Hiába övék a teljes parlament, három hónapja nem sikerült kormányt alakítania Vučićéknak

Noha a belgrádi parlamentbe bekerült pártok közül alapvetően mindenki kormányozna a Szerb Haladó Párttal, Vučićnak nem sürgős, hogy felálljon az új kormány.

A június 21-i, a szerb ellenzék nagyrésze által bojkottált parlamenti választáson nagy többséggel nyert Aleksandar Vučić szerb elnök pártja, a Szerb Haladó Párt. A 2008-ban a Vojislav Šešelj radikális pártjából kilépő politikusok pártja 60,65 százalékot kapott, ezzel a Szkupstinában, a belgrádi parlamentben a 250 képviselői hely közül 188 az övék. A többi pedig a különböző szövetségeseiké: az eddig velük kormányzó Milosevic-utódpárt szocialistáknak 32 mandátuma van, a Vajdasági Magyar Szövetségnek 9, a többi kisebbségi pártnak pedig 10. Plusz ott van Aleksandar Šapić, a 11 mandátummal rendelkező vízilabdázó hazafias mozgalma, amely magát ugyan középutasnak tartja, de a hírek szerint nem mondana nemet, ha helyet kapna pártja a kormányban.

A választás után az elnök azt ígérte, új miniszterei augusztus 25-ig leteszik az esküjüket. Augusztus 7-én már arról beszélt, a tárgyalások második körében vannak, és bizony lesznek, akik ellenzéki szerepbe kényszerülnek. Napokkal a saját magának kitűzött dátum előtt Vučić ezt arra módosította, hogy majd szeptember 7-ét követően lesz szó kormányalakításról, őt lesznek szívesen békén hagyni ezzel, amíg Brüsszelben és Washingtonban tárgyal Koszovóról.

De nem nagyon volt szó róla. Ivica Dačić külügyminiszter, az eddigi koalíciós partner Szerbiai Szocialista Párt elnöke hétfőn arról nyilatkozott, hogy majd csak szeptember 25-e után folytatódnak a kormányalakítást érintő tárgyalások, addig mindenféle, Washingtonban aláírt megállapodások teljesítésével lesznek elfoglalva potenciális koalíciós partnerek és a kormány tagjai.

Papíron november 3. a kormányalakítás alkotmányos határideje.

Maga Vučić azt mondja, nem kell sietni a kormányalakítással, mások, főleg elemzők pedig azt, hogy azért nem is siet, mert 2022-es stratégiáján gondolkodik. Akkor tartanák ugyanis mind az elnökválasztást, mind a belgrádi helyhatósági választást. Az elnököt utóbbi izgatja: ha ugyanis pártja elveszíti a fővárost, az szimbolikusan meggyengítené a hatalmát. Hogy Belgrád mennyire fontos az elnöknek, mutatja, hogy 2008-ban Vučić is elindult a főpolgármesterségért, ám akkor Dragan Đilas, a mai bojkottpárti ellenzék vezére legyőzte őt – a politikus erről az Azonnalinak júniusban úgy beszélt, hogy ő az egyetlen, aki legyőzte Vučićot, és még mindig él. A szerb ellenzék eleve a fővárosban a legerősebb, és a választási bojkottra való felhívás is itt hatott leginkább: miközben országosan 48,88 százalékos volt a választási részvétel, Belgrádban csak 35 százalékos.

Nem véletlenül lengette be Vučić, hogy lehet, hogy egy ún. koncentrációs kormányt kér majd fel, amelyben minden parlamenti párt delegálhat embert. Ez a kormány ugyanis 2022-ig kormányozna csak, az előrehozott választásig. Dušan Mašić újságíró nemrég az egyik tévében úgy kommentálta a kormányalakítást, hogy teljesen irreleváns, kiből mikor lesz miniszterelnök, ahogy az is, hány miniszter lesz a kormányban, és az is, kik lesznek ők. Ami egyedül számít szerinte, az az, amit az elnök az egésszel üzenni akar: hogy minden az ő kezében fut össze.

Rastislav Dinić politikai elemző is hasonlóról beszélt korábban az Azonnalinak. Szerinte a kormányalakítás elcsúsztatása szokásos módszer a szerb elnök részéről, amire a koronavírus-járvány miatt most ráadásul még külön szüksége is van, hiszen ha nincs kormány, nincs világos intézményi felelősség az esetlegesen rossz lépésekért. 

FOTÓ: Aleksandar Vučić / Facebook