+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Galavits Patrik
2020. november 3. kedd, 17:57
Már a 18. század végén sem feltétlenül tűnt jó ötletnek elektorok útján választani az amerikai elnököt, mára pedig csak a politikai számítások tartják fenn a rendszert, amelyben kódolva van a kisebbség akaratának győzelme a többség felett – és ahogy négy éve, úgy most is csak ez adhat esélyt Donald Trump győzelmére. Amerika választ, mi pedig elmondjuk, hogyan!
„Gyáva szamár vagyok. Látom a közvélemény-kutatásokat, de nem merem győztesnek érezni magunkat, mert tudjuk, mi történt 2016-ban” –

 

mondta a Politicónak Emanuel Cleaver Missouri demokrata párti képviselőházi tagja.

 

Cleaver – aki állítása szerint, ha túl bizakodóvá válik, megpofozgatja magát és tűz fölé teszi a kezét – nem az egyedüli demokrata az Egyesült Államokban, aki Joe Biden magabiztosnak tűnő előnye ellenére óvatos a november harmadikai elnökválasztás előtt, hiába jósol az Economist átfogó, számos közvélemény-kutatás eredménye alapján rendszeresen frissülő előrejelzése 94 százalékos valószínűséggel Biden-győzelmet.

 

Négy évvel ezelőtt Hillary Clinton is hasonló előnnyel fordult rá a kampány utolsó heteire. Végül azonban simának is nevezhető vereséget szenvedett – még úgy is, hogy majdnem hárommillióval több szavazatot kapott, mint ellenfele.

 

A 2016-OS AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS ELEKTORI TÉRKÉPE. AZ ÉSZAK-DÉL MEGOSZTOTTSÁG HELYÉT ÁTVETTE A PARTVIDÉKEK SZEMBENÁLLÁSA A KÖZÉPSŐ ÁLLAMOKKAL KÉP: CATHOLICS FOR AMERICA / FACEBOOK

 

Csakhogy az Egyesült Államokban az elnökválasztáson vajmi keveset számít, hogy 65,9 millió szavazat áll szemben 63 millióval, ha előbbi csak 232, míg utóbbi 306 elektori voksot ér – márpedig 2016-ban ez volt a helyzet.

 

Trump az ötödik olyan elnök, akit úgy választottak meg, hogy a többség nem rá szavazott: 1824-ben John Quincy Adams azóta megszűnt demokrata-republikánus színekben, 1876-ban a Rutherford B. Hayes, 1888-ban Benjamin Harrison; majd 112 évvel később, 2000-ben George W. Bush költözhetett a Fehér Házba a többség akarata ellenére. Az Adamset követő négy, többségi szavazást, vagyis a popular vote-ot elvesztő elnök mindegyike republikánus volt.

 

270 to win

 

Ennek oka pedig az előbb említett Elektori Kollégium: mikor kedden az amerikaiak a szavazófülkékbe mennek (hacsak nem tették meg ezt már korábban levélben vagy a korai szavazás során napokkal, esetleg hetekkel korábban – ahogy például Trump is Floridában), tulajdonképpen

 

nem elnököt választanak – hanem demokrata vagy republikánus elektorokat, akik aztán a választások után leadják a szavazatukat a megfelelő elnökjelöltre.

 

Az USA ötven tagállama – nagyjából – lakosságarányosan (erről később még lesz szó) összesen 538 elektort delegál a kollégiumba. A győzelemhez közülük 270-et kell „megnyernie” a jelölteknek. Maine-t és Nebraskát kivéve – ezek az államok a szavazatarányokat is figyelembe veszik – a többi államban a győztes mindent visz elve érvényesül: tehát ha valamelyik párt elektoraira akár eggyel is több szavazat érkezik, mint a másikra, onnantól a jelölt az összes elektor szavazatára számíthat az adott államból.

