Hadházy Ákos az Azonnalinak: Nem ér majd utólag picsogni

2020.10.13. 09:03

A parlamenti bojkottot hirdető Hadházy Ákos szerint lényegében egy út maradt az ellenzék számára: a vérszegény aktivistabázist kell újraépíteni, és terepen megverni a Fideszt. Akkor nem kéne Hadházynak is pártot alapítania? Miért nem kampányolnak a Hadházy-aktivisták az október 23-ára szervezendő propagandaellenes tüntetésre, és indulni fog-e a 2022-es választáson? Interjú!

Hadházy Ákos az Azonnalinak: Nem ér majd utólag picsogni

Ön nem csak most, hanem már nyáron is – amikor a járvány még be sem robbant – mindenhol maszkban jelent meg. Ennyire fél a vírustól?

Lehetnek az embernek rosszindulatú ellenségei, akik azt mondják, ez gyávaság. De a maszk nem a gyávaság, hanem a felelős viselkedés jele. A járványtannal foglalkozó kollegák már nyáron is maszkviselést javasoltak minden zárt térben, többek között a miniszterelnök tanácsadó testületéknek oszlopos tagja, Merkely Béla professzor is. Hiszen a járvány nyáron sem szűnt meg.

Állatorvosként járványtanból kellett vizsgáznom, így tudom: a járványügyi intézkedések akkor hatásosak, ha azokat időben meghozzák. A tavaszi eredmények – hogy nem voltunk sokkal rosszabb helyzetben, mint a környező országok – annak köszönhetőek, hogy ellenzéki követelésre időben bezárták az iskolákat. A második hullám tompításához nem karanténra lett volna szükség, hanem egy sor más, időben meghozott intézkedésre, például a kiterjedt és gyors tesztelés megszervezésére. Ha időben meghozták volna a megfelelő döntéseket, akkor most nem lenne olyan nagy a baj.

Akkor a kormánynak semmi érdeme nincsen az eddigi védekezésben, még a tavaszi időszakot nézve sem?

A kormány amit lehetett, rosszul csinált.

Az, hogy rosszabb statisztikáink voltak, mint a környező országoknak, de jobbak, mint a nyugati országoknak, nem a kormány teljesítményének köszönhető, hanem annak ellenére alakult ki. Ez nagy különbség.

És igen, nagy szerepe volt ebben annak, hogy az ellenzék az emberek akaratával összhangban ki tudta követelni, hogy időben állítsák le az országot.

Ebben feltétlen az ellenzéknek volt nagy szerepe? Nem inkább amiatt zárták be az iskolákat és az országot, mert a Századvégnél megmérték, hogy a fideszes szavazók is a zárást támogatják?

Valószínűleg mind a kettőnek volt ebben szerepe. De az tény, hogy a zárás után a kormány amit lehetett, elrontott: rosszul csinálta, hogy a maszkviselés ellenében kommunikált, most is tragikus gyakorlat, hogy nem tesztelnek...

Talán azért, mert nincsen elegendő tesztkapacitás a laborokban?

Ez butaság. Nemrég jelent meg Rusvai Miklós professzor nyilatkozata, amiben elmondja, hogy többszáz olyan készülék van Magyarországon, ahol jó minőségben lehetne teszteket végezni. Ehhez képest az állam csak tíz akkreditált laborban enged teszteket végezni.

A legnagyobb bűne a kormánynak, hogy propagandával és titkolózással akarja megállítani a vírust. Tavasszal hallottam olyan nem hivatalos véleményeket, hogy nem volt elég reagens (a tesztekben használt anyag, aminek segítségével megállapítható a fertőzés – a szerk.) – ha ez tényleg így volt, egy felelős kormánynak azt kellett volna mondania, hogy „emberek, nincs elég teszt, ezért tartsátok be az egészségügyi szabályokat”. Ehelyett a miniszterelnök maga mondta, hogy tesztekkel a járványt nem lehet megállítani, ami őrültség. A járványtannál az időben való védekezés mellett a másik alapelv a betegek elkülönítése – ehhez ennél a vírusnál, aminél a beteg nem produkál specifikus tüneteket, elengedhetetlen a tesztelés.

Amikor hallottam, hogy nincs elég teszt, el is mentem Szlávik Jánosékhoz a Dél-Pesti Centrumkórházba, és megkérdeztem, hogy miért nincs. Ő azt mondta, van elég teszt. De akkor miért nem tesztelünk eleget? – ezt meg Müller Cecíliától akartam megkérdezni, aki a törvénybe ütközően azzal került meg, hogy nem áll módjában fogadni engem járványhelyzetben.

A kormány arra hivatkozik, hogy a WHO-protokoll szerint tesztelnek, és hogy efelett tesztelni az adófizetők pénzének pazarlása lenne.

Ez ostobaság. Az adófizetők pénzének pazarlása például az, amikor horribilis összegért megveszik a tizenhatezer lélegeztetőgépet úgy, hogy a járványügyi szakemberek megmondják, hogy egyszerre többmillió embernek kéne betegnek lennie ahhoz, hogy ezekre mind szükség legyen.

Nincs olyan, hogy elég tesztelés, a teszteknek nincsen alternatívájuk. Mert

teszt nélkül nincs olyan orvos, aki meg tudná mondani, hogy a hőemelkedéssel és torokfájással hazaküldött gyerek koronavírusos-e vagy sem.

Nálunk összeomlik a rendszer: a mentősök agyon vannak terhelve, öt-hat szolgálatban töltött nap után küldik őket csak tesztelésre, és a karanténba került emberek is csak a karantén vége előtt egy nappal kapják meg az eredményüket.

Ha ennyire rossz a járványügyi helyzet, akkor mennyire felelősségteljes dolog öntől október 23-ára tüntetést szervezni, amikor még a jóval enyhébb helyzetben a március 15-i rendezvényeket is mindenki lefújta?

Abban az időszakban sokkal kevesebbet tudtunk a vírus viselkedéséről és terjedéséről. Azóta viszont sokkal több tudományosan megalapozott ismeretünk van arról, hogy a vírus hogyan viselkedik zárt és nyílt térben, távolságot tartva, beszélve, énekelve, kiabálva. Amikor azt mondtuk, hogy október 23-ára tüntetést szervezünk, azt is elmondtuk, hogy azt csak akkor fogjuk megtartani, ha nem jelent nagyobb veszélyt a részvétel, mint boltba menni. Ez szerintünk teljesíthető, ezért meg is hirdettük az eseményt.

Azt írják az október 23-i Fb-eseményükben, hogy „mindenkinek kijelöljük a helyét az MTVA előtt, így tartani lehet az 1,5 méteres távolságot”. Akkor most mindenki statikusan egy helyben fog tüntetni? Egy tüntetésen ez mennyire reális?

Vannak erre külföldi példák, és azt remélem, sokan meg fogják érteni, miért lényeges ez. Egyébként semmi nem fontos most, csak az, hogy minél többen jöjjenek el és minél biztonságosabban tehessék ezt meg. Ahogy – mint utaltak rá – már nyáron is igyekeztem példát mutatni a maszkhordással, úgy természetesen most is felelősséggel fogunk eljárni. Ha reményeink szerint sokan jönnek el, akkor is biztonságban lesznek az emberek.

Ha az ön által kívánt százezer ember menne ki tüntetni, akkor is?

Igen.

Mennyire reális ez a várakozás egy világjárvány kellős közepén úgy, hogy a netadós tüntetéseken is – optimista becslések szerint – körülbelül negyvenezer ember vett részt?

Nem azt mondtam, hogy százezren fognak kijönni, hanem hogy bármely problémát akkor lehet megoldani, ha megfelelően erős nyomást gyakorlunk a kormányra. Hogy ez a nyomásgyakorlás mennyire erős, az csak és kizárólag attól függ, hogy mennyien hajlandóak egy-egy ilyen rendezvényen részt venni. A nyomásgyakorlás eszközeit sem kell feltalálni: petíció, sztrájk, tüntetések – a világon mindenütt, a törtelemben mindenkor ezekkel lehet nyomást gyakorolni a kormányokra.

Az nem opció, hogy ölbe tett kézzel várjuk, hogy majd hátha beüt a válság, meggyengül a kormány, és meg lehet nyerni a választást.

Ez is egy politika persze, de én azt mondom: addig nem lesz változás, amíg a propagandagépezet működik, amíg a kormány hirdetési pénzeitől függ, hogy melyik újság tud életben maradni és melyik nem, és amíg a köztévében a miniszterelnök annyit szerepel, amennyit akar, míg az ellenzék semmit. A 2018-as választás után a csalódott tömegek megjelentek tüntetni...

És mit értek vele?

Így van. Nem a választás után kell kimenni, hanem az előtt kell a választás feltételeinek kialakításáért megküzdeni. Ha százan leszünk csak, akkor nyilván nem fogjuk elérni ezt a célunkat. Ha százezren, akkor már igen – én ezt tudom mondani, aztán természetesen mindenki eldöntheti, hogy eljön-e vagy sem. De

a küzdelem az azért küzdelem, mert akkor hagyom abba, amikor vége van, amikor elértem a célomat.

Politikai akcióknál – leszámítva a netadós tüntetést, ami tényleg spontán volt és rövid ideig tartott – azok lesznek sikeresek, amik tudnak támaszkodni egy szervezeti struktúrára, legyen az felülről adott mondjuk egy pártszervezet képében, vagy alulról szerveződő, mint az SZFE-s diákok esetében. Ehhez képest ön egymagában, esetleg Szél Bernadettel közösen belekiált az éterbe, hogy ezzel meg azzal csinálni kéne valamit. Ez mennyire hatékony megszervezése az ellenállásnak?

Nézzék, lehet lenézni...

Nem nézzük le, amit csinál, csak azt mondjuk, sokkal hatékonyabban is lehetne csinálni.

Akkor úgy mondom, hogy sokszor kapok pejoratív véleményeket, hogy Szél Bernadettel magányos harcosok vagyunk, de én ezt nem érzem így. Ahhoz is kell szervezettség, hogy 680 ezer aláírást össze tudjunk szedni az európai uniós ügyészségért.

Abba azért besegítettek a szervezeti háttérrel rendelkező pártok is.

A Momentum gyűjtött 45 ezret, az MSZP 75 ezret, az összes többi nullát. És néhány hónap alatt ilyen járványtani helyzetben szedtünk össze 260 ezer manipulációs ívet is...

Abba viszont már tényleg teljes mellszélességgel beleálltak az ellenzéki oldalon.

Az MSZP kinyitotta a pártirodáit, amit meg is köszönünk neki. A Momentum aktivistái az utcán gyűjtöttek a 260 ezerből 75 ezret – ez jelzi, hogy a Momentum megérti, mi az a politikai cselekvés –, az MSZP pedig 50 ezret, az összes többi gyakorlatilag semmit. De egy olyan tüntetésnél, mint az október 23-i, elsősorban nem szervezés kell, hanem emberek.

Ahhoz, hogy legyenek emberek, nem kell őket megszervezni?

Nem, miért kéne?

Nem árt például egy kommunikációs csapat, ami kitalálja, hogy az ország különböző részeibe hogyan juttassuk el az üzenetet, és helyi szervezetek, amik ezt meg is teszik – így lehet tömegeket tartósan megmozgatni egy cél érdekében.

Mondom, valamennyi szervezettséget fel tudunk mutatni. Az előbb említett számok jóval jobbak, mint amiket az összes többi párt létre tudott hozni. Az, hogy az október 23-i eseményünk mennyire lesz sikeres, sok mindentől függ, például attól, hogy a megmaradt valódi újságokba, tévékbe bejut-e a hír, hogy mi ezt meghirdettük. Ha ennek a rendezvénynek a híre eljut az emberekhez, meggyőződésem, hogy sokan fognak jönni. De függ ez attól is, hogy mennyien értenek azzal egyet, hogy itt az ideje cselekedni. Én annyit tehetek, hogy próbálom elmondani a magam eszközeivel az embereknek, hogy ne a politikusoktól várják a csodát, mert ellenzéki politikus az emberek támogatása nélkül ma semmit nem tud megoldani. Csak azt tudja játszani, hogy szidja a kormányt.

Visszatérve: teljesen igazuk van abban, hogy a szervezettséget hiányolják az ellenzéki oldalon – ez az ellenzék egyik legnagyobb hiányossága.

Az ellenzéknek vagy önnek?

Az ellenzéknek, a pártoknak, én magamat nem tudom megszervezni…

De ön is az ellenzékbe tartozónak gondolja magát, nem?

Persze, én is az ellenzék része vagyok, annak minden felelősségével. A fent említett gyűjtéseknél betekintést kaptam abba, hogyan áll az ellenzék: alig-alig vannak önkéntesei, aktivistái. Azért is vagyok büszke mindkét gyűjtésre, mert sok ember önként megmozdult és dolgozott. Az ügyészségi gyűjtésben összesen 25 ezren vettek részt: volt, aki csak két aláírást gyűjtött, volt, aki – szó szerint – tízezret. A manipulációs íveknél hirtelen nem tudok mondani ilyen statisztikát, de ott is több ezren segítettek a gyűjtésben.

Ettől függetlenül a szervezettség tekintetében nem áll jól az ellenzék. Még a „nagy” pártok között is van, aminek csak néhány száz tagja van, de a legnagyobb pártoknak is csak néhány ezer, aktivistákról nem is beszélve.

Tapasztalatai szerint létezik vidéken az ellenzék?

Valahol létezik, valahol pedig egyáltalán nem létezik.

Van valamilyen minta, hogy mely településeken tud megjelenni szervezetten az ellenzék?

Nincs specifikus minta, ez teljesen változó, nem tudom azt mondani, hogy az ország egyes régióiban jobban vagy kevésbé jobban állnak az ellenzéki pártok. Az egyik kisvárosban gyönyörűen él az ellenzék, a szomszédban viszont nem. Az összefogásnak amúgy arról is szólnia kéne, hogy a pártok tegyék össze az aktivistahálózatukat, de a tapasztalatok alapján ez sajnos néha abba fullad egy-egy választásnál, hogy egy másik párt jelöltjének az aktivisták nem nagyon segítenek.

Ehhez kapcsolódik, amikor – nem sok sikerrel – arról beszélek, hogy nem kéne túlzásba vinni a parlamenti jelenlétet. Mert a parlamenti beszédek megírása és elmondása helyett

jóval hasznosabb lenne, ha az a hatvan fizetett ellenzéki politikus végigjárna egy-egy körzetet, és pár hónap múlva jelentené az ellenzéki összefogásnak, hogy megvan-e mindenhol az a pár ember, akire lehet számítani a kampányban.

És ezek az emberek sajnos sokszor hiányoznak.

A mohácsi időközi választáson hogyan látja, mennyire dolgozott szervezetten az ellenzék?

Nem szeretnék egy-egy választást külön értékelni, de nincs kétségem afelől, hogy Mohácson is – mint általában – sokkal több lehetősége volt a fideszes jelöltnek a hirdetésre és a kampányra, mint az ellenzéknek. Ez így nem választás. Ami 2022-ben jön, az sem lesz igazi választás, ezért az ellenzéknek szervezettségben kell felvennie a versenyt a Fidesszel. Tudom, hogy ezt kellemetlen kimondani, neheztel is rám néhány ellenzéki kollega, amikor ezt kimondom, de ettől ez még így van.

Azért, mert „nem kaptunk plakáthelyeket, csak annyit, amennyit a Fidesz engedett”, „csak egyszer mehettünk be öt percre a köztévébe”, vagy „a kormány már megint ötvenmilliárdot költött propagandára” – ezek miatt

nem ér majd utólag picsogni,

előtte kell mindent megtenni ellene. Én a magyar emberektől azt kérem, hogy legyenek aktívak. Lehet, bennem van a hiba, ha az október 23-i rendezvényünkre kevesen jönnek el...

Azért beszéljünk konkrétan a szerencsi időközi választásról, ha már egyszer írt arról a Faceook-oldalán, nem is egyszer. Például azt, hogy Bíró László ön szerint nem volt jó ellenzéki jelölt, és egy rasszista indulatú, fejlesztés helyett magára 50 millió forint EU-s támogatást költő ember került volna a parlamentbe, ha nyer. Akkor ön most tulajdonképpen örül annak, hogy nem Bíró László nyert?

Ezt miből gondolja? Annak örültem volna, ha egy jó jelölttel nyer az ellenzék. A posztomban azt írtam, hogy sajnos vasárnap estére nem nagyon maradt jó alternatíva. 

Mire alapozza az 50 milliós EU-pénzes csalásról szóló kijelentését?

Ezt akkor fogom tudni részletesen kifejteni, ha a jelölt beleegyezik, hogy a nekem elküldött néhány dokumentumot is nyilvánosságra hozzam. Egyebekben nem 50 mlliós csalásról írtam a posztomban, hanem arról, hogy

a pénz egy jelentős részét a „szociális szövetkezet” – egyébként többnyire jól szituált vállalkozókból és jogászokból álló – alapítói saját maguknak, vagy saját vállalkozásuknak fizették ki.

Azt is írja, hogy ezekről a kétes ügyekről beszámolt az ellenzéki pártelnököknek. Ennek ellenére Jakab Péter és az LMP vezetése is jelezte, hogy nem kaptak semmit öntől.

A vasárnapi és hétfői posztomban mindent leírtam, amit jelenleg fontosnak tartok, az ott leírtakat fenntartom és vállalom. A második posztomban egy kisebb részletet kellett helyesbítenem: úgy tűnik, nem minden pártelnök kapta meg az üzenetemet. De az mindenkihez eljuthatott, akihez kellett, és remélem, azok is tájékozódtak az ügy körülményeiről és levonták a megfelelő következtetést, akikhez mégsem jutott el a jelzésem.  

Egy-egy ügy mögé össze tudott gyűjteni önkénteseket, akik segítették a munkáját. Ők hol vannak most? Nem látni Hadházy-aktivistákat, akik győzködnék az embereket, hogy milyen fontos utcára menni október 23-án.

Ennél nagyobb baj, hogy sajnálatos módon nem látni például LMP-s meg párbeszédes aktivistákat sem...

Dehogynem. Az egyikünk épp ide jövet látott pultozó párbeszédeseket az Örs vezér terén az alapjövedelem mellett. Pultozó hadházystákat viszont miért nem látni az október 23-i tüntetésük népszerűsítésére?

Mit szeretnének látni?

Amit az előbb mondtunk: a saját politikai ügyükért tevő aktivistákat. Hova tűntek azok az emberek, akik az ügyészségi aláírásgyűjtésben segédkeztek önnek?

Sehova nem tűntek. Amikor fel kellett vinni a Várba ezeket az íveket, akkor az első hívásunkra jött száz ember segíteni.

Nem az a lényeg, hogy Hadházynak van-e embere vagy sem, hanem hogy olyan célokat hirdessünk meg, amikről az emberek megértik, hogy mit kell csinálni.

A konzultációs ívek begyűjtése sem a mi ötletünk volt egyébként Szél Bernadettel, hanem kerestek minket emberek, hogy ezt meg kéne csinálni. És amikor meghirdettük, akkor csinálták az emberek. És közülük sokan meglepődve számoltak be arról, hogy ez nekik mekkora élmény volt, hogy találkoztak egy csomó ellenzéki emberrel, akik látják az igazságot, és már nem érzik magukat magányos harcosnak. Október 23-án ez is lesz a cél: magunknak megmutatni, hogy nem vagyunk egyedül!

Az ellenzék 2022-es esélyeiről beszélve két hátrányt jelölt meg: az egyenlőtlen médiaviszonyokat és az ellenzék szervezetlenségét. Ezekben ugyanolyan rosszul állt az ellenzék 2018-ban is. Akkor mi a különbség most?

Azért valamivel rosszabb a helyzet, 2018 óta történt egy és más. Ott van például a szétvert Index...

Ami azóta Telex néven újra fut.

Azért az nem ugyanaz. De mondjuk úgy: 2018-ban sem volt jó a helyzet. A választás után kimentek az emberek, a pártok – és én magam is –, elmondták, hogy ez a választás nem volt tisztességes: rengeteg választási csalás volt. Persze nyilván még nem ott tartunk, mint a belaruszoknál, hogy harmincból lehet nyolcvan százalékot csinálni.

Hány ilyen választási csalást sikerült bizonyítani?

Elég sokat, de az igaz, hogy a klasszikus csalások az összes szavazatoknak „csak” viszonylag kis százalékát érintették. Az igazán nagy csalás viszont nyíltan, mindenki szeme láttára történt. Arról kell beszélni, hogy 2018 előtt is évi ötvenmilliárd forintból kampányolt a kormány. És 2018-ban – pártelnök voltam akkor, szóval tudom – az utolsó hónapban persze kaptak a pártok kampánytámogatást, és abból kellett volna plakátokat szerezni. De az nem volt, csak annyi, amennyit a kormányközeli vállalkozások adtak, plusz amit Simicska Lajos a Jobbiknak adott. De most már Simicska sem fog plakátot adni az ellenzéknek, majdnem minden plakátfelület fölött a Fidesz fog diszponálni.

Én azért maradtam bent 2018-ban a parlamentben, mert azt mondtam, hogy a következő éveket a játékszabályokért való megküzdésre kell szánni – a viszonyok viszont sajnos romlottak, így már nincs értelme a parlamentben maradni. Lehet, hogy én is hibás vagyok, hogy nem tudtam rábeszélni az ellenzéki kollegákat a parlamentből való kivonulásra.

Most már a „lónak a faszát”-féle táblákkal sincs értelme bemenni a parlamentbe?

Miért lenne? Annál, hogy a miniszterelnök elé odateszem a táblát, és elmondom, hogy azért kell hazudnia, mert túl sokat lopott, vagy hogy arra a vádjára, hogy az ellenzék migránsokat akar behurcolni az országba, felteszem a táblát, hogy „a lónak a faszát” – ennél többet a parlamentben demonstrálni szerintem nem lehet.

Miért nem? Ennyire félni kell Kövér Lászlótól?

Kövér László eddig, ha nem tetszett neki valami, amit az ellenzéki képviselő mondott, elvehette a szót. Ehelyett lehetett például a táblákat felmutatni. Most már nem csak ezt teheti meg, hanem kivezettetheti, vagy horribilis büntetésekkel sújthatja a képviselőt. Nem realitás, hogy a hatvan ellenzéki képviselő havonta hatvanmilliós büntetést kapjon, ennek nincs értelme.

De annak sincs értelme, hogy úgy csináljunk, mintha minden rendben lenne, és mondogassuk a szakértők által szépen összerakott felszólalásokat, amik alig érdeklik az embereket. És ha érdekli is őket, nem fog eljutni hozzájuk, mert a sajtó legnagyobb része ma már sajnos a kormány kezében van.

Önök is a kormány kezében vannak, akár írják is bele ezt az interjúba!

Mire alapozza ezt?

Arra, hogy megnéztem a kormány hirdetési kiadásait, és többek között önök is kapnak állami hirdetéseket. Nagyon kevés független médium van, ami kap kormányzati hirdetéseket, önök az egyik. (Mint az impresszumunkban is jelezzük, a hirdetéseinket a magyar médiában megszokott módon egy saleshouse kezeli, a szerkesztőségnek ezek tartalmába beleszólása nincs – a szerk.)

Most akkor független, vagy a kormány kezében van az Azonnali?

Akkor úgy mondom, hogy önök részben függetlenek. Önöknél az ellenzéki vélemények is megjelenhetnek, azonban – mint sokan mások is – sajnos anyagilag függnek a kormánytól, ami nagyon nagy baj.

A parlamentből való kivonulás helyett nem inkább olyan akciókat kéne csinálnia az ellenzéknek, mint a pulpitusfoglalás volt a rabszolgatörvény megszavazása előtt? Amikor ez történt, egyikünk éppen egy interjúra várt Zuglóban, és beült melegedni egy sarki kocsmába: ott minden melós arról beszélt, hogy mi történt a parlamentben. Ilyen valljuk be, elég ritkán fordul elő.

De, ezt is lehetne csinálni, de akkor csinálják azt. A lényeg, hogy az látszódjon a kormánynak, hogy elszántak vagyunk. Akkor pont ez volt a nóvum, hogy látszott az ellenzéken, hogy ezt a törvényt mindenáron meg akarja akadályozni. És ha ezért vállalná azt az ellenzék, hogy Kövér minden hónapban elveszi a fizetésüket, akkor csinálják!

Ön is visszamenne akkor?

Ha ezt a többiek bevállalnák, valószínűleg visszamennék.

Csak még ez sincsen. Egyébként az általam javasolt kivonulást – ami úgy tűnik, kisebbségben maradt – nem én találtam fel: a Fidesz a jelenleginél jóval enyhébb politikai szituációban ezt már megtette. (Az őszödi beszéd kiszivárgása utána tiltakozásként a Fidesz- és a KDNP-frakció 2009 tavaszáig minden alkalommal – Navracsics Tibor és Semjén Zsolt frakcióvezetők kivételével – kivonult az ülésteremből, ha az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felszólalt – a szerk.)

Szóval a Fidesz a minta ebben a tekintetben?

Nem, én csak azt mondom, hogy ezt ők is megtették. És még fideszesként láttam, hogy azoknak a kivonulásoknak a szimbolikus jelentőségén túl volt egy gyakorlati jelentősége is: Orbán elküldte a képviselőit a körzetükbe azzal, hogy három hónap múlva tudni akarja, hogy ki az az egy-két ember minden faluban, akire számíthatnak. Sajnos jelenleg nem fogékonyak az ellenzéki kollegák arra, hogy ennek a fontosságát megértsék. Nem ördögtől való tárgyalni a még meg sem szerzett pozíciókról, sőt, fontos és jó, hogy együttműködve a pártok egy jelöltet állítsanak 2022-re, de ha csak ezt csináljuk, az kevés lesz.

Nem azért nem veszik komolyan önt az ellenzéki képviselők...?

Azt nem mondtam, hogy nem vesznek komolyan. Nagyon sok kollegával egyetértünk ezekben a kérdésekben, és nem érzem magam egyedül.

De mégsem hallgatnak a parlamentből való kivonulási javaslatára.

Egyelőre nem ez a vélemény van többségben. Sem összességében, sem az egyes pártokban.

Arra próbálunk kilyukadni, hogy a politikában ahhoz, hogy valakinek a szava számítson, erőt kell tudni felmutatni, amit ön vagy Szél Bernadett egymagában, pártszervezet híján ha megfeszül, sem tud megtenni. Nem lenne bölcsebb megpróbálni pártot szervezni önök köré, ahogyan azt most Volner János is próbálja?

Pártból nagyon sok van – amiből kevés van, azok az aktivisták. Sajnos a pártok közül is többen vannak, akiknek az éves tagdíjbevétele épphogy eléri az egymillió forintot – ebből számítható, hogy mennyien vannak. Nem Hadházynak vagy Szél Bernadettnek kellenek aktivisták, hanem az egész ellenzéknek. Amit én javaslok, hogy a pártok egyrészt tegyék össze a „humán erőforrásukat”, másrészt dolgozzanak azon, hogy ez sokkal bővebb legyen. 

De ahhoz, hogy legyen egy gyarapodó aktivistabázis, amire lehet számítani – nem véletlenül térünk vissza ide mindig –, kell egy formális szervezeti struktúra, ami allokálja, kitermeli és újratermeli az adott szervezet vagy személy támogatóit. Ezt adhatja meg praktikusan egy párt, amivel most kampányolhatna az október 23-i tüntetése mellett ahelyett, hogy a médiahátszélben reménykedik.

Ellenzéki önkéntesek kellenek, nem pártok.

Igenis meg lehet mozgatni az embereket egy-egy jó célért, mutattam erre jó példákat.

Egy jó példát.

Volt egy EU ügyészégi és egy manipulációs kérdőíves gyűjtés.

Ezt már megbeszéltük: jóindulatúan is csak az előbbi kizárólag az ön érdeme, az utóbbinál a saját maga által mondott számok alapján az elért eredményért a dicséret felerészben az ellenzéki pártoknak jár.

Egyik sem az én érdemem, hanem azoké az embereké – ezek között sok párttag is volt –, akik gyűjtöttek. És igen, nagyon szép dolog volt az MSZP-től és a Momentumtól, hogy segítettek összegyűjteni a manipulációs kérdőíveket, köszönjük nekik.

Akkor mégiscsak egyetlen politikai akciója volt, ami döntő részben ön miatt lett sikeres – már ha azt sikernek nevezzük, hogy összegyűlt valamennyi aláírás az Európai Ügyészségért, és aztán semmi nem történt.

Egyrészt az érdem az EU Ügyészségnél sem az enyém volt. Másrészt nem értek egyet, a manipulációs kérdőívgyűjtés is ugyanilyen sikeres volt. Az tény, hogy lehetett volna még sikeresebb, ha több ember vállalja fel azt, hogy közzétegyük a postaládája címét, hogy ott is lehet gyűjteni. Az valóban probléma, hogy egyre kevesebben vállalják fel, hogy ellenzékiek.

Egy politikai akció akkor sikeres, ha vagy gyorsan sikerül elérni érdemi eredményt (lásd netadóból való kormányzati kitáncolás), vagy sikerül egy problémát a közbeszéd és a politikai napirend megkerülhetetlen pontjává tenni, és előbb-utóbb emiatt áll be változás (lásd vasárnapi boltzár eltörlése). Ezek egyike sem mondható el sem Európai Ügyészséghez való csatlakozásról, sem a kormány konzultációs íveinek összegyűjtéséről.

Akkor ön szerint nem kellett volna csinálni semmit?

Ön szerint – ismét kérdezem – nem kéne hatékonyabban csinálnia, amit csinál?

Elmondtam már, ez nagyon egyszerű dolog: minden hatalomra lehet nyomást gyakorolni, aminek a módszerei egyszerűek: petíció, sztrájk, tüntetés. Ezeknek a sikere attól függ, hogy hányan vesznek részt bennük. Az EU-s ügyészség azért nehéz dolog, mert két oldalról kell nyomást gyakorolni: még ha össze is jött volna az egymillió aláírás, akkor sem lett volna ez elég, mert eddig az EU irányából nem érkezett nyomásgyakorlás.

Ez is jelzi, hogy ez egy rosszul megválasztott politikai akció volt, ami nem lett sikeres.

Tévednek. Mert ha a megfelelő nyomás megérkezik az EU részéről, a kormány már nem mondhatja azt, hogy a magyarok nem akarják az uniós ügyészséget.

Szóval ha lesz bármikor is előrelépés, az nem az ön, hanem az EU érdeme lesz.

Nem, az emberek érdeme lesz, mert innen kezdve a kormány nem fog tudni kibújni azzal, hogy a magyarok ezt nem akarják, ami nagyon fontos – ezt már a gyűjtés kezdetén elmondtam. A manipulációs kérdőívek gyűjtésének pedig a legelején is elmondtam, hogy annak az akciónak nem azzal lesz vége, hogy megmutatjuk az összegyűjtött íveket, hanem azzal, hogy elérjük a két célunkat: lemondatják az MTVA igazgatóját, és beszüntetik a fizetett kormányhirdetéseket – amikből számomra meglepő módon az önök lapja is havonta sok millió forinttal gazdagodik.

Jelen pillanatban a következő lépés nagyon egyszerű:

elmegyek a Kunigunda útra, és velem kell jönni.

Ha ezt száz- vagy kétszázezer ember megteszi, annak higgyék el, meglesz a hatása. Ha csak száz, vagy kétszáz, akkor meg nem érünk el semmit. Én annyit tudok csinálni, hogy elmondom, hogy szerintem igazam van. A többi azon múlik, hogy mennyi emberhez jut el az üzenet, és azt mennyien értik meg.

Ha már megértés: utólag úgy tűnik, az LMP is megértette, amit ön még pártelnökként mondott az ellenzéki pártokkal való együttműködésről. A nyár végén megválasztott pártvezetéssel jó irányba indult el a volt pártja?

Nem szoktam más ellenzéki pártok működését értékelni.

Másképp fogalmazunk: a mostani LMP-be, ha megkérnék, visszamenne?

Nem hiszem, hogy felmerülne ez a kérdés.

De ha mégis, szíve szerint visszamenne?

Nem gondolom, hogy jelen pillanatban nekem ezen gondolkodnom kéne, és még nem is tettem eddig.

Mondta, hogy nem fog pártot csinálni – akkor a 2022-es választásokon sem fog indulni egyéni jelöltként? Vagy az elképzelhető, hogy valamilyen ellenzéki listára felkéredzkedjen?

A dilemma adott: ahogy 2018-ban dilemma volt az, hogy felvegyem-e a parlamenti mandátumomat, úgy

most is dilemma, hogy ilyen körülmények között elinduljak-e egyáltalán a 2022-es választáson.

De hogy magán a választáson nekem milyen szerepem lesz, részletkérdés. Egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy továbbra is mindent megteszek, amit tudok, hogy tisztességes választások legyenek, és mindent megteszek azokért a célokért, amik miatt 2018-ban nem mentem vissza a családomhoz és kutyákat gyógyítani.

És ha 2022-ben nem történik változás, akkor visszamegy kutyákat gyógyítani?

Feladni nem szoktam a harcot, de nyilván ezen sokat kell gondolkodni. Egy biztos: ha 2022-ben nem kétharmada, hanem csak ötvenkét százaléka van a Fidesznek, az ugyanolyan kudarc. Nézzék meg, mi történt Lengyelországban, ahol az ellenzék végre összefogott…

Rafał Trzaskowski nem azért tudta megszorongatni Andrzej Dudát...?

De csak megszorongatni tudta, nem legyőzni, és így semmi nem változott végül a lengyel politikában. Fontos dolog az összefogás, de önmagában nem elegendő. Küzdeni kell a játékszabályokért és a propaganda ellen.

Azért kormányoz tíz éve a Fidesz kétharmaddal, mert az ellenzék nem küzdött elég vehemesen a propaganda ellen? Nem inkább azért, mert az „Orbán takarodjon” kívül nem volt mondanivaló?

Meggyőződésem, hogy nem. Az ellenzéki oldalon nagyon sok okos és jó ember van, és lenne mondanivalónk. Az viszont tényszerűen állítható, hogy ez sokmillió emberhez egyszerűen nem jut el.

Az ellenzék október elején bejelentette, hogy elkezdődött a közös programírás. Mi az a három dolog, aminek ön örülne, ha bekerülne a programba?

Az LMP még azelőtt, hogy én oda mentem volna, összeállított egy antikorrupciós csomagot, azt érdemes lenne megcsinálni. A másik, hogy az egészségünkre és a tudásunkra jóval többet kell költeni a költségvetésben.

Most jelentették be, hogy az orvosok milyen nagy béremelést kapnak.

Igen, csakhogy ezt folytatni kell a szakszemélyzetnél és a kórházi infrastruktúránál is.

Akkor azért összességében jó irány, amerre most a kormány elmozdult?

Hogy a csudába ne? Csak ezt már tíz éve meg kellett volna tenni. Aztán meglátjuk majd, hogy ezt az emelést el akarja-e majd inflálni a kormány vagy sem. Az viszont elfogadhatatlan, hogy ennek a tízéves adósságnak a törlesztését a kormány extrém feltételekhez kötötte.

Mi a harmadik, amit látni szeretne a közös ellenzéki programban?

Mondok most egy unalmasat, amivel senki nem foglalkozik, pedig nagyon fontos: fel kell állítani újra az államigazgatást, mert azt teljesen szétverték. A járványvédelmünk azért is katasztrofális, mert teljesen szétverték például az ÁNTSZ-t.

Számíthatunk még öntől és Szél Bernadettől betörésekre az MTVA épületébe?

Semmi értelme nem lenne, ezeket már megcsináltuk. Amit látni kell, hogy ezek az események is megmutatták, hogy egyedül politikusok kevesek vagyunk. Csak akkor érhetünk el eredményeket, ha az emberek közül nagyon sokan mellénk állnak, és ezt meg is mutatják.

Megbánta utólag ezeket az akciókat?

Nem. Csak azt bántam meg, amikor más ellenzéki képviselőkkel is együtt mentünk be, hogy miután engem kidobtak, nem próbáltam erősebben kapacitálni a bent maradtakat, hogy ne jöjjenek ki.  De azt, hogy ott voltam, nem bántam meg, mert tudtam közvetíteni az üzenetet:

az MTVA a Halálcsillag szeme, amit ha sikerül felrobbantani, összeomlik a rendszer.

Végül: megkapta már Bayer Zsolttól az önt jogerősen megillető háromszázezer forintot azért, mert Bayer az írásaiban legecizte önt?

Nem. Lassan szólnom is kell az ügyvédnek, hogy írjon egy végrehajtási kérelmet.

FOTÓK: Szűcs Donát / Azonnali

Szűcs Donát
Szűcs Donát az Azonnali operatív vezetője

Erőforrás- és tartalomgazdálkodási előadó. Kávét feketén, teknót hidegen.

olvass még a szerzőtől
Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek