„Maga még mindig itt van? Maga biztos tovább marad Magyarországon, mint mi!” – mondta Orbán az azeri nagykövetnek

Miről beszélget Orbán Viktorral és Szijjártó Péterrel? Eleget tett-e eddig Magyarország a Hegyi-Karabah miatt kirobbant örmény-azeri háborúban? Csak a kiadott baltás gyilkos miatt szeretik az azeriek a magyarokat? Mi fogta őt meg a Momentum Nolimpia-kampányában? Mi a bajuk az örményekkel, és milyen örményes vicceik vannak az azerieknek? Azerbajdzsán nagykövetét, Vilayat Guliyevet kérdeztük. Interjú.

Kezdésnek mondjon egy tipikus azeri viccet!

Sok viccünk van, a népünknek a humorérzéke és a fantáziája is igen gazdag: a Molla Nasraddin például egy világhírű humorlap volt, és még Magyarországon is népszerű volt. De elképzelhető, hogy ami számunkra vicces, az például Európában már nem.

Mi az ön kedvenc vicce?

Most nem jut eszembe humoros történet vagy vicc. De az interjú végén mondok egyet.

Rendben, visszatérünk majd rá. Önt 2010 márciusában nevezték ki Azerbajdzsán magyarországi nagykövetének. Mit gondol, mennyit javultak azóta az azeri-magyar kapcsolatok, főleg a baltás gyilkosságért Magyarországon elítélt, majd Azerbajdzsánnak 2012-ben kiadott és ott szabadon engedett Ramil Safarov kiadatását követően?

Mindig is jó viszony volt a két ország között, 2012 előtt és azóta is. De például 2014-ben megkötöttük egy stratégiai partnerség egyezményt, tavaly pedig Magyarország belépett Azerbajdzsán egyik legfontosabb olajszerződésébe, miután 10 százalékos részesedést vett a Gunashli-olajmezőben, ami nem kis pénz.

De ezenkívül sok más területen is szoros együttműködésben vagyunk, például humanitárius területen. De 2014-től működik a Stipendium Hungaricum ösztöndíj is, aminek keretében évente több mint kétszáz azeri diák jön Magyarországra továbbtanulni. Jelenleg majdnem ezer azeri tanul Magyarországon.

És ez kölcsönös?

Magyar diákok is vannak Azerbajdzsánban, persze nem olyan sokan, mint az azeriek Magyarországon, de már vannak olyan magyar egyetemisták, akik nálunk szereztek diplomát. Már a Szovjetunió idején is sok külföldi tanult Azerbajdzsánban, mivel szinte minden olajipari szakember nálunk végezte el a képzését.

De visszatérve az azeri-magyar kapcsolatokra: több területre kiterjed az együttműködésünk. Orbán Viktor is gyakran látogat Azerbajdzsánba, és nagyon jó személyes kapcsolatot ápol az azeri elnökkel, Ilhan Aliyevvel. Szijjártó Péter külügyminiszter is nagyon jó kapcsolatot ápol az azeriekkel, bizonyára önök is tudják, hogy ő az egyik társelnöke a magyar-azeri gazdasági vegyes bizottságnak.

De úgy látom, hogy nemcsak a hivatalos diplomáciai kapcsolataink jók, hanem a népeink is barátkoznak. Sikerült elérnünk, hogy a Wizz Air elindítson egy közvetlen járatot Baku és Budapest között, aminek következtében az utóbbi években ezer és ezer azeri látogatott már Magyarországra, és nagyon sok magyar jött Azerbajdzsánba.

Egy átlagos azeri mit tud Magyarországról és a magyarokról?

Mi ennek az oka?

Nagyon sokan úgy vélik, hogy rokon népek vagyunk. A magyar nép is egy vándornép, és a magyar a törzsek azeri földön keresztül érkeztek Európába. Azerbajdzsánban vannak olyan településnevek, amelyek egyértelműen a hunokhoz vezethetőek vissza, és már történelmileg is bizonyítva van, hogy egyes hun törzsek áthaladtak azeri földeken.

Azért a baltás gyilkos, Safarov kiadatása is hozzájárult ehhez, nem?

Az utca embere azt mondaná ezzel kapcsolatosan, hogy talán egy európai ország sem értette volna meg annyira a helyzetünket, mint a magyarok akkoriban.

Akkor emiatt még kedveltebb úticélpont lett Magyarország?

Turisztikai szempontból igen, de nem muszáj ehhez a történethez kötni.

És mivel van egy közvetlen repülőjárat, ez is támogatja a turizmust, mivel nagyon sok azeri turista úgy indul el, hogy Budapestre jön, majd innen csinál egy európai körutat.

Szerintem az itt tanuló diákjaink az igazi diplomaták. Mi ugye itt ülünk az irodáinkban, ők viszont minden nap a magyarok között vannak, akikkel sokat beszélgetnek. Egyesek már meg is házasodtak itt, hiszen Magyarország eleve egy kitűnő atmoszféra ahhoz, hogy az emberek megismerjék egymást.

Ez segít azon, hogy a két ország között jobb kapcsolat alakuljon ki? Lesz-e valaha teljes jogú tagja a Türk Tanácsnak Magyarország?

Persze, ez a célunk. Mi üdvözöljük azt, hogy Magyarországot érdekli ez a témakör és ez a terület. Jelenleg megfigyelő státuszban van a Türk Tanácsban, de az ehhez tartozó parlamentben is jelen van Magyarország, ahogyan a Türk Tudományos Akadémiában is – ugyanúgy megfigyelőként. Ezek nagyon széles együttműködési lehetőségeket nyitnak meg Magyarország előtt.

Ezenkívül üdvözöljük, hogy Törökország és Magyarország között nagyon jó kapcsolat van. Amikor tavaly volt egy csúcstalálkozó a türk nyelvű országok között, ott volt Orbán Viktor is, aki a beszédében elmondta, hogy Magyarország jó kapocs lehet a türk nyelvű országok és Európa között.

Mit tud Magyarország a Türk Tanácson belül elintézni, amire a Külügyminisztérium nem lenne képes? Milyen többlet előnnyel jár ez Magyarországnak?

Ez nagyon sok területen nyit meg lehetőségeket Magyarország számára.

Például?

Például vállalkozásoknak, aztán a humanitárius együttműködés kapcsán, de abban is, hogy így Magyarország részt tud venni olyan nagy, nemzetközi projektekben, amiben egyszerre több ország is jelen van. De a legfontosabb talán az, hogy ezzel Magyarország érdekeit tudjuk támogatni a türk nyelvű országokban, illetve fordítva: a türk érdekeket is tudjuk képviselni Nyugaton.

De ezeket a nagykövetségeken, a külügyminisztériumokon keresztül, illetve nemzetközi szerződésekkel nem lehetne megoldani?

Bilaterális kapcsolatok jelenleg is vannak az országok között, de ezek csak két országra vonatkoznak, a Türk Tanács pedig egyszerre több országot érint. De vegyünk egy példát, úgy jobban bemutatható, milyen előnyökkel is jár ez. Van például egy azeri-magyar mezőgazdasági projekt Azerbajdzsánban, de vannak olyan projektek, amiben Törökország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán is részt vesz. De az út ezekbe az országokba – nem csak földrajzilag – Azerbajdzsánon keresztül vezet. Magyarországnak ezzel megnyílik egy széles út a türk világba, ebben a világban pedig 200 millió ember él.

Magyarország ezenkívül jó kapcsolatot ápol Kazahsztánnal, a kirgiz elnök nemrég Magyarországon is járt, a tervek szerint pedig év végén Üzbegisztán elnöke fog majd Magyarországra jönni, ami az első üzbég elnöki látogatás lesz a történelemben. Azaz ennek a nagy, széles világnak Magyarország is a részesévé válik, ami közös érdekeken alapszik: a türk országoknak és Magyarországnak is megvannak a saját érdekeik, de egymást támogatva ezeket közösen el is érhetjük.

Szolgál-e Magyarország valami példával Azerbajdzsán számára?

Magyarország egy európai ország, ugyanakkor nem felejtette el a gyökereit. Véleményem szerint nagyon sok területen sikeres országgá vált. Mi, azeriek például csak 25 éve vagyunk független állam, míg Magyarország már az Osztrák-Magyar Monarchiában is bizonyos függetlenséget élvezett, aztán a szocializmust megelőzően és a szocializmusban is bizonyos szinten független volt Magyarország, ami egy hatalmas tapasztalat.

De visszakérdeznék. Miért akarjuk azt, hogy a mi diákjaink önöknél tanuljanak? Nagyon sok azeri fiatal vágyik arra, hogy a Semmelweis Egyetem hallgatója legyen, ami a világ egyik legjobb orvosképző egyeteme. De ezenkívül az információs technológiákban is dominál Magyarország, a mezőgazdaságuk példamutató, de a közoktatás és a köznevelés is jó példát szolgáltat számunkra.

A magyar demokrácia is ilyen?

Természetesen.

Miben látja példának a magyar demokráciát?

Nem tudom, hogy önök hogyan viszonyulnak a magyar demokráciához, de például

Hadd szolgáljak egy példával. Amikor Magyarország azt tervezte 2017-ben, hogy benyújt egy pályázatot az olimpiarendezésre, akkor nagyon sokan ellenezték ezt, és még aláírást is gyűjtöttek ellene. De a kormány végül lemondott erről, mert a lakosság többsége ellenezte az olimpiát. Szerintem ez egy jó példa a demokráciára.

De a kormány azóta folyamatosan úgy beszél az olimpiát ellenzőkről, hogy hazaárulók és álomgyilkosok. Varga Judit igazságügyminiszter nemrégiben egy vitában az álomgyilkos jelzővel illette Donáth Annát, aki az aláírásgyűjtők között volt.

Őt is meg lehet érteni, hiszen voltak pozitív és negatív vélemények az olimpiáról. Minden állampolgár örülne annak, hogy az országában olimpiát tartsanak, hiszen ez egy örömteli esemény. De reális tényekre kell támaszkodni, amikor egy kormány döntést hoz. Látjuk, hogy Görögország milyen gazdasági válságba került az athéni olimpia megrendezése után – köztudott, hogy az hozzájárult a válság elmélyítéséhez. De apropó, ezt mi is megéreztük: 2015-ben Bakuban tartottuk meg az első Európa játékokat, amihez nagyon sok sportcsarnokot, stadiont és arénát építettünk fel, és most üresen állnak. De ettől függetlenül ezeket fenn kell tartani, ami nem kevés pénzbe kerül.

Azért hoztam fel az olimpiai pályázatot, mert ez egy példája volt annak, hogy tiszteletben tartották a nép véleményét és akaratát. A demokrácia meg ugye arról szól, hogy a többség véleményének kell uralkodnia. Nem azt mondta a magyar kormány, hogy ezt mi akarjuk és ezt mi megcsináljuk.

Ön milyen gyakran szokott egyeztetni a magyar kormánnyal, pontosabban Orbán Viktorral vagy Szijjártó Péterrel?

Pár nappal ezelőtt találkoztam Orbán miniszterelnök úrral, mert itt járt a kirgiz elnök, aki meglátogatta a második kerületben lévő Türk Nyelvű Országok Tanácsának a székhelyét is. Én is ott voltam mint egy türk nyelvű ország nagykövete, ahogy a kirgiz és a kazah nagykövet is részt vett a rendezvényen. Egy pár szót váltottam a miniszterelnökkel. De a legutóbbi három azeri látogatásánál is elkísértem őt. Ez egy diplomáciai szokás: ilyenkor a nagykövet elkíséri a miniszterelnököt.

Milyen a személyes viszonya Orbán Viktorral?

(Nevet.) Gondolom, egyik nagykövetnek sincs személyes kapcsolata a miniszterelnökkel. Ő miniszterelnök, mi pedig a külügyminisztériummal működünk együtt. De tudok róla, hogy a miniszterelnök kommunikációjában és társalgásában emberséges és elérhető. Ezt úgy értem, hogy nem tagadja meg a társalgást a nagykövetektől. A múltkor, amikor találkoztunk, rám nézett és azt mondta: 

És Szijjártó Péterrel?

Én még akkor ismertem meg Szijjártó urat, amikor még a miniszterelnök apparátusában dolgozott. Ez 2010-ben volt, amikor kineveztek nagykövetnek. De Szijjártó úr az azeri-magyar vegyes gazdasági bizottságnak a társelnöke is, és amióta kinevezték külügyminiszternek, már legalább tíz alkalommal járt Azerbajdzsánban, úgyhogy nagyon jó kapcsolatot tartunk fent. Évente néhányszor szoktunk találkozni.

Ilyenkor általában miről beszélgetnek?

Mindenről. (Nevet.) Fociról, sportról, a két ország közötti kapcsolatokról, a közös projektekről. De csak amikor találkozok vele, mert nem hívogatom azért telefonon. (Nevet.)

Ön hogyan értékeli, hogy a magyar külügyminisztérium Azerbajdzsán területi integritása mellett áll ki a mostani Hegyi-Karabah-konfliktusban?

Én azt mondanám, hogy Magyarország nemcsak Azerbajdzsán oldalán, hanem a nemzetközi jog oldalán is áll. Szijjártó Péter miniszter úr azt mondta, hogy támogatja Azerbajdzsán területi egységét. Ez logikus, és minden államfőnek ezen az állásponton kellene állnia.

Most Örményország gyakorlatilag elfoglalta Azerbajdzsán egy területét, majd ott egy független köztársaságot hirdettek ki. Természetes, hogy a világ közössége ezt a földet és ezt a területet Azerbajdzsán területeként ismeri el. Itt nincs két vélemény, és ahogy Magyarország közelít a kérdéshez, az nagyon jogos, hiszen a nemzetközi jog alapján jár el.

Mivel segíthetné még Magyarország Azerbajdzsánt a szavakon túl?

Ön szerint lehetséges az, hogy – mint azt a Türk Tanács-tagságnál említette – Magyarország a türk érdeket képviselje most is nyugaton, azaz próbálja meg meggyőzni a többi európai országot, hogy ők is Azerbajdzsánt támogassák?

Ha Magyarország így cselekedne, azért nagyon hálásak lennénk, de ezt nem várjuk el. Magyarország már így is sokat tett. Viszont másképpen fogalmaznék: valójában nem rábeszélni kellene a többi országot, hanem elmagyarázni és felvilágosítani őket Azerbajdzsán álláspontjáról. Pár nappal ezelőtt a NATO vezérkara tárgyalt a konfliktusról, és egyedül Magyarország és Törökország állt csak ki a mi állásfoglalásunk mellett.

Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrég arról beszélt, hogy ezt a konfliktust minél hamarabb meg kellene oldani békés eszközökkel, de Emmanuel Macron francia elnök is ugyanezt mondta. Mit gondol az ő álláspontjukról?

Harminc éve halljuk ezeket a felhívásokat. Harminc évvel ezelőtt szállták meg a mi földünket, majd 1994-ben tűzszünetet kötöttünk. Nem békét, csupán tűzszünetet. Azóta békés tárgyalások folynak, de minden egyes alkalommal azt mondják nekünk, hogy folytassuk a békés tárgyalásokat, és békés úton kell megoldani a problémákat.

Önök tudják, hogy Örményország mit tesz? Ők nemcsak a Hegyi-Karabah területét szállták meg, ami anno autonómiát élvezett Azerbajdzsántól, hanem még további hét járást, egy hatalmas nagy gyűrűt a terület körül.

Kiűztek onnan hétszázezer azeri embert. Hétszázezret. Nincsenek ott saját embereik, nem tudják benépesíteni azokat a területeket. Összesen százhúszezer lakosa van most Hegyi-Karabahnak, ezért most Libanonból, Szíriából és külföldről telepítenek be örményeket. Velük akarják benépesíteni a mi földünket. Magyarország hogyan reagálna egy ilyen esetben?

Ezt alá tudja támasztani, hogy libanoni és szíriai embereket telepítenek ezekre a területekre?

Még az örmény tévében is mutatták őket! A bejrúti események után mutatták, hogyan fogadják be az örményeket onnan. Hegyi-Karabahban van egy történelmi azeri város, Șușa, ami az azeri kultúrának a bölcsője. A bejrúti örmény nemzetiségű menekülteket ide telepítették be, és a tévé mutatta, hogyan foglalták el ezeket a területeket. Köztük nagyon sok terrorista is lehet. Nem tudjuk, hogy kit engednek be.

Ez a konfliktus elsősorban nacionalista konfliktus vagy vallási konfliktus?

A mi országunkban sosem volt nacionalizmus. A legnagyobb vallási toleranciájú ország vagyunk. Az azeri nép sosem volt ortodox muszlim nép, tehát nem volt szélsőséges.

Az azeriek inkább síiták?

Igen, a két nagy irányzata a vallásunknak a szunnita és a síita, de nálunk például sose volt olyan nagy vallási fanatizmus, mint például Iránban. Azerbajdzsán egy világi ország. Ugyan a lakosság zöme muszlim, de ezenkívül vannak keresztények, akik között vannak római katolikusok és ortodox keresztények. Bakuban vannak katolikus templomok és pravoszláv templomok is. Sőt, Azerbajdzsán több helyén vannak tiszta zsidó települések is, és mégsincs semmilyen konfliktus a lakosság között.

Az örményekkel világ életünkben nagyon jó kapcsolatunk volt. Csak Bakuban kétszázezer örmény élt, mielőtt ez a nemzetiségi vita kirobbant volna 1991-ben. És ezek az örmények a leggazdagabb réteghez tartoztak. Senki nem üldözte őket se a vallási, se a nemzeti hovatartozásuk miatt. A tárgyalások során többször is felajánlottuk, hogy készek vagyunk visszaállítani a régi kapcsolatainkat. Harminc éve próbáljuk őket erre rábeszélni, és próbálunk valamilyen megoldást találni a történtekre.

Ezt a hét járást adják vissza Azerbajdzsánnak, amit megszálltak Hegyi-Karabah körül, míg Hegyi-Karabah ugyanúgy autonómiát kap, mint korábban. Továbbra is lehetne anyanyelvű oktatás, szabad vallásgyakorlás, és ugyanúgy fenntarthatnák a kapcsolatot Örményországgal is. Miért ne élnénk úgy, mint korábban, és miért ne tartanánk tiszteletben egymást? De Örményországot ebben nem lehet meggyőzni.

Miért fontos önöknek ez a terület?

A területi kérdés minden ország számára élet-halál kérdése. Magyarországtól is elcsatoltak területeket a második világháború alatt. Azoknak a visszatérését vajon senki sem támogatná? Vagy ha most Szerbia vagy Románia bejelentené az igényét a mostani Magyarország valamelyik megyéjére, a magyar nép vajon mit érezne?

Az Örményország által megszállt terület az azeri kultúra bölcsője. Șușából származnak a leghíresebb zenészeink. Úgy tartják, hogy ez volt a Kaukázus konzervatóriuma. Ez egy elszakíthatatlan része a mi történelmünknek. Mi nem akarjuk onnan kiűzni az örményeket, ahogyan ők tették az azeriekkel. Mi felajánlottuk, hogy éljünk együtt, ahogyan eddig is.

Az előbb említette, hogy Oroszország harminc éve intéz önökhöz felhívásokat, hogy béke legyen a kaukázusi térségben, ám azóta még nem értek el ezzel semmit. Törökország viszont jelenleg aktív szereplője a konfliktusnak. Mennyire elfogadható ez önöknek?

Törökország is tagja az EBESZ témával foglalkozó Minszki Csoportjának, és Törökország is azt szeretné, ha a konfliktus békés úton rendeződne. Gyakorlatilag mi, azeriek és a törökök majdnem azonos nemzet vagyunk. A nyelvünk majdnem ugyanaz. A szeparatizmus létezése Törökország szomszédságában rájuk nézve is veszélyt jelent.

Törökország viszont konkrét ajánlatot tett: mind a két fél érdekét figyelembe vevő megoldást kell találni. Az az igazság, hogy Törökország a nemzetközi jog visszaállításáért szólalt fel.

Az hangsúlyozni kívánom, hogy nekünk csak diplomáciai támogatást nyújt Törökország. Katonai erőre nincs szükségünk. Gazdag állam vagyunk, 10 milliós lakosságunk van, az örményországi 3 millióval szemben. Az örmények esetében viszont nagy jelentősége van a világon szétszóródott örmény diaszpórának. Önök remélem, tudják, hogy Örményország még mindig blokád alatt él, csak Iránon keresztül jutnak be a termékek az országba. Ha a konfliktus megoldódna, akkor az örmény gazdaság is fejlődhetne.

Ön szerint akkor elfogadható, hogy török vadászgépek lelőttek örmény vadászgépeket?

Először is nekünk van saját légierőnk, háromszor több vadászgépünk van, mint Örményországnak. Ez egy kitaláció volt, amit már meg is cáfoltak. Semmilyen török repülőgép nem volt Azerbajdzsánban. A mi hadseregünk felszerelés és ütőerő tekintetében a világon a hatvannegyedik, míg az örmény hadsereg a száztizenhatodik. Ezt nem mi mondjuk, ez a NATO mérése. Nekünk nincs szükségünk török katonákra vagy repülőkre.

Említette az örmény diaszpórát és az ő lobbierejüket, de közben azt is állította, hogy Örményország blokád alatt van. Egy blokád alatt levő ország hogyan tud erőteljesen lobbizni?

Ez egy önkéntes blokád, ami Örményország hibája, mivel a szomszédjai közül mindenkivel rossz a kapcsolata. Azerbajdzsánnal rosszban van, Törökországgal szintén, és még a grúzokkal is. Az örmény lobbinak történelmi háttere van, nem most alakultak ki az örmény közösségek a különböző országokban, az Oszmán Birodalomból kivándorolt örmények leszármazottai a mai napig támogatják az örmény anyaországot. Magyarországon is élnek örmények mint nemzeti kisebbség. De Kaliforniában például egymillió örmény él, Franciaországban több százezer.

Vagyis ön szerint az örmény diaszpóra befolyásolja a nyugati országok fellépését?

Mindenképpen nagy a befolyásuk. Ebben a konfliktusban az igazságos megoldást kellene tető alá hozni. Macron francia elnöknek az a kijelentése például, hogy ő nem engedi meg, hogy Azerbajdzsán felszabadítsa a területét, ennek a lobbinak a számlájára írható. Ha az örményekbe több jóérzés szorult volna, kétoldalú tárgyalásokkal is rendezni tudtuk volna az ügyet. A 21. században területért háborúzni barbár cselekedet. Minket csak az vigasztal a konfliktusban, hogy nem mi voltunk a kirobbantói ennek.

Mi lehet a konfliktus vége? Mi lenne az a kompromisszumos megoldás, amivel mindkét fél elégedett lehetne?

Harminc év tárgyalás után nincs eredmény. Volt egy olyan terv, hogy az örmények első lépésben kivonulnak a megszállt terület öt járásából. A következő lépésben a másik két járást is elhagyják, amelyek nem is részei Hegyi-Karabahnak. Ezután mi megnyitottuk volna a kommunikációs csatornákat, megtárgyaltuk volna Hegyi-Karabah státuszát. A menekülteket visszaengedtük volna a saját földjükre, és Hegyi-Karabah a legszélesebb autonómiát kapta volna Azerbajdzsánon belül. Az is szerepelt ebben a megoldási lehetőségben, hogy nemzetközi megfigyelők felügyelték volna ezt a folyamatot. Erre az volt az örmény elnök válasza: „Hegyi-Karabah az Örményország, és pont.”

Örményország tehát semmilyen tárgyalást nem akar folytatni. Az örmények gyakorlatilag minden megszállt területet sajátjukként kezelnek, az azeri területek rovására Hegyi-Karabahhal és a megszállt területekkel együtt egy második Örményországot hirdettek ki. Hogyan tudnánk ezt elfogadni?

Ha az örmények békés úton nem hajlandóak megegyezni, akkor Azerbajdzsán fegyverrel is hajlandó visszaszerezni ezeket a területeket?

Most ezt teszi Azerbajdzsán. Lassan két hete folyik a háború, fegyverrel foglalja vissza a megszállt területeit. A Hegyi-Karabahi Köztársaság elnöke kijelentette, hogy nekik újabb háborúkra van szükségük, hogy újabb földeket szerezzenek. Ezt a kijelentést az örmény védelmi miniszter is megismételte. Júliusban az örmény hadsereg provokációt hajtott végre, nem is a karabahi fronton, hanem az örmény-azeri határ másik részén. Ez a terület számunkra stratégiai jelentőséggel bír, mert ott vannak a gáz- és olajvezetékeink. Szeptember 27-én pedig elkezdték lőni az azeri területeket, amire mi is tűzzel válaszoltunk.

Ha Azerbajdzsán fegyverrel visszaszerzi ezeket a területeket, akkor is garantált lenne Hegyi-Karabah autonómiája?

Az azeri elnök pár napja felszólította az örmény erőket, hogy tegyék le a fegyvert, és a már említett minszki csoport felügyelje ezt a folyamatot. Örményország mondjon le azon politikai ambícióiról, hogy második Örményországot hoz létre azeri területen. Ezután pedig kijelentette, hogy a karabahi örmények azok azeri állampolgárok, és mint olyanok, autonómiával fognak rendelkezni.

Kivel lenne könnyebb kiegyezni: a karabahi örményekkel, vagy magával Örményországgal?

Nehéz ezt megjósolni. Azt hangoztatják, hogy két külön állam, mert ez az érdekük. Jelenleg Örményországból és nem Karabahból lövik az azeri falvakat. Örményország pedig azt hangoztatja, hogy nem ők a felelősek, csak ezzel védik a karabahi örményeket. Az azeriek nem ismerik el a Hegyi-Karabahi Köztársaságot és már harminc éve tárgyalunk erről az Örményország által mesterségesen létrehozott államról. Ezt az államot az örmények Jerevánban dolgozták ki, ezért végső soron az örmény kormánnyal kell tárgyalni.

A konfliktus előtt a két nép viszonya jó volt. A legtöbb azeri férfi örmény nőt vett el feleségül, de ezenkívül a zenénk és a konyhánk is majdnem azonos. A 21. századi viszonyokat figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy muszlimok és keresztények korábban milyen harmóniában éltek itt. Az azeri állam álláspontja tehát az, hogy ha Örményország készen áll az együttműködésre, akkor az azeriek már másnap barátai lesznek az örményeknek.

Korábban azt mondta, hogy az örményeken múlik, lesz-e autonómiája Hegyi-Karabahnak. Tehát ha nem teszik le a fegyvert, akkor nem is lesz autonómiája Hegyi-Karabahnak?

Most úgy tűnik, hogy nem tudunk megegyezni, hiába hívjuk őket békés tárgyalásokra.

A magyar kormány önmagát egy keresztény, nemzeti kormánynak tartja. Ön szerint a magyar kormány miért inkább a muszlim Azerbajdzsánt támogatja a konfliktusban a keresztény Örményországgal szemben?

Ez nem vallás kérdése, a jelenlegi konfliktus sem vallási háború.

Korábban említette, hogy a keresztény vallást tisztelet övezi Azerbajdzsánban. Az amerikai külügyminisztérium 2019-es jelentése viszont több olyan eseményt is felsorolt, ahol a keresztények jogai sérültek az országban. Például egy alkalommal az azeri rendőrség megzavart egy keresztény családi összejövetelt.

Ilyen abszurdumot én el sem tudok képzelni! Azerbajdzsánban az utcán együtt ünnepel a zsidó, a pravoszláv és az azeri. Mindhárman egy asztalnál ünnepelnek. Az azeri állampolgárok nagyon társasági lények. Függetlenül egymás vallásától, meglátogatják egymást, együtt ünnepelnek. Azerbajdzsánban elképzelhetetlen, hogy a rendőrség megzavarjon egy családi eseményt.

Több más ilyen eset is előfordult. Ugyanezen jelentés szerint az azeri Shirvan Bíróság pénzbüntetést rótt ki keresztényekre, mert azok állítólag illegálisan ünnepeltek.

Az amerikai külügyi jelentésekben sem minden igaz.

Senki sem avatkozik bele abba, hogy az állampolgárok milyen vallásúak, milyen rítust követnek.

Safarov, aki muszlim, egy keresztény örményt gyilkolt meg álmában, hidegvérrel.

Safarov nem keresztényt és nem örményt ölt. Az a járás, ahol Safarov született, még most is örmény megszállás alatt van. Amikor bevonultak oda az örmények, Safarovnak legalább húsz rokonát megölték, házát szétrombolták. Tizenötévesen menekült lett, szörnyű körülmények között élt. Akit Safarov meggyilkolt, az személyesen semmiről nem tehetett. De Safarov az örményeket a saját tapasztalatából kifolyólag ellenségként könyvelte el. Szerintem ha bárki megtapasztalta volna azt, amit ő is, akkor benne is felmerült volna a bosszúnak a lehetősége.

A személyes véleményem szerint Safarov nagyon rosszul cselekedett, és elítélendő ezen tette.

Azt az ellenséget, aki megszállta hazáját, megölte a rokonait, és belőle földönfutót csinált.

Ön szerint mindaz, ami Safarovval történt, az mentesíti a bűncselekménye alól?

Safarov nyolc évet ült magyar börtönben. Nem mi döntöttünk ebben. Én emberileg nem mentem fel a felelősség alól. Én úgy vélem, hogy gyilkosságot eleve nem szabadna elkövetni.

Akkor is és most is elítélem azt, amit Safarov tett.

Otthon, Azerbajdzsánban?

Igen. Ott is vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy helyes volt, amit Safarov tett.

Ön akkor tehát elítéli az erőszakot – mégis ön volt az azeri nagykövet Magyarországon, amikor személyesen Orbán Viktor döntésére kiadtuk Azerbajdzsánnak Safarovot. Mi volt az ön szerepe ebben a diplomáciai folyamatban?

Ő az én államomnak az állampolgára, és az állampolgárainkat kötelességem támogatni. Az én szerepem nem is volt akkora ebben az ügyben, mivel egy törvényes eljárásról volt szó. Nekem mint nagykövetnek természetesen támogatást kellett nyújtanom neki mint bajba jutott embernek és mint saját honfitársamnak.

Amikor Magyarország kiadta Safarovot Azerbajdzsánnak, ott miért nem folytatta a börtönbüntetését?

De egy olyan személyről beszélünk, aki hidegvérrel huszonhat ütést mért egy baltával egy ártatlan személyre. Ez egy olyan cselekedet, amit amnesztiával fel lehet menteni?

Ismerik önök azt az azeri települést, hogy Hodzsali (angol átírásban Khojali – a szerk.)? Egyes államok elismerték, hogy az örmények ott népirtást hajtottak végre az azerieken. Az örmény banditák betörtek ebbe a faluba és 622 civilt mészároltak le. Ezt a cselekedetet is elítélem. Akik részt vettek ebben a népirtásban, még mindig élnek, és az örmény társdalom hősként ünnepeli őket.

A korábbi örmény elnök egyszer még úgy is fogalmazott, hogy „a mi azeri szomszédaink azt hitték, hogy mi csak viccelünk velük. Megmutattuk nekik, hogy mi mire vagyunk képesek: egyszer és mindenkorra jegyezzék meg, velünk nem lehet viccelni!”

Az embertelenségre nem lehet embertelenség a válasz. Függetlenül attól, hogy mi történt Hegyi-Karabahban és a megszállt területeken, függetlenül attól, hogy az örmények ott mit követtek el, Safarov esetében jogos-e, hogy amnesztiát kapott?

De hiszen mondtam, hogy elítélem a tettét. Ha a törvény lehetővé tette, akkor én nem mondhattam nemet. Ez jogi kérdés. Volt egy örmény terrorista, aki a párizsi Orly-repülőtéren robbantott. Franciaországban ugyanúgy életfogytiglant kapott, viszont három év után kiengedték.

Másképpen fogalmazunk akkor: ha ön lett volna az azeri elnök, akkor amnesztiában részesítette volna-e Safarovot?

Egy elnök a nép akaratát valósítja meg. Abban a pillanatban a nép véleménye az volt, hogy ez az ember megkapta a jogos büntetését. Az volt a vélemény, hogy az örmények elfoglalták a hazánk egy részét, menekültté tettek rengeteg azerit. Persze hogy sokan úgy gondolták, hogy eleget bűnhődött már.

Akkor csak egy egyszerű igennel vagy nemmel válaszoljon: ön adott volna amnesztiát, vagy nem?

Sosem leszek elnök, úgyhogy ez tárgytalan. De tudják mit? Inkább elmesélem azt a viccet, amit az interjú elején ígértem.

Legyen így.

Az apa azt mondja a fiának, hívjuk mondjuk Rafiqnak: „Figyelj, Rafiq, te egy olyan haszontalan kölyök vagy. Te nem csinálsz semmi hasznosat.” Erre megkopogtatja a fia fejét. „Olyan buta vagy, mint a fa.” Erre megszólal a fiú: „Apa várj csak, valaki kopogtatott.” Mire az apja: „Várj, megyek és kinyitom.”

Bemegy egy magyar, egy román és egy szlovák valahova típusú viccük nincs?

Van, persze. Mi a viccekben mindig az örményeket szerepeltetjük, ők pedig minket, mondok egy ilyet is akkor.

Bemegy egy azeri és egy örmény egy étterembe: az örmény magának örmény konyakot rendel, az azeri magának örmény és azeri konyakot is rendel. Az örmény elfogyasztja saját konyakját, az azeri először kiönti az örmény konyakot, majd elfogyasztja az azeri konyakot. Az örmény aztán a fizetéskor leejti a 10 dollárt, és kéri az azerit, hogy segítsen neki felvenni. Az azeri erre kivesz száz dollárt a zsebéből, majd meggyújtja, hogy világítson az örménynek. A ruhatárnál aztán az örmény száz dollárt ad a ruhatárosnak azzal a megjegyzéssel, hogy nem kell visszajáró. Erre az azeri is odamegy, odaadja a száz dollárt ő is, majd közli a ruhatárossal: neki a kabát se kell.

FOTÓK: Azonnali