Huszonöt botütést kaptál, ha nem tudtál magyarul köszönni

Száz éve még Magyarország része volt, Trianont követően Romániáé, 1940-től pár évre ismét Magyarországé, azóta pedig Romániáé Máramaros Tiszától délre fekvő része. Itt élnek az ország harmadik legnagyobb kisebbségét alkotó ukránok. De kik ők? Milyen a viszonyulások az országhoz, amelyben élnek?

Románia harmadik legnagyobb kisebbségét alkotják az ukránok: több, mint ötvenezren élnek az országban, főleg az északi részén, az ukrán határ közelében. De mikor kerültek ide, és mi a perspektívájuk a jövőre? Máramarosba látogattunk, hogy beszélgessünk velük.

A háború sosem hoz semmi jót, de ahhoz képest, ami máshol van, mondhatni, hogy Románia mintaország a kisebbségi jogok területén, véli egy romániai ukrán iskolaigazgató. Egy helyi polgármester szerint a kisebbségek közül a romániai magyarok érdekérvényesítő képessége a rengeteg parlamenti képviselőjük és szenátoraik meg a budapesti kormány támogatása miatt jobb, mint az övék. Nekik egy nemzetiségi képviselőjük van csak a bukaresti parlamentben, az ukránokat képviselő szövetségnek pedig kultúrára ad csak támogatást a román állam, fejlesztésekre nem.

„Sokan az emberek közül fel sem fogták, milyen hatásokkal jár rájuk nézve, ha egy másik országba kerülnek” – fogalmaz az iskolaigazgató. Az utcán megkérdezett ukránok közül volt, aki vissza tud még emlékezni az ún. magyar időkre, azaz amikor a második bécsi döntés 1940-ben újra Magyarország részévé tette Észak-Erdélyt, így vele együtt Máramarost is. Neki édesanyja és a nővére is magyar iskolába járt akkor:

A helyi ukrán ortodox pap ennél is régebbre emlékezett vissza. Mint mondta, az Osztrák-Magyar Monarchia idején, azaz Trianon előtt, mind a templomban, mind az egyházmegyei tanácsban, mind a polgármesteri hivatalban magyar alkalmazottak voltak csak: „Akkoriban ráerőszakolták az emberekre, hogy elmagyarosítva írják az ukrán neveket. Így lett a Nikolajból Miklós. De mi akkor is azok maradtunk, akik vagyunk és leszünk: ortodox egyházunk elkötelezett gyermekei.” A kommunista Romániában se lett sokkal jobb a helyzet: ha például valaki valamely kisebbséghez tartozott, akkor lehetett csak mondjuk rendőrfőnök, ha letagadja a nemzetiségét., meséli az iskolaigazgató.

Vannak persze magyarok még ma is az ukránok lakta részeken. Felsőróna polgármestere fel is emlegeti, hogy amikor a magyar településrészen, Rónaszéken újít fel egy utat, a többi közösség reklamálni kezd, hogy nekik miért nem jut valami: „Így nehéz, úgy kell valahogy megoldani, hogy abból a kevésből, ami van, mindenkinek jusson.”

Az ukrán közösség legnagyobb problémája ma egyébként az, hogy évente vagy 800-an vannak kevesebben, ennyien hagyják ugyanis el Romániát közülük, mióta megnyíltak az EU-s határok előttük. Ez tíz év alatt 8000 ember, vagyis két falu lakossága. A helyiek közül van, aki megérti, miért költöznek nyugatra a fiatalok, van, aki szerint ez csak ideiglenes, és visszajönnek majd úgyis.

És hogy jobb lenne-e nekik Ukrajnában?