Már magyar tévén is nézhetsz baseballt. De megéri?

Mindig is érdekelt, hogy mi ez a sportág, de nem akartad végigolvasni a szabályzatot? Nem tudod, hogy belekezdj-e nézni a nyári uborkaszezon alatt? Miért azoknál van a labda, akik védekeznek? És egyáltalán milyen élményt nyújt a játék egy olyan embernek, aki még az életében nem nézett végig egy baseballmeccset sem? Most minden kérdésre megtudod a választ!

Július 23-tól kezdve Magyarországon is megjelent az észak-amerikai profi baseball-liga, az MLB közvetítése, miután a SportTv bejelentette, hogy az idei MLB szezonból heti legalább három mérkőzést fog közvetíteni.

A tengerentúlon ez az egyik legkedveltebb sport, aminek az alapjai a XVIII. századi Angliáig nyúlnak vissza, de a ma is ismert verziója – kisebb változtatásokkal – a XIX. században alakult ki az Egyesült Államokban.

A baseballal már mindenki találkozott Magyarországon: vagy egy filmben látott jeleneteket a sportról, vagy akár tudta nélkül, de már támogatott is egy csapatot: méghozzá a New York Yankees-t, aminek a jele az egymásba írt N és Y betű.

Körülbelül nekem is ennyi tudásom volt róla, míg le nem ültem megnézni egy New York Mets–Washington Nationals mérkőzést, hogy megtudjam: 

És egyáltalán miért lelkesednek érte annyira az amerikaiak, hogy ezt az első ránézésre teljesen indokolatlan sportágat még műveljék is? Ezek mellett még olyan kérdések foglalkoztattak, hogy pontosan mi is ez a sport, mik a szabályai és egyáltalán megéri-e nézni? Erre adunk most választ.

A legtöbb jegyet baseballmeccsekre adják el

De még mielőtt belekezdnénk, beszéljünk egy kicsit arról, hogy mit is jelent egy amerikainak a baseball. Legegyszerűbben megfogalmazva: A Sportot. Én még nem találkoztam olyan amerikaival – háromhónapos USA-beli tartózkodásom alatt sem –, aki ne szerette volna a baseballt, vagy ha rajongani nem is rajongott volna érte, de valamilyen szinten ne művelte volna. Körülbelül mindegyik háztartásban alapfelszerelés a baseball ütő és a baseball kesztyű, de van, hogy csak az udvaron egymásnak dobálgatják a labdát.

A baseballmánia a nézettségeken is meglátszik:

Ez egyrészt abból adódik, hogy míg az NFL-ben egy csapat csak 16 mérkőzést játszik az alapszakaszban, ez a szám a baseballnál már 162: szinte minden napra jut egy mérkőzés. Másrészt a baseballcsapatok leginkább helyi szinten kedveltek: a New York Times még 2019-ben írt erről egy részletes cikket, amiben arra jutottak, hogy míg országosan csak pár baseballcsapat mérkőzéseit nézik, addig a helyi adókon nagyon jó nézettségi adatokat hoznak a közeli csapatok mérkőzései.

Azonban az amerikai baseball-ligánál (MLB) is rájöttek, hogy nem csak a kosárlabda és az amerikai foci számít jó exportterméknek, hanem a baseball is: az elmúlt években egyre több országban kezdték el értékesíteni a közvetítési jogokat. Még olyan országokba is, ahol korábban semmiféle beágyazottsága nem volt a sportnak. (Az USA-n kívül egyedül még Dél-Koreában számít nemzeti sportnak a baseball.)

Ugyan azt pontosan nem tudhatom, hogy az MLB terjeszkedése miért kezdett el sikeres lenni, de tény, hogy egyre több országban megjelent.

Mi a lényege a baseballnak?

Az már az első mérkőzésen feltűnt – meg egy kis utánaolvasás után be is igazolódott a sejtésem –, hogy minden mérkőzés 9 játékrészből, ún. inningből áll. Egy inning addig tart, amíg mindkét csapat nem támadott. A mérkőzésen az a cél, hogy a csapatok minél több pontot szerezzenek, és végül az győz, aki a legtöbb pontot szerezte a 9 inning során. Ha pontegyenlőség lenne, akkor pedig addig játszanak újabb és újabb inningeket, amíg valaki több pontot nem szerez a másiknál.

Egy csapatban 9+1 játékos van, akik különböző posztokon játszanak: a legfontosabb játékos a dobójátékos (pitcher), akinek a feladata úgy dobni a labdát a hazai bázison álló elkapónak (catcher), hogy az ellenfél ütőjátékosa (batter) lehetőleg ne üsse el a labdát. 

A játék alapjaiban véve a dobó és az ütőjátékos csatája: míg a catcher különböző utasításokat tesz, hova dobja neki a labdát dobójátékos csapattársa, addig az ütőjátékos célja, hogy azt különböző technikákkal elüsse. A játék adott helyzetétől függően ugyanis nem mindig az a legkézenfekvőbb, ha a lehető legtávolabb üti a labdát: van, hogy csak lepöcköli, hogy a labda csak pár métert pattogjon a földön.

A dobót és az elkapót még hét csapattársa segíti e csatában: a pálya belső mezőjében (infield) álló négy védőjátékos, az ún. infielder, akik a bázisokat őrzik, illetve a pálya hátsó részét (outfield) három részre felbontó ún. outfielderek, akiknek a célja, hogy ha az ütő nagyon messzire üti a labdát, akkor azt minél hamarabb juttassák el az infieldereknek. (Hogy pontosan miért, arról picit később.)

Az ütőjátékos célja, hogy pontot szerezzen. Ezt úgy tudja megtenni, ha a labda elütése után a fent látható négyzet alakú pályán végigfut, érintve az első, a második és a harmadik bázist. Ha visszajut a hazai bázisra, akkor szerezett egy pontot.

Erre több opciója is van: vagy olyan messzire üti előre a labdát, hogy az kirepül a pályáról és utána végigsétál a pályán – ez az úgynevezett hazafutás. Azonban nem mindig tudják kiütni a labdát a pályáról, ilyenkor az ütőjátékos célja, hogy a labda elütése után bázist szerezzen, ami számára védelmet nyújt: ha a bázison áll, akkor nem tudják kiejteni, viszont

Ha azonban az ütő sikeresen eljutott valamelyik bázisra, akkor utána a csapatának a következő ütőjátékosa áll a hazai bázisra, aki a fentebb leírt eseménysort követve próbál hasonlóan eljárni. Fontos, hogy egy bázison egyszerre csak egy támadójátékos lehet, ezért egy újabb ütőjátékosnál a már a bázisokon lévő futók – ha az ütő sikeresen kiér egy bázisra, onnantól kezdve már futónak nevezik – a következő bázisra próbálnak eljutni, míg végül az összes bázist érintve vissza nem érnek a hazai bázisra. Az a játékos, aki érintve az összes bázist visszaér a hazai bázisra, kap egy pontot.

Jó, de akkor hogyan is néz ki egy meccs?

Azonban hiába van akár több játékos is a támadó csapatból a bázisokon,

Ilyenkor hiába volt egy futó akár a harmadik bázison, az inning számukra véget ér szerzett pont nélkül, mivel nem jutott el a hazai bázisig. 

Annak, hogy egy játékost a védekező csapat kiejtsen, több módja is van: vagy összeszed három ütőhibát – ez az, amikor az ütőjátékos nem tudta elütni a labdát, pedig lehetősége lett volna rá –, vagy ha elüti a labdát, azt a védekező csapat játékosai úgy kapják el, hogy a labda nem érinti a földet (ez az ún. fly-out).

Viszont nem minden esetben számít ütőhibának, ha az ütőjátékos nem üti el a labdát. Ugyanis van egy zóna, az ún. strike zone, amit a labdának érintenie kell a dobás során. Ez a strike zone, mint ahogy a lentebbi ábrán is látszik, egy képzeletbeli zóna az ütőjátékos térde és alkarja között: a labdát ide kell dobnia a dobónak. Ha ezen kívül dobja, akkor az dobóhibának számít.

De nemcsak ütőjátékost lehet kiejteni, hanem már bázison lévő futókat is: ha az elütőtt labdát hamarabb juttatják el a védekező csapat védői arra a bázisra, ahova a támadó játékos épp szalad, akkor ő kiesik. Ha kiesett három támadójátékos, akkor utána az eddig védekező csapat támad, akik már a pályán voltak. Ugyanis ugyanannak a kilenc embernek kell ütnie, aki védekezésnél is a pályán van –  kivéve a dobót, aki helyett egy másik csapattársa is üthet.

A játék lényegében ennyiből áll: miközben az egyik csapat támad, célja, hogy bázisokat szerezzen, majd később azt pontra váltva visszaérjen a hazai bázisra, míg a 9 védőjátékos azon dolgozik, hogy a labdát hamarabb juttassák el arra a bázisra, ahova a futójátékos tart, hogy kiejtsék őt. Ha pedig három támadójátékos kiesett, az inning második felében az addig védekező csapat fog támadni, amíg náluk is ki nem esik három játékos.

Ezenkívül vannak különböző technikák és különböző játékelemek, amiket az befolyásol, hogy épp melyik bázison áll (vagy állnak) futó(k), mert

Ilyen esetben általában nem elüti a labdát, hanem csak lepöccinti azt, hogy a labda csak kicsit pattogjon a földön, amivel elég időt ad a csapattársának, hogy eljusson a következő bázisig, azonban ő már nem ér ki az első bázisra a labda előtt, így ő kiesik az inningből.

Jó, így már valamennyire érthető. De mennyire élvezetes nézni?

Ez minden egyes sportág legszubjektívabb része, hiszen ez egyéntől függ, hogy ki milyen sportágat szeret. Én például direkt ehhez a cikkhez ültem le megnézni életem első (majd második) baseballmeccsét, és a fentebb leírtakból kiderül, hogy elég sok minden megérthető már egy mérkőzés alatt is.

Mivel Magyarországon még egy nem túl ismert sportról van szó,

miért döntött így vagy úgy a bíró, és mire érdemes figyelni. Ez pedig sokat hozzátesz az élményhez, ha valaki egyáltalán nem nézett még baseballt.

Én elsőnek egy Washington Nationals–New York Mets mérkőzést néztem meg, és élveztem, elég izgalmas volt. Érdekes nézni, mekkora nyomás nehezedik a dobójátékosra, ha több bázison is futójátékosok állnak, ahogyan az is érdekes, hogy a védők miként tolódnak azon bázis irányába, ahol már áll egy játékos, mivel a céljuk, hogy kiejtsék azt.

Ha pedig már 50-60 dobás benne van egy játék alatt a dobó karjában, könnyebben is vét hibát, amit pedig az ütőjátékos szépen meg is köszön, majd egy hazafutást ütve szépen körbe is kocog a pályán a biztos egy pont tudatában.

Nem állítom, hogy ez a világ legpörgősebb sportja – számomra az amerikai foci és a kézilabda számítanak a legizgalmasabbnnak –, de azért akadnak bőven izgalmas pillanatok és feszült helyzetek a baseballban is, amiért megéri leülni és megnézni egy meccset.

Az pedig kifejezetten kényelmes, hogy a mérkőzések legtöbbször magyar idő szerint 19-kor kezdődnek, így szemben a kosárlabdával, nem kell kávét inni, hogy az ember végig is tudja nézni a gyakran hajnalban kezdődő meccseket, és még az alvásidő rovására se megy a meccs nézése.

A mostani szezon pedig amiatt is izgalmas, mert jóval kevesebb mérkőzést játszanak a csapatok: az alapból 162 mérkőzésből álló alapszakasz helyett idén a koronavírus miatt csak 60 mérkőzést rendeznek meg a rájátszás előtt, emiatt minden egyes meccs jóval nagyobb téttel bír, amit éreznek a játékosok is.

A szezon július végén kezdődött el és egészen októberig tart majd. Így aki például várja, hogy megkezdődjenek a különböző labdarúgó-bajnokságok, vagy akár az észak-amerikai amerikafoci-liga, az NFL, annak addig jó alternatíva lehet a baseball. Aztán ki tudja, lehet valaki megszereti, és egy újabb sporttággal bővül az érdeklődési köre. Jelenleg úgy tűnik: én az utóbbi csoportba tartozom.

NYITÓKÉP: Peter Miller / Flickr