Miért olyan kurva nehéz felvenni egy maszkot?

Látszólag a kormány nem készült fel a járvány második hullámára, de az szerencséjükre a társadalmat eleve nem is érdekli. Ehelyett mindannyian csendben eljátsszuk, hogy minden rendben van, miközben lassan már ég a ház. Mindezt azért, hogy ne kelljen felvenni egy kis szövetdarabot.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Remélem, ezzel a kijelentéssel csak felöltöm magamra Nostredamus álarcát, és végül nem nekem lesz igazam, de úgy néz ki, hogy

Miután láthatóan nekivágtunk a második hullámnak, és eddig kormányzati szinten nem sok minden tettek azért, hogy megfékezzék a járvány terjedését, nem árt megvizsgálni, hogy a magyar társadalom miként is készült fel a folytatásra.

Az otthon felejtett maszkok titkos története

A legszembetűnőbb az utcákon, hogy senki nem hord maszkot, méghozzá a szó legszorosabb értelmében véve senki. Persze utcán részben felesleges is, de amikor a dohánybolt előtt úgy osztják meg egymással az emberek a maszkot, mint a moziban a popcornos dobozt, vagy hogy egyre több ember kezdi el terjeszteni azt a baromságot a közösségi oldalán, hogy a maszkviseléstől hypercapnia alakul ki – ami csak abban az esetben igaz, ha maszk helyett nejlonzacskót teker az ember az arcára –, akkor sajnos azt kell, hogy mondjan:

Persze ezzel nem azt mondom, hogy pánikolni kellene, és véres harcot folytatni az utolsó kiló lisztért is (azok a régi szép idők...), viszont azt a pár apró szabályt, ami van, jó lenne betartani.

Elméletben nem olyan nehéz másoktól másfél méteres távolságot tartani, ahogyan egy szövetből készült maszk viselése sem számít embert próbáló feladatnak, de úgy tűnik, hogy a gyakorlatban ezek mégsem olyan könnyen kivitelezhetőek. Szomorúan tapasztalom, hogy

(Arról nem is beszélve, hogy a covidióták szerint még ez a két apró szabály is sérti az egyén szabadságjogait.)

Hogy ez miért van így, azt már nálam okosabb emberek megállapították: a prevenciós paradoxon miatt. Ennek a lényege röviden annyi, hogy mivel túl sikeresen védekeztünk az első hullámban, emiatt kevés ember találkozott olyannal, aki ténylegsen átesett volna a fertőzésen, ezért legyintve azt mondjuk, hogy nincs is itt semmiféle vírus, hiszen eddig se volt, és lényegében felesleges volt bármilyen kijárási korlátozás. Miközben ezeket azért vezették be, hogy elkerüljük a New Yorkhoz vagy Bergamohoz hasonló állapotokat.

Ha megnézzük a számokat, akkor jól látni, hogy azokban az országokban, ahol az első hullám sokkal több embert érintett egészségügyileg, ott most sokkal komolyabban veszik a védekezést: tanulságos történetet mutat be Bukovics Martin múltheti azonnalis hírlevele, amiben leírta, hogy

Ezért én úgy vélem – bár ahogy kezdtem: remélem, csak a nostredamusi álarc van most rajtam –, hogy nálunk jóval erősebb lesz a második hullám, mint az első – ez az aktív fertőzöttek számát elnézve sajnos már most is helyes megállapítás –, és amíg az emberek a „szarok bele, nincs is itt semmiféle vírus” jeligét követve még beszólnak annak a pár embernek is, akik ezeket a szabályokat komolyan próbálják venni, addig nem látni, hogyan is lehetne megállítani a jelenleg majdhogynem exponenciálisan növekvő fertőzések számát.

A prevenciós paradoxon melletti egy másik ok, ami miatt meredeken emelkednek a számok, hogy különböző álhírek és hamis információk terjednek a koronavírussal kapcsolatosan. Azonban hatalmas hiba lenne csak legyinteni egyet, hogy aki hülye, az meg is érdemli, ezért nézzük meg, hogy mi lehet az oka annak, hogy láthatóan egyre több ember csatlakozik a „normális életet” követelők soraiba!

Ennek véleményem szerint két oka van: egyrészt

Bármennyire is próbálja a kormány elhitetni, hogy annyi munkahelyet teremtenek, amennyit a vírus elvett, számszerűleg látható, hogy ez nem így van. Az pedig nem munkahelyteremtés, hogy el lehet menni a hadseregbe vagy közmunkásnak.

Másrészről nemcsak szakpolitikailag aggályos a kormány gazdaságvédelmi terve, hanem kommunikációs szinten is – bár utóbbi az egész járványkezelésre jellemző.

és jelentek meg a mémek, hogy a „kaspós emberek” lottógépet használnak a napi új fertőzöttek bejelentése előtt.

Az emberek elvesztették a bizalmukat a járványkezelő szakemberekkel szemben, és emiatt félvállról kezdték venni az általuk mondottakat, vagy sok esetben egyenesen ignorálni azt.

Nemcsak a politika, hanem a politikusok is képmutatók

Ebben persze a politikusok is felelősek, ugyanis a politikusok késve kezdtek el példát mutatni a maszkhordással és a másfél méteres távolság betartásával – ellentétben Szlovákiával, ahol nem látni kormánytagot maszk nélkül, és a házelnök még a parlamentből is kizavarta azokat a politikusokat, akik nem voltak hajlandóak elfedni az arcukat.

Eközben Magyarországon a járvány ideje alatt a politikusok csak elvétve hordtak maszkot, a közösségi médiájukra feltöltött tartalmakon pedig még a csoportképeknél is egymás nyakába lihegtek. Csak az elmúlt héten kezdtek el megjelenni tőlük a maszkos képek, és kezdték el nyíltan propagálni a maszkhordás fontosságát. E maszk nélküli világhoz tartozik dr. med. Kásler Miklós is, pedig mintha ő korábban részt is vett volna valamilyen orvosi képzésen.

Kár, hogy szeptemberben megkezdődött az új évad, de sokan erre a tényre az „eddig is ez volt, csak most már többet tesztelnek, és azért van több beteg” hozzáállással legyint egyet. Pedig egy helyesen hordott kis szövetdarab sok mindenre lenne képes.

Ezt a cikket és mást is már korábban megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére. Iratkozz fel te is! Ha Karóczkai Balázstól olvasnál még, ide kattints!