 

Ugyanakkor elméletileg az elektorokat nem köti az államukban választók véleménye. Trump győzelmét követően így felerősödtek a hangok, amelyek szerint az elektoroknak „a lelkiismeretükre kellene hallgatniuk” ahelyett, hogy egy alkalmatlan személyt ültetnek az elnöki székbe. Hillary Clinton támogatóinak reménye azonban hamar hamvába holt: mindössze hét, úgynevezett faithless elector döntött úgy, hogy szembemegy az állama többségi akaratával – igaz, ez még így is rekordnak számított, hiszen korábban legfeljebb öt elektor volt „engedetlen”.

 

Érdekesség, hogy közülük öten demokrataként gondolták úgy, hogy nem Clintont, hanem más jelöltet támogatnak: így kapott szavazatot Bernie Sanders egy hawaii elektortól, míg valaki egy sziú őslakost, hárman pedig a korábbi védelmi miniszter Collin Powellt támogatták. Trumptól csak két texasi elektor fordult el: egyikőjük a milliárdos helyett a republikánus előválasztáson elbukó John Kasichet választotta, míg a másik a libertárius Ron Pault.

 

Bár az amerikai alkotmány továbbra sem kötelezi az elektorokat a többségi akarat feltétlen közvetítésére, 2020-ban a korábbiakhoz képest is nagyobb valószínűsége van a pártfegyelem győzelmének: júliusban ugyanis a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a küldő államok kötelezhetik elektoraikat a többségi véleménnyel megegyező szavazásra a kollégiumban.

 

Miért kellett ezt így megbonyolítani?

 

Az USA alapító atyáinak előrelátását és bölcsességét nem alaptalanul dicsérik: elég csak arra gondolni, hogy a 18. század végén létrehoztak egy olyan alkotmányt, amely több mint kétszáz évvel később is képes garantálni a világ elsőszámú gazdasági és katonai hatalmának működőképességét. Mi sem bizonyítja jobban az időtállóságát az alkotmánynak, minthogy az évszázadok alatt mindössze 27 kiegészítéssel csiszolgatták, pedig történt az 1788-as ratifikálása óta egy s más.

 

Csakhogy nem minden pont állja ki az idő próbáját. Az alkotmány második fejezetének első szakasza rendelkezik az Elektori Kollégium felállításáról. Minden állam annyi elektorral rendelkezik, ahány szenátora és képviselőházi képviselője van – ők pedig nem lehetnek elektorok.

 

AZ ALAPÍTÓATYÁK EKKOR MÉG A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATRÓL, NEM AZ ALKOTMÁNYRÓL VITATKOZTAK. VOLT IDEJÜK ELGONDOLKOZNI A VÁLASZTÁSI RENDSZEREN. KÉP: GDJ / PIXABAY

 

A kérdés már csak az: miért határoztak úgy az alapítók, hogy ilyen közvetett, bonyolult módon oldják meg az elnökválasztást?

 

Az első és legfontosabb ok a 18. századi mindennapokban keresendő: az akkori hétköznapi emberek jóval képzetlenebbek voltak, a közéleti kérdéseket illetően pedig jelentősen alulinformáltak – egy mai átlagpolgárhoz képest mindenképpen. Ezért

 

nem tűnt rossz ötletnek olyanokra bízni az elnökről szóló végső döntést, akikről feltételezhették, hogy bölcsebben és körültekintően tudnak határozni a kérdésben.

 

Arról pedig bőven lehet vitát nyitni, hogy az eddigi 45 megválasztott elnök esetében hányszor sikerült elkerülni, hogy alkalmatlan jelölt kerüljön a Fehér Házba, figyelembe véve különösen az elektorok párthűségét.

 

Erwin Chereminsky, a Kaliforniai Egyetem jogi karának dékánja szerint – ahogy azt a USA Today idézi tőle – az amerikai történelem egyik legszégyenteljesebb intézménye, a rabszolgaság is felsejlik az okok között. Szerinte az elnök többségi szavazással történő megválasztásával a déli, rabszolgatartó államok hátrányba kerültek volna. A rabszolgáknak ugyanis természetesen semmiképp sem lehetett szavazati joguk (a 19. alkotmánykiegészítés ezt a fehér nőknek is csak 1920 óta teszi lehetővé, de az őslakos, az ázsiai és a fekete nőknek még éveket kellett várni a szavazati jogra: a fekete nőknek egészen a hatvanas évekig), de így a déli államok – feketék nélkül számolt – kisebb lakosságuk miatt jelentős hátrányt szenvedtek volna. Viszont sikerrel lobbizták ki maguknak, hogy

 

az elektori rendszerben egy rabszolgát, ha nem is „teljesértékűen”, de 60 százalékban számítsanak be a lakosságszámba.

 

Így a rabszolgatartók az általuk elnyomottak hátán szereztek nagyobb politikai befolyást.

 

Ezzel egybecsengő érvelés volt az Elektori Kollégium mellett, hogy ennek létrehozása nehezebbé teszi az elnökjelölteknek a kisebb államok figyelmen kívül hagyását – de később látni fogjuk, hogy ez sem állja meg a helyét. Annak ellenére sem, hogy a rendszer valóban túlkompenzálja a kisebb államokat, mégpedig azzal, hogy a lakosságaránytól független, államonkénti két-két szenátort is bevonja az elektorok számának meghatározásába.

 

Hogy az elnök elektorokon keresztül történő választása problémás lehet, azt már a 18. században is látták. Az egyik alapító atya, az USA negyedik elnöke, James Madison az erről szóló vitában ki is jelentette, hogy „a többségi szavazás a legalkalmasabb az elnök megválasztására”, ugyanakkor azt is elismerte, hogy a déli államoknak ez aligha lenne megfelelő.

 

Egyenlő és egyenlőbb szavazatok

 

A The New York Times újságírója, Jesse Wegman egy egész könyvet szentelt az Elektori Kollégium kritizálásának Let the People Pick the President, vagyis Hadd válasszák az emberek az elnököt címmel. Ő a Voxnak adott interjújában egyrészt elmondja, hogy a rendszer kialakítását eleve nagy viták övezték, és az Elektori Kollégium felállítása csak egy volt a konszenzusos ötletek közül, majd többek között azzal érvel a jelenlegi választási rendszer ellen, hogy az milliók szavazatát veszi semmibe.

 

És valóban: az elemzők „piros” és „kék”, valamint ingaállamokról beszélnek attól függően, hogy mennyire biztos ott a republikánus vagy a demokrata jelölt győzelme. Holott Wegman szerint minden állam inkább „lila”. Kaliforniát négy évvel ezelőtt Clinton négymilliónál is nagyobb szavazatkülönbséggel húzta be – ezzel együtt pedig a legnagyobb államtól járó 55 elektori szavazatot –, de éppen ugyanezt érte volna el, ha csak kettővel többen akarják őt elnöknek, mint Trumpot.

 

TRUMP PENNSYLVANIÁBAN TARTOTT OKTÓBER 26-I NAGYGYŰLÉSE. EZEN AZ ÁLLAMON IDÉN IS SOK MÚLHAT. FOTÓ: DONALD J. TRUMP / FACEBOOK

 

Közben Trump három kulcsfontosságú államból – Wisconsin, Pennsylvania és Michigan – mindössze 107 ezer szavazatnyi különbséggel húzta be magának az elektorokat.

 

Ez a 107 ezer szavazat pedig tulajdonképpen eldöntötte a választás végkimenetelét, és sokkal többet számított, mint demokrata párti kaliforniaiak millióinak véleménye.

 

A szenátorok beszámítása az elektorok számának meghatározásába pedig eleve felborítja a lakosságarányossági elvet: a 40 milliós Kalifornia 53 képviselőházi tagja egyenként nagyjából 750 ezer kaliforniait képvisel. Ha ehhez hozzáadjuk a minden államból delegált két szenátort, akkor 720 ezer kaliforniaira jut egy elektor. Az 580 ezres Wyoming, amely egyetlen képviselőt juttat a Képviselőházba, ugyanúgy két szenátorral rendelkezik, mint minden más állam.

 

Így egy elektor mindössze 193 ezer wyomingit képvisel. Ha ezeket az arányokat követnénk, akkor Kaliforniának nem 55, hanem 207 elektorral kellene rendelkeznie.

 

A fentebb említett Maine-t és Nebraskát leszámítva minden állam „a győztes mindent visz” elvén osztja az elektori szavazatait. Ezzel milliók szavazata válik semmissé minden választáskor. Ráadásul a legtöbb államban így a választás előre lefutott: ezzel kapcsolatban a The Guardian gyűjtését érdemes megnézni, amely mindössze 15 olyan államot vagy választókörzetet szed össze, ahol nem vehető biztosra Trump vagy Biden győzelme – és még ezek között is vannak olyanok, amelyekről nehezen elképzelhető, hogy az ott esélyes elveszíti.

 

De az Elektori Kollégium nem csupán a szavazati jog és annak végső értéke miatt érdekes.

 

Már a kampányt is meghatározza: hiszen a politikusoknak így rögtön kevésbé lesz fontos számos, általuk biztosan nyerhető vagy épp elvesztendő állam.

 

Inkább kezdenek koncentrálni a billegő államok bizonytalan szavazóira, és költenek el ezekben iszonyatos pénzeket politikai reklámokra, vagy szerveznek oda naggyűléseket. Erre jó példa, hogy idén Biden és Trump 13 ilyen ingaállamban már több mint egymilliárd dollárt égetett el hirdetésekre.

 

JOE BIDEN A KAMPÁNY HAJRÁJÁBAN AZ INGAÁLLAMNAK SZÁMÍTÓ IOWÁBAN TART NAGYGYŰLÉST – NEM SZÁMÍT A PÉNZ. FOTÓ: JOE BIDEN / FACEBOOK

 

Viszont amíg Michiganben fontos, hogy mit mondanak a jelöltek az autógyárakról vagy a repesztéses bányászatról, addig ez egy idahóit aligha hat meg.

 

Így pedig olyan országos érdeklődésre számot tartó témák szorulnak háttérbe, amelyek egy többségi választási rendszerben döntő jelentőséggel bírhatnának a végkimenetelre.

 

Nem lenne könnyű megszabadulni az Elektori Kollégiumtól

 

A rendszer gyakran abszurditásba hajló igazságtalansága természetesen egyre többek szemét szúrja. Trump 2016-os választási győzelme után – amelyben egyébként példátlanul nagy arányban vesztette el a többségi szavazást: 2000-ben George W. Bush „csak” 550 ezerrel kapott kevesebb szavazatot, mint demokrata riválisa, Al Gore; Trump viszont, ahogy fentebb is említettük, majdnem hárommillió voksos hátránnyal fejezte be a választást Clintonnal szemben – Barbara Boxer, Kalifornia demokrata szenátora alkotmánymódosítást kezdeményezett az elektori rendszer eltörlésére.

 

„Életem során két olyan elnököt is megválasztottak, aki elvesztette a többségi szavazást. Az Elektori Kollégium egy idejétmúlt, nem demokratikus rendszer, amely nem tükrözi a modern társadalmat, és sürgősen meg kell változtatni”

 

– mondta akkor Boxer.

 

A dolog iróniája, hogy 2012-ben – amikor az első eredmények alapján úgy tűnt, a republikánus utah-i szenátor, Mitt Romney több szavazatot gyűjthet Barack Obamánál, de az elektori rendszer miatt veszít – maga Donald Trump is kikelt az Elektori Kollégium ellen. „Az Elektori Kollégium katasztrófa egy demokráciának” – írta akkor Twitteren. A választási győzelme után aztán már sokkal jobb véleménye volt a rendszerről.

 

 

Egyébként azt is hozzátette – és ezt visszhangozta magyarországi előadásán kampánytanácsadója és stratégája, az azóta sikkasztási vádakkal letartóztatott Steve Bannon is –, hogy a többségi szavazatokat is begyűjtötték volna, ha úgy kellett volna választást nyerni.

 

Boxer kezdeményezése természetesen elbukott: egy alkotmánymódosítást ugyanis különösen nehéz végigvinni. Kétharmados többségre van hozzá szükség a Képviselőházban és a Szenátusban, majd az államok legalább háromnegyedének (38-nak az 50-ből) is ratifikálnia kell. Ez már az akkori republikánus többségű Képviselőház miatt is lehetetlen küldetésnek tűnt. 

 

Ennél tovább jutott, de végül a déli államok ellánállásán megbukott az 1968-as, Richard Nixon elnöksége alatt megkezdett alkotmánymódosítási folyamat. Mind a republikánus Nixon, mind demokrata elnökjelölt ellenfele, Hubert Humphrey kiállt az Elektori Kollégium megszüntetése mellett, egyben a többségi szavazás bevezetését támogatta. Köztük csak technikai kérdésekben voltak különbségek, végül Nixon kétfordulós elnökválasztási javaslata került a Képviselőház elé, amely elsöprő többséggel szavazta meg a javaslatot.

 

A gondok a Szenátusban kezdődtek: itt egyes déli államok képviselői arra hivatkozva kaszálták el, hogy az a nagyobb lakosságú államok felé tolná el a választás jelentőségét. A véleményüket alighanem az is befolyásolta, hogy

 

Nixon és Humphrey is elsősorban a rasszista alabamai kormányzó, George Wallace népszerűségét, majd elnökválasztáson megszerzett 46 elektori szavazatát látva szorgalmazta a rendszer megváltoztatását.

 

Wallace egyik legtöbbet idézett mondása – „szegregáció tegnap, szegráció holnap és szegregáció mindörökké” – már 50 évvel ezelőtt is kiverte a biztosítékot.

 

GEORGE WALLACE (SISAK NÉLKÜL AZ AJTÓBAN) ELÁLLJA AZ UTAT AZ ALABAMAI EGYETEM AJTAJÁBAN AZ INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK ELLEN TILTAKOZVA. FOTÓ: WARREN K. LEFFLER / WIKIMEDIA

 

Mivel jelenleg sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a republikánusok kevesebb szavazatot kapnak országosan, elsősorban nekik áll érdekükben megtartani az Elektori Kollégiumot. Még úgy is, hogy Jesse Wegman emlékeztetett: 2004-ben éppen George W. Bush üthette volna meg a bokáját, hiszen ha 60 ezer ohiói végül meggondolja magát, úgy Bush országosan több szavazatot kapott volna ugyan, de mégis a demokrata John Kerry nyerte volna a választást.

 

Bármilyen igazságtalan is a rendszer, Wegman szerint még jó ideig ez alapján választják majd az elnököt.

 

„Azt hiszem, azért bukik el minden kezdeményezés a rendszer megreformálására, mert egyik vagy akár mindkét párt úgy gondolja, hogy valamiképpen előnye származik belőle.

 

Gyakorlatilag mindig a rövidtávú politikai érdekek tartják életben az Elektori Kollégiumot, nagyon ritka, hogy demokratikus elvek mentén, esetleg az igazságosság alapján kezdenének erről vitatkozni.

 

Senki sem gondolja az alkotmány briliáns vívmányának a rendszert, de politikai okokból éveken át megőrizték.”

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

Az indiai tagállamokat a központi kormányzat versenyre késztette a magánszektorral annak érdekében, hogy több gyártó települjön Indiába. Az eredmény a szegényebb tagállamokban fellépő vakcinahiány lett.

A volt kormányfő meglepő nyíltsággal nyilatkozott a nemzetközi sajtónak 2005-ben. Hidegháború, Gorbacsov, ellenzéki kerekasztal, Orbán Viktor, minden van benne.

A szociáldemokrata Heiko Maas közölte, még több EU-s pénzt kell adni Ankarának a menekültek ellátására, mert „pénz nélkül nem fog menni”.

Egy új közvélemény-kutatás szerint a budapesti 3-as választókerületben megtartott ellenzéki előválasztáson jelenleg a DK-s Komáromi Zoltán a szavazatok abszolút többségét is megszerezné a momentumos Hajnal Miklóssal szemben.

A házigazda Katar kormánya szerint csak így lehet biztonságosan teltházas meccseket tartani.

A választás tisztaságával kapcsolatban komoly kétségek merültek föl, a nacionalista ellenzék bejelentette: el sem fogadja az eredményeket.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás