Ha szamárságot kellett lehoznom, rohamot kaptam – az Indextől kirúgott pártelnök az Azonnalinak

Szerző: Galavits Patrik
2020.10.08. 18:40

Szerette volna a libertárius eszméket elfogadottabbá tenni, politikai nyomást nem tapasztalt a szerkesztőségben, a közvélemény egy része pedig szerinte „benyelte”, hogy fideszes lap lett az Indexből. A laptól próbaideje alatt elbocsátott libertárius pártelnököt, Ecsenyi Áront kérdeztük az elmúlt heteiről, a kritikák kereszttüzében lévő szerkesztőség hangulatáról és kirúgása körülményeiről.

Ha szamárságot kellett lehoznom, rohamot kaptam – az Indextől kirúgott pártelnök az Azonnalinak

Szerdán a Media1.hu írt arról, hogy Ecsenyi Áront, a Le az Adók 75%-ával néven bejegyzett libertárius párt elnökét próbaideje alatt elbocsátották az Indextől. Ecsenyi az Azonnalin is többször jelentkezett publicisztikákkal – ennek ellenére úgy gondolja, az Indexnél nem néztek utána kellőképpen a hátterének, ezért vehették fel annak ellenére, hogy pártelnök. Az elbocsátásakor azonban ez konkrét érvként nem hangzott el.

Nem tagadja, hogy a libertárius eszméknek nagyobb teret akart adni – de állítása szerint az elküldésekor a párttagsága nem fogalmazódott meg indokként, és szerinte szó sincs róla, hogy fideszes lap vált volna az Indexből. Ecsenyi Áron Messengeren válaszolt a kérdéseinkre.

+ + +

Hogyan kerültél az Indexhez?

Mikor kitört a hónapokig elnyújtott ricsaj Dull Szabolcs körül, nekem a napnál is világosabb volt a hosszas alkudozásokról szivárgó hírekből, hogy itt nem egy előre eltervezett akció zajlik, hanem szervezeti anomáliák vannak – például túl sok embert alkalmazott Dull –, amit a volt főszerkesztő megpróbált politikai köntösbe csomagolva eladni.

Nem sokkal később személyesen mentem be az irodájukba, hogy leszerződjek. Ez tetszett is az új vezetőségnek, meg is történt a megállapodás.

Én nem voltam arról sem meggyőződve, hogy Dullék bármilyen vonatkozásban függetlenek lettek volna. Rendkívül nagy elánnal tolták hol a klímahisztériát, hol a koronavírus-derpegést, itt-ott elejtve bennük az állami paternalizmus iránti megszállottságukat. De egy ízben csalódtam az akkori Index munkatársaiban is.

Mikor a George Floyd halála kapcsán szervezett tüntetésen feltartottam az All Lives Matter (Minden Élet Számít) táblát, akkor hiába siettek oda felfigyelve a hallgatóság által csapott patáliára, mikor meglátták a táblámat – ami Amerikában a libertáriusok és republikánusok szlogenjévé vált – 180 fokos fordulatot vettek, és úgy tettek, mintha nem vettek volna észre. Azzal a céllal mentem az új Indexhez, hogy ezzel az elfogultsággal szakítsak, ha már a korábbi munkatársak szakítottak az Indexszel.

A közvélemény meglehetősen vegyesen értékeli az újságírókat, akik most az Indexhez szerződnek. Te nem tartottál a kritikáktól?

Én nem akarok a közvélemény nevében beszélni, de

az biztos, hogy abban a szekértáborban, ahol Orbánnal lehet riogatni, ott most mikszáthi novellába illő együgyűséggel nyelték be azt, hogy az Indexet maga a gonosz O1G irányítja.

Szegény Orbán azonban ködbe markolt, hiába vette meg a lapot, láthatóan minden napra jut egy kormányt kritizáló politikustól hír. Röviden tehát: azok a konteósok, akik mindenhol fideszes összeesküvést látnak, nem izgatnak. Ők már azt is eldöntötték, hogy a Le az Adók 75%-ával párt is a Fideszé, csak még eddig valahogy nem tudtuk szerét ejteni annak, hogy a sok-sok millióból, amit Orbántól kaptunk, legalább egy médiafelületet vegyünk magunknak, ahol az emberek hallhatnak rólunk. Nyilván a libertárius ideológia is a szent ellenzéki összefogás ellen jött létre, és csak azért álltam újságírónak, mert késett az Orbántól jövő sáp.

Azért jelent meg az utóbbi egy hónapban néhány cikk, ami a korábbi indexes hangvételtől és hozzáállástól finoman szólva is távol áll. Ilyen a haderőfejlesztésről szóló anyag, a Novák Katalin-portré vagy a Liget-projektről írt cikk is.

Ettől még nem gondolom, hogy fideszes lenne az Index. Sokkal több olyan cikk jelenik meg, ami a kormányt kritizáló politikusok megszólalásairól tudósít. Az, hogy megjelenik olyan is, ami nem ítéli el a kormányt, szerintem teljesen normális egy újságnál, amely szeretne objektív lenni, és minden szekértábornak a véleményét közvetíteni. Azt tapasztaltam, hogy mindenki kritikus a szerkesztőségben – a vezetőktől kezdve a beosztottakig – a kormánnyal, de a tárgyilagosság fontos, és ezért kell az ő véleményük is.

A Facebook-csoportotokban megjelent bejegyzésedben azt írtad, titkoltad, hogy az Indexhez szerződtél. Konkrétan kik előtt titkoltad ezt?

Igen, így sokkal szaftosabban hangzott.

Nem kötöttem az emberek orrára, hogy amíg lehet, kerüljem a pletykát. Ezt általában mindig benézem. Inverz paranoiám van: rendszerint, amikor már mindenki rólam pletykál, akkor is szentül meg vagyok győződve arról, hogy azt sem tudják, hogy létezem.

Egyeztettél az Indexhez szerződésedről a pártodban?

Nem. A libertáriusok számára minden médiafelület megfelel, ami nem adófizetőkből, azaz állami megbízásokból él. Egy kitétel van: ne legyél bohóc, aki az adófizetőkön élősködve szórja a jobboldali igét. Az Index a piaci reklámokból él, nem az adófizetőkből.

Az Indexnél tudták, hogy pártelnök vagy?

Gyanítom, hogy túlságosan felületesen néztek utánam, szóval nem.

Célod volt a libertárius gondolatokat terjeszteni az Indexnél?

Igen, mindenképpen. Objektíven szerettem volna híreket közölni, amik a mi perspektívánkat tükrözik: például, hogy tényállításokkal támasszam alá, milyen gondokat okoz az elhatalmasodott állam, vagy hogy mit okoz, ha a piac ellenében valamilyen demokratikus döntést kényszerítünk a polgárokra, hogy valamit finanszírozzanak, milyen lobbiérdekek vannak a demokráciában, satöbbi.

Azért ez – a pártelnökségeddel együtt – elég aggályos egy munkaadónak.

Ha propagandát tolok, arra mondhatja, hogy aggályos, de nem erről volt szó. Írtam például Ludwig von Misesről vagy arról, hogy a United Fruit hogyan lobbizott, hogy egy kvázi újfeudális rendszert hozzon létre. Ezek tényalapú cikkek voltak, és tetszettek is a vezetőségnek.

Hogyan történt az elbocsátásod?

Közrejátszott az, hogy az írásaimban óvatosan stilizáltam a piacpárti nézetemmel ellentétes véleményeket és az elmondások alapján valódi anarchokapitalista módjára még túl önálló is voltam – noha a teljesítményem szakmai részével maximálisan meg voltak elégedve. Nem volt szerencsés fordulat azonban, hogy Puzsér Róbert egy podcastban méltatlankodott, hogy miért dolgozok az Indexnél, ha egyszer a libertárius LA75 párt elnöke is vagyok. Beindult a susmus, amit nem akartam.

De ugyancsak ellenem szólt, hogy valahányszor szamárságot kellett lehoznom, akkor valóságos ideológiai rohamot kaptam.

Például Áder János erdőtüzekről és árvizekről szóló nyilatkozata sem úszta meg, hogy érintetlenül hozzam le: hozzáfűztem, hogy ezek a természeti jelenségek globálisan csökkenő tendenciát mutatnak; mi több, az erdőtüzek által évente leégetett terület 25 százalékkal esett vissza az elmúlt 20 évben. Mindemellett az sem volt túl jó ötlet, hogy még szeptemberben élesítettem egy szóban jóváhagyott cikket.

Ki, és milyen indokkal közölte veled, hogy megválnak tőled?

Fekete-Szalóky Zoltán hírigazgató volt – aki szerintem rendkívül jó szakember. Külön jól esett tehát tőle, hogy egyúttal méltatta a szakmai tudásomat is. A szerződés megszűnésekor azonban mind a túlzott önállóságot, mind a véleményszerű attitűdömet kockázatosnak ítélte.

A párttagsági részről nem beszéltünk.

Ugyanakkor azért tudom, hogy aznap épp arról folyt a csevej más vezetőkkel, hogy a LA75 tagja vagyok, amiről gyanítom, hogy közvetve a Puzsér podcastja révén értesülhettek.

Milyen amúgy a hangulat az Index szerkesztőségében? 

Barátságos, sajnálom, hogy el kellett jönnöm. Nagyon élveztem a munkám. Egy ütős társaság, nyitott érdeklődésű emberekkel. Ahogy elnézem, egyaránt beszámolnak a kormánypárti és ellenzéki mutyikról is, tehát részrehajlással nem lehet őket megvádolni. Sztankóczy András kifejezetten sokoldalú társaságot szeretett volna, és ez eddig szerintem érvényesült is. Ahhoz, hogy megmaradjon, sokunk szerint csak kéne lennie még egy libertáriusnak a csapatban. Szerintem túlaggódták a velem kapcsolatos dolgot.

Hogyan fogják fel a munkatársak az őket érő kritikákat?

Ilyen kritikát én nem tapasztaltam, csak annyit, hogy készült a libertáriusokról és a Fideszről mém, amiben két férfi félreérthető helyzetben van. Ezzel utalva arra, hogy én is beálltam a Fidesz-táborba. De ez nevetséges, mivel én a pártunk oldalán is folyamatosan jelentettem meg kormánykritikus véleményeket, hiszen mi baloldalinak tartjuk a Fideszt.

Az engem ért krikák felszínesek, és arról szólnak, hogy ha az Indexnél dolgozom, akkor összeálltam a Fidesszel. De ennek se füle, se farka.

Az ott töltött idő alatt érzékeltél politikai nyomást vagy valamilyen kívülről érkező elvárást a cikkekkel kapcsolatban? 

Többnyire minden elvárás kimerült a tárgyilagosságban – a felszínen. Egyszer ugyanis szabadidőmben beküldtem jóváhagyásra egy cikket arról, hogy szeptember 30-án Kaliforniában bevezettek egy numerus clausust, hogy hány heteroszexuális, fehér férfi lehet arányosan egy cég igazgatótanácsában. A törvény tehát egy zsidókat ért diszkriminációt idéző, nyíltan az emberi szabadságot támadó törvény, amiről egyúttal biztosan állíthatom, hogy magas kattintási arányt ért el bárhol, ahol megosztottam.

Az Indexen szárnyalt volna, mint ágyún a kötött sapka. Mégis mit kaptam? Bele lett írva a címbe, hogy „NE TEDD KI”. Nyilván attól tartottak, hogyha kimegy, akkor mindennek vége, megkondulnak a DK-s, momentumos harangok, hogy lám, itt a bizonyíték: az Index fideszes lett, hiszen ilyen tényeket csakis a Fidesz-sajtó mer lehozni. Szóval van most velük szemben egy elvárás, hogy nem hozhatnak le akármit, mert az ellenzéki szekértábor csorgó nyállal várja, mikor sütheti rájuk a fideszesség minden vitát eldöntő bélyegét.

Mit tervezel csinálni ezután?

Első dolgom, hogy lehozzam egy közvélemény-kutatóval a LA75 látens támogatottsági adatait.

Legutóbb, külön ügyelve a reprezentativitásra, egy 840 fős mintán 45 százalékos támogatottságot mértünk a Le az Adók 75%-ával Pártnak a többi (kormány és ellenzéki) párttal szemben arra a kérdésre, ahol felsoroltuk, hogy mely állami szolgáltatások finanszírozását tennénk lemondhatóvá, akár másfélszeresére is növelve a fizetéseket. Ez számunkra nagyon jó hír; azt jelenti, hogy teljes ellenzéki-kormány színházat kiüthetnénk, mert az embereknek fontosabb a saját szuverenitásuk, mint az, hogy melyik politikustól függjenek.

Az már kevésbé bíztató, hogy a közvélemény-kutatók valószínűleg nem függetlenek. A Závecz a saját maga által megállapított megbízási díj ellenében sem vállalta, a Publicus-szal ötször állapodtunk meg, hogy átküldi a szerződést, amit azóta is küldenek, a Medián indoklás nélkül visszautasított, a Nézőpont és a Századvég pedig még csak nem is válaszolt a megkeresésre. Most tehát azért küzdünk, hogy találjunk egy olyan közvélemény-kutatót, amely hiteles a sajtó számára és közzéteszik az általuk végzett kutatás eredményét. De úgy látszik, még a bankót lebegtetve sem tudjuk rávenni őket, hogy merjék elvállalni, nem fogják emiatt felfüggeszteni az adófizetők pénzén kihízlalt pártokkal az együttműködést.

NYITÓKÉP: Ecsenyi Áron

FOTÓ: Le az Adók 75%-ával / Facebook

Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek