A nyugat-afrikai Benin és Szenegál se tagadja meg a gyarmati múlt emlékeit

Szerző: Techet Péter
2020.08.18. 07:05

Miközben a nyugati világban több helyen a gyarmatosítással a legkisebb mértékben is öszefüggésbe hozható személyek emlékeinek eltávolítását szorgalmazzák, a nyugat-afrikai Beninben éppen a felújításukat tervezik, mert szerintük „a gyarmati múlt is része az identitásunknak”. Szenegálban is hasonlóan viszonyulnak az ottani gyarmati emlékekhez.

A nyugat-afrikai Benin és Szenegál se tagadja meg a gyarmati múlt emlékeit

A nyugat-afrikai Beninnek többszörösen is van gyarmati múltja. Miközben a 17. századtól az egykori Dahomey Királyság területén már a portugálok megjelentek, a mai Benin nagyrésze Bonaparte Napóleon alatt lett 1805-ben gyarmatként a Francia Császársághoz csatolva. Rövid brit uralom után – ugyanis a franciák 1814-ben elvesztették a háborút a térségben a britekkel szemben – a mai Benin ismét francia uralom alá került (Francia Nyugat-Afrika részeként), és

csak 1960-ban tudta a függetlenségét kivívni.

Egy kis rész azonban egészen 1975-ig hivatalosan portugál fennhatóság alatt maradt, ugyanis az 1960-as függetlenné válás után az akkor még a jobboldali autoriter Salazar vezette Portugália nem ismerte el São João Baptista de Ajudá városának (a mai Ouidahnak) a megszállását (de facto azonban ez a város is a független Benin része lett), erre csak 1975-ben – a már demokratikus Portugália által – került sor.

A portugálok erődítményében, ami a mai napig látható a városban, a 17. és 19. század között több, mint egymillió afrikai fordult meg, akiket onnan indítottak rabszolgaként útjukra az amerikai gyarmatokra (többségükben a mai Brazíliába).

A VISSZA NEM TÉRÉS KAPUJA EMLÉKEZTET OUIDAHBAN AZ ELHURCOLT RABSZOLGÁKRA. FOTÓ: KULTUURNAVIGATORI / WIKIPEDIA

Miközben a nyugati világban – azaz a gyarmatosítók leszármazottainál – az ilyen helyek eltávolítását, de legalábbis nagyon kritikus emlékezeti hellyé alakítását szorgalmazzák,

Benin kulturális kormányzata egyszerűen amellett döntött: a portugálok erődjét, valamint a Brazil Házat, ahol a rabszolgákat tartották, Ouidahban felújítják.

A gyarmatosítás előtti királyi idők és a gyarmatosítás idejének emlékeit a Brazil Házban állítják ki – a kiállítás augusztus 3-án már meg is nyílt több, mint egyéves felújítási munkák után.

A VILLA AJAVON A PORTUGÁL GYARMATI MÚLT EGYIK FELÚJÍTOTT EMLÉKE OUIDAHBAN. FOTÓ: RACHAD SANOUSSI / WIKIPEDIA

Benoît Daoundo, az ENSZ egyik benini származású alkalmazottja a francia TV5-nek azt nyilatkozta: bármennyire is fájó néhány emlék,

„ez a mi történelmünk, el kell fogadnunk, és el kell mesélnünk a jövő generációinak”.

Éric Accrombessi, egy helyi idegenvezető pedig azt mondta: „a feketék jogaiért küzdő mozgalmakon túl” szükség van pontos és történelmi emlékezetre, azaz ő örül, ha a gyarmati múlt emlékei is megújulnak.

A gyarmati múlt mint turisztikai forrás

Miközben sokan valóban azért keresik fel a Brazil Házat, hogy a rabszolgatartásra emlékezzenek, Benin elsősorban turisztikai célokat lát, elvégre Ouidah a kolonialista (portugál és afrikai elemeket vegyítő) építészet egyik szép példája – nem csupán a Brazil Ház, de a portugál erődítmény köré épült történelmi városrész is.

A 2016 óta tartó turisztikai fejlesztéseket – amelyek főleg a francia és portugál turisták érdeklődését akarták felkelteni – először a Beninben is megjelent dzsihadizmus, majd most a kínai koronavírus vetette vissza. A nyugat-afrikai ország ezért most elsősorban a szomszédos, nagy nigériai piacot akarja belőni, hogy onnan szerezzen újabb turistákat. Nigéria azért is fontos, mert Beninnel közös a gyarmati múltja, sokan, akiket a portugál erődből indítottak útnak, a mai Nigériaból származtak.

Az, hogy a gyarmati múlt emléke több nyugat-afrikai országban sem egyszerűen „fekete-fehér”, azzal is összefügg – amint a svájci rádió egyik 2016-os műsorában egy benini idegenvezető magyarázza –, hogy

„számos benini királyság együttműködött a rabszolgakereskedőkkel”, azaz nehéz egyetlen közös benini emlékezetpolitikát kialakítani:

a fehér gyarmatosítókkal kereskedő benini királyságok emléke megnehezíti, hogy ezek leszármazottai is negatívan tekintsenek az egész történelemre, valamint – ellentétben a mostani nyugati próbálkozásokkal – eleve arra mutat rá, hogy a rabszolgakereskedelem nem csupán a gyarmatosítók, de egyes afrikai királyságok érdeke is lehetett.

Amikor 1991-ben Nicéphore Soglo került hatalomra az országban, szerette volna a gyarmati múlt emlékeit helyrehozni – emlékezetpolitikai és turisztikai célból. Ennek érdekében avatták fel a Rabszolgák útját, amely végigkísérte azon utat, amit a portugál erődbe érkezés előtt kellett sokaknak bejárniuk. Azonban a projekt, noha az UNESCO is támogatta, elhalt, az útvonal emlékhelyeivel nem törődött senki sem – ahogy Noureini Tidjani Serpos, a Rabszolgák útja egyik felelőse panaszolta: Beninben nincs meg az örökségvédelem kultúrája.

Amint a La Nation benini napilap írja: a gyarmati múlt emlékeinek helyrehozatala elsősorban turisztikai célokat kell, hogy szolgáljon, éppen

ezért egészül ki egy jelentős szallodai beruházással is az ouidahi felújítási projekt.

Szenegál se a gyarmattartók ellenében akar magára találni

Az, hogy nyugat-afrikai országokban a gyarmati múlttal szemben nem csak elutasítás létezik (de legalábbis ezen emlékhelyek turisztikai jelentőségét is elismerik), megmutatkozik Szenegálban is. Amint arról az Azonnali beszámolt: Saint-Louisban, az egykori gyarmati fővárosban, maga a városvezetés döntött amellett (persze a francia állam pénzügyi segítsége is bizonyosan döntő érv volt), hogy

Louis Faidherbe egykori francia gyarmati kormányzó megrongálódott szobrát (amit egy jelentős esőzés döntött le) helyrehozzák,

és a körülötte lévő tér is megőrizheti Faidherbe nevét. A döntés azért is sajátos, mert eközben meg az északfrancia Lilleben helyi baloldali aktivisták Faidherbe lovasszobrának eltávolítását követelik.

LILLE BELVÁROSÁBAN NEM MINDENKINEK TETSZIK A GYARMATI KORMÁNYZÓ SZOBRA. FOTÓ: VELVET / WIKIPEDIA

Amikor Emmanuel Macron elnök 2018-ban Szenegálban járt, arra emlékeztetett, hogy Faidherbe harca ugyanazon iszlamizmus ellen irányult, amivel a mai független Szenegálnak is meg kell küzdenie. A francia RFI rádiónak pedig egy helyi újságíró a Faidherbe-szobor kapcsán azt mondta: őt nem zavarja, mert a közös 300 éves francia-szenegáli múltra emlékezteti.

Serigne Fallou Dieng szenegáli történész pedig a SenePlus helyi napilapnak nyilatkozva eleve óvott a gyarmati múlt teljes megtagadásától, szerinte a nemzeti emlékezetnek nem a gyarmati múlt ellenében, hanem azt is magába foglalva kell megfogalmazódnia.

Fallou Deing úgy látja: „ledönteni egy szobrot, ez egy érzelmi dühkitörés”, ami megakadályozza, hogy a jövő generációinak a gyarmatosítás összetett kontextusát el lehessen magyarázni. Óv attól, hogy „a történelmet megtisztítsuk”, ugyanis

„senki nem helyezheti magát a történelem könyörtelen bírájának szerepébe”.

Szerinte az afrikai országoknak nem a gyarmati múlttal kellene foglalkozniuk: „Ahelyett, hogy tönkretesszük a szobrainkat, emeljünk inkább újakat, alkossuk meg a tradíciónkat, de a jövőt írva, ne a múltat újraírva”.

NYITÓKÉP: Ouidah turisztikai kapuja / Gabin Degan, Wikipedia

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek