Sokkot kaptak a zöldek: a neoliberálisokkal folytatnák a szocdemek a vörös Bécs kormányzását

Tíz év után véget érhet Bécsben a vörös-zöld-koalíció, ezzel végleg vége a Häupl-korszaknak. Az októberi választást fölényesen megnyerő Michael Ludwig szociáldemokrata polgármester a Momentum osztrák testvérpártjával, a neoliberális Neos-szal szeretné folytatni. Mindez kevéssé az SPÖ liberális fordulatával, hanem számos szocdem zöldellenességével függ össze. A Neos pedig kicsisége miatt könnyebb partnernek bizonyulhat.

Az október 11-i bécsi tartományi választásokat a várost – a diktatúrák megszakításait nem számolva – 1919 óta uraló szociáldemokraták (SPÖ) olyan jelentős előnnyel nyerték (több, mint 42 százalékot kaptak), hogy kényelmesen válogathattak a koalíciós partnerek között.

Michael Ludwig, aki 2018-ban vette át a bécsi polgármesterséget, a Heinz-Christian Strache miatt eleve kétrészre szakadt és népszerűségének majdnem kétharmadát elvesztő szélsőjobboldallal nem kívánt összefogni, de ők jelenleg nem is játszanak fontos szerepet Bécsben.

A Zöldek nem tetszettek a külkerületek elvtársainak

Az SPÖ ugyan 2010 óta a Zöldekkel irányítja az osztrák fővárost, de ez számos szocdem pártszervezetnek – főleg azon külső kerületekből, amelyek Ludwig bázisát adják – nem tetszik.

az elmúlt 10 évben a Zöldeknek több belvárosi utcaszakaszról is sikerült kitiltaniuk vagy legalább mérsékelniük az autósforgalmat. A Zöldek a biciklisközlekedést és a napi egyeurós jegy bevezetésével a tömegközlekedést akarták erősíteni – a szocdemeknek azonban sok volt az autóellenesség.

Már a választási kampányban is többször hajba kapott Ludwig és zöld polgármester-helyettese, Birgit Hebein a közlekedéspolitikában, sőt, Ludwig az utolsó percekben még a Zöldek egy presztízsprojektjét, az első kerület autómentesítését is megvétózta.

Noha akkor ezek a lépések tűnhettek választási kampánytaktiktának is, tény, hogy felmerült: Ludwig esetleg a választások után azon konzervatív Néppárttal folytatná, amelynek gazdasági köreivel, a Bécsi Gazdasági Kamarával eleve nagyon jó viszonyt ápol. Ludwig például a Zöldeket megkerülve az ÖVP-közeli Gazdasági Kamarával dolgozta ki a kínai koronavírus-járvány miatti gazdasági mentőcsomagokat is.

Azonban az ÖVP bécsi listavezetője, Sebastian Kurz osztrák kancellár jobbkeze, Gernot Blümel pénzügyminiszter mégiscsak ideológiailag túlságosan jobbra tolta a pártot, azaz az SPÖ-ÖVP-nagykoalíció nem volt valószínű.

Mivel azonban az SPÖ olyan sok mandátumot szerzett, hogy csak pár hely kell neki az abszolút többséghez,

amely 7,47 százalékot szerzett (közel másfél százalékponttal többet, mint öt éve).

A Neos könnyebb partnernek ígérkezik, mint a Zöldek

Noha a Neos, amikor 2013-ban megjelent az osztrák politikai életben, jobboldali liberális véleményekkel (például a vízkészlet vagy a bécsi városi lakásállomány privatizációjának ötleteivel) sokkolta a közvéleményt, mára visszavett a neoliberalizmusából.

Egyrészről belátták, hogy az etatista Ausztriában neoliberalizmussal nem sokra mennek. Másrészről eleve a párt ideológiailag is számos kérdésben inkább balrább tolódott, bár még mindig egy alapvetően jobboldali liberális pártról van szó az esetében, amely azonban társadalom- és EU-politikai kérdésekben akár még a Zöldeknél is progresszívebb.

Bécsben pedig Christoph Wiederkehr személyében egy olyan politikussal vágtak neki a választásoknak, aki ugyan kritizálta a vörös Bécs átláthatatlan struktúráit (a vörös Bécs és a szocdemek gazdasági háttérvilágáról itt írtunk bővebben), de kezdettől fogva nem zárkózott el attól, hogy juniorpartnerként beálljon a bírált szocdemek mögé. Mivel

a választások után már több külső kerületi SPÖ-vezér szorgalmazta: ne a Zöldekkel, hanem a Neosszal folytassák. Michael Ludwig megfogadta a kérésüket: kedd délben jelentette be, hogy

Miért döntött így Ludwig?

Ludwig döntése hatalompolitikai lehet. A 42 százalékos SPÖ mellett a majdnem 15 százalékos Zöldek több beleszólást kérhetnek a közös kormányzásba, mint azon alig nyolcszázalékos Neos, amelynek

a párt eddig egyetlen tartományban se volt kormányon. Most Bécsben tehát először próbálhatja ki magát kormányzati szerepben.

Fontos szempont az is, hogy a mostani döntésével Michael Ludwig végleg nyilvánvalóvá tette: vége a Häupl-korszaknak. Michael Häupl 2018-as lemondásáig huszonöt éven állt Bécs és a bécsi SPÖ élén. Utódlásáért harc alakult a belvárosi kerületek támogatását élvező Andreas Schieder és a külkerületek által favorizált Ludwig között. A harc arról is szólt, hogy merre tartson a bécsi SPÖ: az igazi balliberális értelmiségi Schieder a pártot urbánusabbá, nagyvilágibbá tette volna, Ludwig szerint azonban a bécsi vörösöknek továbbra is a külkerületek adják a bázist, azaz nincs értelme a Zöldek mellé egy másik értelmiségi balliberális pártot csinálni.

Mindez az országos politikára is kihathat, elvégre ezzel a Neost be lehet húzni ott is egy közös ellenzéki stratégiába. Miközben ugyanis országosan a Zöldek az ÖVP-vel közösen kormányoznak, a Neos és az SPÖ ellenzékben ül. Ha a Neost sikerül az SPÖ-nek lekapcsolnia a jobboldalról – elvégre a Neos eredeti terve az lett volna országosan, hogy velük kössön koalíciót Sebastian Kurz, ehhez azonban nem volt meg a kellő többség –, akkor a következő választásokon

Ludwigot azonban most leginkább bizonyosan az érdekelhette, hogy a Neosszal összefogva lezárhassa a Häupl-korszakot és akár még a Zöldek egyes intézkedéseit vissza is fordíthassa, noha közlekedéspolitikában a Neos sem épp autóspárti (például a bécsi belváros autómentesítését a Zöldek a Neosszal közösen dolgozták ki).

Ha érdekel, hogy Techet Péter szerint miért lett volna mégis fontos a Zöldekkel való kormányzás folytatása, itt olvashatod vissza.

NYITÓKÉP: Michael Ludwig a tömegközlekedési vállalat dolgozóinál kampányol / ML, FB