+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. szeptember 1. kedd, 10:30
Az augusztus elejei bejrúti robbanás a kormányt is bedöntötte. Az ideológiailag és vallásilag egyaránt megosztott politikai elit mostanra tudott megegyezni egy új miniszterelnök személyében. Hétfő este pedig már Emmanuel Macron francia államfő is megérkezett az országba. A miniszterelnök-keresés sikere és a francia elnöki látogatás nem véletlenül esik egybe. De kikre tud Macron támaszkodni a szövevényes libanoni politikában?

Augusztus 4-én óriási robbanás rázta meg Bejrút elegáns belvárosát: 2750 tonna ammónium-nitrát robbant fel. A halottak száma majdnem elérte a kétszázat, és több, mint hatezer ember sebesült meg, köztük többen a mai napig is életveszélyes állapotban vannak.

 

A közel-keleti országot a robbanás egy többszörös politikai-gazdasági válság kellős közepén érte:

 

tavaly októberben hatalmas tüntetések indultak már a gazdasági válság miatt. A tüntetéseken a vallásilag megosztott országban valamennyi felekezetből részt vettek: síiták, szunniták, katolikusok, drúzok, örmények tüntettek együtt a korrupt elit ellen. Mivel a kormánynak része az Irán által támogatott, a szegény síita lakosságot képviselő Hezbollah (Isten Pártja), a magát „az ellenállás pártjának” tartó iszlamista szervezet a tüntetők ellen lépett fel: a rendőrség helyett feketeruhás hezbollahosok verték szét a tüntetőket, akik nemcsak a korrupt kormány távozását, de egy szekuláris – a vallási megosztottságot végre meghaladó – új államiságot is követeltek.

 

Kiderült: a libanoni Nemzeti Bank piramisjátékozott

 

A tüntetések annyit elértek, hogy tavaly október végén Saad Hariri, a főleg szunnitákat képviselő Jövő Párt elnöke – a 2005-ben meggyilkolt Rafiq al-Hariri fia – lemondott a miniszterelnöki posztról. Nyugalom azonban nem jött. A gazdaság szabadesésben van,

 

a libanoni Nemzeti Bank és bankrendszer tavaszra gyakorlatilag összeomlott,

 

miután kiderült: a Nemzeti Bank vezetője, Riad Salamé piramisjátékszerűen (azaz minden fedezet nélkül) adott hatalmas hiteleket libanoni bankoknak és befektetőknek, nem egyszer 20 százalékos kamatot ígérve a befektetések és állampapírok után. Ez omlott össze tavaszra. Az eredmény:

 

ma Libanon 35 százaléka munkanélküli, a lakosság kétharmada a szegénységi küszöb alatt él,

 

az infláció elszállt, a nemzeti valuta, a libanoni líra naponta veszít az értékéböl: az év elején 1500 líra ért egy dollárt, a nyárra a feketepiacon már több, mint 10 ezer líráért adtak egy dollárt. A helyzetet a kínai koronavírus-járvány tovább súlyosbította. Libanon legfontosabb bevételi forrását adták a bankok és a turizmus: a gazdasági válság és a járvány miatt mindkét ágazat összeomlott.

 

Szövevényes klánpolitika határozza meg a libanoni demokráciát

 

A helyzet megoldását az is nehezíti, hogy Libanon ugyan – Izrael mellett – a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, a politikai élet nagyon szétaprózódott: ideológiai és felekezeti alapon szerveződnek hivatalosan a pártok, bár

 

legtöbbször a vallási címkék mögött egy-egy nagycsalád áll:

 

a keresztényeket a Gemayel-dinasztia pártja, a szunnitákat a Harriri-dinasztia képviseli, de az örmények, a drúzok és a síiták pártjai is egy-egy „klán” köré szerveződnek. Az országnak, amely az 1975-ben kirobbant polgárháborúiga  „Kelet Svájcaként” volt híres, éppen az a gondja, hogy az egyes politikusok a családi érdekeiket és az ezeket elfedni hivatott etnikai-vallási hovatartozást előrébb tartják, mint az ország érdekét.

 

Ennek egyik megnyilvánulása, ahogy a libanoni állam feladatait – akár szociális, akár rendvédelmi téren – az egyes felekezeti paramilitáris szervezetek vették át. Dél-Libanonban, valamint Bejrút szegénynegyedeiben már régóta a síita Hezbollah fizeti a nyugdíjat, tartja fenn az iskolákat, kórházakat, és mára átvette a rendőrség feladatait is.

 

A lakosság egy jelentős részének – főleg a tanultabb rétegnek – elege van ebből a korrupt rendszerből. Ezért vonultak tavaly ősszel többszázezren utcára, de a változást a parlamenti pártok sikeresen nyomták el.

 

Noha kifele egymás ellenségeinek látszanak az egyes vallási pártok, a politikai szövetségek folyamatosan változnak:

 

az augusztusi robbanásig például egy olyan kormány volt hatalmon, amelyet szír nacionalistak, síita iszlamisták, a katolikusok egy része és örmény nacionalisták egyaránt támogattak.

 

Libanonon már csak Párizs segíthet?

 

Az augusztusi robbanás után is több tízezren vonultak utcára. A Libanont történelmi okokból is mindig nagy figyelemmel kísérő párizsi diplomácia (1920-ban Libanon francia mandátum alatt nyerte el önállóságát) lépett. Emmanuel Macron francia elnök már a robbanás után két nappal azonnal Bejrútba utazott:

 

az egykori gyarmattartóban sokan helyben az egyedüli megmentőt látják.

 

Macron ennek megfelelően viselkedett: nem csak azonnali segítséget ígért meg, de azonnali irányváltásra, új kormány megalakítására szólította fel a libanoni politikusokat.

 

Noha ma már Libanon nem francia mandátum, a bejrúti elit követte a párizsi felszólítást: az elmúlt egy hónapban a pártok új kormány alakításáról tárgyaltak. Macron azzal is sürgette a tárgyalásokat, hogy bejelentette: augusztus végén ismét Libanonba látogat. A francia elnök hétfő este nem csak azért érkezett Bejrútba, hogy a libanoni – noha francia irányítással megvalósult – függetlenség százéves évfordulóját ünnepelje, hanem az újabb elnöki látogatás egyértelmű üzenet is volt:

 

mire Macron megérkezik Bejrútba, Párizs elvárja, hogy meglegyen az új kormányfő személye.

 

Hétfő hajnaltól tárgyaltak a libanoni pártok vezetői – gyakorlatilag a „nagycsaládok” családfői – az elnöki palotában, hogy megállapodjanak abban, kit tudnak elfogadni miniszterelnöknek. Késő délután született meg a kompromisszum:

 

Libanon jelenlegi németországi nagykövete, Musztafa Adib lesz az új miniszterelnök.

 

A FŐKÉNT KLÁNÉRDEKEKET KÉPVISELŐ PÁRTOK VEZETÖI EGYEZTETNEK MICHEL AOUN ÁLLAMFŐNÉL AZ ÚJ MINISZTERELNÖK SZEMÉLYÉRÖL. FOTÓ: SZABAD PATRIÓTA MOZGALOM

 

A 48 éves szunnita politikus (az alkotmány szerint a miniszterelnöknek szunnitának kell lennie) mögött felsorakozik a síita-iszlamista Hezbollah, a mérsékelt síita Amal-párt, a szunnita Hariri-párt (Jövő), az utóbbi időben a síitákkal szövetkező, de keresztény és szunnita hátterű Szabad Patrióta Mozgalom, azaz a keresztény Michel Aoun államelnök pártja (Aoun tábornok 2005-ben Franciaországból tért haza, azóta sokak meglepetésére inkább szír nacionalista politikát folytat), valamint a drúz Progresszív Szocialista Párt, amely szép neve ellenére a drúzok egyik klánját, a Joumblatt-családot takarja.

 

Adib mögött tehát szunniták, síiták, keresztények és drúzok egyaránt felálltak (vélhetően a három örmény párt egyike is támogatni fogja),

 

ami azt jelenti: a 129 fős alsóházban legalább 90 fős többséggel számolhat. Nyolc képviselő azonban lemondott a parlamenti mandátumáról a robbanás után. Adib mögé nem álltak be a keresztény fasiszták (a Libanoni Brigádok keresztény paramilitáris szervezet politikai szárnya), valamint az örmény szocialisták.

 

MUSZTAFA ADIB EDDIG LIBANON BERLINI NAGYKÖVETE VOLT. FOTÓ: NEMZETI LIBERÁLIS PÁRT

 

Noha a párton kívüli Adib maga távol állt a libanoni klánok politikájától – szó szerint is, elvégre az egykori egyetemi tanár az elmúlt hét évben országa berlini nagyköveteként szolgált –, kinevezését mégis annak köszönheti, hogy a nagy pártok – a libanoni katolikus jobboldal kivételével – mellette álltak ki.

 

A kinevezett miniszterelnök azonnal bejelentette: „most a cselekvés ideje jött el”, és a felkérése után az augusztus negyedikei robbanás következtében gyakorlatilag földdel egyenlővé lett bejrúti negyedeket kereste fel. A L´Orient Le Jour libanoni napilap elemzésében azonban megjegyzi: az októberben és most augusztusban is utcára vonult tömegek nem biztos, hogy elfogadják az új kormányt, ugyanis

 

ez is háttéralkuk eredményeként jön létre – éppen azon klánok között, amelyek uralmából egyre több libanoninak van elege.

 

Macron látogatása ezért nagyon fontos: a francia elnököt (eleve Franciaországot) sokan a mai napig nagyon tisztelik Libanonban, látogatása tehát legitimitást adhat az új kormánynak. Macron nem csak újabb azonnali pénzügyi segítség ígéretével érkezik, de konkrét elvárásokat fog megfogalmazni az új kormány politikáját illetően. Adib elfogadottságát növelheti Párizs szemében, hogy

 

az új miniszterelnök francia útlevéllel is rendelkezik,

 

felesége ugyanis francia. Hétfő késő este, amikor megérkezett Macron gépe a bejrúti reptérre, a francia államfő leszögezte, hogy „nagyon gyors reformokra lesz szükség“. Noha kijelentette: „tiszteletben tartja Libanon szuverenitását“, a mondatot rögtön azzal folytatta, mit vár el az új miniszterelnöktől.

 

A francia elnök libanoni látogatását azzal kezdte, hogy hétfő este találkozott egy neves énekesnővel, az amúgy keresztény vallású Fairuzzal, aki a megosztott libanoni társadalomban is egységes elismertségnek és népszerűségnek örvend. Macron politikai programja kedden kezdődik, amikor Aoun államfő mellett több politikussal is megbeszélést folytat. A mostani látogatásnak amúgy az is az indoka, hogy kedden ünnepli Libanon megalakulásának századik évfordulóját:

 

a magát a kereszteslovagok utódjának tartó Henri Gouraud francia tábornok 1920. szeptember elsején kiáltotta ki a Nagy-Libanon államot,

 

amely addig oszmán fennhatóság alatt állt – onnantól pedig francia mandátum lett. Macron szerint már csak ezért is különösen fontosak a francia-libanoni kapcsolatok.

 

A L´Orient Le Jour szerint Macronnak azonban nehéz dolga lesz elfogadtatni a lakossággal az új kormányt, mert az új kabinet nem jelent valódi törést az eddigi libanoni politikában: a párizsi felszólításokra a klánok a L´Orient Le Jour szerint úgy reagáltak, hogy „a régi gyakorlat szerint” összeálltak – ez azonban még nem igazi változás. A bejrúti napilap emlékeztet: Macron „nem rejti el” megvetését a libanoni elit kapcsán, sőt, a lap úgy tudja: Macron eleve a tüntetőket támogatná.

 

Már augusztus elejei látogatásakor a francia elnök egy felmondat erejéig „kitartást” kívánt a tüntetőknek

 

– ami egyértelműen mutatja: Párizs nem a régi elittel, hanem új szereplőkkel szeretné megújítani Libanont.

 

MACRONT ÜDVÖZLŐ TRANSZPARENS BEJRÚT EGYIK ELŐVÁROSÁBAN AUGUSZTUS ELEJÉN. FOTÓ: NEMZETI LIBERÁLIS PÁRT / FB

 

Azonban a kiábrándultság az újság szerint olyan nagy, hogy a tüntetések egyre inkább alábbhagynak, sokan inkább a kivándorlást választják a teljesen reményvesztett, gazdaságilag csődbe került, politikailag-vallásilag megosztott országból.

 

Macron partnernek fogadja el az USA által terrorszervezetnek tartott Hezbollahot is

 

Az egyetlen reménysugár, hogy az iszlamista Hezbollah jelenleg nem érdekelt a radikalizálódásban, elvégre a síita párt maga is része „a régi elitnek”. Hasszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője, aki a libanoni hegyekben bújkál az izraeli támadásoktól tartva, közölte: a síita iszlamisták készek Párizzsal kiegyezni, és hajlandóak a Macron által javasolt „új politikai paktumot” támogatni.

 

A HEZBOLLAH-VEZÉR HASSZAN NASZRALLAH A HÍVEIHEZ IS CSAK A PÁRT TELEVÍZIÓJÁN, AZ AL-MANAR ADÁSAIN KERESZTÜL SZÓL, MERT ÉVEK ÓTA ISMERETLEN HELYEN TARTÓZKODIK A LIBANONI HEGYEKBEN. FOTÓ: L´ORIENT LE JOUR / FB

 

Kedden Macron ennek értelmében a Hezbollah parlamenti vezérével, Mohamed Raaddal is megbeszélést fog folytatni. A konzervatív Le Figaro napilap forrásai szerint Macron már augusztusi találkozójakor a hezbollahosokra úgy förmedt rá: „jól ismerjük az önök történetét, jól ismerjük a különleges identitásukat, jól tudjuk, hogy iráni agendát követnek – de maguk libanoniak, vagy sem?“

 

A francia elnök azt mondta a Hezbollah politikusainak: „bizonyítsák be, hogy maguk is libanoniak“,

 

és segítsék az országot, azaz ne külföldi érdekeket szolgáljanak: „Hagyják ott Szíriát, hagyják ott Jement (a Hezbollah ugyanis Szíriában Asszad oldalán, Jemenben pedig a szunnita szaúdi csapatok ellen harcol – a szerk.), és melózzanak inkább itt, mert úgy új ország az önök családjainak is kedvezni fog“. A tiltakozásokra, miszerint miért áll egyáltalán szóba egy sokak szerint terrorista szervezettel, Macron augusztusban már azt mondta: „a Hezbollahot a libanoni nép megválasztotta, vannak képviselői a parlamentben“, azaz ő nem hivatott a párt legitimitását kétségbe vonni.

 

Miközben az USA és Nagy-Británnia a Hezbollah egészét – nem csak a katonai szárnyat, hanem a libanoni pártot is – terrorszervezetként tartja nyilván, az Európai Unió – főleg francia és olasz nyomásra – a mai napig különbséget tesz a katonai és a pártpolitikai szárny között, és csak a katonai szárnyat tekinti terrorszervezetnek. A Hezbollah a keddi találkozót is annak jeleként üdvözli, hogy Párizs nem követné az amerikai és brit diplomáciát a síita párt teljes elutasításában.

 

NYITÓKÉP: Emmanuel Macron Bejrútban augusztus 6-án a felrobbant bejrúti negyedben / EM, FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szerdán tárgyalnak a tartományi miniszterelnökök Angela Merkellel további szigorításokról. Markus Söder bajor kormányfő a tavaszihoz hasonló teljes leállást szeretne legalább novemberben.

Elmérgesedett a viszony a török államfő és Franciaország között, az ügy hátterében a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúrái és az ezek miatt lefejezett tanár esete áll. A francia szatirikus lap megint lépett egy merészet.

A TUI már építi át ennek megfelelően a portugáliai és Kanári-szigeteki hoteljeit.

Kedden három fontos magyar közéleti személyiség koronavírus-tesztje is pozitív lett. Van, aki már a tüntetek kezelésekor otthoni karanténba vonult, és van, aki örül, hogy nincs tüdőgyulladása.

Hol tart majd Magyarország 2030-ban? EU-tagok leszünk-e akkor még? Milyen adottságaink vannak? Kihasználjuk-e ezeket? Mit kellene tenni? Elolvastuk az Egyensúly Intézet új kötetét.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás