Az orosz választások tisztaságát lehet vitatni, de az bizonyos, hogy a Nyugat-barát liberálisokat csak néhány százalék támogatja. Az EU elemi érdeke az Oroszországgal való partneri együttműködés lenne, mielőtt Moszkvában kiszámíthatatlan erők jutnak hatalomra.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Cseljabinszki börtönében öngyilkos lett egy Makszim Marcinkovics nevű orosz náci, aki melegek és nem orosznak kinéző emberek ellen követett el súlyos bűncselekményeket. Elrabolta, megkínozta őket, társaival még a moszkvai metrón is megtámadták a nem szláv külsejű személyeket. Ezért börtönbe került, ahol nemrég búcsúlevél hátrahagyásával megölte magát. Ügyvédje és egyes orosz lapok szerint azonban valójában nem öngyilkosság történt, hanem a „hatalom” gyilkoltatta meg.
Az egyik legismertebb magyar hírportál szerint „egyre gyanúsabb” az ügy, noha konkrét bizonyítékokat a cikk nem tár fel. A neten amúgy semmi nyoma sincs annak, hogy Marcinkovics tárgyalásáról, az orosz neonácik bebörtönzéséről, a meleg- és idegenellenes bűncselekmények oroszországi megbüntetéséről magyar nyelven valaha, valaki is írt volna. Hír csak akkor lett a témából, ha a dolgot úgy lehet forgatni, hogy a szadista támadásokért és a szadista támadó haláláért, mint általában mindenért, Putyin rendszere a felelős. Ahogy a cikkíró, én sem tudhatom, mi történhetett valójában a cseljabinszki börtönben: de a fair újságírás szabályai szerint azért az ügyvéd mellett a hatóságok véleményét is érdemes lett volna közreadni.
A hazai média közhelyszerűen hangsúlyozza, hogy Oroszországban a kormányzók korruptak, bűnözők, Vlagyimir Zsirinovszkij pedig fasiszta demagóg, akinek álellenzéki pártja a Putyin-rendszer kritikátlan támogatója. Nemrég azonban a párt egyik vezetőjét, Szergej Furgalt gyilkosság vádjával letartóztatták. Ebben az esetben sem tudom, mi az igazság. Ahogy azok sem tudják, akik most üldözött hősnek, a hatalom áldozatának állítják be a magyar sajtóban. A net tanúsága szerint mindenesetre letartóztatása előtt Furgalról sem olvashattunk semmit, és azt is csak most, évekkel később kell megtudnunk, hogy Oroszország Liberális Demokrata Pártja jelöltjeként kemény választási versenyben győzte le a kormánypárti ellenfelét. Eddig mintha másféle képet kaptunk volna Zsirinovszkijról és az oroszországi választásokról.
Ha egy minszki meleg aktivista nem hívja fel a figyelmet Pável Szeverinyec homofób megjegyzéseire, akkor a meleggyűlölő és feminizmus-ellenes férfi megkaphatta volna az egyik legnagyobb emberi jogi kitüntetést, az Európa Parlament Szaharov-díját.
A jelölőknek ugyanis csak egy dolog számított: Szeverinyec a Lukasenka-rendszer ellenfele. Az, hogy milyen ideológia nevében, miért, mit akar, láthatóan senkit sem érdekelt az Európai Parlament demokratáinak soraiban.
Azt is csak véletlenül tudtuk meg, hogy Szeverinyec társaival együtt petícióban követelte a „melegpropaganda” betiltását Belaruszban, amit azonban Lukasenka nem hajtott végre. A belarusz helyzetről szóló végtelen sajtóanyag tengerében egyszer érdemes lenne arra is választ kapni, hogy a belarusz ellenzék milyen arányban osztja a meleg- és nőellenes előítéleteket, egyáltalán milyen ideológiát követ, mennyiben tekinthető demokratának.
És persze azon is elgondolkodhatunk, hogy a hazai liberális médiában eddig szélsőjobboldalinak, a demokrácia ellenségének kikiáltott Jarosław Kaczyński vajon a liberális demokrácia iránt hirtelen feltámadt vonzalmából támogatja a belarusz ellenzéket? És most nem a tisztalelkű diákokra, bátor utcai tüntetőkre, hanem azokra a politikusokra gondolok, akiknek céljairól és programjáról semmit sem tudunk.
Persze szadista gyilkosoknak, korrupt kormányzóknak és homofób aktivistáknak is vannak emberi jogaik, ha ők nem is tisztelik a másokét. De az ilyesfajta, a magyar média egy részében naponta megjelenő anyagoknak nyilvánvalóan és olykor bevallottan direkt céljuk van. Apró, de szorgos részei annak a mechanizmusnak, amely célja a mai orosz rendszer destabilizálása otthon és Belaruszon keresztül. Nem vagyok naiv széplélek, vannak rendszerek a világban, amelyek destabilizálását én is jó ötletnek gondolom. De
aki nem rabja a beteges russzofóbiának és nem tengerentúli érdeket követ, annak látnia kell, hogy Európa és benne Magyarország számára Oroszország destablizálódása rendkívül káros és veszélyes lenne.
Egy végzetesen megosztott Egyesült Államok, a brexitbe hajszolt, őrült birodalmi álmokat kergető Egyesült Királyság, a rohamosan fejlődő Kína, a parázsló iszlám fundamentalizmus és nem utolsósorban a pandémia szorításában hálát kellene adnunk a sorsnak, hogy legalább Oroszországnak stabil és kiszámítható vezetése, vezetője van. Az orosz választások tisztaságát lehet vitatni, de az bizonyos, hogy a Nyugat-barát liberálisokat csak néhány százalék támogatja. Az Európai Unió elemi érdeke az Oroszországgal való partneri együttműködés lenne, mielőtt Moszkvában kiszámíthatatlan erők jutnak hatalomra, vagy éppen megvalósul minden józan stratéga rémálma, az orosz-kínai katonai szövetség.
Szerencsére Európa valódi vezetői ezt tudják, és ha az amerikai ügynökök sortűzében is, de egyelőre józan reálpolitikát folytatnak. Bár sajnos egyikük sem szocialista, én addig vagyok nyugodt, amíg Marcon és Merkel a helyén van. Az európai liberálisok legtehetségesebb vezetőjeként Emmanuel Macron fogalmazta meg, hogy Európa Lisszabontól Vlagyivosztokig tart. És valóban, elemi érdekünk, hogy ez így is maradjon. Nem kritika nélküli barátkozásra van szükség Moszkvával, hanem a kölcsönös érdekbeszámításra, ami hosszú távon a béke megőrzésének az egyetlen eszköze.
Ezért kell örülni annak is, hogy Angela Merkellel az élen a német politikai pártok a szélsőbaltól a szélsőjobbig, a Zöldek kivételével kiálltak az Északi Áramlat 2 nevű, a Keleti-tenger alatti gázvezeték befejezése mellett. Ez javítja térségünk földgázellátását, és talán enyhít valamit az Európai Unió és Oroszország közti feszültségen. De ami a legfontosabb,
megmenti Földünket attól az iszonyatos környezetszennyezéstől, klímagyilkosságtól, amit az orosz földgáz kiváltására szánt amerikai palagáz kitermelése, cseppfolyósítása és Európába szállítása jelentene.
Amúgy döbbenetes, hogy végzetes ideológiai elfogultságukban a német Zöldek ezt nem látják be.
A Északi Áramlat 2 ügyében Orbán Viktor amúgy megint egyszer melléfogott, hiszen hintapolitikájának részeként több ízben is tiltakozott a gázvezeték megépítése ellen. Ez is mutatja, hogy a világ bonyolultabb, mint egynémely hazai hírportálok olykor mutatják. Vlagyimir Putyinról is sokféle véleményt meg lehet fogalmazni, de őrült aránytévesztés lenne az Orbán Viktorhoz való kapcsolatán keresztül megítélnünk.
A szerző volt európai parlamenti képviselő, az MSZP alelnöke, külpolitikai újságíró. Olvass még Hegyi Gyulától az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
