Ha előfizetni egy lapra státuszszimbólum lesz, talán nem ural le mindent az állam

2020.09.19. 07:27

Státuszszimbólum kell legyen a független intézmények fennmaradásának támogatása. Más utat nem látok, ha azt akarjuk, hogy maradjon még bármi olyan az országban, amire tényleg lehet használni a független jelzőt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

„Azért támogatom a 444-et, mert megtehetem” – a valószínűleg csak poénból rögzített és a lap támogatói kampányvideójába bevágott mondat fontosabb, mint gondolnánk. Az állam által az utóbbi időben végrehajtott térfoglalás a médiában, az oktatásban, a művészeti világban, de egyébként például az egyházakban is, ugyanis kizárólag egy módon ellensúlyozható: ha a magyar társadalom egészséges immunreakcióként ráeszmél, hogy el kell tartania a saját intézményeit, a lapot, amelyet olvas, a színházat, a templomot, ahová jár. Erre pedig, ha szélesebb tömegek maguktól nem eszmélnek rá, rá kell szoktatni őket, többek között azzal, hogy igyekszünk növelni a színházi támogatójegyek vagy egy lapnak adott adomány társadalmi presztízsét. De kezdjük az elején!

Minden ingyen van

A magyar társadalom két nagyon káros beidegződés miatt is hozzá van ahhoz szokva, hogy minden ingyen vagy zsebpénzáron elérhető számára. Az egyik a kilencvenes évek dotcom-logikája, a másik pedig a posztkádárizmus. Az online ingyenesség világszerte leáldozóban van, de itthon kevésbé érezzük, hiszen úgy érezzük, ha eddig járt nekünk az ingyenes hírolvasás, akkor a továbbiakban is ez a természetes. Ráadásul a fizetős online sajtóval kapcsolatos ellenérvek és ellenérzések egy jelentős része teljesen jogos.

Egy csomó hír, oknyomozás, szociológiai riport esetén várjuk, hogy társadalmi hatásai, politikai következményei lehetnek – ezt pedig alapjaiban nehezíti meg, ha az adott cikket fizetőkapu mögé rejtik.

Persze tudjuk, ott vannak a „felhangosító” tömegmédiumok, mint az RTL Híradó vagy az Index, de nyilván fizetős cikket minden részletében etikai okokból nem fognak szemlézni.

Ezekre vannak már jól működő, megoldást nyújtó modellek. Nem csak a tőlünk oly messzinek látszó nyugaton, a környező országokban is több helyen működik, hogy egy-egy nagy horderejű anyag legfontosabb alapállításait az első néhány bekezdéssel együtt ingyen el tudjuk olvasni, a többiért pedig fizetni kell, lényegében ezt a modellt alkalmazza a HVG360 is. Ehhez persze annyira erős kontent kell, hogy az illető ezzel együtt is megvegye. De nem csak az internet hőskorából ránk maradt hirdetői modell miatt érezzük magától értetődőnek az ingyenességet vagy az alacsony árat.

Pár évtizeddel korábbról ránk maradt egy posztkommunista mentalitás, amely nagyvonalakban azt tartalmazza, hogy majd az állam ingyen a tőlünk beszedett adóból (tehát nem ingyen) egy sor dolgot biztosít, hiszen mi, gyámkodásra szoruló szerencsétlen átlagpolgárok úgysem lennénk képesek olyan fizetést elérni, hogy mi magunknak kifizessük azokat, ha mégis, akkor pedig úgysem tudjuk megfelelően beosztani a pénzünket. Szó sem lehet mondjuk magánegészségügyi biztosításokról, de még magánoktatásról sem, hiszen a polgár úgyis elszórja a pénzét, az állam majd gondoskodik róla helyette jó atya módjára, ingyen. Vagy ha nem ingyen, akkor olcsón, lásd: rezsicsökkentés.

De valójában nincs ingyen semmi

Igen ám, csak mindkét modellben az utóbbi évtizedek rávilágítottak, hogy az ingyen lévő dolgok mégsincsenek ingyen. A hirdetők persze klasszul el tudnak tartani lapokat egy bizonyos fokig. Például ha a lap megfelelően tömegigényeket elégít ki. Ha túlságosan réteglap, már nem biztos.

És persze, a telefon-, hipermarket-, és kólacég nem fog direkt politikai utasításokkal zargatni egyetlen szerkesztőséget sem. Maximum ha nagyon kellemetlen tényeket ásnak elő róla, elfelejt abban a lapban hirdetni.

Meg egyébként amelyik országban az állam a legnagyobb hirdető, ott reklámpiacról is csak kellő fenntartások mellett lehet beszélni.

Az állam pedig ad, akár ingyen is, de függetlenül, teljesen beleszólástól mentesen nem. Ilyen a természete az egész rendszernek, és ilyen gyarló a (politikai) elitünk. Ezt sajnos mindenfajta defetizmus nélkül, egészséges önvédelemként jobb, ha tudomásul vesszük.

Amit az állam (de egyébként egy önkormányzat vagy egy állami alapítvány, cég, stb.) közpénzből finanszíroz, az sosem lesz teljesen független.

Ha egyszer kormányváltás lesz Magyarországon és mondjuk a jelenlegi ellenzéki szereplők valamilyen felállásban kormányra kerülnek, ez akkor is igaz lesz.

Talán nem ennyire direkt, talán a mostaninál finomabb és óvatosabb módon, de – ne legyenek illúzióink – ők is meg fogják fogalmazni az igényeiket itt-ott. Amire az indexesek felállása és az SZFE-sek kiállása a legjobban rávilágított, az az, hogy ez már önmagában is óriási probléma.

Az ellenzék óvatosságáról még két megjegyzés: egyrészt a Fidesz sem rögtön a kormányváltás után lett ennyire gátlástalan, hanem szépen fokozatosan. Másrészt a mostani ellenzéki erők igen különböző habitussal rendelkeznek. Van köztük olyan, akiről többé-kevésbé el tudom hinni, hogy tényleg nem akarná hatalmon sem saját sikerpropagandáját nézni a köztévén. És vannak olyan pártok, amelyek olyan portálokat üzemeltetnek, mint a Nyugati Fény, vagy az Ez a lényeg. Az ő esetükben erős kételyeim vannak afelől, hogy elvi problémáik lennének az MTVA-val vagy a KESMA-val, nem pedig az, hogy nem őket éltetik.

Sokan tudnának segíteni

De ne csak a médiáról beszéljünk: ott vannak a színházak is! Egy átlagos vidéki jegyár általában töredéke a fővárosiaknak és egy-két felkapott vidéki színházi fesztiválénak, holott a darabok nem ennyivel rosszabbak. Olyan jól szituált, (felső) középosztálybeli emberek látogatják ezeket a darabokat, akik gond nélkül megtehetnék, hogy az aktuális jegyárnak a többszörösét is kifizessék.

Senki ne értsen félre: legyenek diákjegyek, legyenek kedvezményes jegyek a szociálisan nehéz helyzetben lévő emberek számára és a médiában is a legalapvetőbb hírek és információk jussanak el lehetőleg mindenkihez.

De a magyar társadalom – ha védekezni akar a teljes állami leuralás ellen –  egyetlen tényleg hatékony önvédelmi mechanizmusa az lehet, hogy eltartja a saját intézményeit.

Ilyen értelemben független működés csak piaci alapon képzelhető el.

A különböző szolgáltatóknak meg kell értetniük a szélesebb körű társadalommal, hogy azoknak a rétegeknek, akik ezt megtehetik, fizetniük kell, hogy fenntartsák azokat az intézményeket, amelyek nekik fontosak. Nagyon sajnálatos, hogy milyen körülmények között történtek, de például a Telex támogatói kampánya, vagy ahogyan egy nap alatt összeadták az Igazgyöngy Alapítványtól elvett állami forrást civil támogatók, az mind-mind azt mutatja, hogy nem igaz, hogy Magyarországon ne lenne egy olyan réteg, amely potenciálisan ilyen intézményeket el tud tartani.

Ehhez rövid távon úgy gondolom, az kell, hogy státuszszimbólum legyen, magas presztízsűvé váljon független intézmények fennmaradását támogatni. Más utat nem látok, ha azt akarjuk, hogy maradjon még bármi olyan az országban, amire tényleg lehet használni a független jelzőt.

A szerző újságíró. Olvass még tőle az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

Tarnay Kristóf Ábel
Tarnay Kristóf Ábel az Azonnali újságírója

Újságíró, jobboldali liberális gondolkodó, volt diákaktivista. Szereti a szabadságot, az alternatív rockot és a jó kraftsöröket.

olvass még a szerzőtől
Tarnay Kristóf Ábel
Tarnay Kristóf Ábel az Azonnali újságírója

Újságíró, jobboldali liberális gondolkodó, volt diákaktivista. Szereti a szabadságot, az alternatív rockot és a jó kraftsöröket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek