Jobbról-balról antiszemitázzák a metoo-n zsidó kontextusban viccelődő osztrák humoristanőt

Szerző: Techet Péter
2020.08.30. 14:53

Roman Polanski, Woody Allen, Harvey Weinstein – nem találják antiszemitának ezt az egész #metoo-t? Lisa Eckhart osztrák humorista ezen mondatán akadt ki annyira a német kormány antiszemitizmus-ügyi megbízottja, hogy végül Eckhart egyik szereplését is lemondták egy hamburgi fesztiválon. Közben a szélsőjobboldali AfD-től a balos taz napilapig sokan bevédték a humoristát, ami jól mutatja: a cancel culture nem oldalfüggő.

Jobbról-balról antiszemitázzák a metoo-n zsidó kontextusban viccelődő osztrák humoristanőt

Lisa Eckhart szeret provokálni, azaz a mostani hírek bizonyosan nem zavarják. Kezdődött azzal, hogy egy hamburgi baloldali irodalmi fesztivál augusztus elején bejelentette:

nem kívánják meghívni mégsem az osztrák kabarettistát, mert „nem tudják gararantálni a testi épségét”

– a kissé összefüggéstelen indokolásból az is kiderül, hogy Eckhart látogatása esetén „robbanással” számolnának, de rendőri védelmet mégsem akarnak igénybe venni, mert „egy közismerten nagyon balos negyedben” (ahol Hamburgban a fesztivál lesz) csak „eszkalálódna” a helyzet, ha megjelenik a rendőrség.

Eckhart viszont arra nem tartott igényt, hogy videókonferencián jelentkezzék be. Ha a baloldal nem is hívta meg, a szélsőjobboldali AfD rögtön plakátra tette az osztrák kabaretistát, mondván: „a baloldaliak szétzúzzák Németország szabadságát”.  Eckhart kikérte magának, hogy az AfD felhasználja a képét – és humorosan csak annyit jegyzett meg:

esetleg a németek újragondolhatnák, ha egy osztrákban látják meg megint a német szabadságot.

Antiszemita viccek egy baloldali köztévén?

De ki is ez az osztrák kabaretista, miért is került ennyire a politikai viták keresztüzébe? És egyáltalán: miért nem mehetett el egy baloldali irodalmi fesztiválra?

Eckhart 1992-ben született Ausztriában, először a nagyszülei nevelték, utána került csak egyedülálló édesanyjához. Párizsban és Berlinben tanult (Berlinben az ördög irodalmi alakjáról írta a szakdolgozatát), de már fiatal kora óta fellépett slam poetryvel. 2015-ben megnyerte az osztrák slam poetry versenyt, a németnél meg döntetlenre végzett az első helyért.

2015-től azonban saját kabaréprogramjával is járja a németnyelvű országokat:

osztrákos fekete humor, politikai inkorrektség, maró gúny jellemzi a stílusát.

Egyeseknek pedig az egészből csak annyi jön át: rasszista és antiszemita.

LISA ECKHART SZERETI A PROVOKÁCIÓT. FOTÓ: LE / FB

Első regényéért, az Omamáért (Nagymama) jelölték volna a szeptemberi hamburgi irodalmi fesztiválon, amely azonban mégsem kért végül Eckhart fellépéséből: gyakorlatilag az esetleg erőszakosan is tiltakozókra hivatkozva mondták le Eckhartot – ahelyett, hogy az erőszakos tiltakozásra készülők ellen léptek volna fel. Regula Venske, a német PEN Club elnöke egyenesen arról írt, hogy a hamburgi szervezők meghajoltak volna a cancel culture újabb megnyilvánulása előtt, ami szerinte a véleményszabadságot veszélyezteti.

Eckhart stílusát sokan nem kedvelik, de a konkrét vita antiszemitának tartott poénjai körül alakult ki. A dolog azzal indult, hogy Felix Klein, a berlini kormány antiszemitizmussal foglalkozó kormánybiztosa még május elején a Jüdische Allgemeine német zsidó hetilapban azzal vádolta meg Eckhartot, hogy „szatírába csomagolja a zsidógyűlöletet”. Klein a nyugatnémet közszolgálati adó, az inkább baloldali elkötelezettségű WDR egy 2018-as kabaréműsorára hivatkozott, amiben Eckhart is fellépett, és többek között azt mondta:

„Roman Polanski, Woody Allen, Harvey Weinstein – nem találják antiszemitának ezt az egész #metoo-t?”

Értelemszerűen régen rossz, ha egy viccet magyarázni kell, de Eckhart a kiszólásával inkább a #metoo túlzásait kritizálta, egyben persze azt a közeget is, amely minden mögött antiszemitizmust vél felfedezni. Ahogy az most vele is megtörtént.

Felix Klein szerint ugyanis Eckhart „antiszemita kliséket” használt „a pénzsóvár és szexuálisan túlfűtött zsidókról”. Tény, hogy Eckhart az idézett WDR-kabaréban azt is mondja: „a zsidók számára tényleg nem a pénz a legfontosabb, hanem a nők számítanak nekik, és csak ezért kell nekik a pénz, de ezért nagyon is helyénvaló, ha megengedjük a zsidóknak, hogy kiválasszanak pár asszonyt, pénzzel nem lehet semmit se jóvátenni” – utalt ezzel a zsidók számára fizetendő kárpótlásra, amit szerinte ki kéne egészíteni azzal, hogy hadd nyúlhassanak úgy a nőkhöz, ahogy szeretnének.

Felix Klein még csak kritizálta Eckhart fellépését, a hesseni CDU-hoz tartozó tartományi antiszemitizmus-ügyi kormánymegbízott, Uwe Becker viszont egyenesen azt követelte: a WDR azonnal távolítsa el a felvételt még az archívumából is.

Látható:

az Eckhart elleni támadás nem balról indult.

Az Izrael-kritika is antiszemitizmus?

Felix Klein például egyértelműen jobbra sorolható, régóta vádolja a szélsőbaloldalt antiszemitizmussal. Eckhart mellett Klein szintén jobbról a baloldali Achille Mbembe afrikai filozófust is antiszemitizmussal vádolta meg; vele az a gondja, hogy

Mbembe egyrészről relativizálná a holokausztot, amennyiben is ahhoz hasonlítja a gyarmatosítást és a rabszolgakereskedelmet,

másrészről Klein eleve az Izrael-kritikát is antiszemitizmusnak tartja, márpedig Mbembe többször is appartheid-országnak nevezte Izraelt.

ACHILLE MBEMBÉT (KÖZÉPEN) 2015-BEN MÜNCHEN SZOCIÁLDEMOKRATA VÁROSVEZETÉSE MÉG GESCHWISTER-SCHOLL-DÍJJAL TÜNTETTE KI. FOTÓ: HEIKE HUSLAGE-KOCH / WIKI 

Achille Mbembe kapcsán a vita azzal indult el, hogy még márciusban egy észak-rajna-vesztfáliai szabad demokrata (tehát jobboldali liberális) politikus kifogásolta, hogy a neves kameruni filozófus tartaná egy Ruhr-vidéki kulturális fesztivál nyitóbeszédét. (A fesztiválra augusztusban került volna sor, ezt végül a járvány eleve elsodorta.) A szabad demokrata politikus szerint Mbembe igenis antiszemita, mert támogatja az izraeli termékek bojkottját hirdertő BDS-mozgalmat, illetve a kolonializmusról szóló munkáiban a feketék szenvedéseit a holokauszthoz hasonlítja.

Mbembe valóban többek között azt állítja: Izrael lenne azon neoliberális-autoriter politikának a laboratóriuma, amit az egész világra aztán kiterjesztenének; valamint

szerinte „a ma zsidói” a feketék;

„fekete” alatt pedig a globális dél valamennyi lakóját, azaz gyakorlatilag az egykor gyarmatosított világot érti.

A Mbembét és Eckhartot egyaránt betámadó Klein ellen viszont éppen baloldali német és izraeli értelmiségiek fogalmaztak meg júliusban éles kritikát: az Angela Merkelnek írt nyílt levelükben azt kifogásolják, hogy Klein „elinflálja” az antiszemitizmus vádját, mert mindenre rásütné. Az aláírók szerint (akik között az antiszemitizmuskutatás több neves tudósa is szerepel) tudományosan is elfogadhatatlan, hogy Klein eleve egyenlőségjelet tenne az Izrael-kritika és az antiszemitizmus közé.

Klein mellett azonban a német zsidó hitközségek álltak ki, maga a CDU-s politikus pedig bejelentette: nem kér senkitől bocsánatot, és igenis a baloldali antiszemitizmust is (ami számára az Izrael-kritikát jelentu) bírálni fogja.

Mit lehessen mondani?

Ahogy Mbembe kapcsán, úgy most Eckhart vonatkozásában lángolt fel megint a vita: mi az antiszemitizmus, meddig terjedhet a véleményszabadság? A frontvonalak nem bal-jobb mentén húzódnak, ugyanis Eckhartot a jobboldali Klein kezdte el bírálni, amit a balliberális Spiegel hetilap egyik publicistája is átvett, és végül egy baloldali irodalmi fesztivál mondta le a fellépéseit, miközben a liberális Neue Zürcher Zeitung vagy a zöld-baloldali taz több szerzője meg kiállt mellette.

A zöld-baloldali taz egyenesen azt írta: a szatírának igenis feladata, hogy akár fájdalmat is okozzon.

A Neue Zürcher Zeitung pedig úgy készített Eckharttal interjút, hogy humorosan ez elején megjegyezte: az interjú elején pár kérdéssel „át kell vizsgálniuk” Eckhartot, hogy szabad-e vele beszélni. A vizsgáló kérdés pedig arra vonatkozott, hogy antiszemita-e.

Mbembe és Eckhart kapcsán tehát a cancel culture körüli viták zajlanak le: ez nem más, mint amikor valakit sértőnek tartott véleménye miatt egyszerűen letiltanak, ahelyett, hogy vitába szállnának vele. A németországi reakciók is mutatják, hogy a jelenségnek jobb- és baloldali hívei és kritikusai egyaránt vannak. Konrad Paul Liessmann, bécsi irodalmárprofesszor szerint a túlzott érzékenység oda is elvezethet, hogy „a kultúra iróniamentes övezet” lesz.

Eckhart könyve mindazonáltal már most bestseller. A vádra, hogy az egész felhajtás körülötte csak a reklámra jó, azt mondta: kapitalista énjének hízelgő a feltételezés.

NYITÓKÉP: Lisa Eckhart / FB

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek