Vasutastúrából Európa első hosszútávú turistaútja: ma van a kéktúrázás napja

Pirosnak indult, kék lett belőle, az osztráktól a szlovák határig nyúlik, 1168 kilométer hosszú, és immár 68 éves: az Országos Kéktúra az európai hosszútávú vándorutak doyenje – a Magyarországot átszelő „kékre” pedig van is miért büszkének lennünk. A kéktúrázás napján megmutatjuk, honnan indult és hová tart az Országos Kéktúra Magyarországon.

Október 10-én szombaton tartják a Kéktúrázás napját, amikor is az Országos Kéktúra 1168 kilométerét hetven helyszínen, hetven szervezett túra keretében járják be a természetbarátok egy nap alatt. Az eseménnyel bevallottan hagyományt szeretne teremteni a Magyar Természetjáró Szövetség – nem véletlen, hiszen

egy, a szombatihoz hasonló esemény pedig remek marketing a túrázáshoz.

Főleg koronavírus idején, mikor a külföldi utazásoknak nagyrészt lőttek: ha van pozitív hozadéka a világjárványnak, és az amiatt elrendelt korlátozásoknak, az a belföldi turizmus fellendülése. Belföldi turizmus márpedig a balatoni nyáron kívül is létezik, sőt. Az Azonnali szerkesztőségében például a tavaszi karanténidőszak nagy felismerése volt, hogy alig ismerjük az országot – és annak szülővárosunkon, vagy Budapesten kívüli részét. Nem véletlen, hogy nyár elején egymást érték a belföldi útikritikáink és cikkeink arról, hogy milyen rejtett kincseket érdemes felfedezni Magyarországon.

Én is ekkor vágtam bele a kéktúrázásba egy intenzív zempléni kirándulással, és a jó hír, hogy a túra bizony országszerte fellendülőben van: a teljesítéshez szükséges bélyegzőfüzetet évente több, mint 15 ezren veszik meg, de nem lepne meg, ha idén még ennél is többen vágnának bele az Írott-kőtől Hollóházáig tekergő útnak. De egyáltalán: mi az az Országos Kéktúra, honnan indult, és hogy lett olyan népszerű, hogy 1952-es kezdete óta már hétezren járták végig mind az 1168 kilométert?

Szakszervezeti időtöltésből országos túramozgalom

Talán kezdjük ott, hogy 58 éve a mai formájában ismert kéktúra még nem létezett – több évtizedes munka volt, míg a mai útvonal kialakult. Sőt, fix útvonalról sosem beszélhetünk, hiszen a jelzések időről időre változhatnak, noha a két végpont és az alapvető irány változatlan.

Mikor 1952-ben a Budapesti Lokomotív Sportklub Természetjáró Szakosztálya azévi programját úgynevezett „Kéktúrákra” építette, az útvonal még csak Tapolca és a zempléni Tolvaj-hegy között húzódott – a mostani 1168 kilométerhez és 27 szakaszhoz képest csupán 852 kilométeren és 25 szakaszon. Vagyis a mai formájában – jelvényszerző túramozgalomként – létező Kéktúra

– áll Kovalik András Kéktúra-történeti kutatásában a Turista.hu-n.

Egy évvel ezután már más vasutas kirándulók is megszerezhették a Kéktúra-jelvényt, 1960-tól pedig egyéb szakmák képviselői is. A Kéktúrát elkerülte az ötvenes évek politikai turbulenciája, és komoly siker lett: öt évvel indulása után már félszázan teljesítették, 1961-re pedig akkora lett az érdeklődés, hogy a vasutasok átadták a szervezést a Magyar Természetbarát Szövetségnek.

Kék helyett piros, Kéktúra helyett Árpád-út?

Ez nem azt jelenti, hogy a kéktúrázásnak ne lettek volna már a II. világháború előtt is előképei. Ami azt illeti, a túramozgalom kiteljesedését Strömpl Gábornak köszönhetjük, aki a harmincas években kidolgozta az országos turistaút-hálózatot. Ekkor támadt az az ötlete, hogy a hegységeket átszelő turistautak összekapcsolásával egy, a Csonka-Magyarországot szinte teljesen keresztülszelő fővonalat lehetne létrehozni – eleinte a Bükktől a Bakonyig, de azt meghosszabbítva nyugaton a Kőszegi-hegységig, keleten pedig az akkori csehszlovák határon fekvő Nagy-Milicig.

Ahogy Kovalik elemzése is írja, érdekes módon

A színváltásnak nagyon is praktikus okai voltak: a tervezett nyomvonal több szakaszán ugyanis már felfestették a kék jelzést, azt pedig túl nagy munka lett volna végig újrafesteni – maradt tehát a kék.

Ennek ellenére a „Kéktúra” elnevezés sem volt mindig ilyen egyértelmű. Volt olyan terv, miszerint az „Árpád-út” nevet kapta volna az útvonal, ezt azonban 1937-ben elvetették – ekkorra még nem készült el a teljes útvonal, enélkül pedig hivatalos nevet sem kapott volna. A felfestés sem ment zökkenőmentesen, hiszen az úgynevezett „tilos területek” miatt többször is útvonalat kellett módosítani, ennek ellenére 1938-ra már – ahogy akkor jobbhíján hívták – a „kékút” négyötöde, 910 kilométer elkészült.

ma pedig a Kéktúra szinte teljes mai szakaszát átszeli az E4-es jelzésű, Spanyolországból Görögországba tartó európai hosszútávú vándorút.

Évtizedes munka volt tehát, amíg a Kéktúra a mai formájában létrejöhetett, de a kéktúrázás ma virágzik igazán: a 2012-es, ötvenéves évforduló után imázsában és infrastrukturálisan is teljesen megújult az útvonal. A kék jelzéssel jelölt út mentén azóta számtalan kilátót, turistaházat hoztak létre vagy újítottak fel.

A Kéktúra pedig meg is érdemli a figyelmet: hiszen végigjárni 1168 kilométerét nemcsak kaland és felfedezés, hanem az útvonal több évtizedes múltja miatt maga a velünk élő történelem. 

FOTÓ: Illés Gergő / Azonnali