Mi jöhet a könyvdarálás után?

Ágoston Dániel

Szerző:
Ágoston Dániel

2020.10.14. 14:01

Akad még bőven ledarálnivaló, hiszen évszázadok óta ömlik ránk a mocsok. Ott van ezeknek még Pilinszky, ott van Oscar Wilde, Gobbi Hilda, egy rakás filmrendező és a fiatalokat mételyező külföldi zene.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Jön a Dúró Dóra és ledarál egy mesekönyvet, mert az tele van buzikkal, cigányokkal, meg ilyenekkel. Azt mondja, azért, mert ez veszélyes a gyerekekre, mert a könyv melegpropaganda, aminek történeteitől simán megbuzulnak a kölykök, neadjisten még cigányokká is válnak. Mondjuk e logika mentén adja magát a kérdés, hogy mi a pálya a Bibliával, ami meg tele van zsidókkal, vízen sétáló nekromantával, meg egy szörnyen haragos szuperlénnyel, aki állandóan a saját teremtményeit terrorizálja.

És hogy miért nem vicces ez a sztori, és miért nem lehet sehogy sem humorral felfogni? Hiszen az elértéktelenedés korában, ahol semmi nem ér már semmit, úgy tűnhet, ez is csak egy túltolt politikai performansz egy harmadvonalbeli politikustól, aki talán öt perc hírnevet akart a pártjának. Ezek a szélsőjobbosok pedig amúgy is olyan hirtelen népek, szóval nem kell fennakadni – gondolhatnánk –, meg különben sem érdekel senkit ez az egész buzi téma, pláne ilyen összevissza időkben.

Legyenek négy fal az otthon között és kész, Dúró Dórával meg nem kell foglalkozni, kutyából úgysem lesz Madonna.

Igen ám, csakhogy jelen pillanatban ott tartunk, hogy a kistérségi Frau Göbbels pörformansza, amelynél sötétebb, primitívebb gyökérséget legkorábban az alexandriai könyvtár felégetése óta nem igazán lehet elképzelni, tulajdonképpen úgy fut át a közvéleményen, mint a véleménynyilvánítási szabadságának egy formája – olyanja meg ugye mindenkinek lehet. Történik mindez a kormány enyhe mömmögése mellett, Dúró Dóra általános iskolába való visszaíratása nélkül – sőt, Gulyás Gergely tulajdonképpen egy platformon is van a képviselő asszonnyal abban, hogy ez a mesekönyv felveti a gyermekveszélyeztetés bűncselekményének gyanúját.

Szóval az van, hogy mi most egy olyan országban élünk, ahol egy politikus ledarálhat egy könyvet, ami ugyan csúnya dolog, de hát ez van, belefér, lépjünk tovább.

S mindeközben már jön is Deák-Sárosi László (bárki is legyen az) az ő fejével, és kitalálja, hogy valójában Lázár Ervin is veszélyes a gyerekekre, mert a Hétfejű tündér torz képet épít a képzeletükben, és amúgy nem is létezik. Teszi mindezt a kormányközeli Magyarságkutató Intézet munkatársaként (bármi is legyen az), s ezt szintén csak amolyan kormányközeli habóknak tudjuk be, mert úgyis olyan hülye világot élünk.

Persze, ha félretesszük egy kicsit a naiva szerepét, és inkább eltűnődünk azon, hogy ez az egész vinnyogás vajon egy tízes skálán mekkora gumicsont, s hogy miért hozták fel éppen most a témát – mikor az utóbbi években már úgy zajlottak le a Pride eseményei is, mint bármely nyugat-európai országban–, akkor valamivel relevánsabb kérdésekre is lelhetünk. 

Nyilvánvalónak tűnhet, hogy a Mi Hazánk is szeretne szerepelni a tévében, ezért produkálják magukat. De tettek ők bármi olyat valaha az életben, ami érdemben hozzátett volna a haza fényre derüléséhez?

Mármint a siralmas politikai performanszokon, zászlótépkedéseken, illetve rövidtávfutás-csúcsdöntésen túl?

Mert eddig ez ebben a formában semmi másnak nem tűnik, mint közönséges, kétbites árokásásnak, amely során a sáncok mindkét oldalán extatikus állapotba kerülve igazulhatnak meg mind a harcos liberálisok, mind pedig a járási neonácik, hogy a förtelem valóban és minden kétséget kizáróan a túloldalon tenyész.

És nem kell különösebben elvadult fantáziával bírni ahhoz sem, hogy sejthessük, hova a francba fog vezetni, ha az ilyen fent nevezett, súlyosan frusztrált embereknek, kiket vélhetően nem csókolt eleget az anyjuk, hagyjuk, hogy bármiféle társadalmi következmény nélkül tegyék azt, amit tesznek.

Mert akad még onnan bőven mit ledarálni, ahonnan évtizedek, sőt, századok óta ömlik ránk a mocsok!

Ott van ezeknek még a buzi Pilinszky, ott van Oscar Wilde, Gobbi Hilda, egy rakás filmrendező, a fiatalokat mételyező külföldi zene,

a metal – ami magának a Sátánnak a zenéje –, ott vannak a technobulik a sok BDSM-kiegészítőkben drogos zenére táncolóval, a hiphop zene, amit olyanok énekelnek, akik alig kétszáz éve még rabszolgák voltak, most meg már bárhová ülhetnek a buszon. 

Ott vannak a szórakozóhelyek, ahol tombol a dekadencia, a tévé is tele van Peppa malaccal, meg azzal a Modern család nevű sorozattal, amiben gyereket nevelnek a buzik – és akkor a Marvel filmekre még ki sem tértünk, ahol a legutóbbi fordulat szerint Amerika Kapitány egy néger lesz! 

Szóval talán érdemes lenne feltenni magunknak a kérdést még most, hogy megéri-e úgy csinálni, mintha Dúró Dóra cselekedetei beleférnének abba a világba, ahol az akasztást még mindig nem tekintjük a véleménynyilvánítás egyik formájának.

Olvasnál még Ágoston Dánieltől? Kattints ide! Vitáznál vele? Írj!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek