A közös akarat közös listát igényel

Kunhalmi Ágnes

Szerző:
Kunhalmi Ágnes

2020.10.05. 08:18

Ha a különbségeket hangsúlyozzuk, a közös kormányzás realitását kérdőjelezzük meg, azt az érzetet keltve, hogy egy átmeneti időszak után visszatérhet a Fidesz-KDNP szövetség autoriter berendezkedése.

A kérdés, hogy az ellenzéknek egy vagy több listán indulva van-e esélye leváltania az Orbán-rezsimet, azokat is megosztja, akik ezt a rezsimváltást tényleg szeretnék. Másfél évre a parlamenti választásoktól az Azonnali ellenzéki politikusok és értelmiségiek részvételével vitát indít arról, hogy hány listán érdemes, szükséges elindulni a győzelemhez. Az alábbiakban Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke mondja el véleményét.

+ + +

2020. augusztus 13-án a köztársaságpárti formációk elnökei megállapodtak abban, hogy mind a 106 egyéni országgyűlési választókörzetben a Fidesz-KDNP szövetséggel szemben egyetlen jelöltet állítanak. A megegyezés kiterjedt arra is, hogy amennyiben indokoltnak tekintik, a jelöltkiválasztás területén az előválasztás intézményét is alkalmazzák, és a résztvevők úgy látták: Orbán Viktorral szemben egy közös miniszterelnök-jelöltet is meg kell nevezniük.

Mégsem tűnt el teljesen a bizonytalanság. Nem született ugyanis konszenzus abban a kérdésben, hogy egy, vagy több listával vesznek-e részt a 2022-es parlamenti választási küzdelemben.

Az MSZP, a Párbeszéd és a DK már elkötelezte magát a közös lista mellett,

az LMP-ben és a Momentumban e kérdésben formális döntést még nem hoztak, a Jobbik elnöksége pedig olyan megoldás mellett állt ki, amely szerintük maximalizálja az ellenzéki szavazatok számát. Úgy látták, hogy ezt két vagy több lista biztosíthatja igazán, ám nem zárkóztak el attól, hogy amennyiben az ellenzéki választók túlnyomó többsége közös listát szeretne, azon induljanak.

A választók már döntöttek

Míg a politikai pártok közötti vitában még nem dőlt el az egy vagy több lista kérdése, a választók már egyértelműen állást foglaltak. A közvélemény-kutatási adatok egyértelműen az egylistás megoldás előnyeit mutatják ki. A Publicus 2020. június elején, 1007 fő megkérdezésével készült kutatása megállapította, hogy az ellenzéki szavazók egyértelműen a közös indulást preferálják.

A Demokratikus Koalíció támogatóinak 96, az MSZP-Párbeszéd híveinek 89, a Jobbik szavazóinak 88, a Momentuménak pedig 82 százaléka szerint közös listával és kormányfőjelölttel nagyobb eséllyel győzhetik le a kormánypártokat, mint önálló indulás esetén. Jellemző módon a Fidesz-KDNP szavazóinak mindössze egyharmada vélte úgy, hogy az ellenzéki összefogás eredményesebb lehet. A felvétel azt a meglepőnek tűnő eredményt is hozta, hogy a kormánypártok jelenlegi szavazóinak 15 százaléka hajlandó lenne az ellenzéki együttműködés jelöltjeire szavazni.

Hasonló eredményt jelez a Závecz Research 2020. augusztus első felében lebonyolított felvétele is. Ennek adatai szerint az MSZP, a DK, az LMP és a Párbeszéd tábora lényegében teljes egészében, 98-100 százalékos arányban felsorakozik a közös lista mögé, a Jobbik, illetve a Momentum híveinek is mindössze 7, illetőleg 10 százaléka nem támogatja, hogy az ellenzék egyetlen listával induljon. Ráadásul a felvétel

a közös lista mozgósító erejét is bizonyítja.

Amennyiben ugyanis csak a Fidesz-KDNP, illetőleg az ellenzéki pártok közös listája között választhatnának, akkor nagyon szoros verseny alakulna ki; a kormánypártok támogatóinak aránya az összes megkérdezett körében 39, az ellenzéki listáé pedig 37 százalék lenne. Vagyis ez utóbbi 6 százalékponttal magasabb, mint a külön-külön induló ellenzéki pártok összeadott támogatottsága.

Az IDEA Intézet 2020. július 30. és augusztus 3. között 2000-es mintán lebonyolított felvétele is a közös lista erős támogatottságát tanúsítja. E felmérés szerint az MSZP és a DK szavazói körében különösen erős az egy lista preferálása, de a Momentum szavazóinak 64 százaléka is minden körülmények között ezt a megoldást fogadja el, további 30 százaléka is hasonló álláspontot foglal el. Ez azt jelenti, hogy csupán elenyésző kisebbségük utasítja el a teljes körű együttműködést. A Jobbik hívei esetében 49, illetőleg további 31 százalék ez az arány. Fontos az is, hogy a preferenciájukat nem vállalók vagy abban bizonytalanok a Momentum-szavazókkal lényegében egyező arányban fogadják el a legszorosabb együttműködést.

E három felvétel adatai egyértelműen bizonyítják, hogy

egy közös lista esetén a lemorzsolódás mértéke jelentéktelen lenne,

míg a Závecz Research kutatása azt is mutatja, hogy a teljes körű együttműködés mobilizáló ereje jóval meghaladja az összefogás miatt elpártolók számát. Egyébként úgy tűnik, hogy időben előre haladva, a közös lista híveinek aránya emelkedik, amihez nyilvánvalóan a köztársaságpárti erők vezetőinek nyilvánosság előtt vállalt együttműködése is hozzájárul.

A közös lista mozgósít és vélt vagy valós konfliktusokat old fel

Az egy lista előbb említett mozgósító erején kívül, további politikai előnyökkel is járhat. Egyfelől

kizárja a kormány- és korszakváltást akaró politikai erők küzdelmét, határozottan jelzi a változást kívánó választók számára, hogy a közös cél érdekében túlléptek saját érdekeiken.

Másfelől ezáltal azt is jelzi, hogy kormányzóképesek, felkészültek a koalíciós kormányzás szükségszerűen jelentkező konfliktusainak kezelésére. Nem megalapozott érv tehát az, hogy az egyes ellenzéki erők eltérő politikai irányvonala, ideológiája és ezzel összefüggő értékrendje valódi akadályt jelent egy közös listán való megjelenésre. Ellenkező esetben,

ha a különbségeket hangsúlyozzuk, a közös kormányzás realitását kérdőjelezzük meg,

azt az érzetet keltve, hogy egy átmeneti időszak után visszatérhet a Fidesz-KDNP szövetség autoriter berendezkedése. Egy ilyen érzet kialakulása elbizonytalanítja a régóta változást akaró választókat.

A 2022-es parlamenti választás sorsdöntő fordulatot jelenthet a magyar történelemben. Ilyen jellegű változások esetén a legkülönfélébb, egymástól sokszor távol álló politikai erők is összefognak egy új berendezkedés, esetünkben egy demokratikus, szociális és zöld köztársaság megteremtése érdekében. Miként 1848-ban a polgári átalakulásért összefogtak a racionálisan gondolkodó konzervatívok, a mérsékelt liberálisok és a korai baloldali polgári radikálisok,

most ugyanúgy együtt kell működniük a mostani korszakváltás érdekében a baloldaliaknak, a liberálisoknak, a zöldeknek és a konzervatív demokratáknak.

Egymástól esetenként különböző álláspontjukat majd egy új, demokratikus politikai berendezkedésben ütköztethetik.

A Fidesz leginkább az összefogástól tart. Nem véletlen, hogy a Fidesz-KDNP közeli sajtó évek óta a köztársaságpárti erők együttműködését támadja, próbálva azt minden eszközzel megakadályozni. Évadnyitójában

Orbán Viktor is arra hívta fel szavazóinak figyelmét, hogy ez az együttműködés különösen veszélyes kihívást jelent a kormányzó erők számára.

A Fidesz-törvény kényszerítő ereje

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. tv. 8. paragrafus (1) bekezdése szerint „pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább kilenc megyében és a fővárosban – legalább huszonhét egyéni választókerületben önálló jelöltet állított”. A (2) bekezdés értelmében „két vagy több párt közös egyéni választókerületi jelöltek alapján – ugyanazon pártok részvételével – közös pártlistát állíthat”. További előírás, hogy „egy párt csak egy – önálló vagy közös – pártlista állításában vehet rész”. Végezetül meghatározó jelentőségű a 15. paragrafus (4) bekezdése is, amely szerint „a közös pártlista töredékszavazatainak a pártlista állításában részt vevő pártok közös – ugyanazon pártok részvételével állított – egyéni választókerületi jelöltjeinek töredékszavazatai számítanak”.

Ez a szabályozás tehát

kizárja, hogy két vagy több lista esetén az egyéni választókerületekben valamennyi ellenzéki jelölt mögött az együttműködésben résztvevő összes párt logója megjelenjen.

Így például, ha az MSZP-Párbeszéd- DK-LMP állítja az egyik közös listát, a Jobbik és a Momentum a másikat, és azonos mértékben indítanak egyéni jelölteket, csak 53-53 egyéni körzetben tüntethetik fel saját pártnevüket és logójukat. Ily módon közös indulás helyett csak a koordinált megoldás valósulhat meg, mely 2018-ban egyértelműen kudarchoz vezetett. Ez a megoldás egyben az egyéni választókerületi kampányokat is megnehezíti, a körzetek jelentős részében szükségszerűen bekövetkező szavazatmegosztás miatt.

Az országos listán alkalmazott mandátumkiosztó módszer is az egy lista mellett szól. Az itt alkalmazott d’Hondt-formula ugyanis a legnagyobb pártnak kedvez, különösen akkor, ha az első és a második helyezett szavazatszáma között jelentős a különbség. Ez egy, kivételes esetben két többletmandátumot is eredményezhet a győztes számára. Mindezek tükrében világos, hogy Fidesz-KDNP szövetség nem véletlenül így alakította ki a választási rendszert, mely csak az előbb felsoroltak alapján teszi lehetővé az érdemi ellenzéki együttműködést.

Emellett Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke ugyanezen portálon megjelent cikkében egy másik érvet is felvet. Nyílt előválasztásos rendszerben nem lehet biztosítani azt, hogy egyik vagy másik listán szereplő pártok valóban 27 egyéni választókerületben tudnak jelöltet állítani. Ez is arra utal, hogy a közös egyéni indulás egy listát igényel. Minden más megoldás csak újabb, a kormányváltás esélyét csökkentő zavarokhoz vezet.

A heterogén ellenzéki szavazótábor egyet akar

A köztársaságpárti ellenzéki erők tagoltsága természetesen nem véletlen.

Hátterében a Fidesszel szemben álló választói csoportok heterogenitása húzódik meg, ám e bázis mégis egyet akar.

Gerő Márton és Szabó Andrea 2017-ben készült tanulmányukban a jelenlegi kormányzó erőkkel szemben álló oldalon négy, egymástól elkülönülő csoportot azonosítottak: elégedetlen baloldaliakat, kritikus jobboldaliakat, csak a jövőjükben bízókat, valamint a frusztráltakat.

Az elégedetlen baloldaliak többségét az idősebb, többségében ma már nyugdíjas városias rétegek alkotják. Az elégedetlen jobboldaliak részben a Jobbik szavazótáborához tartoznak, s inkább gazdaságilag aktívak. A csak jövőjükben bízók csoportját olyan, elsősorban magasabb végzettségű fővárosi fiatalok alkotják, akik mindig egy újabb és újabb pártban, jelenleg a Momentumban bíznak. A frusztráltak, szintén valamivel idősebbek az átlagnál, inkább községekben élnek, és helyzetük jobbra fordulását mindig egy aktuális kormányváltástól várják.

Teljes körű együttműködés esetén tehát mind a politikai, mind a jogi feltételek adottak egy nagyhorderejű változáshoz.

Az együttműködő pártok, s a mögöttük álló heterogén társadalmi csoportok egymással szövetségben megvalósíthatják a többség akaratát, egy új társadalmi és politikai berendezkedés létrehozását.

Ha érdekel, mások mit gondolnak, itt olvashatod vissza a vita többi részét!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek