Legyőzte a koronavírust, magyarként román többségű város polgármestere lett, de a sajtótól megijedt

Amikor a romániai önkormányzati választások alatt kinyomtam az RMDSZ bejövő kampányhívásait, még nem is sejtettem, hogy pár hét múlva velem is ez történik majd a részükről. Egy el nem készült interjú története.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kevés irritálóbb dolog van annál egy újságíró életében, mint amikor leegyeztet egy interjút, aztán az alany se szó, se beszéd már fel sem veszi neki a telefont, kinyomja a hívásait, nem válaszol az SMS-eire, egyszóval úgy bánik vele, mintha nem is történt volna meg az előzetes egyeztetés. Az utóbbi hetekben ezekből kaptam én is jócskán.

Először is: nagyon megörültem, mikor a romániai helyhatósági választások után kiderült, hogy a szülővárosomnak, a Maros megyei Szászrégennek ismételten magyar polgármestere lesz.

A város ugyan soha nem állt igazán közel a szívemhez, nem jártam ide iskolába és éppen csak annyira ismertem, amennyire feltétlenül szükséges ismerni egy várost, ha egyik buszmegállóból a másikba szeretnél eljutni benne, hogy onnan majd tovább is haladj.

Azt gondoltam, nem is lenne rossz ötlet Márk Endre frissen megválasztott RMDSZ-es polgármesterrel interjút készíteni, nem titkoltan abból a célból, hogy a magyarországi olvasóinkkal is megismertessem azt a várost, amit bátran nevezhetünk a román hegedűgyártás egyik fellegvárának is. A városban működő Hora hangszergyár Európa-szerte ismert a náluk gyártott pengetős és vonós hangszereiről, elsősorban az ott készülő minőségi hegedűkről.

Márk Endre RMDSZ-es polgármester meg egyébként is érdekes személyiségnek és jó interjúalanynak ígérkezett, mert a frissen megválasztott polgármester az elmúlt ciklusban alpolgármesteri tisztséget töltött be azalatt a baloldali polgármester alatt, akit most összeférhetetlenség miatt eltiltottak a közügyektől, továbbá nemrég gyógyult ki a koronavírus-fertőzésből is, ráadásul úgy, hogy a betegség sajnálatos módon eléggé megviselte a szervezetét, és 27 napot kellett kórházban töltenie.

Úgy gondoltam, hogy tőle, aki első kézből tapasztalta meg, milyen a súlyosan fertőzött koronavírusos betegek kezelése egy romániai kórházban, elég kielégítő választ kaphatok arra vonatkozóan is, hogy az őt kezelő kórházban miket tapasztalt, milyen nehézségekkel küzdöttek ott az alkalmazottak. Természetesen arra is kíváncsi voltam, hogy mi a nehezebb:

Első körben egy e-mailt írtam a polgármester úrnak, amiben elmondtam, hogy ki és honnan vagyok, és mit szeretnék. Biztos, ami biztos alapon írtam neki Facebookon is, de mivel egy nap elteltével sem kaptam választ, ezért az interneten is fellelhető telefonszám segítségével felhívtam magát a polgármestert, Márk Endrét.

(aznap éppen nagyon sietett valahova), én meg örültem, hogy végre megejthetem az interjút.

Amikor másnap sokadik próbálkozásra sem csöngött ki a telefonja, és az általam jól ismert női robothang sem mondta be románul, hogy numărul de telefon pe care l-ai apelat nu este disponibil momentan (azaz a hívott szám pillanatnyilag nem elérhető), az jutott eszembe, hogy talán valami hálózati probléma állhat a a dolog mögött. Rögtön küldtem is neki egy SMS-t, hogy amikor tud, jelentkezzen. A visszajelző SMS-ből kitűnt, hogy üzenetem célba talált, a hívásaim azonban továbbra sem.

A főszerkesztő már nagyon rágta fülem, hogy mit szerencsétlenkedek annyit egy egyszerű interjú elkészítésével, nekem meg nem voltak jó válaszaim, hiszen tényleg, mi olyan bonyolult az egészben? Fél órát kellett volna beszélnünk? Már rég túl kellene lennem az egészen, erre fel itt balfaszkodok, és próbálok elérni valakit, aki nyilvánvalóan nem akarja felvenni nekem a telefont.

Felhívtam Könczei Árpádot, az RMDSZ szövetségi elnöki hivatalának sajtótanácsosát, hogy valamilyen úton-módon kapcsoljon már össze a polgármesterükkel, hiszen mégiscsak az ő emberük. A sajtótanácsos nem sokkal később visszahívott, szólt a Maros megyei kollégáknak, hogy az ügyben értesítsék a polgármestert, vagy a környezetét. Eltelt még egy nap, és semmi. Másnap ismét telefonon hívtam Könczeit, aki megadta nekem Gál Előd telefonszámát, aki állítása szerint Márk Endre sajtómunkatársa.

A sajtós készségesen válaszolt először a telefonhívásomra, és elmondta, hogy a polgármester sem felejtette el az interjút, csak magánéleti okok miatt nem válaszolt eddig. Arra kért, hogy küldjem el a kérdéseimet e-mailben, és ő majd azokat továbbítani fogja még aznap a polgármester felé, hogy mielőbbi választ kaphassak, mivel nagyon apropóztam neki a telefonban, hiszen már így is majdnem egy hete le kellett volna tudni az interjút.

Ezt egyébként onnan lehet érzékelni, hogy a telefon ilyenkor rendszerint kicsöng, de két-három csengetés után hirtelen foglaltat jelez, mondom ezt mindazoknak, akik voltak olyan szerencsések, hogy soha nem nyomták még ki a hívásaikat. Azt mondanom sem kell, hogy az SMS-eimre sem érkezett egyetlen nyomorult betű sem válaszként. Ezt követően pedig már Könczei Árpádot is hiába hívtam, ő sem vette fel.

Én sok mindent megértek. Megértem, ha egy polgármester elfoglalt, és megértem azt is, ha valaki beteg, vagy bokros teendői miatt nem tud időt szakítani egy fél órás beszélgetésre. Azt viszont már nem értem meg, ha valaki megígér egy interjút, aztán magasról tesz arra, hogy az meg is valósulhasson. Nem tudom megérteni azt sem, hogy miért nem lehet válaszolni egy újságíró SMS-eire, nem értem meg azt sem, hogy egy polgármester sajtósa hogyan engedheti meg magának azt a luxust, hogy ígéretet tesz arra, hogy segítségemre lesz az interjú elkészítésében, aztán a legpofátlanabb módon nyomja ki folyamatosan a hívásaimat, és nem hajlandó válaszolni az üzeneteimre sem.

Boldogan beértem volna ha legalább egy üzenetben annyit válaszol Márk Endre polgármester vagy a sajtósa, Gál Előd vagy akár Könczei Árpád, az RMDSZ sajtótanácsosa, hogy:

+ Nem adunk önnek interjút, mert egy pocsék újságíró!

+ Nem adunk önnek interjút, mert nincsen kedvünk! Hahaha!

+ Nem adunk önnek interjút, mert annyi dolgunk van, hogy erre már nem futja a munkaidőből. Meg amúgy sincs kedvünk. Hahaha!

Az RMDSZ-től meg bocsánatot kérek, hogy a választási kampány alatt egy idő után már én is kinyomtam a hívásaikat, mert a telefonszámról felismertem, hogy valamelyik politikusuk éppen egy előre felvett kampányszöveggel szeretne szavazásra buzdítani. Biztos, hogy ti nem emiatt nem válaszoltatok nekem, de most már tudom, milyen érzés mellőzve lenni. Szomorú szmájli.

Persze ha a szászrégeni polgármester mégiscsak úgy dönt, hogy egyszer csak válaszolna ezekre a kérdésekre, itt vagyunk.

Olvass még Vass Csabától az Azonnalin!