A meghurcolt magyarokról és németekről indít cikksorozatot az egyik legolvasottabb szlovák hírportál

Az Aktuality.sk cikksorozatában történészek álláspontjai mellett az áldozatok visszaemlékezései is olvashatóak lesznek a szlovák történelem „elfordított arcáról”. A Csehszlovákiából a második világháború után a kollektív bűnösség elve alapján üldözött német és magyar kisebbség sorsa a szlovákok és a csehek körében nagyrészt máig kibeszéletlen.

Szülőföldön száműzötten címmel indít cikksorozatot az egyik legolvasottabb szlovák hírportál, az Aktuality.sk (a meggyilkolt Ján Kuciak is ennél az újságnál dolgozott). A szerző, Ivana Hečková a cikk bevezetője szerint arra vállalkozik, hogy több szempontból bemutassa azokat az igazságtalanságokat, amiket a középkorban a mai Szlovákia területére érkező és bányavárosokat alapító németek, és a szlovákokkal ezer évig együtt élő magyarokat érték a második világháborút követően.

A háborúból győztesként kikerülő Csehszlovákia vezetése a németeket és a magyarokat tette felelőssé az ország feldarabolásáért: Csehországot korábban bekebelezte a Harmadik Birodalom, Szlovákia déli, magyarok lakta részei pedig visszakerültek Magyaroszághoz.

Az újjáalakult Csehszlovákia a területén élő nem szláv kisebbségeket biztonsági kockázatként kezelte, megoldásként az ország vezetői a németek és a magyarok kitelepítése mellett döntöttek. A németek erőszakos, sok áldozattal járó kitelepítése a győztes nagyhatalmak jóváhagyásával zajlott: Csehországból összesen körülbelül hárommillió embert telepítettek Németországba. Szlovákiában a háború előtt 140 ezer német élt, viszont a többségüket a háború végén Ausztriába evakuálták a közelgő szovjet csapatok elől, így a haborút követően Szlovákiából már csak hozzávetőleg 30 ezer embert szállítottak Németországba. 

Mivel a magyar lakosság németekéhez hasonló kitelepítését a győztes hatalmak nem hagyták jóvá, Csehszlovákia Magyarországtól próbált egy kétoldalú lakosságcsere-egyezményt kikényszeríteni. A magyar fél ellenállása miatt eleinte nem járt sikerrel, amikor azonban a csehszlovákok elkezdték a dél-szlovákiai magyarokat  észak-csehországba deportálni – összesen 44 ezer embert – az onnan kitelepített németek helyére, Magyarország beleegyezett a lakosságcsere-egyezménybe. 76 ezer embert telepítettek át Magyarországra az önként Szlovákiába települő körülbelül 60 ezer szlovák, illetve a Magyarországról kitelepített németek helyére (más források szerint az áttelepült szlovákok 73 ezren voltak, és majdnem 90 ezer magyart telepítettek Magyarországra).

A csehszlovák állam kínált egy kibúvót a magyaroknak: aki szlováknak vallotta magát, mentesült a Csehországba deportálás vagy a Magyarországra telepítés alól. Ez volt a reszlovakizáció, ami a hivatalos meghatározása szerint az elmagyarosodott szlávoknak kínálta fel a visszatérést a szlovák nemzethez, valójában kikényszerített identitás-váltással próbálta elősegíteni az asszimilációt. Körülbelül 300 ezren jelentkeztek reszlovakizációra, de az a többségük számára csak egy tartalom nélküli hivatalos aktus volt, ami biztosította a szülőföldön maradást.

Az Aktuality cikksorozatának vasárnap megjelent bevezető része egy történeti áttekintés, ami leginkább Vadkerty Katalin A kitelepítéstől a reszlovakizációig (1945-1948) – Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945-1948 közötti történetéről című, szlovákul is hozzáférhető alapművére hagyatkozva mutatja be a németeket és magyarokat érintő intézkedéseket. 

Ivana Hečková cikke magazinos lendülettel, de tárgyilagosan veszi sorra az eseményeket a németek kitelepítésétől kezdve a magyarok Csehországba deportálásán, a lakosságcserén és a reszlovakizáción át egészen a kommunista hatalomátvételig, ami egyszerre jelentette a diktatúra kezdetét és a magyarok jogfosztottságának a végét. 

Hečková írásának külön erénye, hogy

azzal, hogy azokat a dél-szlovákiai területek korábbi Magyarországhoz csatolásával, a németek Harmadik Birodalom iránti szimpátiájával vagy a német katonaság által a csehek és szlovákok ellen elkövetett atrocitásokkal állítja szembe. 

Ha a tervezett folytatást is figyelembe vesszük,

A téma érzékenységét jól mutatja, hogy az Aktuality.sk cikkét már a megjelenésének napján kritika is érte magyar oldalról. A Ma7.sk újságírója, Pomichal Krisztián nem vitatja Ivana Hečková szándékának nemességét, de úgy véli, a szerző több helyen is pontatlanul fogalmaz, ami Pomichal szerint a háttérismeretek nélküli szlovák olvasót félrevezetheti, sőt a magyarokkal kapcsolatos sztereotípiákat is megerősítheti benne.

A magyarok és a németek jogfosztásához jogalapot szolgáltató elnöki rendeletek, a Beneš-dekrétumok mindmáig Csehország és Szlovákia jogrendjének részét képezik. Hatályban már nincsenek, de Szlovákiában paradox módon mai napig fejtenek ki joghatást: a háború utáni földkisajátítási eljárásokat több esetben valamilyen adminisztratív hiányosság miatt nem fejezték be. Ha ma az állam ilyen földterülettel kerül kapcsolatba – mert például autópályát épít – akkor a korábbi hiba kijavítására hivatkozva befejezi a kisajátítást.

Az Aktuality.sk cikksorozata a szlovák közvélemény számára is átélhetővé, vagy legalább érthetővé teheti a magyarokat ért sérelmeket, és közelebb viheti Szlovákiát ahhoz, hogy kezdjen valamit a történelmének ezzel a súlyos örökségével.

NYITÓKÉP: Kitelepített magyarok útban Csehszlovákiából. Fortepan / Csorba Dániel