Győzikének és Pumped Gabónak teret adni a közbeszédben – ez az igazi közszolgálat

A kibeszéletlenség, a sok homokba dugott fej és az elhatárolódás megnehezíti, hogy a feldolgozatlanul ránk hagyott, és továbbra is velünk élő és létező kulturális benyomásokat feldolgozza a társadalom.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Sokakban megütközést kelthetett, hogy a Partizán vendége egy új, tematikus rovat keretében ezúttal éppen a kétezres évek Magyarországának legnagyobb celebje, Győzike volt, néhány héttel ezelőtt pedig Pumped Gabóval beszélgetett Gulyás Márton.

Akár elbulvárosodást is lehet kiáltani, hiszen a Schiffer Andráshoz, Bauer Tamáshoz és Ungváry Krisztiánhoz szokott közönségnek a kereskedelmi televíziózás és az internetes világ nagy hatású karaktereivel kell most szembesülniük. A celebek közéleti térbe való bevonása azonban kiváló húzás – már ha nem az aktuális belpolitikai gumicsontokon való jajveszékelés, hanem a társadalmunkat meghatározó jelenségek teljes megértése a cél.

Elengedhetetlen, hogy pár szóban magáról a Partizánról, mint korunk egyszerre lesújtó és örömteli lenyomatáról is szó essen. Örömteli, hogy Gulyás Márton Youtube-csatornája – minden hibája ellenére – létezik, és érdemben formálja a közbeszédet kiváló oknyomozó filmekkel, panelbeszélgetésekkel, vitákkal és portrékkal. Lesújtó viszont, hogy miközben a közmédiának nevezett első számú kormányszócső tavaly 92,6 milliárdos költségvetésből működhetett az adófizetők pénzéből, addig

Azon természetesen nem lepődünk meg, hogy a hatalom nem kíván olyan hangoknak teret adni, melyek fő csapásiránya a kritika és a hibákra való rámutatás. De eközben nem mehetünk el amellett, hogy a rendszerrel kritikus magyar értelmiségnek is pusztán teher a szembenézés – márpedig a 2010 előtti időszakért, és annak következményeiért a felelősség nem elhanyagolható része őket sújtja. 

A „kaszt” meghatározó figuráinak, a közéletben egykoron fontos véleményformálóinak kurzusváltás által bekövetkezett eljelentéktelenedéséből az is következett, hogy az értelmiségi lét lényeges pontjai alól kivonták őket – és ezzel párhuzamosan ők is elkezdték kivonni saját magukat.

De más is változott: az értelmiség mostanra eljutott oda, hogy már csak önnön identitásával van tisztában.

Az egyetemen tanító, ATV-be hazajáró, tanulmányokat író, a NER-ről elmélkedő intellektuális fősodor tagjai olyannyira nem keresik a válaszokat az orbáni rendszer létrejöttét illetően, hogy a valóság sem érdekli őket.

Valakinek egyszer érdemes lenne elmondani nekik, hogy a Replika vagy a Múltunk egyetlen száma nem fogja soha megközelíteni az előbb említett úriemberek Instagram-élőinek nézettségét.

Az egyetlen, aki megérezte a korszellemet – közegével egyébként radikálisan szembefordulva –, az Gulyás Márton. Jól teszi, hogy nem osztja a baloldali-liberális gondolkodók nagy tévedését – nevezetesen azt, hogy amikor a néplélekről, az aktuális társadalmi kérdések megértéséről van szó, az okok nagy halmazából bármikor bátran kiveszik a mainstream média és az ott bemutatott emberi sorsok és jelenségek szerepét.

Esterházy óta tudjuk, hogy egy „bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá". Tulajdonképpen Esterházy ezzel a nyilvánosságba vitte ennek az önbecsapó mentalitásnak az ideológiáját.

Senkinek nem kell szerepet váltani attól, hogy értelmiségiként vagy celebként egy pillanatra kilép a saját medréből: Győzike a Partizánban sem lett professzor és Gulyás sem vált ordibáló realityhőssé. Nagy tévedés, hogy a párbeszédre való invitálás egyúttal közösségvállalást is jelentene –helyette kapcsolatba kerülhetnek olyan emberek, akik egymás létezésének módjáról ugyan alig tudnak valamit, de találkozásuk sok mindent megértethet a hazai közélet állapotával kapcsolatban.

A többség talán azt gondolja: kit érdekel egy botrányhős, aki végigbohóckodta az egész életét? Mi közöm nekem Gáspár Győzőhöz?

A kollektív kulturális örökségünk ignorálásában talán segít a Mezzo TV, de a problémát nem oldja meg. El lehet tagadni, hogy Gáspár Győző mekkora hatást gyakorolt mondjuk a cigánysággal szembeni sztereotípiák erősítését tekintve, de attól még tény, hogy a showműsor a legjobb éveiben több, mint hárommilliós nézettséget produkált.

Aminek hatása van, annak érvénye van. 

A kibeszéletlenség, a sok homokba dugott fej és az elhatárolódás pedig megnehezíti, hogy a feldolgozatlanul ránk hagyott, és továbbra is velünk élő és létező kulturális benyomásokat feldolgozza a társadalom.

Szükséges, hogy Gulyás Márton leüljön beszélgetni Győzikével és Pumped Gabóval.

Valóban végletekről van szó, de egyik és másik a maga erejével, stílusával elvitathatatlanul hatással van a mai magyar közgondolkodásra.

A kereskedelmi televíziókat szépen lassan háttérbe szorító influenszervilág már itt áll az ajtóban, az új generációt bevetni kész marketingguruk és producerek pedig dörzsölik a tenyerüket.

A színlelt vakság csak nekik segít.

Olvass még Fazekas Adriántól az Azonnalin!