A hét bora: egy bio az Alföldről, ami nagyon rendben van

Szerző: Bukovics Martin
2020.08.22. 08:07

A bioborok általában kifejezetten drágák itthon, ez viszont nem az, és mégis kifejezetten finom. Elmondjuk, mi a titok.

A hét bora: egy bio az Alföldről, ami nagyon rendben van

Mi bizony minden héten megírjuk, mit igyál. Lehet az egy családi pince jólmenő slágere, a nagytermelő tömegbora, egy garázsborászat parcellaszelekciója, kései szüretelésű cirfandli, magas savú rajnai vagy akár szerb ürmös, a lényeg, hogy finom legyen. De az se baj, ha meghökkent és kimozdít a kényelmes komfortzónából. Téged is, minket is. További szempont: ne legyen túl nehéz hozzájutni.

Biobor alapvetően kétféleképpen készülhet. Van a gyakoribb, a nyugat-európai prémiumboros termelőknél és lassan itthon is egyre mainstreamebbé váló verzió, amikor az eddigi szőlőművelési folyamatokat átállítják a biocertifikáció által megköveteltre. Azaz egyszerre marad minden és nem marad semmi. Gyomirtózás helyett kapálnak és/vagy olyan talajtakaró növényeket ültetnek a tőkék közé, amelyek nem nőnek nagyra. Műtrágyát nem használnak többé, a különböző, viszonylag olcsó felszívódó permetszerek helyett pedig gyakrabban, egyúttal drágábban kell permetezni környezetbarátabb anyagokkal. A végeredmény viszont ugyanúgy az a jól bejáratott termék lesz, amit a fogyasztó a pincészettől ismer, csak ezúttal rajta lesz egy hivatalos biós plecsni is, ha a bor bio lett.

És van a ritkább verzió, ami a szőlőfajtából indul ki: mivel tudható, hogy mondjuk a pinot noir hiába az egyik legdrágábban eladható fajta, alapvetően ritka hisztis és rothadékony, ezért eleve nem is foglalkoznak vele, keresnek inkább olyanokat, amiket alig vagy szinte soha nem kell permetezni. (Természetesen biocertifikáció esetén műtrágyát használni, gyomirtózni, felszívódó szerekkel permetezni ezesetben sem lehet.) A tudomány arra halad, amerre ők is: számos szőlészeti kutatóintézetben elkezdtek komolyan foglalkozni olyan új szőlőfajták nemesítésével, amelyek ellenállnak egy sor betegségnek. Ezek telepítésével ugyanis jelentősen olcsóbbá, ezáltal fenntarthatóbbá válik a szőlőtermelés, ismeretlenségük (még a szakmában is) miatt azonban jóval nehezebb értékesíteni őket.

Kóstolt-e már bárki biancát? Kunbarátot? Jázmint? Sylvert? Solarist? Sauvignacot? Regentet? Cabernet és/vagy seyval blanc-t?

Sanyarúbb klímájú, fű alatt a globális felmelegedés pozitív hatásaiban reménykedő lengyel- és németországi termelőkön és egy-két elkötelezett pioníron kívül alig-alig merik ezeket fajtanévvel forgalomba hozni. Inkább ráhúznak valami jól hangzó nevet.

Az első verzióban az a jó, hogy a biora való átállás akár egyik évről a másikra is megvalósítható: nem kell átoltani az ültetvényt, az a biológiai átállás éveiben is ugyanúgy terem, mint eddig, azaz van belőle bevétele a pincének, csak épp a munka lesz több, amit aztán remélhetőleg bele tud építeni a bor annak biobor jellege miatt magasabb árába is a termelő. A másodikban pedig az a jó, ha egy új ültetvényt telepít egy borászat, akkor rezisztens szőlőfajta telepítésével, a jóval kevesebb permetezési forduló miatt eleve alacsonyabb jövőbeli költségekkel tud tervezni, cserébe viszont találnia kell egy olyan szőlőfajtát, amit nemcsak olcsó termelni, de borának íze is jó – és ez egyáltalán nem könnyű, a tudományos kísérletezés során a bor jó íze nem mindig szempont.

A hajós-bajai borvidék sztárja, Koch Csaba talált egy ilyen szőlőfajtát. Az az eredeti neve, hogy panonija, Magyarországon a sokkal bénábban hangzó castellum nevet kapta. A fajtát a vajdasági Karlócán (Sremski Karlovci), a legjobb olaszrizling-klónok otthonában kísérletezték ki és nemesítették: apai ágon rajnai rizling, anyai ágon pedig nagyjából ott a fél világ (itt leírták, hogyan). Ilyen maga a bor is, amit Koch Csaba a magyar piacot ismerve érthető módon nem a szőlőfajta nevével, hanem a szőlőművelés mikéntjével hozott forgalomba Organic néven: struktúrában, savakban és illatjegyekben olyan, mintha összeraktunk volna egy itthoni rajnai rizlinget egy olasszal. Nem tud annyit, és nem is akar, mint egy badacsonyi vagy egy somlói, viszont kifejezetten jól iható, a szupermarketek polcairól levéve kifejezetten vállalható fogás.

Vagyis aki mindenféle vélt vagy valós sznobkodástól mentesen akar inni egy biobort, vagy csak valamiféle fenntarthatóságpárti-patrióta fogyasztói magatartásból támogatni akarja a rezisztens szőlőfajtákból készült borok előrenyomulását a borpiacon, Kochéknak köszönhetően úgy teheti ezt meg mostantól, hogy egy kitűnő ár-érték arányú, finom, ráadásul ízig-vérig közép-európai bort kap cserébe.

Best buy, fröccsnek is, magadnak is, boros haveroknak is.

10-es skálán? 4,5 pont

Mennyibe kerül? 1100-1500 forint között

Hol kapható? Egyelőre csak a pincészet webshopjában és borkereskedéseiben (Budapest, Szeged, Kecskemét, Baja, Bácsalmás, Borota, Gödöllő), mivel alig két hónapja került forgalomba

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek