Úgy tiltakozik a magyar kormány a Bizottság jogállamiság-jelentése ellen, hogy előzőleg kommentálhatta azt

Az igazságügyi EU-biztos azt mondta: minden tagállam küldött írásos inputokat a jelentéshez, és a kormányok publikálás előtt láthatták is azt. A magyar kormány mégis hangosan sorosozva tiltakozott a jelentés ellen.

Múlt héten tette közzé az Európai Bizottság az első, minden tagállam vonatkozásában elkészített éves jogállamisági jelentését, amelyben a bírósági rendszerre, a korrupciós helyzetre, a médiapluralizmusra és az egyéb intézményi ellensúlyokra koncentrálva értékelték a jogállamisági helyzetet az egyes tagállamokban. (Részletesen itt olvashatsz a magyar országjelentésről kritikus elemzést az Azonnalin.)

Szerda délelőtt az igazságügyért felelős biztos, a belga Didier Reynders tartott online is követhető előadást a College of Europe brugesi campusán a jogállamisági jelentésről: a biztos nemcsak a főbb megállapításokat összegezte, de beszélt arról is, hogyan készültek pontosan az országjelentések.

A magyar kormány is beleszólhatott a jelentésbe, amit annyira szid

Reynders azzal kezdte, hogy az ezentúl évente közzétett, minden tagállamot vizsgáló jogállamisági jelentésekben nemcsak az aggodalmakat, hanem a jó gyakorlatokat is összeszedik, mert az a cél, hogy a tagállamok e téren tanulhassanak egymástól. A másik fontos cél, hogy kiépítsék a „jogállamiság kultúráját”, hiszen egy átlag állampolgárnak talán elsőre nem is jön át, miért beszélnek annyit mondjuk a bíróságok függetlenségéről, de amint lesz egy peres ügye, amit bíróság elé visz, egyből fontos lesz neki, hogy független és kompetens bíró járjon el az ügyében – magyarázta Reynders.

A biztos ezután rátért arra, hogy hogyan is készült a jelentés. Mint mondta,

A végén pedig az elkészült országjelentést el is küldték a tagállami kormányoknak, hogy ellenőrizhessék, az tényszerűen pontos-e.

A Reynders által ismertett eljárás fényében különösen beszédes, hogy a jogállamisági jelentés közzététele óta Varga Judit igazságügyi miniszter összesen öt Facebook-posztot szentelt a jelentésnek. Többek közt olyan kritikákat hozott fel, miszerint a jelentés abszurd, valótlan, megalapozatlan, ráadásul kiegyensúlyozatlan forrásokkal dolgozik, sőt, valójában Soros-szervezetek írták a jelentést; ráadásul a miniszter szerint a Bizottság szelektíven használja a forrásokat, és Magyarországnak felró olyasmit, amit egyes nyugati államoknak nem.

Arra egyik posztjában sem tért ki a miniszter, hogy a magyar kormány pontosan milyen információkkal járult hozzá a jelentéshez, és hogy

Természetesen megkérdeztük erről az Igazságügyi Minisztériumot, abban a nem várt esetben, ha a sajtóosztálytól kivételesen választ kapnánk, külön cikkben számolunk be róla.

Reynders egyébként maga sem titkolta, hogy a kormányokon és az állami hatóságokon túl civil szervezeteket is megkérdeztek a jelentéshez. A magyar országjelentés végén fel is tüntetik a forráslistát: tényleg van ott jópár, kormánypártinak biztosan nem nevezhető szervezet, mint az Amnesty International, a TASZ, az Eötvös Károly Intézet vagy épp a Magyar Helsinki Bizottság, ugyanakkor legalább ilyen hosszú azon állami szervezetek listája is, amelyek vagy kifejezetten kormányzati szervek (mondjuk az igazságügyi- és a belügyminisztérium), vagy legalábbis a kormánytöbbségtől legalább közvetetten függő állami hatóságok, például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a médiahatóság, a számvevőszék, az ügyészség, az Alkotmánybíróság.

Más kérdés, hogy a sokszínű forráslista a jelek szerint nem tudta garantálni, hogy a különböző, „aggodalomra okot adó” fejleményeket kontextusban bemutassa a jelentés, amint arról részletesen írtunk korábban, azonban a kormány hangos szidalomáradata így is figyelemre méltó annak fényében, hogy kiderült: nemcsak, hogy írásos inputot adtak a jelentéshez, de még a végső verziót is láthatták, mielőtt a Bizottság azt közzétette volna.

Reynders előbb beszólt Orbánéknak, majd kicsit ki is röhögte őket

Reynders egyébként az előadásában többnyire diplomatikusan fogalmazott: bár beszélt a koronavírus-járvány alatt elfogadott különleges szabályokról, a civil szervezetek külföldi támogatásának megnehezítéséről, vagy épp a média-tulajdonviszonyok átláthatatlanságáról, egyik tagállamot, így Magyarországot sem nevesítette.

Előadása végén ugyanakkor már félreérthetetlenül üzent Orbánnak, bár általános alanyt használt.

vannak elvek, standardek az EU-szerződésekben, az Európai Bíróság és az Európai Emberi Jogi Bíróság joggyakorlatában, amiket be kell tartani, amik korlátot jelentenek egy többségi kormány számára is” – mondta az igazságügyi biztos, aki azt is megígérte: ha a járványhelyzet lehetővé teszi, szeretne személyesen is ellátogatni a tagállamok parlamentjeibe, hogy megvitassák az országjelentéseket.

Az előadás után a College of Europe hallgatóinak a kérdéseire válaszolt Reynders (a kérdezési lehetőség csak számukra volt adott), és a kérdés-válasz szekcióban már bőven jöttek konkrét felvetések Magyarországra és Lengyelországra vonatkozóan is. Például az egyik hallgató felvetette, hogy szép dolog a jogállamisági párbeszéd, de nem gondolja-e az EU-biztos, hogy Magyarország és Lengyelország esetében ezzel már elkéstek.

Reynders erre azt mondta, reméli, hogy továbbra is lehet párbeszédet folytatni, és megismételte, hogy el akar menni a nemzeti parlamentekbe is megvitatni a dolgot. Amúgy meg folytatnak számos ügyben párbeszédet az Európai Bíróság előtti kötelezettségszegési eljárásokban is – tette hozzá (épp kedden kaszálta el a lex CEU-t a bíróság, erről itt írtunk).

de részleteket erről nem közölt, ahogy azt sem mondta el egyértelműen, hogy Magyarország, Lengyelország, vagy más tagállamok ellen várható-e a lépés.

Kapott egy kérdést arról is Reynders, hogy amennyiben bevezetik, hogy a jogállamiság sérelme esetén felfüggesszék egy országnak az EU-s kifizetéseket, úgy nem épp az ország lakói lesznek még egyszer megbüntetve (erről a problémáról írtunk már mi is az Azonnalin). Sok konkrétumot erre a biztos nem tudott válaszolni, azon a mondáson kívül, hogy „ha felfüggesztesz egy mezőgazdasági támogatást, az nem a farmerek ellen irányul”. Gyorsan inkább az Európai Ügyészségről kezdett beszélni, amelynek az OLAF-fal ellentétben joga lesz nyomozást is folytatni az EU-s pénzekkel kapcsolatos csalások esetén – azonban csak abban a 22 tagállamban, amely csatlakozott a szervezethez.

NYITÓKÉP: Didier Reynders az Európai Parlamentben. Fotó: Alexis Haulot / Európai Parlament