Lukasenka szerint az Egyesült Államok és a nyugati államok összefogtak annak érdekében, hogy kitúrják elnöki székéből. Megmutatjuk, hogyan értelmezi a belarusz elnök, ami az országában történik, és miről szólnak szerinte a tüntetések valójában.
Az augusztus 9-i elcsalt elnökválasztások után Belaruszban óriási tüntetéshullám indult el: már hatodik hete demonstrálnak országszerte az ex-szovjet államban, és jelenleg egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a tiltakozás enyhülne. Az ellenzéki tüntetők mellett most már megjelentek az IT-szakemberek, orvosok, de még az állami propagandát terjesztő közmédia alkalmazottai is.
Jól látszik, hogy a hatalom erre nem volt felkészülve: míg a választás előtt még az orosz befolyástól tarott Lukasenka, utána pedig egymással ellentétes nyilatkozatokat tett, úgy tűnik, hogy a rezsim végül megtalálta a végső narratívát:
A Belta állami hírügynökség most arról számolt be, hogy Lukasenka a politikai elit szűk körében szerdán „leleplezte az ellenzék valódi terveit”, ami az Európa utolsó diktátorának tartott elnök szerint hét lépcsőből áll.
Lukasenka szerint a jelenlegi belarusz tüntetéseket elsősorban az Egyesült Államokban szervezték, pontosabban az USA „úgynevezett demokráciák támogatására létrehozott alapítványi hálózata”, aminek a működését olyan „szatelitállamok” is segítik, mint Lengyelország, Litvánia, a Cseh Köztársaság és – ahogy az elnök fogalmaz – „sajnos a mi Ukrajnánk is”.
Az egész nyugati világ Lukasenka ellen
A 26 éve hatalmon lévő elnök szerint mindegyik összeesküvő államnak megvan a saját feladata: a Cseh Köztársaság például már régóta az ellenállás központjának számít – mivel sok belarusz ellenzéki párt és civil szervezet ide van bejegyezve –, míg Lengyelországból az ellenzéki média működik (például a Nexta és a Belsat), de szerinte a „száműzetésben lévő kormány” platformját is ők adják majd.
Szerinte Litvánia a belarusz-európai kapcsolatokat aláásó „faltörő kos” szerepet kapta – azért, mert ez az ország „megsebesült” a belarusz atomerőmű építése során. Ukrajna vélt vagy valós szerepét különösen fájlalja az elnök, mivel szerinte a rezsim hiába támogatja rendületlenül Ukrajna területi integritását, mára a politikai provokációk előőrsévé vált Belarusz déli szomszédja – bár azt nem részletezte, hogy miként. Lukasenka szerint már korábban is ez a hálózat akarta kifúrni őt a hatalmából, de a 2019-es parlamenti választások óta kezdtek el igazán dolgozni.
Nézzük, Lukasenka szerint hogyan néz ki ez a hétlépcsős mesterterv!
1. A felkészülés
Lukasenka szerint már legalább egy évtizede áskálódnak ellene nyugaton, és a 2006-os és 2010-es színes forradalmi hullámok eszközeit próbálják ellene bevetni. Szerinte nyugatról közvetetten próbálják megdönteni, hiszen azt inkább ráhagyják a belarusz nép „agymosásával” foglalkozó bloggerekre és médiára. Azonban szerinte ők kudarcot vallottak 2017-ben, ezért a meg nem nevezett stratégák magasabb fokozatra kapcsolva elkezdtek állandó elégedetlenséget szítani a vidéki Belaruszban.
2. A parlamenti választások
Szerinte az idei elnökválasztáson használt „destabilizációs technológiák” éles tesztje a 2019-es parlamenti választás volt – ahol mellesleg egy ellenzéki képviselő sem szerzett mandátumot –, mivel ekkor kezdtek el működni olyan Telegram-csatornák, amiknek a célja a „kormány bemocskolása” mellett az volt, hogy az állami ideológiát kikezdjék, és mozgósítsák a tömeget. Az elnök szerint mindezt álhírekkel és hazugságokkal próbálták elérni.
3. Előkészületek az elnökválasztásra
Lukasenka úgy véli, hogy a „stratégák” gondosan jelölték ki az ellenzéki elnökjelölteket, annak érdekében, hogy azok minél több társadalmi réteget tudjanak megszólítani. Ugyan név szerint nem említi őket, ahogyan azt sem részletezi, hogy a hatalom végül őket nem engedte rajthoz állni, de megemlékezett Tihanovszkaja férjéről, Szjarhej Tihanovszkijről, akit akkor vettek őrizetbe a rendőrök, amikor bejelentette elnökjelölti ambícióit; Viktar Babarikáról, akit pénzmosás vádjával tartóztattak le, és tiltották el a választáson való indulástól, illetve Valerij Capkaláról, akinek a feladata az elnök szerint az volt, hogy a nyugat letesztelje a politikai elit lojalitását Lukasenka felé.
Azonban Lukasenka szerint a legkárosabb tevékenységet az „ún. független média” folytatta, mivel elmondása szerint
Azt nem tudni, hogy pontosan mit ért a független média alatt Lukasenka, vagy hogy milyen konkrét küzdelemre gondolt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatosan, ugyanis a Belta állami hírügynökség is beszámolt arról, hogy Lukasenka szerint az egész koronavírus csak egy pszichózis, és a legjobb gyógyír a koronavírussal szemben az, ha az ember aggódás helyett elmegy traktorozni a vidékre. A belarusz fociliga sem állt le a járvány alatt, sőt, az állami hírügynökség még reklámozta is a külföldiek számára, hogy vegyék meg a közvetítési jogokat. És míg Oroszországban elhalasztották a győzelmi parádét, addig Belaruszban Lukasenka tömegeket küldött Minszk utcáira, mondván, nincs is itt semmiféle vírus.
Belaruszban nem is volt semmilyen kijárási korlátozás vagy bármilyen járványügyi előírás, amikor pedig világszerte elkezdtek enyhíteni a szigorításakon, akkor Lukasenka büszkén jelentette ki, hogy mindenki a „belarusz modellt” akarja követni a járvány elleni védekezésben.
4. Az elnökjelölti kampány
Lukasenka szerint – ugyan ezt közvetlenül nem mondja ki – az ellenzéki elnökjelölt egy jó kampányt vezetett: az elnök ugyanis arról beszélt, hogy az ellenzéki elnökjelöltnek egy jól megtervezett politikai showt építettek fel, ami nagy tömegnek szólt, ez pedig a politikatudomány szerint egy jó kampány egyik ismérve.
A diktátor véleménye szerint azonban Tihanovszkajáéknak még így sem sikerült maguk mögé állítania a társadalom többségét, de szerinte
és minden errőforrást erre használtak fel. A virtuális többséget szerinte álhírekkel szerezték meg, illetve azzal, hogy az emberekkel elhitették, hogy az elnökválasztás eredményeit meg fogják hamisítani, és hogy a jelenlegi kormányzat akár el is vesztheti a választásokat.
5. A majdani forradalomhoz hasonló villámháború
Lukasenka szerint a választás napját arra használták fel, hogy egy „majdani villámháborút” folytassanak le: a cél az volt, hogy elhitessék az ellenzéki választókkal, hogy valójában ők nyertek, miközben Lukasenka szerint a legtöbb ember már korábban leszavazott, hogy ne a választás napján kelljen hosszú sorokban állnia.
Szerinte a korábbi agymosás eredménye, hogy a választások után 10-én, és 11-én is felfokozott érzelmű tüntetések voltak Belaruszban, amiket véleménye szerint külföldről irányítottak valós időben:
Az elnök szerint hogyha ezeken a napokon a rendőrök passzívan viselkedtek volna a tüntetőkkel szemben, akkor később a „majdani technikákat” is bevetették volna. Szerinte azért is jó, hogy ez nem történt meg, mert a történelem már megmutatta, hogy a majdani forradalomhoz hasonló események emberi áldozatokkal és tragédiákkal végződnek.
Arról már nem beszélt, hogy akkor helyesen cselekedtek-e a rendőrök, hogy éles lőfegyvert is használtak, vagy hogy a tüntetőket konkrétan kínozták a fogvatartásuk alatt, vagy félholtra verték őket az utcán.
6. Tüntetések az elnökválasztás után
Miután a „majdani villámháború” terve nem jött össze, szerinte a „bábmesterek” taktikát váltottak, és próbálták a tüntetőket „békés angyaloknak” beállítani. Így jelentek meg a fehérbe öltözött nők virágokkal, és a karnevál hangulatú tüntetések hétvégenként. Azonban
Szerinte reggeltől estig koordinálják a tüntetőket, hogy mikor, hol melyik tüntető jelenjen meg, és pontosan megtanították neki, hogy mik a hatásos eszközei a tüntetésnek. Az ellenzék pedig hiába várta azt a tüntetésektől, hogy a kormány meg fog bukni, ez végül nem jött be. De szerinte még továbbra sem adják fel ezt a reményüket.
7. Legitimizációs kísérlet
Lukasenka szerint az utolsó lépés az, hogy az ellenzék által elért változásokat megpróbálják legitimitálni. Úgy véli, hogy az ellenzék által alapított Koordinációs Tanáccsal próbálják ezt elérni, viszont ezzel nem sikerült elérni a célját az ellenzéken. Ezért most újabb eszközhöz folyamodtak, például azzal, hogy azt javasolják az embereknek, hogy ne fizessenek adót, vagy hogy az emberek lépjenek ki a szakszervezetekből.
Lukasenka szerint Belaruszban a színes forradalmak legsikeresebb eszközeinek a kombinációit vetették be, azonban a kísérlet elbukott.
Váltakozó narratívák
Az Egyesült Államok megnevezésével már a harmadik külföldi erőt okolja a rezsim a belarusz tüntetésekért: a választások előtt még Lukasenka attól tartott, hogy Tihanovszkajáék az oroszokkal fogtak össze, hogy megbuktassák. Később a védelmi minisztere, Viktor Khrenin már arról értekezett, hogy nyugati erők (elsősorban Litvánia és Lengyelország) akarják destabilizálni Belaruszt, méghozzá azzal, hogy a külföldről megszervezett tüntetéseken a rendőri fellépéseket népírtásnak állítják be, amit véleménye szerint egy NATO-intervenció követett volna.
Most úgy tűnik, hogy végre sikerült kiforrott narratívát kialakítani a belarusz események interpretációjában, amik majdhogynem azonosak az orosz kémelhárítás álláspontjával.
NYITÓKÉP: Kreml
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.