Távozott a Táncművészeti Egyetem egyik oktatója a visszaélésekről szóló cikkünk nyomán

Szerző: Galavits Patrik
2020.08.28. 09:28

Az egykori hallgatók által szexuális visszaélésekkel vádolt Sebestyén Csaba távozik a Táncművészeti Egyetemről, más, a durva pedagógiai módszerei miatt bírált oktató pedig legfeljebb a most futó évfolyamait viheti végig. Táncszakmai források és az MTE rektora segítségével jártunk utána, milyen következményei lettek cikkünknek, amelyben egykori balettintézetis növendékek számoltak be az őket ért megalázó bánásmódról, zaklatásokról.

Távozott a Táncművészeti Egyetem egyik oktatója a visszaélésekről szóló cikkünk nyomán

Információink szerint az intézményt és a táncszakmát alaposan felbolygatta júliusi cikkünk, amelyben az egykori táncművészeti főiskola (ma egyetem) korábbi balettnövendékei az őket 15-20 évvel ezelőtt ért megaláztatásokról, fizikai erőszakról és szexuális visszaélésekről számoltak be. Érdeklődésünkre az intézményt vezető rektor, Bolvári-Takács Gábor megerősítette, hogy az Egyetemmel munkaviszonyban lévő, a cikkben említett mesterekkel ő maga is beszélt a cikk után. 

„Egymás után ültem le a mesterekkel, akik a cikkben szerepelnek, és még jogviszonyuk van az MTE-vel. Az állítások súlyosságának sorrendjében először Sebestyén Csabával, aztán Sebestény Katalinnal beszéltem.

Sárközi Gyula már húsz éve nem tanít az intézményben és Keveházi Gábornak sincs élő szerződése az egyetemmel” – mondta az Azonnalinak az MTE rektora arról, hogyan lépett cikkünk július 27-i megjelenése után.

A legsúlyosabb vádak valóban Sebestyén Csabával kapcsolatban fogalmazódtak meg: róla két egykori növendék is azt mondta,

szexuális visszaélést követett el velük szemben,

mi több, Perlusz Sándor egykori balettmester az Azonnalinak adott interjújában azt mondta, Sebestyént más zaklatásos ügyek miatt a 90-es években ki is rúgták az intézményből. Az idős mester később – miután Sebestyén perrel fenyegette meg – a kirúgásról tett állításait visszavonta, a szexuális visszaélésekről szólót azonban nem.

BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR, AZ MTE REKTORA FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

A táncművészeti egyetemhez közeli forrásainkból úgy értesültünk, hogy 

Sebestyénnel való találkozása után a rektor az intézmény jó hírnevének veszélybe kerülése miatt meg is vált a balettmestertől.

Ezt az információnkat érdeklődésünkre Bolvári-Takács megerősítette, hozzátéve, hogy Sebestyénnel egyetértésben, közös megegyezéssel válnak el útjaik. Az Egyetem a Sebestyénnel született megállapodás szövegét el is küldte az Azonnalinak.

Ebben úgy fogalmaznak, 

„a Magyar Táncművészeti Egyetem jó hírnevének megtartása szükségessé teszi” Sebestyén munkavállalói jogviszonyának megszüntetését. Sebestyén pedig „mint elhivatott művész és oktató egyúttal szem előtt tartja az Egyetem jó hírnévhez fűződő érdekét is.”

Kérdéseinket eljuttattuk az Azonnalit egyébként perrel fenyegető Sebestyénhez. Amint választ kapunk tőle, megírjuk.

Meglepő együttműködési készség

A Sebestyén Csaba korábbi ügyeire rálátó forrásaink elmondása alapján beszédesnek tűnik, hogy – bár a rektor elmondása szerint a művész minden szexuális visszaélésre vonatkozó állítást tagad – a balettmester most ennyire könnyen belement a munkaviszonyának megszüntetésébe. 

Van olyan információnk, amely szerint Sebestyén korábban nem engedett el ilyen könnyen ügyeket, ha elbocsátásáról volt szó. Még akkor sem, amikor dokumentumokkal igazolhatóan követett el vétséget. 2013-ban ugyanis csak a Kúria ítéletének köszönhetően őrizhette meg az állását, miután az Oktatási Hivatal feljelentést tett ellene hamisított nyelvvizsgája miatt. Ezek után hiába bocsátották el az akkor még főiskolaként működő intézményből, Sebestyén munkaügyi perben megtámadta a fegyelmi határozatot, és az elbocsátást végül formai hiba miatt jogszerűtlennek találta a Kúria – ugyanakkor a nyelvvizsga hamis mivolta nem kérdőjeleződött meg ekkor sem.

Bolvári-Takács ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt mondta: adatvédelmi okokból nem oszthatja meg velünk az ügy részleteit, de

azt elismerte, hogy Sebestyénnel szemben valóban folyt fegyelmi eljárás, és 2013-ban tényleg kúriai döntésnek köszönhette, hogy továbbra is az intézményben dolgozhatott.

Mi történt a többi mesterrel?

Sebestény Katalin és Keveházi Gábor egy-egy nyílt levelet juttatott el hozzánk az elmúlt hetekben, ezzel reagáltak a róluk megfogalmazottakra. Előbbivel szemben elsősorban a minősíthetetlen hangnemet és megalázó bánásmódot, utóbbival kapcsolatban pedig a nyílt szexuális utalásokat és az erőszakos viselkedést emlegették az egykori növendékek. Kriston László állítása szerint az Operaház liftjében Keveházi üvöltözve beszorította a liftbe, amitől úgy megijedt, hogy összevizelte magát.

Mint megtudtuk, Keveházi levele megütközést váltott ki az MTE-n, különösen amikor arról értekezik, hogy

„…próbálunk harcolni minden egyes növendék érdekében. Lehet, hogy a harc közben néha kiabálunk, valóban, az első pár évben, szinte idomítunk.”

Arra vonatkozó kérdésünket, hogy Keveházi ezek után kap-e még megbízást az intézménytől, Bolvári-Takács elhárította. Mint mondta, az egészségügyi veszélyhelyzet és az online oktatásra való átállás az elmúlt hónapokban alapvetően megváltoztatta a képzés eddigi formáit és kereteit, ezért új óraadói szerződések megkötése nincs napirenden.

Sebestény Katalin elsősorban a tánctanár szakon tanít metodikát. A táncművész-képzésben évek óta nem vezet balettévfolyamot, hanem vizsgabizottsági tagként és módszertani konzulensként van jelen.

„Megállapodtunk, hogy a mesternő csak a balettmester-oktatásban résztvevő osztályát viszi végig” – hangsúlyozta a rektor.

Igaz, a 80 éves mester állítja, hogy visszavonulása a saját döntése, és nincs köze a júliusi cikkben megjelentekhez.

A cikkben több növendék kérte számon Dózsa Imrét, aki főigazgatóként és rektorként is évekig vezette az intézményt. Szerintük a velük történtek egyik legfőbb oka az volt, hogy Dózsa, bár ismertek voltak előttek a megalázó és erőszakos balettmesteri módszerek, nem tett ezek ellen semmit.

Dózsát hiába kerestük korábban, nem reagált a kérdéseinkre, és forrásaink egyetértenek abban: jó eséllyel nem is fog, mert a táncszakmán belül feltétlen tisztelet övezi. Többen egyszerűen állítják: ha ő nincs, ma az MTE sem létezik, segítségével jelentős támogatásokat sikerült megszereznie az intézménynek, és az egyetem legújabb, jól felszerelt, modern épületének felhúzása sem valósulhatott volna meg nélküle.

Az más kérdés, ettől függetlenül miért nem érzi úgy, hogy meg kellene szólalnia egy olyan ügyben, mely arról szól, hogy diákok az ő vezetése alatt szenvedtek az intézményben.

Hogyan történhetett ez meg?

Több táncszakmai forrásunk is arról beszélt, hogy az egykori növendékek beszámolói nem lepték meg őket. Az érthetetlennek tűnő megaláztatásokat egyszerűen a mesterek által a főleg a második világháború után alkalmazott ún. Vaganova-módszernek tudják be. Kriszt László koreográfus-rendező szerint a Szovjetunióban, aztán Magyarországon is alkalmazott balettoktatási módszer csak és kizárólag a technika tökéletesítésére ment rá. Gépként tekintett az emberi testre, a pedagógiát pedig hírből sem ismerte.

Ez a Szovjetunióban is sokakat nyomorított meg. Csak Kriszt szerint

ott a nagy számok törvénye alapján egy-két kiemelkedő tehetség valóban világhírig juthatott – ugyanakkor ennek ára több ezer másik balettnövendék megnyomorítása volt.

A koreográfus hozzátette: gyakran anatómiailag is lehetetlen végrehajtani a gyerekeknek a Vaganova-módszer alapján követelteket. 

Cikkünk nyomán Kriszt egy augusztus 4-én megjelent publicisztikában kemény szavakkal hívta fel a figyelmet arra, hogy szerinte 

a hazai táncművészet „általános szakmai és morális” válságban van,

amelynek okai között említette a Szovjetunióból származó, elavult oktatási módszereket és máig ható következményeiket, az egykori Balettintézet oktatásban elfoglalt monopolhelyzetét, valamint „a politikailag favorizált, de alkalmatlan oktatók, koreográfusok és táncvezetők” térnyerését.

Mellette egy másik táncszakmai szereplő, Duda Éva koreográfus emelte fel eddig a szavát az áldozatok mellett, és indított el petíciót nem sokkal a júliusi cikkünk megjelenése után. Azóta augusztus végén egy művészeti portálon megjelent beszélgetésben – amelyet az MTE Művészetelméleti Tanszékének vezetője, Lőrinc Katalin moderált – Duda Simon István táncművésszel egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy a táncszakmában gyakran még ma is 

„generációkon átívelő szokásrendszerről beszélünk, melynek »íratlan szabályai« szerint dolgozunk, melyek szentnek számítanak. Ez a rendszer a hierarchiában magasabban álló szereplőt védi, akit senki nem kérdőjelezhet meg. 

Fontos lenne, hogy olyan kereteket adjunk a munkának, – úgy a színház-, mint a táncművészetben –, amelyen belül minden szereplő védett és támogatott”. Szerintük ugyanakkor nem a sajtón keresztüli nyilvánosságkeresés a legjobb módja a sérelmek feloldásának.

Kriszt szerint a táncszakma nagyobb része azonban nem véletlenül hallgat. Ő is az évtizedes beidegződéseknek és a pozícióvesztéstől való félelemnek tudja be, hogy egyelőre kevesen hallatják a hangjukat. Ugyanakkor több más egykori táncművészetis növendékkel beszélve kiderül, hogy élénk vita alakult ki közöttük a múltról. Sokan saját rossz tapasztalataikat is felidézik, ugyanakkor mások úgy látják, inkább hálásnak kell lenniük a mestereiknek, és felesleges bolygatni a korábbi ügyeket.

A Kriszt által említett Vaganova-iskoláról és annak problémáiról más szakmai forrásaink is beszéltek: kiemelték, hogy az azt erőltetők semmilyen eltérést és rugalmasságot nem engedtek meg a növendékekkel szemben. Mások mellett Sebestény is ezt követte, és ez évtizedekig teljesen elfogadottnak és megkérdőjelezhetetlennek tűnt. Az utóbbi időben azonban ez forrásaink szerint az MTE-n folyamatosan visszaszorult, és a jelenleg is oktatók, a fiatalabb generációkhoz tartozók között már más szemlélet uralkodik.

Szerintük az idősebb mesterek is tartották a lépést a korral abban az értelemben, hogy a pedagógiai módszereikből kikoptak az erőszakos elemek.

A rektor Sebestény Katalinnal kapcsolatban elmondta, hogy több, a júliusi cikkben szereplőknél később végző növendék – eddig meg nem jelent – nyílt levélben vette védelmébe őt és Keveházit is. Bolvári-Takács hangsúlyozta: örvendetes, ha a hallgatók megerősítik, hogy az utóbbi években ilyen ügyek nem történtek, ugyanakkor ez önmagában nem teszi zárójelbe a korábbi növendékek sérelmeit.

Róluk beszélve cikkünk után egy nappal közzétett nyilatkozatával kapcsolatban Bolvári-Takács hangsúlyozta: „az eltanácsoltaknak, vagy pályájukat korábban befejezőknek ugyanúgy köszönet jár az elvégzett munkájukért. A többiek sikerében az ő addigi teljesítményük is benne van”.

A rektor kijelentésével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Keveházi és Sebestény is részben a sikertelenség miatti sértettségnek tudja be az egykori növendékek beszámolóit, holott közülük többen is jelentős pályát futottak be.

A rektor – még mindig a nyilatkozatát felidézve – arról is beszélt, mit tesznek ma az MTE-n a hasonló esetek elkerülése érdekében. Szerinte a megelőzés egyik alapja, hogy a balettmesterek képzésében ma már sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a pedagógia és a pszichológia oktatása.

Ezen kívül olyan, úgynevezett másodlagos fórumok fontosságára is felhívta a figyelmet, mint a rendszeres találkozók a szülőkkel, egyeztetések a Hallgatói Önkormányzattal, heti balettmesteri fogadó órák, az anonim véleménygyűjtő ládák rendszeresítése.

BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR REKTOR. FOTÓ: BAKÓ BEA / AZONNALI

„A légkört kell olyanná tenni, hogy mindenki azt érezze, van értelme elmondania, ha azt érzi, őt esetleg sérelem érte” – fogalmazott a rektor.

Mónika és Laura – anya és lánya, akik a júliusi cikkben álnéven szerepeltek – történetéből ugyanakkor az derül ki, hogy az MTE-n nem teljesen átlátható és a szervezetlenség miatt sok kérdést felvet egy-egy növendék elbocsátása. Mónika arra panaszkodott, hogy lánya eltanácsolásáról csak június közepén szerzett tudomást, és azt is csak úgy, hogy ő maga járt ennek utána, valamint hogy ezt a tényt sem balettmester, hanem egy nem táncszakmai személy közölte vele.

Bolvári-Takács úgy fogalmazott, szerinte az ilyen esetek nem jellemzőek, de ha valami mégis félrecsúszott, ő nyitott arra, hogy megbeszélje az édesanyával.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

Galavits Patrik
Galavits Patrik az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek