Nem a helyi kávé, hanem a koronavírus nyírja ki a Starbucksot Olaszországban

Szerző: Bukovics Martin
2020.09.09. 07:07

Hogy mi? Olaszországban is van már Starbucks? Van, de csak 2018 óta, kizárólag északon, és ott is mindössze pár nagyvárosban. Azért vártak ennyi ideig az amerikaiak, mert állításuk szerint tisztelik az olasz kávékultúrát. A kínai koronavírus azonban nem tisztel senkit.

Nem a helyi kávé, hanem a koronavírus nyírja ki a Starbucksot Olaszországban

2018 szeptemberében nyílt meg az első olaszországi Starbucks-üzlet. Hiába figyelmeztettek előtte az olasz médiában szociológusok a neoliberális, kapitalista kizsákmányolásra, a konzumidiotizmus kultúrájára, hiába csóválták a fejüket a jobbízlésű helyiek, hiába volt szó kulturális gyarmatosításról, az amerikai cég ellentmondásos környezetvédelmi gyakorlatáról, Dávid (ez lenne az olasz kávékultúra) és Góliát (ez meg az amcsi cég) harcáról, a kávézó megnyitott.

És nem is akármilyen kávézó nyitott meg. 

Egy bizonyos Starbucks Reserve Roastery nevű bolttal kezdtek Milánó központjában: a Neue Zürcher Zeitung benyomása szerint leginkább egy alkimista laborjaként írható le a látvány: patyolattiszta munkaruhák, érintőképernyők, gondosan elhelyezett kávézsákok, krómacél tartályok, rengeteg tábla a különböző kávéfajták származási helyéről. Tisztára, mint egy színpadkép, mint valami élménypark, ami csak a kávé körül forog. És ez szándékos volt:

a Starbucks nyíltan ki is mondta, hogy azért csak 2018 szeptemberében – azaz kereken két éve – lépett be az olasz piacra, mert „tisztelik” azt.

TALÁN AZ IMPOZÁNS A MEGFELELŐ SZÓ A LÁTVÁNYRA. FOTÓ: STARBUCKS

A milánói nagyszabású és különleges üzlet pedig a harmadik hasonló kávézója a cégnek Seattle és Sanghaj után. Elmondásuk szerint a milánói a valaha volt legszebb Starbucks, ráadásul a világ legjobb kávégépeit szerezték be, hogy ezzel is hozzájáruljanak az olasz kávékultúrához. A megnyitó napján sorok álltak a bolt előtt. Mindenki meggyőződhetett róla: a frappuccino mellett kapni azért eszpresszót, capuccinót, latte macchiatót és americanót is. Sőt, bort és pizzát is. Hogy tényleg egy Starbucksról van szó, és nem a sarki kávézóról, azt a pultban állók szokásos és idegesítő kérdése nyomatékosítja: „milyen névre lesz?”

A grandiózus belvárosi helyet további nyolc kávézó követte Milánóban, egy pedig Torinóban, a Lavazza-kávé otthonában. Úgy terveztek, hogy akár 200-300 boltot is megnyithatnak majd a kávé hazájában. Ehhez képest két évre rá, 2020 szeptemberében ugyanúgy állnak, mint akkor: Milánót és Torinót leszámítva sehol nincs üzletük Olaszországban.

Rómában már a kezdetekkor akartak nyitni kávézót, ez állítólag adminisztratív okokból hiúsult meg.

Pedig se pénzből, se helyismeretből, se befolyásból nincs hiány: az amerikaiak helyi partnere ugyanis a volt focista, Antonio Percassi, aki ma az Atalanta Bergamo tulajdonosa, olasz divatmárkák forgalmazásával, drogériákkal és ingatlanfejlesztéssel foglalkozó cégcsoportjának éves forgalma pedig ma már 800 millió euró.

A Neue Zürcher Zeitung azonban arra figyelmeztet, a kínai koronavírus könnyen kinyírhatja a kávézóláncot Olaszországban. A Starbucksra sokan eleve nem is kávézóként tekintenek, hanem egy olyan helyre, ahol túlárazott kávéért cserébe kényelmes fotelben, kulturált körülmények között lehet internetezni és dolgozni, ám ezek az emberek a Magyarországhoz képest kifejezetten szigorú járványügyi előírásokkal rendelkező Olaszországban inkább otthonról dolgoznak most.

Még a cég milánói látványboltjában is alig lézeng valaki, az asztalokat a társadalmi távolságtartás jegyében ráadásul eleve távolabb helyezték el egymástól, mint szokták, így ha lenne is érdemi forgalmuk, a korábbinál az is alacsonyabb lenne. A Starbucks abban reménykedik, hogy a nyári szünet végével az irodisták ide jönnek be az elviteles kávéjukért.

Hogy mekkora lehet a baj a Starbucks olaszországi vállalkozásával, mutatja, hogy a svájci napilap senkit nem tudott elérni az olasz Starbucks környékén. A cég vezetői közül senki sem akart nyilatkozni – igaz, maga Percassi eleve nem is nyilatkozik üzleti ügyekben. Annyit üzentek csak, hogy ebben a speciális időszakban az operatív dolgokra kell koncentrálniuk. A NZZ szerint ez azt jelenti, hogy

igazából fogalmuk sincs, mitévők legyenek.
Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek