„2022-ben akár tizenöt képviselőnk is lehet” – Pálinkás József és Ábrahám Júlia az Azonnalinak

Szerző: Galavits Patrik
2020.10.17. 07:59

Akár tucatnyi képviselőt is az országgyűlésbe juttatna a Pálinkás József volt MTA-elnök vezetésével csütörtökön megalakult Új Világ Néppárt. Habár az ellenzékkel is kritikusak, készek az együttműködésre, de annak azért örülnek, hogy Bíró László támogatásáról még nem kellett dönteniük. Az ÚVNP elnökét Pálinkás Józsefet és alelnökét, a korábbi LMP-s Ábrahám Júliát kérdeztük.

„2022-ben akár tizenöt képviselőnk is lehet” – Pálinkás József és Ábrahám Júlia az Azonnalinak

A Pálinkás Józseffel és Ábrahám Júliával készült interjút hallhattátok már hetente jelentkező podcastunkban, a Helyzetben. Most a beszélgetést írott formában is közzétesszük.

Csütörtökön írtunk arról, hogy „Légy boldog Magyarországon”-szlogennel zászlót bontott az első Orbán-kormány oktatási minisztere és volt MTA-elnök Pálinkás József pártja, az Új Világ Néppárt. A pártot tizenketten alapították (a csütörtöki sajtótájékoztatón Pálinkás mellett Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász és Ábrahám Júlia korábbi LMP-s elnökségi tag, az új párt alelnöke vett részt), köztük van Szent-Iványi István korábbi SZDSZ-es politikus, Stelli-Kis Sándor ügyvéd, Fekete László üzletember és Reichelt János publicista.

Órákkal a bemutatkozó sajtótájékoztató után kérdeztük Ábrahám Júliát és Pálinkás Józsefet az ÚVNP céljairól, ellenzéki együttműködésről, pártfinanszírozásról, miniszterelnöki ambíciókról és arról, a Fidesz-árvákon kívül kiket akarnak megszólítani.

A nyitó sajtótájékoztatójukon azt mondták „a józanul gondolkodóknak elegük lett a politikából”, illetve nehezményezték, hogy gyakorlatilag politikai hadiállapot állandósult a közéletben. Kinek a felelőssége ez inkább? Az ellenzéké vagy a kormányé?

Pálinkás József: 70-30.

Mármint a kormány javára?

P.J.: Igen.

Ez legalább 30 százalékos kritika az ellenzék felé is. Tőlük mégsem zárkóznak el: hova lehet pozícionálni az Új Világ Néppártot?

Ábrahám Júlia: Van egy víziónk, és ebben elég világosan és egyértelműen leírtuk, hogy balközéptől jobbközépig terjedő néppárt a miénk. Azok az emberek, akik úgy érezték, hogy

pillanatnyilag politikailag hontalanná váltak, és akár a jobboldalon, akár a baloldalon nem érzik magukhoz közel a szélsőségeket, akkor ebben az új formációban meg tudják találni az ő irányvonalukat.

Amit mi kínálunk az életminőséget és az emberek hétköznapjait közvetlenül érintő politikai témák – azt hiszem, ez talán nem annyira erősen ideológikus alapú, hogy kizárná akár egy liberális, konzervatív vagy zöld gondolkodású szimpátiáját vagy pártbéli tevékenységét.

P.J.:

Középre definiáljuk magunkat.

A tagság összetételéből is látszik, hogy ki áll középtől kicsit jobbra vagy balra. Sokféle beosztás van: liberális, konzervatív, jobboldali, baloldali – ezek skatulyák, amikbe berakják az embereket, de meglehetősen pontatlanok. Nyitottak vagyunk azon politikusok felé, akik elfogadják az etikai kódexünket. Ezt tartjuk az egyik legfontosabb dolognak, mert ezt érezzük ma hiánynak a mai magyar politikában. Természetesen az igazán fontos az, hogy mit kínálunk a majdan ránk szavazóknak.

Kiket gondolnak szélsőségesnek, és így kik azok, akikkel a szövetségkötést vagy a kompromisszumkeresést eleve kizárják?

P.J.: Egy induló pártnál azt mondani, hogy kit zár ki és kit nem, egy kicsit erős entrée. De természetesen nekünk semmi közünk azokhoz, akik bármilyen kisebbséget akár származás, bőrszín vagy vallás alapján kizárnak a nemzetből.

Ha jól értem, elsősorban a Mi Hazánkról beszél.

P.J.:

Nem neveztem meg őket, de aki könyvet éget, azzal én nem állok szóba. Ez ilyen egyszerű.

És a Jobbikkal, amelyik meglehetősen vállalhatatlan kijelentéseket tevő jelöltet állított a legutóbbi időközi választáson Borsodban? Hogy oldanák fel az ilyen ellentmondásokat? Hiszen a sajtótájékoztatójukból is az derült ki, hogy az ellenzéki pártoktól alapvetően nem zárkóznak el.

Á.J.: Pillanatnyilag nem politikai pártokról kellene beszélnünk, hanem konkrét jelöltekről. Az, hogy kit tudunk majd támogatni, erőteljesen az aktuális jelölt személyétől függ.

Szerencsére nem voltunk abban a helyzetben a borsodi választás kapcsán, hogy el kelljen döntenünk, ezt a jelöltet támogatjuk-e vagy sem.

Mindenesetre ha az előválasztás tényleg minden választókörzetben létrejöhet, akkor esetleg ki tudjuk zárni azokat a jelölteket, akiknek nem kellően integratív a személyisége: ha bizonyos kijelentéseik, viselkedésük, gazdasági érdekeltségeik nem teszik alkalmassá őket, hogy széles rétegek beálljanak mögéjük. Minden egyes jelöltet meg kell vizsgálni, hogy támogatható-e számunkra, vagy sem.

AZ ÚJ VILÁG NÉPPÁRT BEMUTATKOZÓ ONLINE SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA LANTOS GABRIELLÁVAL, PÁLINKÁS JÓZSEFFEL ÉS ÁBRAHÁM JÚLIÁVAL

A sajtótájékoztatón a mai magyar politikában ma már gyakran szokatlan hangot ütöttek meg a kimértségükkel és józanságukkal, valamint hogy olyanok sorakoztak fel önök mögött, akik kétségkívül széles körben nagy elismerésnek örvendenek. Kicsit mintha az SZDSZ-re hajazott volna az egész: értelmiségi víziót mutattak be a társadalomról. Holott a mai pártok – több-kevesebb sikerrel – igyekeznek mind trendik és energikusak lenni. Nem gondolják, hogy eljárt az idő afölött, amit kínálnak?

P.J.: Kiderül majd, mi fölött járt el az idő. Természetesen szó sincs Kiskörúton vagy Nagykörúton belüliségről. Én például elég messze lakom a Kiskörúttól és a belvárostól. Budapestről az elmúlt négy órában jóval kevesebb megkeresést kaptam, mint a fővároson kívülről. Sőt, kisvárosokból és falvakból is kerestek.

Többször kifejtettük, hogy szó sincs arról, hogy ez egy értelmiségi párt lenne.

A pártok azonban általában nem úgy jönnek létre, hogy egymástól nagyon távol lakó emberek egyszer csak véletlenül összetalálkoznak a Kiskunság egyik falvában. Nyilván mi korábbról ismerjük egymást. Az adminisztratív munkát elvégeztük, most következik a növekedést jelentő munka. Semmi olyan kritériumot nem szabtunk az etikai kódexünkön kívül, ami akár lakhelyt vagy iskolai végzettséget érintene. Minden becsületes, józan gondolkodású embert várunk.

Á.J.: Mint ahogy az alapító tagjaink között is vannak, akik nem a budapesti belvárosi szűk értelmiség soraiban vannak – köztük is vannak ismertebbek és kevésbé ismertek. Azóta pedig már bővült is a tagság. Kisvállalkozók, szakmunkások, egyetemi tanárok is vannak itt kiegyensúlyozott arányban. Arról pedig, hogy eljárt volna az idő a mérsékelt hangok felett, és csak valami extrém zsivajjal lehet kihallatszódni ebből a kommunikációs zajból, azt gondoltuk, hogy akár így van, akár nem, tőlünk teljesen távol áll. Meg kell nézni, hogy mire lehet jutni azzal a mérsékelt, kompromisszumkész hanggal, amit mi képviselünk.

Felmérték például közvélemény-kutatással azt, hogy van-e igény az önök által kínált dolgokra?

P.J.: Volt egy felmérés, amely érdekes eredményt mutatott: öt-tíz százalék között hozott ki minket. De több volt benne a visszakérdezés. Egy hipotetikus politikai pártra felmérést elég nehéz csinálni. Reális képet kapni csak úgy lehet, ha valakinek van bátorsága kiállni, és elmondja, mit akar. A felmérésnek két hónapon belül itt az ideje, mert most már van mire elkészíteni.

Á.J.: Azért ha megnézzük a mostani kutatási adatokat, a párt nélküliek és a bizonytalanok aránya nemhogy nem csökken, inkább folyamatosan nő. Nem tudjuk, hogy a kiábrándultak éppen ilyen formációra vágynak-e, mint amit mi most létrehoztunk. Ez nyilván egy-két hónapon vagy egy éven belül kiderül. Az viszont, hogy van létező igény új gondolatokra, stílusra és arcokra, érzékelhető.

Szóval a bizonytalanokra akarnak fókuszálni?

Á.J.: Elnök úrnak volt egy másik interjúban egy találó megfogalmazása,

miszerint a befogott orral jobbra és balra szavazókat szerencsés lenne megszólítani.

De mivel az ő politikai múltja afelé hat, először a Fideszből kiábrándultak fognak minket megtalálni. Aztán ahogy megismerik a politikusainkat és a programunkat, remélem, ez a kör folyamatosan szélesedni fog. Nincs egy konkrét célcsoport, akikre ráhajtanánk.

Amikor meglátták az emberek, hogy Pálinkás József pártot alapít, alighanem sokaknak beugrott, hogy most aztán lesz egy pártja a Fidesz-árváknak. De valóban van jelentős konzervatív, Orbán Viktorból kiábrándult értelmiség? Nem csak azokról van szó, akiket – mint amilyen ön is – valamiért partvonalon kívülre tett a párt, vagy maga döntött az elhagyása mellett, most pedig hallatják a hangjukat?

P.J.: Azt gondolom, hogy van. Nyilván azok tudnak közülük megszólalni a médiában, akikre az kíváncsi. Talán nem bántok meg vele senkit, ha azt mondom, hogy egy kisvárosi óvónő nem nagyon fog tudni megszólalni a médiában. Nem keresi meg őket sem az Azonnali, sem az M1 vagy a Kossuth Rádió, hogy néhány extrém példát említsek. A kritikus értelmiségiek azonban, akikre a média kíváncsi, megszólaltak már sokszor. Ezek az értelmiség köreiben váltanak ki reakciót, a kormány oldalán nem igazán. Ahhoz, hogy a politikában fel lehessen lépni, pártra van szükség, vagy be kell lépni egybe.

Szépek a civil kezdeményezések, ezeknek mi sokkal nagyobb teret szeretnénk adni, de a pillanatnyi törvényi szabályozás szerint csak úgy indíthatnak jelöltet – mi egyébként erre a munkájára számítunk a civileknek –, ha az pártszínekben indul. Mert egyébként nem léphet be egy országgyűlési frakcióba. A független képviselőknek pedig a parlamentben korlátozottak a lehetőségei.

Tehát nem muszáj belépni a pártjukba, úgy is tudnak támogatni valakit a választáson, ha nem lesz ÚNVP-tag?

P.J.: Ha az illető megfelel a kritériumainknak, akkor a legnagyobb örömmel. Tisztakezű, jó szakembert, akiről azt gondoljuk, hogy autonóm módon tudja képviselni a közösséget, amely őt megválasztja, tudunk támogatni.

Á.J.: Visszakanyarodnék arra, hogy érdemes-e szűk, konzervatív értelmiségi rétegnek pártot létrehozni: erre a válasz egyértelmű nem. Van Magyarországon bejegyzett értelmiségi párt, látjuk, milyen támogatottsággal. Mikor mi eldöntöttük, hogy ideológiailag sokszínű, programjában, személyiségében más utat választó pártot alapítunk, akkor erre a kérdésre választ adtunk. Erre a célra külön nem érdemes pártot létrehozni. Viszont olyat kell alapítanunk, amelyben ezek a pillanatnyilag politikailag hontalanok is megtalálják azokat az elemeket, amik nekik is fontosak.

A 24.hu-n megjelent Pálinkás-interjú címében az áll, hogy ön „szívesen lenne az ellenzék miniszterelnök-jelöltje…”

P.J.: Ezt a címet a 24.hu adta, ezt én nem mondtam. Minden interjú címében kattintásvadászra mennek.

Akkor tisztázzuk: hogy viszonyul a miniszterelnöki ambíciókhoz?

P.J.: Amennyiben ehhez megvan a kellő támogatás, nem fogok előle elfutni.

Önjelölt nem leszek abban az értelemben, hogy kimegyek az utcára egy táblával, hogy miniszterelnök akarok lenni.

De ha az Új Világ Néppártnak megvan a támogatottsága és más pártok is csatlakoznak ehhez, akkor a válaszom: igen.

Előválasztáson is megmérettetné magát?

P.J.: Az előválasztás felé hajlik a közvélemény és a pártok is. Ha ez az útja a dolognak, akkor igen. Nekem vannak egyébként aggályaim az előválasztással szemben.

Mik ezek?

P.J.: 106 kerületben megszervezni egy profi előválasztást nagyon nehéz feladat. Ugyanígy az, hogy hány lista lesz, szintén nem dőlt el. Márpedig ha több lista lesz, ahhoz több miniszterelnök-jelölt is jár. A magyar közjoggal ez nem kompatibilis, hiszen eszerint a miniszterelnököt a parlament választja meg – márpedig az emberek most választani akarnak, és ehhez a politikusoknak is igazodniuk kell.

Ha az a népakarat, akkor az ÚNVP közös listán is lenne az ellenzéki pártokkal?

P.J.:

Ezt eldöntjük akkor, amikor látjuk, milyen a támogatottságunk.

A kérdés jogos, de várjunk néhány hónapot, hogy ebben dönteni tudjunk.

Alapvetően tehát nem zárkóznak el az ötlettől.

P.J.: Alapvetően semmitől nem zárkózunk el. Egy induló párt részéről nem elegáns, hogy pillanatnyilag nem mérhető támogatottsággal kritériumokat kössön ki. Látnunk kell, hogy az erőviszonyok, megbeszélések – hogy alkut ne mondjak – hogyan alakulnak.

Maradjunk az előbb már idézett 24.hu-interjúnál. Ebben azt mondta a Fidesz 2010-es választási győzelme körüli időkről, hogy „különösen az agresszív, kordonbontós, utcai politika ütközött az ízlésemmel, de azzal nyugtattam magam, hogy nem az én ízlésemnek kell megfelelni, hanem választást kell nyerni”. Talán nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy a mai magyar közéletben még több dolog van, ami nem felel meg az ízlésének, és ugyanígy be kell fognia az orrát. Nem tart attól, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lép?

P.J.: Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni, inkább a mederbe lépek.

Természetesen számot vetettem vele, hogy a politikai színtérre lépésemmel fel kell adnom a kényes tudósi ízlésem.

Addig a határig, amíg a mi etikai kódexünk megengedi, a politika szabályai szerint kell viselkednünk. Nekem éppúgy, mint bárki másnak.

A sajtótájékoztatójukon azt is mondták, hogy a következő egy évnek a megerősödésről kell szólnia, hogy az igazi versenyre, a választás előtti fél évre készen legyenek. Mi a forgatókönyvük erre az egy évre?

Á.J.: Amennyit most előre látunk, az néhány vidéki találkozónk megszervezése. Ezeknek már megvannak a helyszínei a következő két hónapra. A legfontosabb, hogy ezeken a helyeken megalakuljanak a párt területi szervezetei. Azt kell felmérnünk, hogy az ország egyáltalán mely pontjain tudjuk ezeket megalapítani, és találunk-e olyan jelölteket, akik a nagyvárosokon és Budapesten kívül is el tudnak indulni.

Ehhez iszonyatos erőforrásokra van szükség. Ezzel a már meglévő ellenzéki pártok is küszködnek. Önök hogyan tudtak elindulni, milyen források állnak rendelkezésükre?

P.J.: A párt alapítói adták össze az induláshoz szükséges forrást. A további működéshez is azoknak a hozzájárulását várjuk, akik támogatni akarnak minket és nálunk akarnak politizálni. Én azt is furcsának tartom, hogy a pártok ennyire a párttámogatásra játszanak – ami nagyjából azt jelenti, hogy saját maguknak és rokonaiknak állást biztosítanak, hogy aktivistaként működjenek. Tudjuk mi is, hogy ehhez jelentős források kellenek és sok munka. Ha meglesznek a támogatóink, és hajlandóak is pénzt áldozni ránk, akkor mi kis támogatásokból összegyűlő forrásokból szeretnénk finanszírozni a tevékenységünket. Tisztában vagyok vele, hogy nem az Egyesült Államokban élünk, de 2008-ban Barack Obama viszonylag kis összegekből gyűjtötte össze a kampánypénzét.

Most úgy gondoljuk, hogy aki minket támogatni szeretne, tegye meg ezt adott esetben anyagilag is.

Á.J.: Mindenki azt tette bele az indulásba, amit tudott. Valaki egy kicsit tudott ehhez hozzátenni pénzben, van, aki többet. De leginkább mindenki nagyon sok munkával segített. Valaki informatikaival, más fotózással vagy szervezéssel. A növekedési potenciálunk attól is nagyban függ, hogy hány olyan szimpatizánst tudunk magunk köré gyűjteni, aki beleteszi azt, amit éppen tud adni. És ezzel a sok-sok apró segítséggel, amit így tudunk gyűjteni, pótolni tudjuk az állami források hiányát. Ez az indulásnál meglátszott, és hálásak vagyunk azoknak, akik már eddig is segítettek minket.

Mikroadományokból azért nehéz elképzelni, hogy futja majd óriásplakátokra meg tévéhirdetésekre, esetleg valóban aktív jelenlétre a közösségi médiában.

P.J.: A közösségi médiának a finanszírozása azért nem követel óriási összegeket. Itt is arról van szó, hogy vannak elkényelmesedett politikusok, akiknek szerkesztik az oldalait. Persze professzionális segítségre szükség van. De mi magunk is meg tudjuk jeleníteni az elképzeléseinket.

Az előválasztáson is el kívánnak indulni. Hány egyéni jelölt elindításával lennének elégedettek a 106 körzetben?

Á.J.: Nem az a kérdés, hány jelöltet tudunk indítani, hanem hogy mennyien jutnak be a parlamentbe: ha öt-tíz jelöltünk bejutna 2022-ben, az már nagyon nagy siker lenne. Nekünk most az a célunk, hogy felkerüljünk a politikai térképre, és mérhető támogatottságot tudjunk felmutatni. Ha öt-tíz jelöltünk bejutna, az csodálatos lenne.

P.J.: Én egy kicsit többel számolok.

Hét-tizenöt is összejöhet.

Egyszerű matematika ez is: ha többséget képzelünk el a parlamentben, több párt teremtheti meg a koalícióképes többséget, és az nagyjából ebben a tartományban mozog. Ennyi képviselő már jelentős szerepet tölthet be egy koalícióban.

Az indulásuk mellé elérhetővé tett programjuk meglehetősen vázlatos. Nem lett volna szerencsésebb egy részletesebben kidolgozottal előállni?

P.J.: Mit ért konkrét programon? Itt vagyunk a járvány közepén, fogalmunk nincs, hogy milyen lesz a gazdaság helyzete. Mondjon valaki konkrét számot, milyen gazdasági növekedést képzel el, vagy hogy a GDP hány százalékát költenénk oktatásra, egészségügyre?

Ilyet sokat láttam már, aztán amikor összeadták ezeket a százalékokat, mindig száznál több jött ki.

Ilyen programot, ami megmondja, hogy a GDP 6,35 százalékát költenénk oktatásra, valószínűleg nem is fog látni tőlünk. Ehhez ugyanis nagyon sok adatot kellene ismerni, ami az ellenzéknek nem áll rendelkezésére. Azt tudjuk mondani, hogy mi az emberekbe kívánunk befektetni. Oktatásba, egészségügybe, a magyar kis- és középvállalatok megsegítésébe – ezekre többet javaslunk költeni, mint a jelenlegi kormány. A presztízsberuházásokra szánt összegeket pedig inkább az emberek mindennapi életének jobbá tételére fordítjuk.

Á.J.: Ha valaki megnézi ezeket a programpontokat, talál azért konkrétumokat. Az egészségügynél és a gazdaságnál, ha nem is számadatokkal kifejezve, de vannak elég konkrét elképzelések. Amikor egy párt színre lép, fontos, hogy a választóknak legyen képe arról, milyen célokat fogalmazunk meg. És ezekből látszik, mik azok a fő területek, amelyekről az alapítók meg tudtak állapodni. Ha ezt tovább lebontjuk, az már majdnem egy kormányprogramhoz közelít. Nyilván a részletesebb kifejtés elvárható egy párttól, de azt gondolom – főleg, amikor nagy erők mozdulnak meg azért, hogy legyen az ellenzéknek egy közös programja – akkor nem feltétlenül gondoljuk, hogy ebbe kell a legtöbb energiát fektetni. Egyébként a programalkotás ezzel párhuzamosan zajlik, más területeken is.

ÁBRAHÁM JÚLIA, AZ ÚJ VILÁG NÉPPÁRT ALELNÖKE KÉP: ÚJ VILÁG NÉPPÁRT / FACEBOOK

Ha már szóba kerül a közös ellenzéki programalkotás: keresték önöket – vagy fordítva – az ellenzéki pártok? Részt vennének egy közös programalkotási folyamatban?

P.J.: Ha az a kérdés, hogy találkoztam-e ellenzéki párt vezetőjével vagy képviselőjével, akkor a válasz igen, több párt vezetőjével is találkoztam már. Korábban is, és ismerjük is egymást. Miután hétfőn kiderült, hogy hivatalosan megalakul a párt, ketten küldtek gratuláló és sok sikert kívánó SMS-t.

Kik voltak azok?

P.J.: Ha megengedi, ezt nem mondanám meg. (Nevet.)

Most önök és az ellenzék is ír egy saját programot…

P.J.: Több műhely van. Dolgoznak egy közös ellenzéki programon. Ennek nyilván vannak szigorúan szakmai elemei, de a programalkotásban a legfontosabb kérdés az, hogy ki, hova helyezi a hangsúlyt. Gondolom, hogy ezekben részt fogunk venni. A szakmai műhelyekkel van kapcsolatunk, hivatalosan azonban még nem kerestük meg őket. De ennek a csapatnak a tagjainak a felével van kapcsolatunk – akkor tudunk ebben is előrelépni, ha hívnak minket vagy mi jelentkezünk.

Á.J.: Amennyire rálátok ezeknek a műhelyeknek a munkáira, annyiból azt tudom leszűrni, hogy meglehetősen kezdetleges fázisban vannak. Szóval nem hiszem, hogy bármiről lekéstünk volna. Amikor 2018-ban részt vettem az ellenzéki egészségügyi minimumprogram kidolgozásában, azt vettem észre, hogy nagyon adja magát, mik a legfontosabb teendők. Túl sok vita a különböző pártok képviselői között ebben a témában nem volt.

Nagyon könnyen be lehet kapcsolódni – nem csúsztunk le semmiről.

Nekünk most a saját dolgainkkal kell elsősorban foglalkoznunk.

Mik lesznek az első lépéseik, és mivel lennének elégedettek 2020 lezárásakor?

P.J.: Nem biztos, hogy szilveszterkor együtt leszünk, de majd koccintunk a virtuális térben. Ha decemberre országosan láthatóvá válik az Új Világ Néppárt, akkor elégedettek lehetünk.

Ha mérhetővé válunk, valahol három-öt százalék körül, akkor pedig nagyon elégedettek.

Á.J.: Én az operatív részét emelném ki ennek: amiért én sok energiát szeretnék mozgósítani, az az, hogy a pártnak belülről felépüljön a professzionális szervezete. Legyenek meg vidéken is az emberek, akik helyben a növekedésünket tudják segíteni – a belső munkát tartom a legfontosabbnak. És villámgyorsan itt van december vége. Lesz olyan is nyilván, aki a médiában többet szerepel, és növelni tudja majd remélhetőleg a szimpatizánsi körünket.

NYITÓKÉP: Arno Mikkor / Wikimedia

Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek