+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2020. szeptember 17. csütörtök, 19:24
Lukasenka szerint az Egyesült Államok és a nyugati államok összefogtak annak érdekében, hogy kitúrják elnöki székéből. Megmutatjuk, hogyan értelmezi a belarusz elnök, ami az országában történik, és miről szólnak szerinte a tüntetések valójában.

Az augusztus 9-i elcsalt elnökválasztások után Belaruszban óriási tüntetéshullám indult el: már hatodik hete demonstrálnak országszerte az ex-szovjet államban, és jelenleg egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a tiltakozás enyhülne. Az ellenzéki tüntetők mellett most már megjelentek az IT-szakemberek, orvosok, de még az állami propagandát terjesztő közmédia alkalmazottai is.

 

Jól látszik, hogy a hatalom erre nem volt felkészülve: míg a választás előtt még az orosz befolyástól tarott Lukasenka, utána pedig egymással ellentétes nyilatkozatokat tett, úgy tűnik, hogy a rezsim végül megtalálta a végső narratívát:

 

a tüntetéseket nyugatról pénzelik, és azok egyáltalán nem a belarusz nép érdekeit szolgálják.

 

A Belta állami hírügynökség most arról számolt be, hogy Lukasenka a politikai elit szűk körében szerdán „leleplezte az ellenzék valódi terveit”, ami az Európa utolsó diktátorának tartott elnök szerint hét lépcsőből áll.

 

Lukasenka szerint a jelenlegi belarusz tüntetéseket elsősorban az Egyesült Államokban szervezték, pontosabban az USA „úgynevezett demokráciák támogatására létrehozott alapítványi hálózata”, aminek a működését olyan „szatelitállamok” is segítik, mint Lengyelország, Litvánia, a Cseh Köztársaság és – ahogy az elnök fogalmaz – „sajnos a mi Ukrajnánk is”.

 

Az egész nyugati világ Lukasenka ellen

 

A 26 éve hatalmon lévő elnök szerint mindegyik összeesküvő államnak megvan a saját feladata: a Cseh Köztársaság például már régóta az ellenállás központjának számít – mivel sok belarusz ellenzéki párt és civil szervezet ide van bejegyezve –, míg Lengyelországból az ellenzéki média működik (például a Nexta és a Belsat), de szerinte a „száműzetésben lévő kormány” platformját is ők adják majd.

 

Szerinte Litvánia a belarusz-európai kapcsolatokat aláásó „faltörő kos” szerepet kapta – azért, mert ez az ország „megsebesült” a belarusz atomerőmű építése során. Ukrajna vélt vagy valós szerepét különösen fájlalja az elnök, mivel szerinte a rezsim hiába támogatja rendületlenül Ukrajna területi integritását, mára a politikai provokációk előőrsévé vált Belarusz déli szomszédja – bár azt nem részletezte, hogy miként. Lukasenka szerint már korábban is ez a hálózat akarta kifúrni őt a hatalmából, de a 2019-es parlamenti választások óta kezdtek el igazán dolgozni.

 

Nézzük, Lukasenka szerint hogyan néz ki ez a hétlépcsős mesterterv!

 

1. A felkészülés

 

Lukasenka szerint már legalább egy évtizede áskálódnak ellene nyugaton, és a 2006-os és 2010-es színes forradalmi hullámok eszközeit próbálják ellene bevetni. Szerinte nyugatról közvetetten próbálják megdönteni, hiszen azt inkább ráhagyják a belarusz nép „agymosásával” foglalkozó bloggerekre és médiára. Azonban szerinte ők kudarcot vallottak 2017-ben, ezért a meg nem nevezett stratégák magasabb fokozatra kapcsolva elkezdtek állandó elégedetlenséget szítani a vidéki Belaruszban.

 

2. A parlamenti választások

 

Szerinte az idei elnökválasztáson használt „destabilizációs technológiák” éles tesztje a 2019-es parlamenti választás volt – ahol mellesleg egy ellenzéki képviselő sem szerzett mandátumot –, mivel ekkor kezdtek el működni olyan Telegram-csatornák, amiknek a célja a „kormány bemocskolása” mellett az volt, hogy az állami ideológiát kikezdjék, és mozgósítsák a tömeget. Az elnök szerint mindezt álhírekkel és hazugságokkal próbálták elérni.

 

3. Előkészületek az elnökválasztásra

 

Lukasenka úgy véli, hogy a „stratégák” gondosan jelölték ki az ellenzéki elnökjelölteket, annak érdekében, hogy azok minél több társadalmi réteget tudjanak megszólítani. Ugyan név szerint nem említi őket, ahogyan azt sem részletezi, hogy a hatalom végül őket nem engedte rajthoz állni, de megemlékezett Tihanovszkaja férjéről, Szjarhej Tihanovszkijről, akit akkor vettek őrizetbe a rendőrök, amikor bejelentette elnökjelölti ambícióit; Viktar Babarikáról, akit pénzmosás vádjával tartóztattak le, és tiltották el a választáson való indulástól, illetve Valerij Capkaláról, akinek a feladata az elnök szerint az volt, hogy a nyugat letesztelje a politikai elit lojalitását Lukasenka felé.

 

Azonban Lukasenka szerint a legkárosabb tevékenységet az „ún. független média” folytatta, mivel elmondása szerint

 

miközben a kormány teljesen el volt foglalva a koronavírus-járvány elleni küzdelemmel, a média azon dolgozott, hogy nehezítsék a munkáját.

 

Azt nem tudni, hogy pontosan mit ért a független média alatt Lukasenka, vagy hogy milyen konkrét küzdelemre gondolt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatosan, ugyanis a Belta állami hírügynökség is beszámolt arról, hogy Lukasenka szerint az egész koronavírus csak egy pszichózis, és a legjobb gyógyír a koronavírussal szemben az, ha az ember aggódás helyett elmegy traktorozni a vidékre. A belarusz fociliga sem állt le a járvány alatt, sőt, az állami hírügynökség még reklámozta is a külföldiek számára, hogy vegyék meg a közvetítési jogokat. És míg Oroszországban elhalasztották a győzelmi parádét, addig Belaruszban Lukasenka tömegeket küldött Minszk utcáira, mondván, nincs is itt semmiféle vírus.

 

Belaruszban nem is volt semmilyen kijárási korlátozás vagy bármilyen járványügyi előírás, amikor pedig világszerte elkezdtek enyhíteni a szigorításakon, akkor Lukasenka büszkén jelentette ki, hogy mindenki a „belarusz modellt” akarja követni a járvány elleni védekezésben.

 

A VÁLASZTÁS NŐI ARCAI: VERONIKA CAPKALA, SZVJATLANA TIHANOVSZKAJA ÉS MARIJA KOLESNIKOVA. FOTÓ: VIKTAR BABARIKA / FB

 

4. Az elnökjelölti kampány

 

Lukasenka szerint – ugyan ezt közvetlenül nem mondja ki – az ellenzéki elnökjelölt egy jó kampányt vezetett: az elnök ugyanis arról beszélt, hogy az ellenzéki elnökjelöltnek egy jól megtervezett politikai showt építettek fel, ami nagy tömegnek szólt, ez pedig a politikatudomány szerint egy jó kampány egyik ismérve.

 

A diktátor véleménye szerint azonban Tihanovszkajáéknak még így sem sikerült maguk mögé állítania a társadalom többségét, de szerinte

 

az ellenzéknek és a „külföldi stratégáknak” nem is a valódi többség megnyerése volt a célja, hanem csak online akartak kialakítani többséget,

 

és minden errőforrást erre használtak fel. A virtuális többséget szerinte álhírekkel szerezték meg, illetve azzal, hogy az emberekkel elhitették, hogy az elnökválasztás eredményeit meg fogják hamisítani, és hogy a jelenlegi kormányzat akár el is vesztheti a választásokat.

 

5. A majdani forradalomhoz hasonló villámháború

 

Lukasenka szerint a választás napját arra használták fel, hogy egy „majdani villámháborút” folytassanak le: a cél az volt, hogy elhitessék az ellenzéki választókkal, hogy valójában ők nyertek, miközben Lukasenka szerint a legtöbb ember már korábban leszavazott, hogy ne a választás napján kelljen hosszú sorokban állnia.

 

Szerinte a korábbi agymosás eredménye, hogy a választások után 10-én, és 11-én is felfokozott érzelmű tüntetések voltak Belaruszban, amiket véleménye szerint külföldről irányítottak valós időben:

 

Lukasenka úgy véli, ha egy koordinátor külföldről kitalálta, hogy kibáljanak ezt vagy azt, akkor az utcára vonuló tömeg országszerte rögtön annak a skandálásába kezdett.

 

Az elnök szerint hogyha ezeken a napokon a rendőrök passzívan viselkedtek volna a tüntetőkkel szemben, akkor később a „majdani technikákat” is bevetették volna. Szerinte azért is jó, hogy ez nem történt meg, mert a történelem már megmutatta, hogy a majdani forradalomhoz hasonló események emberi áldozatokkal és tragédiákkal végződnek.

 

Arról már nem beszélt, hogy akkor helyesen cselekedtek-e a rendőrök, hogy éles lőfegyvert is használtak, vagy hogy a tüntetőket konkrétan kínozták a fogvatartásuk alatt, vagy félholtra verték őket az utcán.

 

6. Tüntetések az elnökválasztás után

 

Miután a „majdani villámháború” terve nem jött össze, szerinte a „bábmesterek” taktikát váltottak, és próbálták a tüntetőket „békés angyaloknak” beállítani. Így jelentek meg a fehérbe öltözött nők virágokkal, és a karnevál hangulatú tüntetések hétvégenként. Azonban

 

a diktátor szerint ez csak álca, és hiába próbálják azt elhitetni, hogy ezek a tüntetések valójában spontán szervezettek, valójában nem azok.

 

Szerinte reggeltől estig koordinálják a tüntetőket, hogy mikor, hol melyik tüntető jelenjen meg, és pontosan megtanították neki, hogy mik a hatásos eszközei a tüntetésnek. Az ellenzék pedig hiába várta azt a tüntetésektől, hogy a kormány meg fog bukni, ez végül nem jött be. De szerinte még továbbra sem adják fel ezt a reményüket.

 

BÉKÉSEN VONULÓ TÜNTETŐK MINSZK UTCÁIN SZEPTEMBER 13-ÁN. FORRÁS: TUT.BY / TWITTER.

 

7. Legitimizációs kísérlet

 

Lukasenka szerint az utolsó lépés az, hogy az ellenzék által elért változásokat megpróbálják legitimitálni. Úgy véli, hogy az ellenzék által alapított Koordinációs Tanáccsal próbálják ezt elérni, viszont ezzel nem sikerült elérni a célját az ellenzéken. Ezért most újabb eszközhöz folyamodtak, például azzal, hogy azt javasolják az embereknek, hogy ne fizessenek adót, vagy hogy az emberek lépjenek ki a szakszervezetekből.

 

Lukasenka szerint Belaruszban a színes forradalmak legsikeresebb eszközeinek a kombinációit vetették be, azonban a kísérlet elbukott.

 

Viszont az elnök úgy véli, hogy mivel tudják, kik is állnak az események mögött, így most már bármilyen kihívásra képes reagálni a rezsim.

 

Váltakozó narratívák

 

Az Egyesült Államok megnevezésével már a harmadik külföldi erőt okolja a rezsim a belarusz tüntetésekért: a választások előtt még Lukasenka attól tartott, hogy Tihanovszkajáék az oroszokkal fogtak össze, hogy megbuktassák. Később a védelmi minisztere, Viktor Khrenin már arról értekezett, hogy nyugati erők (elsősorban Litvánia és Lengyelország) akarják destabilizálni Belaruszt, méghozzá azzal, hogy a külföldről megszervezett tüntetéseken a rendőri fellépéseket népírtásnak állítják be, amit véleménye szerint egy NATO-intervenció követett volna. 

 

Most úgy tűnik, hogy végre sikerült kiforrott narratívát kialakítani a belarusz események interpretációjában, amik majdhogynem azonosak az orosz kémelhárítás álláspontjával.

 

 

NYITÓKÉP: Kreml

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szlovéniában lakhelyelhagyási tilalom is van, azaz senki
nem mozdulhat ki arról
a településről, amelyben tartózkodik. Mutatjuk, hogyan érinti ez a fővárost, Ljubljanát!

Szombathelyen elindult a kampány: Ungár Péter beszólt a fideszes Hende Csabának és az exjobbikos Bana Tibornak, mire nem várt helyről bohócozták le.

A kórházi ágyon következett be a nagyszebeni csendőrkapitány pálfordulása, aki addig nyíltan hangoztatta koronavírus-ellenes nézeteit, de akkor már késő volt. Romániában nemcsak a járvány tarol, de a fake news is.

A román szocdemeknek is kínos politikusok csoportosan átléptek egy román zöldpártba, amit a háttérből egy volt szélsőjobbos politikus mozgat.

Mindkét fél eltökélt, hogy tető alá hozzák a megállapodást, azonban Párizs továbbra se enged London követeléseinek a halászat ügyében.

Mostantól „Eszem-iszom, dínom-dánom” a párt programjának neve, mert a Jobbik „egy bránerre emlékeztető" tagja ezzel a rigmussal cikizi őket.

A bíró szerint az ajánlatot visszautasították, a volt katalán elnök pedig úgy gondolja, hogy megint csak a függetlenségi mozgalmat akarják megfúrni.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás