaniuk, és mint minden választáson, itt is van a két rossz opció közül egy kevésbé rossz.

 

Ki lehetne tehát jó elnöke az USA-nak? És melyik amerikai elnök lenne jobb a világnak?

 

Vonzó lenne azt mondani a mi szempontunkból, hogy az egyébként hétről hétre szórakoztatóbb műsort produkáló Trump alatt egyre inkább megőrülő és jelentőségéből veszítő USA jó esély lenne arra, hogy az EU végre gatyába rázza magát, megszervezze a saját katonai védelmét, és politikailag is egységesebb legyen. De ez egy vágyálom, aminek valószínűleg az lenne a vége, hogy Oroszország lerohanja Európát, miközben Brüsszelben mindenki annyit írna Twitterre, hogy „deeply concerned”.

 

A legfontosabb szempont most egyébként sem ez, hanem az, hogy a következő évtizedben enyhítsük a klímaváltozás hatásait,

 

ami minden jelenlegi tudásunk szerint az évszázad – és a következő évszázadok – legnagyobb problémája lesz. Ennek a problémának a megoldásában pedig központi kérdés, hogy hol áll az USA.

 

Donald Trump üzenete ezen a vonalon teljesen világos volt a környezetvédelem leépítésével, a környezetszennyező cégek érdekében végrehajtott deregulációval és azzal, hogy kiléptette az USA-t a párizsi egyezményből.

 

Mivel ennél a hozzáállásnál gyakorlatilag bármi jobb a globális klímacélok szempontjából, ezért én személy szerint egy fej káposztára is előbb szavaznék, mint Trumpra.

 

Ez a nagy szerencséje Joe Bidennek – mármint az én szerény endorsementem szempontjából –, na meg az, hogy Trumppal ellentétben inkább csak olyan hazugságokat mond, amiket nem lehet két perc alatt leleplezni.

 

Jóval kétségesebb, hogy a többi ügyben: a vagyoni egyenlőtlenségek, az intézményes rassziszmus, a sokak számára elérhetetlen egészségügy – és akkor menjünk tovább: a megfigyelési kapitalizmus, a nagy online monopóliumok feldarabolása ügyében – tud, vagy egyáltalán akar komolyabb eredményeket elérni.

 

A másik érv pedig az, hogy

 

Donald Trump twittere a bukása esetén valószínűleg csak még szórakoztatóbb lesz.

 

Olvass még Pintér Bencétől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ha nem nő meg az AstraZeneca vakcina elfogadottsága, kérdéses, hogy Németországban tartható lesz-e az oltási kampány menetrendje.

Az 1703-ban alapított Wiener Zeitungban kötelező jelleggel állami és gazdasági hirdetmények is megjelennek. Ennek vetnének véget.

Akik tavaly lettek nagykorúak és a járvány miatt lemaradtak erről, azok idén csaphatnak le ezekre.

Perón úgy foglalta össze karrierjét, hogy első elnökségét az apáknak, a másodikat az anyáknak, a harmadikat pedig a gyermekeiknek köszönheti.

Korábban egyszer már elkezdték a tanügyi alkalmazottak beoltását, de mivel kevés oltóanyag érkezett, ezért le kellett állítani a projektet. Most nagyon belehúznának.

A parlament nemzetbiztonsági bizottságát elnöklő jobbikos Stummer János azt állítja: titkos alagutat építtetne magának Orbán Viktor a Puskás-stadionba. A kormányzat szerint ez nem teljesen van így.

Václav Klaus az egyik legismertebb kritikusa a koronavírus elleni intézkedéseknek.

A hét kérdése

Arról még senki sem beszélt, hogy ezeket pontosan mire is lehetne felhasználni, azt viszont tudjuk, hogy jönnek. Dönts te!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

Twitter megosztás Google+ megosztás