Szexizmus és sikertelenség: jövőre megint kiesnek a német liberálisok a parlamentből?

A német FDP a 2017-es választási eredményének felére zuhant vissza, ezzel a parlamenti küszöb környékén táncol. A jobboldali liberális párt nehezen találja a helyét a CDU és az AfD mellett, és nagyon úgy néz ki: a német kereszténydemokratáknak a Zöldek jobban kellhetnek 2021 után, mint a korábban természetes szövetségesnek számító FDP. A párt főtitikárt cserélt (egy szexista megjegyzéssel kísérve), de az irány továbbra is bizonytalan.

„Jobb nem kormányozni, mint rosszul“ – ezzel a markáns mondattal hagyta ott 2017 novemberében Christian Lindner, a jobboldali liberális Szabad Demokraták (FDP) elnöke a koalíciós tárgyalásokat a CDU/CSU-val és a Zöldekkel. Az FDP attól tarthatott: a merkeli CDU mellett – amely már 2009 és 2013 között is kiherélte az FDP számos követelését a velük való koalícióban –, valamint a Zöldekkel, akiknek társadalom- és gazdaságfilozófiájuk eleve messze áll a liberalizmusétól, nem tudna sikeres lenni az FDP.

a párt a negyedik legnagyobb frakciót (a Zöldek előtt végezve) tudta megalakítani.

Lindner egyrészről akkor bízhatott abban is, hogy esetleg Merkel nem talál partnert, azaz jönnek az előrehozott választások; másrészről ha létre is jön a nagykoalíció (amint végül megtörtént), egy centrista-merkeli politikával szemben éppen a karcosan liberális FDP nőhet fel igazi ellenféllé.

A helyzet három évvel később azonban egészen más képet mutat. Miközben a Zöldek a második legerősebb párttá váltak stabilan 20 százalék feletti eredménnyel, a CDU/CSU pedig a koronavírus-járvány óta biztosan őrzi 30 százalék feletti elsőségét, az FDP bezuhant, láthatóan nemhogy nem tudott az AfD-től elhozni szavazókat, de talán éppen a széljobbra is kikacsintó politikájával saját szavazóinak felét is elvesztette:

– azaz megint, mint 2013-ban, a parlamentbe kerülés is újra kérdésessé válhat jövő szeptemberben, amikor a választások lesznek.

Abban, hogy FDP nem találta a helyét a három évben, megint megmutatkozott, hogy a liberalizmus gazdasági és politikai értelemben nem mindig jelenti ugyanazt. Az FDP a második világháború után – számos egykori náci párttag részvételével – azért jött létre, hogy meghaladhassák a weimari köztársaságban meglévő megosztottságot, amikor a balliberálisok (Német Demokrata Párt / Német Állampárt) és a jobboldali liberálisok (Német Nemzeti Néppárt) külön pártba szerveződtek. A közösködés azonban azt is jelentette, hogy

a pártot ténylegesen mindig egyik vagy másik irány határozza meg. A hetvenes években, amikor (1969-től 1982-ig) az FDP a szociáldemokratákkal kormányzott közösen, a szociálliberális vonal volt a meghatározó.

Amióta azonban 1982-ben borították ezt a kormányt, a pártot gyakorlatilag folyamatosan jobboldali liberálisok dominálják, ennek megfelelően inkább gazdasági témákra (adócsökkentés, jóléti állam bírálata) fókuszálnak. Főleg a 2016-ban elhunyt Guido Westerwelle pártelnök alatt mindehhez társult egy erős jobbos társadalomkritika is. Emlékezetes volt, amikor Westerwelle 2010-ben a szociális kiadások kapcsán „Róma bukásáról” fantáziált – mármint hogy szerinte annak bukását is „a lustaság, a dekadencia” hozta volna el.

Ezt az egyszerre jobboldali liberális és baloldalellenes hagyományt viszi tovább Christian Lindner, aki 2013-ban a pártot átvette. Ez az a választás, amikor az FDP történelmében először kiesett a Bundestagból, Lindner pedig – amint könyvében írja – a választás éjszakáján egy szállodai zuhanyzóban határozta el: visszaviszi az FDP-t a csúcsra. Ez sikerült is neki, a párt 2017-ben tényleg történelme egyik legjobb eredményével lett parlamenti párt. Lindner, aki igazi posterboyként határozta meg pártja egész esztétikáját is, azonban nem találta a további irányt.

és ezzel az AfD-szavazók számára is elfogadhatóvá válni. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az AfD több politikusa is – mint például Alice Weidel frakcióvezető – maga is az FDP-ből érkezett.

A Lindner-féle FDP keményen kritizálta az eurókötvényekről szóló terveket; és eleve minden tervet elvet, amely nagyobb európai uniós újraelosztást, centralizációt eredményezne. Ami már csak azért is sajátos, mert az FDP az Európai Parlamentben azon Emmanuel Macron pártjával ül egy frakcióban, amely viszont éppen az EU-s centralizáció híve. Igaz, az FDP magyarországi kapcsolatai is furcsák: miközben a párt hivatalosan a Momentum testvérpártja, egyik vezetőjük Orbán Viktor és Balog Zoltán személyes jó barátja.

A menekültkérdésben is az FDP majdnem az AfD-vel azonos álláspontot foglal el. Az FDP-t az AFD-től az különbözteti meg, hogy a liberálisok a menekültek felvételével szemben ugyan kritikusak, de azon külföldi munkavállalókat, akik a német gazdaságnak kedvezőek lehetnek, egy könnyített eljárásban hozná be. Gyakorlatilag a kanadaihoz hasonló pontozási rendszert javasol a párt.

Az FDP idén januárban ténylegesen is közel került az AfD-hez, amikor egy liberális politikust, Thomas Kemmerichet Türingiában az AfD szavazataival választottak miniszterelnökké. Lindner először ünnepelte a győzelmet – de aztán visszavonulót fújt: Kemmerichnek le kellett mondania. Ez a jelenet is megmutatta, hogy az FDP mennyire bizonytalan önmagában. Miközben néha beleáll keményen jobbos ügyekbe, a párt által jelölt parlamenti alelnök, a szabadszájú Wolfgang Kubicki „a politikai korrektséget” bírálja, de közben élesen elhatárolódnak az AfD-től.

Ez a járványügyben is megmutatkozott. Christian Lindner itt is

Lindner májusban „a virológusok hatalmáról” beszélt, amit ő nem hajlandó elfogadni. De a párt nem maradt meg ennél a hangnál, azaz a Németországban megerősödött koronavírus-tagadók mozgalmát már bizonyosan nem tudja az FDP megszólítani.

Mivel a párt az egész évben nem jött ki a közvélemény-kutatási mélyből, ezért már Lindner pártelnökségét vonták egyesek kétségbe a párton belül – igaz, esélyes kihívója jelenleg nincs. Gerhart Baum, a párt nagyöregje azt vetette Lindner szemére, hogy túlságosan jobbra tolta a pártot. Tény: sokan éppen azon 31 éves Konstantin Kuhlét tartják esélyesnek Lindner után a pártelnökségre, aki egyértelműen a párt balliberális táborához tartozik.

A politikusnő ugyanis nem hozta azt, ami a német pártoknál éppen az elnök melletti főtitkárok feladata: a kemény, beszólogatós stílust. Lindner a szeptemberi FDP-kongresszuson azonban egy olyan viccel búcsúztatta Teuteberget, ami megint megmutatta, hogy az FDP igazából egész jól megfelel a saját karikatúrájának: a szivarozó gazdag öregurak és a slimfit öltönyös yuppiek pártja ők. Lindner Teutebergről azt mondta:

Teuteberg láthatóan csak egy grimaszt vágott a viccre. Lindner később elnézést kért, és azt állította: hirtelen jutott eszébe ez. Ennek látszik ellentmondani, hogy Lindner 2017-ben a zöld Claudia Roth kapcsán ugyanezt a szellemesnek szánt viccet sütötte el.

Rainer Brüderle, aki 2013-ban volt az FDP listavezetője, a balliberális Stern egyik újságírójának mondta – a dekoltázsára pillantva –, hogy „maga egy dirndlit is jól kitöltene”, majd felajánlotta neki a névjegykártyáját, mondván: „az újságírőnők úgyis ellágyulnak a politikusokra”. Amikor a fiatal újságírólány figyelmeztette Brüderlét, hogy ők itt most egy szakmai beszélgetést folytatnak, Brüderle csak annyit válaszolt: „a nap végén úgyis mindannyian csak emberek vagyunk”.

Teuteberget a főtitkári pozícióban azon Volker Wissing követi, aki jelenleg Rajna-vidék-Pfalzban a szocdemekkel és a zöldekkel kormányoz közösen. Mivel a CDU/CSU politikailag és matematikailag is már közelebb áll a Zöldekhez, az FDP-nek országosan talán éppen ez a modell lehet az egyetlen lehetősége arra, hogyy kormányra kerüljön:

Mindazonáltal Lindner megígérte: 2021-ben kormányba viszi az FDP-t. Magas léc, amit könnyen leverhet a párt – főleg, ha még az öt százalékot se ugorja meg.

NYITÓKÉP: Lindner egy elektromos autót tölt fel / CL, FB