A Cambridge kutatói szerint 2010 után Orbán visszaadta a magyar fiatalok demokráciába vetett hitét

Szerző: Petróczi Rafael
2020.10.20. 15:30

A Cambridge Egyetem kutatása szerint egy generáció sem ábrándult még ki annyira a demokráciából, mint a mai fiatal felnőtteké. Ennek okát a fiatalok gazdasági nehézségeiben és a nem demokratikus rendszerekről szerzett tapasztalat hiányában kell keresni. Az Orbán Viktorhoz hasonló populista politikusok azonban visszaadhatják a demokráciába vetett hitüket – igaz, csak ideiglenesen.

A Cambridge kutatói szerint 2010 után Orbán visszaadta a magyar fiatalok demokráciába vetett hitét

Érdekes kutatással állt elő a Cambridge Egyetem arról, hogyan is viszonyulnak a demokráciához a mai fiatalok, pontosabban az 1981 és 1996 között született „milleniálok".

A globális, 160 ország (köztük Magyarország) 1973 óta gyűjtött adataira építő elemzés tanúsága szerint a mostani fiatal felnőttek rendkívül elégedetlenek a demokratikus politikai rendszerekkel.

Miért ábrándulnak ki a fiatalok a demokráciából?

Ez persze önmagában nem lenne nagy szó, ha nem tennénk hozzá: az 1973-as adatgyűjtés kezdete óta globálisan

a milleniálok az elsők, ahol többségbe kerültek az elégedetlenek. A harmincas éveik közepére ennek a generációnak az 55 százaléka ábrándul ki a demokráciából.

Összehasonlítva: az 1965-1980 között született X-generációban ennek kevesebb, mint fele érzett hasonlóan akkor, amikor ők jártak a harmincas éveik közepén. Ugyanez figyelhető meg a kutatás tanúsága szerint a korábbi generációknál – a baby boomereknél, akikről az elhíresült ok boomer-mém is szól, és a két világháború között születetteknél.

JÓL LÁTHATÓ A TENDENCIA: MINÉL FIATALABB GENERÁCIÓT VIZSGÁLUNK, ANNÁL JOBBAN NŐ A DEMOKRÁCIÁVAL ELÉGEDETLENEK ARÁNYA.

És pont ez az egyik magyarázata annak, hogy a most fiatal felnőttek miért viszonyulnak negatívabban a demokráciához, mint szüleik és nagyszüleik: nekik már nincs érdemi összehasonlítási alapjuk, hiányoznak a tapasztalataik a korábbi, rosszabbul teljesítő politikai berendezkedésekről és eseményekről, a demokratikus átmenettel járó nehézségeket viszont a bőrükön érzik – utóbbi leginkább a latin-amerikai, a szubszaharai vagy a dél-európai fejlődő demokráciákban tényező.

A fejlett demokráciákban (így Magyarországon is) a legnagyobb magyarázó erővel a jelenkori demokráciák gazdasági anomáliái bírnak:

„Magasabb adósságok, kevesebb esély a saját lakásra, nagyobb kihívások a családalapításban, és az öröklött vagyonra való támaszkodás (kényszere – a szerk.) a kemény munkával és a tehetséggel elért siker helyett – ezek mind hozzájárulnak a fiatalok elégedetlenségéhez”

– kommentálta az eredményeket dr. Roberto Foa, a kutatás vezetője.

A demokrácia megmentője a populizmus?

A Cambridge kutatása azonban kimutatott egy másik, igencsak érdekes jelenséget is: ha csak időlegesen is, de a milleniálok demokráciába vetett bizalma visszatér akkor, ha egy populista vezető kerül hatalomra.

Ennek magyarázata, hogy a fiatalok számára vonzó a populisták (például Orbán Viktor) üzenete, hogy újraélesztik a valódi demokráciát, az emberek akaratát veszik figyelembe a politikai elit érdekei helyett, és szakítanak az elavult politikai gyakorlatokkal.

Ez a pozitív hatás azonban csak rövid ideg működik: 

az átlagosan 16 százalékpontos javulás a demokráciával való elégedettség terén csak a populista vezetők első két hatalomban töltött évében figyelhető meg, utána a milleniálok elégedettségi szintje visszaesik.

A POPULISTÁK A HATALOMBA KERÜLÉSÜK UTÁN NAGYJÁBÓL KÉT ÉVIG TUDJÁK NÖVELNI A FIATALOK DEMOKRÁCIÁBA VETETT HITÉT, A NEM POPULISTÁK CSAK FÉL ÉVIG.

Ennek oka, hogy a milleniumi generációt ugyan meg lehet valamennyire nyerni a szép ígéretekkel, de azok általában olyan grandiózusak és betarthatatlanok, hogy a populistákból is kiábrándul két év után ez a generáció. Továbbá a populista vezetők sem tudják sokszor leküzdeni a hagyományos politikai intézmények jelentette akadályokat az ígéreteik teljesítése érdekében.

Orbánnal a fiatalság?

Ettől függetlenül az összefüggés tagadhatatlanul fennáll: a populisták ideiglenesen vissza tudják hozni a fiatalok demokráciába vetett hitét. Ebben a tekintetben nincs különbség aközött, hogy milyen irányultságú populizmusról beszélünk: ugyanúgy tudnak hinni a milleniálok Jarosław Kaczyński vagy Andrej Babiš jobboldali, mint a görög Sziriza vagy a spanyol Podemos baloldali populizmusában.

A kutatók érdekes módon egyetlen kivételt azért találtak:

Donald Trumpot, akinél a fiatalok körében abszolút nem volt megfigyelhető a demokráciába vetett hit visszaépülése,

még a Trump 2016-os megválasztását követő két évben sem.

Ennek magyarázata a kutatók szerint az lehet, hogy sokan azt várták Trumptól, hogy megválasztása után komolyabb, „elnökibb” hangnemet fog megütni. Ehelyett Trump gyakorlatilag a kampányban megszokott bombasztikus, álhírekre építő retorikájával vitte végig az elmúlt négy évet, ami a fiatalabb generációk számára nem volt nyerő.

Nem jelent ilyen kivételt a kutatás tanúsága szerint a jobboldali populista Orbán-kormányzás: a Cambridge kutatói szerint a milleniálok leginkább az olyan gazdasági intézkedések miatt ítélhették meg pozitívabban a magyar demokráciát 2010 után,

mint a jövedelmi egyenlőtlenségeket a városok és a vidéki települések között csökkentő közmunkaprogram.

GRAFIKONOK: A Cambridge Egyetem kutatása

NYITÓKÉP: Old White Truck / Wikimedia Commons

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek