Öt furcsa amerikai elnök, akikhez képest még Trump is unalmasnak tűnik

Bár Donald Trump sokaknak nagyon furcsa embernek tűnik, az Egyesült Államok története során jópár nála is különösebb figura megfordult már az elnöki pozícióban. Van köztük egykori hóhér, egy hónapig hivatalban levő és olyan is, aki beszorult a Fehér Ház fürdőkádjába.

Az amerikai elnökválasztás már itt kopogtat az ajtón. Sokan várják november 3-tól Donald Trump bukását, és persze vannak, akik újrázást remélnek. Az elmúlt négy évben nagy volt az elnök körüli hangzavar, és sokakban az a kép rögzülhetett, hogy az Egyesült Államokat még sosem vezette ilyen furcsa figura. 

Az alábbiakban az USA azon öt, talán kevéssé ismert vezetőjét mutatom be, akik meghökkentő szokásaik vagy ellentmondásos múltjuk miatt versenyre kelhetnének Trumppal is.

5. John Quincy Adams, a meztelenül fürdőző (1825-1829)

Az amerikai elnökök közül többen rokonságban álltak egymással. Jó példa erre a két Roosevelt esete, bár ott az egykori holland család két különböző ágáról van szó, ráadásul Theodore Roosevelt republikánus, Franklin Delano Roosevelt pedig demokrata volt (bár feleségét, Eleanort a család másik ágából választotta).

Ugyancsak jó példa a közelmúltból apa és fia, idősebb és ifjabb George Bush (előbbinek pár napja avatták fel a szobrát a Szabadság téren). Kevéssé ismert azonban, hogy az USA második elnökét, John Adamset fia ugyancsak követte a Fehér Házba: John Qunicy Adams hatodikként töltötte be ezt a tisztséget.

A fiú ezen a poszton azonban nem vált olyan sikeressé, mint apja: monstre beruházásokról (infrastrukturális építkezések, egyetemek, kikötők, stb.) szóló terveit a Kongresszus leszavazta. Képviselőként később a rabszolgaságot ellenző beszédeiről és tetteiről vált híressé. Köztudott volt róla, hogy napjai indításaként reggel ötkor meztelenül megmártózott a Potomac folyó vizében. 

Állítólag

A meztelen fürdőzés egyébként nem valamiféle exhibicionizmust jelentett nála, egyszerűen csak így volt számára praktikus, ráadásul sokat segített neki a stresszkezelésben. 

4. Andrew Jackson, az indiánüldöző (1829-1837)

A húszdollárosról visszanéző arc tulajdonosa a korai amerikai történelem egyik legellentmondásosabb alakja. Ő volt az első, aki nem művelt, előkelő családból származott, de mint az 1815-ös „New Orleans-i csata hősét”, aki győzelmet aratott a britek felett, mindenki jól ismerte.

Elnöksége idején történt, hogy ötvezener indiánt indítottak el az ún. „Könnyek útján” – ez azt jelentette, hogy a cseroki, a csikaszó, a csaktó, a krík és a szeminol törzseket kitelepítették addigi lakóhelyükről a Mississippitől nyugatra. Egyes történészek úgy vélik, hogy Jacksonnak (aki fiatalon még egy árva indián csecsemőt is örökbe fogadott) nem volt célja az őslakos közösségek tönkretétele, inkább védeni próbálta őket ezzel a kitelepítési törvénnyel. Ennek az elnökre jó fényt vető értelmezésnek azonban némiképpen ellentmondanak ismereteink,

Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) népszerű elnök volt, és nem utolsó sorban sokat tett azért, hogy elindítsa az Egyesült Államokat a nagyhatalommá válás útján. 1845-ös temetésén többezren vettek részt. Az így országos jelentőségűvé duzzadó eseményt a korabeli feljegyzések szerint komikus jelenet tette még emlékezetesebbé: Polly, az elnök házikedvencként tartott papagája ugyanis hangos és dörgedelmes káromkodásokat ismételgetett, amelyek mindenki számára kínossá váltak.

3. William Harrison, a legrövidebb ideig hivatalban lévő (1841. március 4. – 1841. április 4.)

A kilencedikként beiktatott elnök is meglehetősen ellentmondásos személyiség volt. Képviselői, majd szenátori megbízását nem kis mértékben katonai múltjának köszönhette – valamint annak, hogy az amerikaiak már életében nemzeti hősként ünnepelték. Amíg Európában a napóleoni háborúkat vívták, addig Harrison az amerikai őslakosok ellen viselt hadat. Az 1813-as Thames folyónál vívott csatában legyőzte a britek által támogatott indiánokat, ahol a legenda szerint Tecumseh sóni törzsfőnök halála előtt még meg is átkozta őt.

Az 1840-es kampányban, amely meglepően emlékeztetett napjaink választási küzdelmeire – már ami az üres jelszavak pufogtatását illeti – végül a Whig Párt színeiben elnökké választották. A nagy katonatiszt halálát végül nem golyó okozta, hanem egy beszéd:

2. Grover Cleveland, az exhóhér (1885-1897)

Ez a nagydarab, határozott férfi azzal véste be a nevét a politikatörténetbe, hogy megvédte az elnöki intézmény önállóságát azon kongresszusi törekvésekkel szemben, melyek a kormányzati hivatalnokok kinevezésében és elbocsátásában korlátozták volna. Nem mellesleg ő volt az első és máig egyetlen olyan államfő, akinek esküvőjét a Fehér Házban tartották.

A New Jersey-i születésű elnök clevelandi sheriffként és helyettes kerületi ügyészként is dolgozott Erie megyében, mielőtt belépett volna a nagypolitika játszóterére.

Az ír fiatalembert azért kellett felakasztani, mert bűnösnek találták édesanyja megölésében. Cleveland mind családját, mind barátait meglepte azzal, hogy elvállalta az ítélet végrehajtását (ami őt magát is nagyon megviselte: állítólag utána napokig betegeskedett), de tettével példát akart statuálni, mert az előző sheriff ezt a feladatot szerinte nem vette komolyan.

1. William Taft, aki beszorult a fürdőkádba (1909-1913)

Az Egyesült Államok huszonhetedik elnöke nem volt túl szerencsés a politikában: sem erőskezű kormányzásra, sem határozott döntésekre nem volt képes. Egy egyszerű vámcsökkentési törvénnyel is úgy járt, hogy végül a Szenátus módosítgatásai miatt az árak inkább növekedni kezdtek. Legnagyobb sikerét a történészek a trösztellenes küzdelmekben látják. 

Udvarias embernek mondták, aki mindig átadta a helyét a villamoson – amit aztán legalább három hölgy foglalhatott el. Túlsúlyához kötődik az a történet is, miszerint egyszer úgy beszorult a Fehér Ház fürdőkádjába, hogy csak féltucat ember tudta onnan kihúzni. A legenda valóságalapja ugyan kérdéses, de az tény, hogy az ő elnöksége óta vannak nagyméretű kádak az elnöki rezidencián.

KÉPEK ÉS NYITÓKÉP: Unsplash