Így nem foglalkozik a rendszer azzal, betartja-e a karantént egy koronavírusos

Galavits Patrik

Szerző:
Galavits Patrik

2020.10.16. 14:48

Négy napja vagyok igazoltan koronavírusos. A tanulság: nem a kényszerből individualistává lett járványvédelmi rendszeren, hanem csak a kontaktszemélyeimen és rajtam múlik, hogy mekkora fertőzésveszélynek tesszük ki a környezetünket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Hétfő óta – ekkor kaptam meg a háziorvosomtól a szerdán elvégzett tesztem eredményét – hivatalosan is Covid-19-fertőzött vagyok. Fogalmam nincs, hogy ezzel bekerültem-e a hivatalos statisztikákba, hiszen még koronavírusos halott is van, akit ezekből „kifelejtettek”. Szóval simán benne van, hogy én nem is lettem számszerűsítve az akkurátusan vezetett koronastatunkban.

Egy darabig miattam újra mindenki otthonról dolgozik az Azonnalinál – kész szerencse, hogy elromlott az idő, így annyira úgysem vágyik a szabadba senki. Nekem sem különösebben megterhelő a karantén, főleg azért, mert eddig szerencsére nagyon olcsón megúszom a fertőzést. Múlt héten még fájt a torkom, megduzzadt a nyirokcsomóm és fáradékony voltam. Mostanra csak a köhögés tör rám néha.

Nagyjából ország…

Mikor a külföldi barátaim a magyarországi életről érdeklődnek, már a kérdéseikből kiderül, hogy alaposan el vannak tévedve. Két éve hosszú idő után találkoztam egy belga ismerősömmel Brüsszelben, aki jelentőségteljesen megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézve közölte, hogy aggódik értem, mikor elmondtam neki, hogy újságíró lettem.

Nem mondom, hogy nem tetszett az őszinte aggodalom, de azért megnyugtattam: Magyarország a NER akkor nyolcadik évében sem lett Észak-Korea, de még Oroszország sem.

Elképzelni nem tudom, hogy valaha akár ütlegelni fognak egy-egy kérdésem vagy cikkem miatt a rendfenntartók. Nemhogy eltegyenek láb alól.

Ez a rendszer végtelenül pitiáner, kisstílű, elvtelen, erkölcstelen, gyáva, álszent, korrupt és a működtetőinek jelentős része jó eséllyel az anyját is eladná ötszáz forintért – de azért nem gyilkosokról beszélünk. Szemmel láthatóan még Kubatov kopaszai is csak nagyon visszafogott keménykedésre kapnak parancsot.

Nagyjából ezeket szoktam elmondani, amikor botcsinálta kontemporális magyar politikai rendszerelemzést tartok, jellemzően egy nyugati ország fővárosának éttermében vagy kocsmájában.

…ahol minden csak nagyjából működik

A fentieken kívül pedig – ha rátérünk a mindennapokra – talán az jellemzi ezt az országot leginkább, hogy úgy, ahogy minden van és funkcionál is. Csak éppen sosem tökéletesen.

Mert van például közoktatásunk: ebben a gyerekek egyre rosszabbul teljesítenek a PISA-teszteken, minimum megkérdőjelezhető fontosságú szerzők kerülnek be az irodalomtananyagba, a történelemkönyvek is kezdenek mesegyűjteménnyé válni, de összességében mégis írni-olvasni tudó emberek kerülnek ki érettségivel a rendszerből. Köztük ugyan több a funkcionális analfabéta, mint Finnországban, vagy éppen némi versenyhátránnyal indulnak egy külföldi egyetemen a jobb alapokat kapó nyugati hallgatókhoz képest, de hát ebbe még senki nem halt bele.

Az egészségügy is már évtizedek óta van a „huszonnegyedik órában”, és történnek is zorall dolgok, de előbb-utóbb végül is mindenki sorra kerül: lesz vizsgálat, műtét, kemoterápia, ami csak kell. Ha meg mégsem így alakul, és túl hosszú a várólista, hát meghal az illető. De ezt meg mai tudásunk szerint úgysem lehet elkerülni, szóval nem kell ennek a felhánytorgatásával triviáliskodni.

Igazoltan covidosként ugyanezt a tessék-lássék hozzáállást látom a rendszerben. Hétfőn kaptam meg a háziorvosom asszisztensétől a pozitív teszteredményem. Vártam, hogy a következő napokban majd megkeres valaki a népegészségügytől, megkapom az ajtómra a piros cetlit a hatósági karanténomról, esetleg –

és ez volt a legbalgább feltételezés – szólnak majd arról is, mikor szűrnek ismét koronavírusra, hogy a fertőzés elmúltának bebizonyosodása után menjek csak emberek közé.

Természetesen a fentiek közül egyelőre egyik sem történt meg – az ismételt tesztelés majd legfeljebb akkor, ha kipengetek 19 500 forintot egy magánpraxisban. Én meg ülök itthon szerencsétlen lakótársammal, aki – lássuk be, alighanem szintén megfertőződött – mindezek után felhívta az operatív törzs zöld számát, hogy ugyan, mondják már el neki: mivel egy fertőzöttel él egy fedél alatt, nem kellene őt is tesztelni, esetleg karanténban lennie? És ha igen, meddig? Mikor kap erről hivatalos értesítést? Ha pedig nem kap, a lelkiismeretére bízza a rendszer, hogy ő mászkálgat-e a városban vagy sem?

Egyedül az utóbbi kérdésre adott diszpécseri válasz az érdekes, idézem: „hát, tulajdonképpen igen.” Tesztről pedig nyilván nem is álmodhat.

A rendszer annyira individualista és az egyénre bízza, mit tesz, hogy jelen helyzetben – bár az információs számon kapott tájékoztatás szerint attól én még hivatalosan karanténban vagyok, hogy nem érkezett erről értesítés, csak ilyen piszlicsáré dolgokra sajnos nincs kapacitás – akár én is köpködve-köhögve vethetnék cigánykerekeket a Deák téren cikkírás helyett, valószínűleg annak sem lenne következménye.

A szűk rokonságomból is csak az került karanténba, aki töredelmesen bevallotta, hogy találkozott velem, így hiába tünetmentes és történt már a találkozásunk másfél hétnél is régebben, a háziorvos utasítására nem megy dolgozni – de ez megint csak az illető lelkiismeretén múlott, nem pedig azon, hogy engem kikérdeztek, kivel és mikor érintkeztem az utóbbi két hétben.

Korábban mondtam már a háziorvosom asszisztensének, szóval a rendszer elvileg tud róla, mindenesetre ha valaki olvassa ezt a népegészségügynél, akkor ezúton is jelzem: október 3-án egy szerény, 100 fő feletti lagziban voltam, ezt követően pár nappal lettek tüneteim.

Felelőtlenség volt-e szerintem megtartani ezt a lakodalmat ennyi emberrel? Igen. Felelőtlen voltam-e én, hogy egyáltalán elmentem rá? Naná. De hogy az ilyen eseményeket nem kellett lefújni, vagy legalább az azokon résztvevők létszámát korlátozni, az már egészen más döntésének az eredménye.

Nem vagyok a házmesterkedés híve, és nem is gondolom tarthatónak, hogy mindenkit zavarjunk haza egy újabb nagy lezáráshoz, mint tavasszal. Az viszont biztos, hogy a többség felelősségérzete még mindig jóval felülmúlja a rendszer szervezettségét – és valószínűleg csak ennek lesz köszönhető, ha a nagyobb bajt elkerüljük.

A Válasz Online cikkéből mindenesetre az derül ki, hogy már a rendszer is inkább erre alapoz. Egy ideje ugyanis többen vagyunk aktív fertőzöttek, mint ahányunk karanténba került.

Slusszpoén: a karanténom feloldását – amiről ugye még nem kaptam, és lehet, hogy nem is kapok értesítést – majd magamnak kell kérvényezni.

De ugye, új teszt nem lesz, szóval ez bemondásra fog történni. Felhívom a kerületi népegészségyügyiseket, hogy letelt a tíz nap (hogy a tesztelésemtől vagy a tüneteim megjelenésétől számítják-e a tíz napot, az ad hoc döntés eredménye a zöld számon kapott infó szerint), három napja nincsenek tüneteim, szóval kimozdulnék. Magyarán majd én diagnosztizálom magam, és eldöntöm, hogy a köhögésem vagy egyéb bajom tünetnek számít-e.

Szerintem egyébként – főleg, ha a védekezési rendszer jól működik – nem ördögtől való hangsúlyozni az embereknek a személyes felelősségüket maguk és egymás iránt. Csak jó lenne, ha ehhez működő rendszer párosulna, amelyikre számíthatunk a bajban.

Amelyik nem azért engedi el a kezünk, mert eleve képtelen megfogni, hanem mert megbízik bennünk.

Jelen esetben viszont „az együtt újra sikerülni fog” szajkózása kormányzati újbeszélből magyarra fordítva azt jelenti: ha szerencsétek van, megússzátok! 

Ezt a cikket és mást is már korábban megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére. Iratkozz fel te is! Ha Galavits Patriktól olvasnál még, ide kattints!

Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója
Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek