+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bukovics Martin
2020. szeptember 27. vasárnap, 19:15
Egy borvidék, ami azt bizonyítja: megfelelő tudással, akaraterővel és szorgalommal semmi sem lehetetlen, még a legzordabb körülmények között sem.

Mi bizony minden héten megírjuk, mit igyál. Lehet az egy családi pince jólmenő slágere, a nagytermelő tömegbora, egy garázsborászat parcellaszelekciója, kései szüretelésű cirfandli, magas savú rajnai vagy akár szerb ürmös, a lényeg, hogy finom legyen. De az se baj, ha meghökkent és kimozdít a kényelmes komfortzónából. Téged is, minket is. További szempont: ne legyen túl nehéz hozzájutni.

 

Ehhez a borhoz a hülye határzár meg a magyar borkereskedések patrióta kínálata – ez egyébként nem baj, sőt, és nem csak fenntarthatósági okokból – miatt nem könnyű hozzájutni. Viszont érdemes. Aki megkóstolja, rögtön teraszokat akar emelni a szőlő számára.

 

Amikor már tizenötödik perce autóztam egy meredek úton a liguriai tengerpart felé a szerpentineken, és néha félrepillantva azt néztem, ahogy mellettem mindenféle lehetetlen teraszokon szedik épp a szőlőt, annyira megelégeltem az egészet, hogy a tizedik hajtűkanyar után félreálltam a kocsival. Kik azok a saját magukat szándékosan szivatni akaró hülyék, akik ezerkétszázvalamikor ennyire messze mindentől, ezen a meredek partszakaszon lementek a full sziklás partra, hogy ott települést alapítsanak? Minek?! Ráadásul ötöt?! – fakadtam ki.

 

Egy órával később a faluszéli parkoló shuttlebuszának köszönhetően, a tengerpartról felfelé, a szőlők irányába nézve a legnagyobb elismeréssel adóztam a Cinque Terrébe az első szőlőtőkéket elültető ókori görög hajósok iránt: teljesen igazuk van, ennél festőibb hely talán nincs is Európában. És ők ezt már akkor tudhatták.

 

IGEN, OTT SZŐLŐ TEREM

 

A Cinque Terre tengerre néző szőlői a sztorijukat nem ismerve is hihetetlen látványt nyújtanak: nincs az a Mosel-völgyi ültetvény, ami optikailag fel tudná venni ezekkel a liguriaiakkal a versenyt, és akkor a kis halászfalvakból kinőtt kisvárosok szűk utcáiról, a sziklákra feltelepült éttermek kilátásairól, az öt települést a közeli két nagyobb várossal a hegyen keresztül alagutakkal már a 19. század végén összekötő vasút nagyszerűségéről, az eldugott strandok vízminőségéről, a Covid miatt sem épp megtizedelt számú turisták járvány miatti elővigyázatosságáról nem is esett szó. Ha nem is lenne valami jó a helyi bor, itt akkor is az lenne. De hát jó.

 

Ha valaki szőlőt telepít, a jövőbe fektet be. Ha valaki teraszokat épít a szőlő számára és addig lehetetlennek tűnő helyeken is elülteti a növényt, kultúrát teremt. Itt ez történt, de hogy pontosan miért és hogyan, nem tudom: vagy nagyon ráértek, vagy nem volt tériszonyuk, vagy óriási volt az erózió, vagy nem volt mit inniuk. Vagy egész egyszerűen nem tudtak másból megélni: a 20. század elején még ez volt a helyzet. A ma festői, turistákkal, jobbnál jobb borbárokkal, pasticceriákkal, trattoriákkal teli Manarola akkor egy nyomortanya volt, ám a lakói túl büszkék voltak ahhoz, hogy máshol próbáljanak szerencsét, így hát még jobban nekiveselkedtek a szőlőnek. Akkor még nem tudták, hogy a filoxéra elviszi az összes tőkét. De ők olyan büszkék voltak arra, hogy van valamijük, ami nemcsak jó, de még pénzt is fial, hogy fogszorítva újratelepítették mindet. Kész csoda, hogy a hetvenes években bementek egy közös szövetkezetbe szinte mindannyian.

 

Nincs sok termelő az eleve aprócska területű Cinque Terrén, az ültetvényeket modernizáló, a durván teraszos részek között drótkötélpályát kiépítő szövetkezet ráadásul az egyetlen, ami megfizethető borokat készít:

 

a palackjaik ára 9-15 euró között van. Nyilván csak helyi szőlőfajtákkal dolgoznak, főleg boscóval, albarolával és a Korzika/Szardínia/Toszkána-szentháromság mellett Liguriaban is elterjedt vermentinoval, ezeket házasítják, illetve szüretelik egybe, attól függően, hogy milyen összetételű az ültetvény. A Cinque Terre különböző részeiről származó borokat aztán más és más címkével hozzák forgalomba, és külön szelektálják a legmagasabb termőhelyekről származó borokat is.

 

Az itteni borok sem színben, sem illatban nem tudnak elszakadni a termőhelytől, ha valahol vannak terroirjegyek, az bizony itt van: van benne rengeteg citrus, zöldtea, némi termálvíz, petrolosság, talán egy kis füst is, és rengeteg abból, amiről azt szokták írni, hogy ásványosság. Nem tudom, hogy ez mennyire hangzik riasztóan, de a borok óriásiak. Fantasztikus, hogy az olaszoknak ilyen borai vannak: ezek mind azt bizonyítják, hogy megfelelő tudással, akaraterővel és szorgalommal semmi sem lehetetlen. Fiatalon ne igyuk, várjunk vele 2-3 évet. A 2018-asok elkezdtek alakulni, a 2019-eseket meginni liliomtiprás.

 

TENGERI BETEGSÉG? TÉRISZONY!

 

Teraszaink egyébként nekünk is lehetnének, a Dunakanyarnak megvan a potenciálja arra, hogy legyen belőle egy magyar Wachau szőlészeti-borászati értelemben: Világi Oszkár helembai borai már ma is ezt bizonyítják. A tokaji Kopasz-hegyen is látni még számos terasz nyomát, ám felújítani őket csak kevesek állnak neki. Pedig: aki szőlőt telepít, a jövőbe fektet, aki teraszokat alakít ki neki, kultúrát teremt. 

 

10-es skálán? 6 és fél pont, de lehet egyszer 7 is

Mennyibe kerül? 12 euró

Hol kapható? A pincészetnél és annak webshopjában. Szállítanak Magyarországra is, drágán. Az olcsóbban szállító Xtrawine a Forlini Capellinit tartja, az pár kategóriával még jobb bor. 

 

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mivel nem látnak garanciát arra, hogy ne kerülhetnének megint politikai nyomás alá, maradnak mindenképpen Bécsben.

„Nem várhatja el tőlem, hogy egy nappal később már egy teljesen kidolgozott tervvel állok elő” – védekezett a brit miniszterelnök szóvivője.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás